Cucu blogja

Minden új. Az eszközsáv, a szövegszerkesztő meg az összes dolog. Egy marad a régiben: a hangvétel!

Még számomra is szokatlan a felület. Mindenestre nagyon remélem, az a pár ember, aki eddig olvasta veretes gondolataimat a világról, az itt is követni fog. Illetve azt is, hogy elnyeri minden látogatóm tetszését ez a másik, az eddigiektől teljesen szokatlan köntös. Minden ugyanúgy fog menni mint a régiben: töméntelen sok politika, markáns vélemények ésatöbbi. Nem maradt más hátra, minthogy kellemes olvasát kívánjak a megújult blogomon!

Cucu

A volt miniszterelnök pár napra beköltözött Miskolcra, egy avas lakótelepi panelházba. Meghívásra érkezett és szeretné megismerni az ott lakók életét.

Alkalmasabb helyet nem is választhatott volna, hiszen pont az ő kormányzásainak évében, 2008-ban a ún. nevezett Fészekrakó program keretein belül számtalan, problémás elem lepte el a városrészt. Persze, jogos kritika az is, miért nem akkor tett azokért az emberekért, akik közé most beköltözött.Túl azokon a lózungokon, miszerint "hazaáruló, kirabolta, kifosztotta az országot" stb., jó döntés volt elvegyülni azok között, akik nem egy rózsadombi villából szemlélik a világot, hanem egy szűk panelház ablakaiból. Igazából ezt nemcsak politikusoknak, de olyan embereknek is ajánlott, akik sosem élték át azt az érzést, milyen egy társasházban élni. Pláne egy tízemeletesben, és ahol mondjuk nemcsak békés nyugdíjasok laknak, hanem igencsak problémás illetők is. Mind ez persze csak akkor lenne igazi kihívás, ha mondjuk ez fél évig tartana, a fizetés meg mondjuk, a minimálbérben legyen megállapítva. Mindenesetre szép gesztus volt Gyurcsány részéről ez az akció. Jó lenne, ha néhány,  politikusunk is hasonlót cselekedne, amivel át tudja érezni az átlagember problémáit. Legelőször Selmeci Gabriellának kéne elmenni bárhová, ahol egy rokkantnyugdíjas él és próbáljon meg abból a juttatásból megélni, amit az ő párttársai megállapítottak neki. Pintér Sándornak a VIII. kerületi Diószeghy Sámuel utcát javaslom, ahol drogtanya lett egy lakóházból és ahol átérezhetné: nagyon letelt már az a beígért két hét. Orbán Viktornak csak egy III. kerületi panellakást ajánlanék, valahol a Szentendrei út környékén, fél éves beköltözéssel és egy ott lakó keresetével. Meglátjuk, hogyan él meg belőle és miként viseli a helyzetet. Szerintem nem nagyon tolerálná. De igazából magasról letojja az általa „panelprolinak” tartott emberek sorsát. Egy a lényeg: ő neki legyen sok pénze és a gazdagok kapjanak minél több pénzt, mert valóban rászorulnak. Nyekereg a fél éves Audi A6-os, az iPadet is le kellene cserélni, mert már három hónapja van meg és jelent meg új. A többi, hónapról hónapra élő ember megélhetését meg ki nem szarja le? Kit érdekel, hogy ők nem tudnak megélni? Maximum éhen halnak, de nem gond, hiszen mint arra Lázár János keresztenyi, felebaráti és testvéri szeretetből felhívta a figyelmünket: akinek annyi pénze van, az annyit is ér. Látjuk, miként érvényesül ez a filozófia a mindennapokban.

Ékes példája a szombati, kormány melletti felvonulásnak, hogy Magyarországon nem demokrácia, hanem valami egészen más van.

Észak Korea feeling támadott meg, mikor a tüntetésről készült képeket nézegettem. “Szeretünk Viktor” és hasonló táblákat láttam. A kommunista rezsimben is van ilyen, csak ott máshogy hívják. Lényegében ugyanaz. Bravó. Kitűnően látszott, mennyi hívő tud kimenni az utcára szeretett vezérüket imádni. A legfelháborítóbb a határon túliak jelenléte. Hogy képzelik azt, hogy idejönnek és istenítik azt népnyúzó kormányt, ami szívat engem? Az ő életükre nincs hatással ez az eszetlen önkény. Egy gyakorlati kérdés. Kíváncsi lennék, ha én odamennék Bukarestbe és egy “Éljen Băsescu” táblát lengetnék az utcán. Elküldenének a fenébe és igazuk lenne. A saját országomban hőzöngjek. Teljes joggal mondanák mindezt. Sőt, a Népszava értesülése szerint még pénzt is fizettek jelenlétükért. A lap beszámol arról, miszerint a Falk Miksa utcában egy házmester hallotta, amint nagyváradi magyarok arról beszélnek, fejenként 3500 forintot és egy meleg ebédet kaptak a részvételért. Ez a módszer nem ismeretlen, hiszen tavaly március 15.-én Orbán a Nemzeti Múzeumnál tartott beszédénél fizetett bértapsolókkal vetette magát körül.
Teljesen nyilvánvaló, a szombati megmozdulás résztvevői mennyire hívők. Ennek ékes példája, az ATV fiatal riportnőjének többszöri inzultálása is. Az egyik beszóló szerint “eladta a lelkét”. Ha gondolkodás annak számít, akkor én is ilyen vagyok. Ők hisznek, én gondolkodok. Ebből is látszik, a Fidesz túllépett a politikai part fogalmán és vallás lett, melynek egy központi szereplője van: Orbán Viktor.
Fontos megjegyeznem, nem kell megijedni ettől a tömegtől. A jobboldal mindig is híres volt a mozgósítási képességéről. Ha még marad a sorozatos szívatások ellenére fél millió hívő, az nem elég ahhoz, hogy komoly tényezőként vegyük a Fideszt az Orbán utáni időkre. És ha azt nézzük, hogy a feltevés szerint csupán minden ötödik emberüket mozgósították.


Elemi igazságérzetem háborog, mikor a köztévé, a január másodikai tüntetéshez és ehhez a kormánypárti eseményhez való hozzáállása eszembe jut. Az utóbbi annyira fontos volt, hogy az Este című műsor különkiadással jelentkezett szombaton és nem mellesleg meghamisították a tüntetők számát, ugyanis nem 400, hanem körülbelül 100 ezren voltak. Az ellenzéki megmozdulásról pedig csupán egy 2 perces tudósításban számoltak be és közben azt a látszatot keltették, valójában nincs is ott senki, pedig ugyanannyian voltak, mint a Békemenet résztvevői. Az ellenzéki médiumok nem hallgatták el, mennyien voltak a felvonulók. A másik oldal orgánumai (és most már nyugodtan idesorolhatjuk a közszolgálati adókat is), pedig elbagatellizálták a létszámot. Fájdalmas mindezekről írni.

Több dolgot nem ártana tudatosítani. Először is: a kormánypárti hívők hatalmas tévedésben vannak akkor, amikor azt mondják, Magyarországot támadják. Ez nem igaz. Nem az országot és annak népét, hanem annak dilettáns kormányát kritizálják. Meglehet, ők saját magukat a hazaként aposztrofálják, de akkor a többi,  nem Fidesz szavazó micsoda?
A második: sok kritika jön a jobboldal felől, miszerint mi csak károgunk a diktatúráról és lám, mennyi ellenzéki lap jelenik meg. Az önkényuralmi rendszerek és a demokrácia között elképesztő átmenetek vannak. Nincs olyan, hogy egyik nap ez, aztán a  másikon pedig az. Van egy-két, kormányt kritizáló orgánum, melyet még nem sikerült elhallgattatni. A Klubrádiót sajnos már sikerült.  Akik azt mondják, mint például én is, hogy diktatúra van, nem örömből és nem valamifajta cél miatt mondjuk. Sajnos látjuk, tapasztaljuk a kétharmad pusztító demokrácia ellenességét. Minden elemében emlékeztet egy igazi autokrata rendszerre. Nem az a bajunk, hogy ők vannak hatalmon, hiszen a demokrácia legfontosabb játékszabálya az, most egyszer az van akit én választottam, másszor az, amit más választ. És aki kisebbségben van a véleményével, az fogadja is mindezt el. Nem is a Fidesz a probléma, hanem annak antidemokratikus lépései.
Ezt jó lenne, ha mindenki észrevenné, aki demokráciában és nem egy diktatúrában szeretne élni. Nem úgy, mint most.

 

Dr. Schmitt Pál nem nagyon mert megszólalni. Az őt ért plágiumgyanú után napok csak hallgatott, és végül ma reggel az MR1 Kossuth rádió 180 perc című műsorában beszélt.

De visszakanyarodva az ominózus, ma reggeli rádióinterjúra. Nagyon szánalmas magyarázkodás volt az biztos. Azt mondta, a források között szerepelteti a bolgár sportkutató munkáját, méghozzá az első helyen. Csak akkor azt nem értem, akkor a HVG tényfeltáró újságírója ezt kilenc hónap alatt miért nem találta meg?

Schmitt arra a felvetésre, miszerint ezt Georgiev ezt már nem tudja megerősíteni, mert meghalt, lánya pedig tagadta, hogy apja ismerte volna, azt mondta, rosszul volt feltéve a kérdés és ismerték egymást valóban. Nem tudom, az Alaptörvény mellett a keze ügyébe kerül-e néha a Tízparancsolat. Amiben feketén fehéren le van írva: Ne hazudj! Államelnökünknek korrepetációt kellene vennie egy teológustól. Illetve még a Ne lopj! kifejezést is melegen ajánlom figyelmébe.

Erre a Népszabadság hívta fel a figyelmet tulajdonképpen. Ha a plágiumvádat igaztalannak tartja, akkor beperelhette volna az összes olyan médiumot, amely ezt közölte. Csak lehet, félt attól, a bíróság talán nem neki ad majd igazat. A másik ilyen körülmény az az, hogy napokig hallgatott. Nos, mi lenne az életszerű egy ilyen szituációban? Ha én kerülnék hasonló helyzetben, azonnal kiállnék a nyilvánosság elé, tudván, ez nemcsak személyemnek, de hivatalomnak is árt. A lehető leghatározottabban visszautasítok minden vádat és perrel fenyegetem meg mindazokat, akik ilyet híresztelnek rólam. Ehelyett tudjuk mit csinált Schmitt. Kissé életszerűtlen viselkedés egy olyan embertől, a kinek nincs semmilyen takargatnivalója. Magatartása mindezidáig az ellenkezőjére utal, mint amit ebben a bizonyos ma reggeli rádióinterjúben kifejtett. Szégyen lett maga az elnök és a hivatal is, melyet képvisel. Nyugodtan ki jelent jelenteni: Schmitt a legrosszabb köztársasági elnök a rendszerváltás óta. Tulajdonképpen funkcióját sem tölti be, mert pártsemlegesnek kellene lennie és ezenfelül a magyar nép egységét kellene szimbolizálni. Megjegyzem, az addigi elnököket eddig még nem fogadta se fogadta fújolás egy tüntetésen sem. Most meg….

Mondjuk az is igaz, nem vagyunk már köztársaság, hanem szimplán csak Magyarország. Kiszolgáltatva Orbán Viktor szeszélyeinek. 

Nem kimondottan vall jó modorra, ha azt, akitől segítséget remélünk, azt jól leszóljuk.

Orbán tényleg azt tette, ami a címben szerepel, ugyanis az alábbiakat mondta: "a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminősítésekkel is, ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból".
Finoman szólók akkor, amikor azt mondom, elképesztő felelőtlenség ilyen hangnemet megütni azokkal szemben, akiktől segítséget várunk. Képtelen vagyok elhinni, mi megy hazánkban. Öngyilkos dolog, amit  Orbán csinál. Néha már az is megfordul a fejemben, tudatosan akar államcsődöt. De inkább csak egy össze-vissza kapkodásról van szó, melyet mi, az egyszerű köznép fogunk megszívni. Ő is, de az annyira nem lesz látványos, mint a miénk.

Nem tudom, a miniszterelnök meddig szeretne háborúzni. Talán nem vagyok vele egyedül, de nekem már elegem van abból, hogy örökké harcolunk valami ellen. Békeidő van, de a kormány hadban áll szinte egész Európával. (Szándékosan nem használtam többes számú jelzőt, mivel nem a magyar népet támadják és nem is ő visel hadat, hanem a kabinet. Sajnálatos, de ezt nagyon sokan elfelejtik. Kiváltképp a Magyar Nemzet, amely tegnapi címlapján ez volt olvasható: "El a kezekkel Magyarországtól!". Ilyen demagóg szalagcímet is rég láthatott a tisztelt nagyérdemű.)
Fodor Gábor, ex-szdsz tag, aki régen Orbán közeli barátja volt, ma reggel az ATV Start című műsorában azt mondta, "Viktor akkor érzi jól magát, ha konfliktusok vannak körülötte, és állandó háborúban áll”. Ha neki kell az izgalom, hát legyen. De nekem és szerintem még jó néhány honfitársamnak más kell. Béke, nyugalom, kiszámíthatóság. Tudom, ezek lózunggyanús kifejezések, de úgy érzem, ez kellene Magyarországnak. Nem az, hogy a hitelminősítőkkel, államadóssággal, munkanélküliséggel, meg úgy tulajdonképpen mindennel háborút vívunk. Sajnos, ha igaz Fodor állítása (és nagyon úgy tűnik az utóbbi idők tapasztalatai alapján, igen), akkor a lehető legrosszabbul állunk. Folyton ellenségképet keres, de ezeket az "ellenfeleket" eddig nem sikerült legyőznie, számuk mindig csak gyarapodott és tartok tőle, ez a jövőben sem lesz másképp.

Remélem, más is osztja véleményemet: békét akarok, nem háborút! Elég volt!