Cucu blogja

Korábbi írásaimtól eltérően nem egy, hanem több témát dolgozok fel egy postban. Kevesebb lesz egy bekezdés, de a tartalom változatlan marad.

Giró Szász András volt minap az ATV Egyenes beszéd című műsorának a vendége. Valamiféle önmazochizmusból feltámadt bennem a vágy, hogy megnézzem. Eleinte érdekesnek tűnt, ám a beszélgetés előrehaladtával egyre jobban idegesített a kormányszóvivő szánalmas és átlátszó handabandázása. Egyes számítások szerint a "ne haragudjon" kifejezést több, mint negyvenkétszer mondta ki. Még azt is látni véltem, amint magában mosolyog. Nyilván, ha ez lenne a munkám és nem kevés pénzért csinálnám, valószínű, hasonlóképpen viselkednék. Mert azt mégsem lehet mondani, kérem kedves Olga, ez baromság úgy, ahogy van. Hiába magyarázkodik erre csak azt lehet mondani: ülj le fiam, egyes, megbuktál.

Szelmeszi Gabriella Fidessz sszóvivő, tájákosztatott, a kormány figyelemmel kíszéri a benszinárakat. Én is ezt teszem, figyelemmel kísérem és egyre több csúnya szó jut eszembe, mikor a benzinkúton a töltőpisztolyt a tankhoz emelem.

Tüntetés lesz, van vagy volt a kormány mellett, én már nem tudom mikor, de a lényeg változatlan. Egy-két kérdés felmerült bennem. Szereted a 425 forintos benzinárakat? Szereted a 27%-os áfát? Szereted, hogy az adójóváírás megszűnése és a 16%-os adókulcs miatt tízezrekkel kevesebbet viszel haza? Szereted a 320-as forint - euró és a 255 forint - svájci frank árfolyamot? Nos, aki mindezekre igennel válaszol, az valóban menjen is ki tüntetni a kormány mellett. Csendben és halkan jegyzem meg: a fennálló hatalom mellett demonstrálni nem szoktak demokráciákban.

Az MTV ismét maradandót alkotott. Nem találta meg az Opera előtt tüntető százezres tömeget. Én megértem őket. Nem telik GPS-re, de még egy spirálfüzetes Budapest - térképre sem, mivel most költségracionalizálás néven csak több ezer embert küldtek el. Inkább adunk adásonként közel húsz milliót a Fábry - műsorra és több milliárdot a Jáksó- féle szappanoperára. A hiteles tájékoztatásra meg nincs pénz. Tanulhatnának a Hír TV-től, akik megtalálták újév első napján a Kossuth téren az új Alkotmányt ünneplő, fantasztikus, húsz fős tömeget. Idézek egy klasszikus filmből: nem mondhatok mást, bravó!

Schmitt Pál esetében plágiumgyanú áll fenn. (Azért nem konkretizálok, nehogy meglássa. De szerintem mindenki nagyon jól tudja, mi az igazság.) Ez érzésem szerint a legkisebb baj vele, hogy ilyet csinál. Sokkal nagyobb probléma, az, amit köztársasági elnök tevékenykedik. Illetve, amit nem. Tudjuk nagyon jól, miről beszélek. Ezekhez képest piskóta egy doktori disszertáció lenyúlása. Hasonló esetben, normális országokban, ha már csak a gyanú leghaloványabb árnyéka áll fent, akkor is lemond az államfő. Itt meg mi van? Meg se szólal, csak a KEH adogat ki mindenféle hazug közleményt, miszerint a mi elnökünk együtt dolgozott azzal a bolgár sportkutatóval, akinek az anyagát a valóságban lenyúlta. (Megkérdezték az időközben elhunyt tudós lányát is, aki szerint apja nem tett említést arról, hogy ismerték volna egymást. Ciki.)

Saját tapasztalat, de néhány dolgot nagyon nehéz megtörni ma Magyarországon. A közönyt, az apátiát, valamint az érzelmi alapokra helyzet politizálást. Úgy érzem, ezek a leküzdése a legnehezebb egy ellenzéki számára.

Ennek számos oka lehet. Részben az, hogy ha mások döntenek helyettem, akkor a felelősség súlya rám nehezedik, mikor rosszul választok. Sokan úgy vannak, félnek önálló döntéseket hozni és inkább egy "valamitől" várnak megoldást. Nem szeretnek gondolkodni, az a jó, ha felülről megmondják, mit kell tenni.
Vannak akik így konzerválják magukat az új rendszerrel szemben. Nem foglalkoznak a politikával, látják, miket művel Orbán, de igazából már nem akar bosszankodni rajta. Tudja és látja, egyre kevesebbet visz haza, pénze napról napra inflálódik el, csak ő inkább a könnyebbik utat választja. Valahol érthető, hiszen önvédekezés. Csak semmi eredményre nem vezet. Én is megpróbáltam ezt, csak túl nagy volt az információéhségem ahhoz, hogy ne folytassam tovább, mivel az életemről van szó és az meg engem is érdekel, bármilyen fájdalmasan is esik, mi várható.
A hit is hatalmas probléma. Vannak, akik hinni akarnak a Fideszben. Ezt már egy korábbi bejegyzésemben is fejtegettem. Talán nem vagyok vele egyedül, de számtalanszor hallottam azt, "hiszek benne, hogy jól csinálják" és ennek számtalan variációját. Lényegében mind egyre megy. Személyes kitérő: én nem hinni akarok. Figyelemmel akarom kísérni a kormány intézkedéseit és ha én úgy látom, hogy az nekem nem jó, akkor azt meg fogom kritizálni és nem hinni akarok. Majd az idő múlásával elválik, ki gondolkodott jól. Visszatérve, nagyon nehéz meggyőzni azokat az embereket, akik nem racionális alapon gondolkodnak és mindent bevesznek. Sajnos, ha a minél brutálisabban csökkenő fizetésük jut eszükbe, a legelvakultabbak ebben is valami rációt fognak találni, "mert biztos ennek is van értelme". Ilyenkor tanácstalan vagyok, az én tudásom és képességeim kevesek ehhez.
Ha ilyen személyekkel találkozok, sokszor érzem úgy, mint ha pusztába kiáltott szó lenne amit mondok. Illetve tűnhet agitációnak, ami nagyon könnyen vezethet teljes elutasítottsághoz is és az illető csak megerősödik a hitében.

Mindenesetre bízok abban, a többség nem ilyen és azok, akik rosszul döntöttek 2010 áprilisán, lelkiismeret-vizsgálatot tartanak és legalább maguknak ismerjék be: hibáztak. Emberi tulajdonság, elnézhető. Csak akkor elvárható, hogy legalább a jóvátételből vegyék ki a részét. Járjanak tüntetni, menjenek el ellenzéki megmozdulásokra. Nem szégyen mindez.

 

Mikor leszálltam a HÉV-ről a Kaszásdűlői megállóban és elindultam a tízemeletes panelházak között a táborba, furcsa érzés kerített hatalmába. Ilyet még nem csináltam és nem tudtam mi vár rám. Kurta percek alatt átvágtam a lakótelepen, elhaladtam mindenféle telephely, majd a tévé óriási, ufóvadász szerű parabolái mellett és máris a sztrájkolóknál találtam magamat. Köszöntem, majd kijelentettem, jöttem éhezni. Az ott lévő őrség nagy szeretettel fogadott, beültetett egy erre a célra kialakított székbe és megkezdem a tiltakozás ezen formáját. Meglepett, hogy így ismeretlenül is milyen meleg fogadtatásban részesítenek és szinte otthon éreztem magamat a sok, első pillantásra is barátságos ember között. Mellettem egy egyetemista fiú, akit jóval fiatalabbnak néztem, kezében Krúdy egy könyve. Önkéntelenül is elismeréssel adóztam neki, ugyanis én biztos nem olvasnék tőle el semmit sem. Valahogy nem szerettem a stílusát sosem. Közben múlik az idő, szép lassan megismerkedtem mindenkivel, akik ugyanolyan egyszerű emberek mint én. Ezalatt néha-néha megjelent a külföldi és a hazai sajtó egy szelete. Először a Hir24 újságírója és fotósa, a Holland Állami Televízió, később a Vg című norvég napilap berlini tudósítója, majd este a HVG is tiszteletét tette a sztrájkolók között.

Mint kiderült, nagyon kevés ruhával érkeztem, így sorstársaim felöltöztettek. Kaptam egy nagykabátot, a derekamra plédet, valamint egy katonai hálózsákot is. Ez utóbbiba már Nagy Navarro Balázs segített belebújni. A megtiszteltetéstől nagyon meg voltam illetődve. A székház előtt elhaladó szimpatizánsok dudálnak az autóval, ám vannak olyanok is, akik ellátnak minket forró levessel, teával, miegymással. Szinte tuszkolják bele az emberbe, én meg elfogadom nagyon szívesen. Mindegyik kivétel nélkül nagyon finom és ízletes. Ezalatt megy megismerkedek az ott lévőkkel és úgy érzem, sikerült mindenkivel megtalálnom a közös nevezőt. Még jó, hiszen egy cél érdekében demonstrálunk, itt az MTV székház előtt. A sokadik óra éhezés már eltompított. Egy lila ködhöz hasonlító álmosságszerű valami ült meg (lehet, csak pszichológiai a jelenség) és nem nagyon reagálok a külvilág ingereire. Csak néha állok fel megmozgatni magamat, nehogy elgémberedjek, vagy trombózist kapjak. Jó okom van erre is. Ha ülök, akkor nem fázok, sőt voltak pillanatok, amikor melegem is volt. 7 réteg ruha volt rajtam, pedig nem voltak mínuszok. Délután fel lett állítva egy pb palackkal működő kültéri hősugárzó, amitől nagy mértékben megnő a komforterezetem. Egy odalátogatónak köszönhetően kapok 3 meleg mini homokzsákot, amit azonnal beteszek a hálózsákom alá. Megdöbbent és mérhetetlenül jólesik az a szeretet, ami azokból árad, akik alkalmanként néznek ki, ha hoznak valamit, ha nem. Nélkülük biztos sokkal rosszabb lenne a táborlakóknak. Estefelé lassacskán lejár az én időm is és elindulok hazafelé. Igaz, egész nap nem ettem semmit és nem éppen komfortos körülmények között voltam, de nem izgatott. Nagyon élveztem, kitűnő és becsületes embereket ismertem meg és a hangulat is pazar volt. Másnap reggel már a sztrájktábor függőséget diagnosztizáltam magamon és elhatároztam, amint tudok, újra kimegyek.
 

Szíjjártó Péter, Orbán Viktor magyar hangja újból elemében van. Ezt bizonyítja az, amit az M1 Ma Reggel című műsorában elmondott. Magyarázkodni azt még mindig tud.

Az új jegybank törvényről szólva elmondta, az teljes összhangban van az EU jogával. Én meg most jöttem le a falvédőről. Biztos, ezért hagyott itt minket az IMF az ünnepek előtt. (Bár Lázár János szerint csak otthon akarták várni a Jézuskát. Mikor ezt meghallottam, kiröhögtem, amiért ilyen abszurd és szavakkal nem minősíthető kifejezést használt.) Ha ez igaz, akkor a Valutaalap visszajön tárgyalni és megegyezik hazánkkal. Amennyiben nem, akkor a szóvivő hazudott. Kijelentette továbbá, nem lát akadályt az Unióval és az IMF-el való tárgyalások folytatásához. Két külön történet, mit gondol erről a Mélyen Tisztelt Szóf..., elnézést, Szóvivő Úr itt Budapesten és miként vélekednek erről Washingtonban. Remélem, nem kell boncolgatnom, miért.
Arra a hírre, miszerint az MSZP szerint Fellegi Tamás bocsánatot szeretne kérni az amerikai fővárosban, Szijjártó szerint régóta látszik, a szocialisták régóta csak riadalmat szeretnének kelteni. Ha a helyében lennék, én sem mondanék mást. Mindenki csak zavart akar kreálni, egyedül mi vagyunk azok, akik a jó úton járunk.
A legfelháborítóbb dolgot azonban az esti, Opera előtt tartott tüntetésről mondta, ahol szerinte csak 5-8 ezren voltak. Lehet, ő is dyscalculiás, mint én, de ahogy tegnap este végigpillantottam a tömegen, én is láthattam, ahogy az Andrássy út. az Oktogon és a Nagymező utca között tömve van, ami biztos nem annyi, amennyit Szijjártó tippelt. Az több tízezer ember, akárhogy nézzük. Úgy tűnik számomra, a kormánynak egyre nehezebb elfogadni az a tényt számukra, hogy egyre többen fordulnak el mellőlük. Megjegyzés: január elsején 20-an (fantasztikus szám) ünnepelték az Alaptörvényt, míg másnap 100 ezren tüntettek ellene. Ez a két szám úgy érzem, jól jellemez mindent.

Ismét bírálnom kell a köztévét, akik már csak a látszatot tartják fent, hogy bemutatják az ellenoldat is. A tüntetés idején a Híradóban az Alkotmány ünneppel kezdték és csak úgy mellesleg megemlítették, tüntetnek néhányan ellene és mutattak pár kordont az Opera előtt. A Stop, az adásból kiemelt fényképe alatt található kommentárból kiderült, a köztévé szándékosan távol helyezkedett el a demonstrálóktól, azt a látszatot kelteve, alig vannak kint. Újabb manipuláció. Sajnos, erre már nem kapom fel a fejemet. Mit várunk még a közmédiától? De akárhogy ferdítik el a híreket, a valóság az attól még meztelenül megmutatkozik. Hiába próbálják meg hamis színben feltüntetni, ez csak katalizálja az ébredési folyamatot és nem tudja feltartani. Szijjártó Mindent Megmagyarázó Péter

 

Hivatalosan is véget ért a Magyar Köztársaság, már nem így hívják hazánkat. Magyarország államformája Magyarország. Tiszta sor. Ám nem csak ez van a mai napon életbe lépett Alaptörvényben, amit nem értek (írom nagy betűvel, biztos, ami biztos).

Néhány gondolatot nálam sokkal okosabb és jobban fogalmazó emberek már kitaláltak, ezeket vezetem én részben tovább, illetve a saját problémáimat is felvetem. Ha már a bevezetőben foglalkoztam vele, immár nincs benne nevünkben a köztársaság szót. Gyanítom azért, hogy legyen még ilyen névvel elnök. Akinek posztjával kapcsolatosan sehol sem találom azt, mely szerint függetlennek, pártsemlegesnek kellene lennie. Ha én jól értelmezem, akkor innentől kezdve bármelyik pártkatona lehet álamfö (jaj, bocsánat, rosszalkodik a klaviatúrám), mint ahogy jelenleg is, aki egy törvényt sem utasított vissza, melyet az Országgyűlés küldött számára... És nem lehet ellene hőzöngeni. Benne van az Alkotmányban. De folytassuk a sort, nézzük például azt a passzust, mely szerint a szülőnek kötelessége eltartania a gyerekét. Nos, ez a beiskolázási utalványok elvesztését is jelentheti. A másik: a felnőtt gyermeknek el kell tartania nagykorú szüleit. Gyönyörű. Tehát ha nem tudják folyósítani a nyugdíjat, akkor egyszerűen csak ráböknek erre a kifejezésre és máris utalhatja az aktív kereső fizetésének jelentős hányadát időskorú felmenőinek. Alig lehet ebből a fizetésből is megélni, nem tudom, akkor ha ez így lesz, miből lehet majd? Ezzel is csak az nyer tanúbizonyságot, hogy a kormánypárt elvesztette realitásérzékét. Nem gond, ha a kisember szív, kit érdekel?
A teljes szabályozást a sarkalatos törvény határozza meg. Nagyon szépen hangzik, de az, hogy mi törvény, csak is kizárólag Orbán Viktoron múlik. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.
Ki van nyilvánítva egy mondatban, "nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt". Megsúgom, ez az előző Alkotmány volt. Persze, az kiabál, akinek a háza ég, de akkor mi a fene volt eddig Magyarországon, ha nem demokrácia? Ugyanis ebből a mondatból, ha nem ismerném a helyzetet, ez szűrném le.

A magzatot fogantatástól kezdve védelem illeti. Hiba volt betenni. Én kiterjesztettem volna a spermiumokra is, mivel azok az életet hordozzák. Így akár az önkielégítés is alkotmányellenes lehetne, hiszen mennyi potenciális élet távozik el ilyenkor az emberi szervezetből?
Illetve nem értem, Magyarország fővárosa miért Budapest és nem Felcsút. Sokkal jobban hangzik, meg különben is, a változatosság gyönyörködtet. Most persze elvicceltem pár dolgot, de a helyzet siralmas.

Félve és óvatosan teszek fel egy kérdést: akik a Fideszre szavaztak, biztos tudták, hogy pártjuk új Alkotmányt tervez? Mert lehet, nekem rövidtávú a memóriám, de a 2010-es választási kampányban egyszer sem hallottam erről. Mást se nagyon, de ezt végképp nem. Erős a gyanúm, megfelelő kommunikációs csatornák már elhitették fogyasztóikkal, milyen jó dolog ez. Azonfelül szintén megfogalmazódik bennem némi kétség a megalkotásával kapcsolatban. Normális, magukra valamit adó országokban több éves vita, majd népszavazás előzi meg az ilyen fontosságú törvények életbe léptetését. Itt ha jól emlékszem, szintén nem volt ilyen. Meg lett írva rekordsebességgel, kapott a jónép egy alkotmányozási totót, oszt' jónapot. Ezzel csak hivatkozási alapot csináltak maguknak. Mi megkérdeztük az embereket! Ha valójában ezt akarták volna tenni, akkor a szavazófülkékben teszik meg.
De mint tudjuk, gőzerővel dübörög még mindig a Fülkeforradalom. Csak nehogy ebbe az eszeveszett tempóba belegebedjünk.