Cucu blogja

Ígéretem ellenére sajnos újabb írást közlök, ugyanis olyan undorító és aljas dolgok történtek Karácsony alatt, melyek mellett nem mehetek el szó nélkül. Mégpedig az, ami az MTV székház előtt zajlik. Az ügy előzménye, hogy a december 3.-ai Híradóban azzal a módszerrel takarták ki a korábbi főbírót, Lomnici Zoltánt, mellyel a bűnözök arcát szokás. Ennek nyomán kezdett Nagy Navarro Balázs éhségsztrájkolni az MTVA központja előtt, mely fokozatosan kibővült, végül gördülő demonstráció lett belőle. A tegnapi napon azonban neki és Szávuly Arankának is felmondtak.

Nagy Navarro Balázssal két hete találkoztam a tévészékház kapujánál. Már akkor is rokonszenveztem kezdeményezésével és az idő előrehaladtával egyre jobban szimpatikussá vált mindaz, amiért küzd. Miközben egyre többen lettek, akik ilyen módon tiltakoztak, felmerült bennem a kérdés: vajon, eredményes lehet? Hiába került lapátra Élő Gábor, továbbra sem az igazi felelősök lettek eltávolítva. Az éhségsztrájk amit nekem elsőre csak magányosnak és értelmetlennek tűnt, fokozatosan terebélyesedett. Eközben egyre alattomosabb eszközöket vetett be az MTVA is, hogy elmozdítsa a tiltakozókat. Előszór tujákkal akarták a demonstrálókat elszeparálni, sikertelenül. Másodszorra kordonnal akarták őket bezárni, de az is kudarcot vallott. Mindez persze Karácsony alatt. Ehhez társult még kettő, folyamatosan ismétlődő zeneszám maximum hangerőn és vakító reflektorok is. Mindenkinek a fantáziájára bízom, melyik történelmi korszakra emlékeztetnek ezek a húzások.

Felháborító, ahogy ezekkel a talpig becsületes, jó szándékú emberekkel bánik az MTVA. Ők szeretnének komolyan és tisztességesen dolgozni és ezt kapják cserébe. Megaláztatást, kínzást és rendkívüli felmondást. Én, mint átlag adózó, akinek a pénzéből is megy a köztévé, vannak elvárásaim. Például az, hogy tisztességesen tájékoztassanak és ne félrevezető, hamis hírekkel legyek ellátva, az aktuális hatalom szája íze szerint. Ezért nekem mindegy, Fidesznek vagy MSZP-nek hívják. Ha az utóbbi kormányzása alatt lenne ilyen, akkor is kimennék és kiállnék Nagy Navarro Balázsért, valamint társaikért.
Úgy érzem, minden honfitársamnak, aki a demokrácia mellett van, annak erkölcsi kötelessége támogatni mindazokat, akik felemelik szavukat és egészségüket kockáztatják azért, hogy tévénézők százezrei korrekt tájékoztatást kapjanak, valamint fellépni a közpénzen fenntartott állami médiumban dolgozó hírhamisítók eltávolítása ellen. Ezért kell, minél többen látogassunk el Óbudára, a Kunigunda útja 64 elé és adjunk hangot nem tetszésünknek.
 

Tájékoztatom blogom minden kedves Olvasóját, hogy holnaptól újévig nem fog születni új bejegyzés az oldalra, vagyis szünet lesz. Nem kívánok senkit sem Karácsony, és az azt követő nyugodt pihenés alatt politikával terhelni. Sajnos, már így is sokkal többet kellett vele foglalkozni, nem akarok rátenni erre egy lapáttal még én is. Január első napjaitól fogok jelentkezni új írásaimmal.

Áldott békés Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Miután legyőztem ellenségemet, a párhuzamos parkolást a Szentkirályi utcában, útnak indultam arra, amerre a tömeg tartott. Hideg volt, de nem igazán érdekelt. Késésben is voltam, így nagyon reméltem, nem kezdődött még el. Mikorra odaértem a Pollák Mihály térre, a Magyar Rádió épületéhez, már jelentékeny tömeget pillantottam meg. Nem kellet sokat várnom, színpadra léptek az MTV székház előtt éhségsztrájkolók. Mivel mögöttük voltam, ezért szinte alig hallottam valamit, így oldalt megpróbáltam közelebb kerülni. A tömeg fokozatosan vitt előre, így hamarosan a színpad közelében találtam magamat. Láttam többek között Arató Andrást, a Klubrádió elnökét, mely később megpillantottam Árok Kornélt és Kónya Pétert, a Szolidaritás Mozgalom vezéralakjait. Eközben már folyamatosan magával ragadott a hangulat, ahol egymás érték a jobbnál jobb szónoklatok. Vásárhelyi Mária beszédét már érhetően hallottam. Véleménye szerint a Fidesz lebontotta a demokráciát és álmában sem hitte volna, hogy 23 év után újra a sajtószabadságért kell aggódni.
Ungváry Rudolf volt a következő, aki gyújtó hangon ostorozta a kormányt. A tolvaj banda még enyhe kifejezés volt. A történelem legnagyobb kihívásának nevezte a mostani helyzetet és véleménye, hogy "mára leépítették a demokratikus intézményrendszereket".
Gercsó Krisztián az Élet és Irodalom munkatársa szerint félnek az emberek és a retusálás messzebbre mutat valójában.
Beszédet mondott Bächer Iván író is, aki szerint "Európa szégyene lettünk", illetve "a Fideszről azóta pedig kiderült, hogy se nem keresztény, se nem magyar, és nem is polgári, egyszerűen csak gyalázatos".
Őket Árok Kornél és Kónya Péter követte.
A felszólalások alatt újfent kezet rázott velem az éhségsztrájkolók vezéralakja, Nagy Navarro Balázs is, aki a múlt héten az MTV székház előtt is nyújtotta már felém jobbját. Akkor és most sem utasítottam vissza és tovább bátorítottam.

Összességében remek megmozdulás volt, mely 3 cél érdekében zajlott: a Klubrádió elnémítása elleni tiltakozás, az éhségsztrájkolók mellet szolidaritás és a tisztességes közmédia. Mikor elhagytam a Pollák Mihály teret, leszűrtem: még több ilyet és ne fogyjon ki a lendület!
 

Kitört a nagy sajtószabadság. Ennek jegyében máris elhallgattatták az egyetlen ellenzéki adót, a Klubrádiót. Én érzem egyedül, hogy ez abnormális jelenség?

Mióta a Fidesz tavaly kormányra jutott, azóta ez gyakorlatilag benne volt a levegőben. Emlékezzünk csak vissza. A NMHH jogelődje az ORTT utolsó döntéseként odaítélte a Klubrádió számára az akkor egyetlen szabad fővárosi hullámhosszt, a 92.9-őt. Ám jött a kurzusváltás és egy új médiahatóság, aki csak úgy felbontotta az amúgy jogszerűen megkötött szerződést. Innentől meg voltak számolva az adó napjai. Aztán a 95.3-ra lejárt a szerződés és 60 naponként kellett megújítani a kontraktust, ami nem éppen egy ideálom. És végül meglett pályáztatva ez a frekvencia is, melynek teljesítése a Klubrádió számára lehetetlen volt. Itt jön a kérdés: mi alapján határozza meg azt az igen, nagyon mélyen Tisztelt Médiahatóság, hogy én mit hallgassak? Ha nekem nem tetszik egy rádió, akkor pofonegyszerű a képlet: nem kapcsolok oda. Ha ezzel sokan vannak így, magától is megszűnik a médium, nem jönnek a hirdetők, mert nincs hallgató és a szolgáltatási díjat meg az egyéb működési költségeket ugye perkálni kell. Így működik ez a kapitalizmusban.

Megszűnnek a tiszta, érthető és értelmes beszélgetések és helyette teret kap a hímezés-hámozás és a félremagyarázás. A mai Reggeli gyors című műsorukban például Vértes András, a GKI vezetője volt a vendég (ez is megér egy külön postot), ahol levázolta, miért fog megbukni a magyar gazdaság az Orbán - kormány miatt. És nem a levegőbe beszélt, hanem tényekkel és számokkal is alátámasztotta mondanivalóját. Az ilyen beszélgetéseket nem lehet majd hallani pár hónap múlva.
Érdekesnek tartok ezen felül egy tényt. A Hír Tv és a Lánchíd Rádió az MSZP kormányzása alatt kezdte meg működését és egyik sem éppen az ő dicséretüket zengte. De ezek a médiumok is hozzátartoznak a színes magyar médiához és hiba lenne, ha nem tudnának működni, mert azáltal mindenki csak veszítene. Ha jól emlékszem, még állami támogatást is kaptak. Akkor valakinek fontos volt a tényleges sajtószabadság. A Klubrádió meg a Fidesz kormány alatt gyanúm szerint egy fillérhez nem jutott hozzá. Tényleg az lesz, mint a szocializmus alatt, hogy lesz újra egy Szabad Európa Rádió?

 

Fura, ahogy néhány honfitársam látja a világot. Miközben Orbánék leépítik a totális magyar demokráciát, sokan még mindig áhítattal tekintenek szeretett vezérükre. A hit, még buzgólkodik bennük.

Nem akarom  egyszerűen elhinni, hogy hazánkban elég sokan nem szeretnek racionálisan gondolkodni, helyette inkább hisznek valamiben. Ez roppant egyszerű, hiszen ha megmondják fentről a tutit, akkor le van véve a vállukról a rossz döntés esetleges felelőssége. Többek között ennek is köszönhető az a bizonyos kétharmad. No meg Orbán Viktornak, aki úgy tudja hülyíteni a népet, hogy csak na. Furcsa, Gyurcsány Ferencet sokkal többen utálják azért, amiért egy zárt frakcióülésen csúnyákat mondott. Tulajdonképpen az egy mea culpának is tekinthető, hiszen beismerte, nem mondott igazat. Sokkal szimpatikusabb ez, mint mikor egy politikus kijelenti magáról, ő sohasem hazudott. Illetve szintén csak zárt körben a választások előtt, megmondta, ne figyeljenek arra amit azért mond, hogy megválasszák. Egyszerűen nem tudom, mikor kezd el az ország azon fele is gondolkodni, akik ezt nem tette eddig meg.

Mert mi is zajlik valójában? Gyakorlatilag az összes pozíciót saját emberükkel töltötte fel, mindent a rokonok és haverok irányítanak. Azonfelül még olyan adórendszert is vezetnek be, mely nem a szegény, hónapról-hónapra élőket segíti, hanem az amúgy is gazdagokat teszi még gazdagabbá. Egyre kevesebb az átlagember fizetése, de természetesen az sokkal nagyobb gond, ha valaki csúnyán beszél, mint miniszterelnök. Azt nem értem, az öszödi beszéd hatására ezrek mentek ki tüntetni. De mikor a kormány lenyúlta a magánnyugdíjpéztártagok minden befizetését, akkor vajon miért nem váltott ki hasonló reakciókat? Sajnos megmutatkozott, sokan érzelmi alapon politizálnak és nem a józan eszükre hallgatnak. Nézzük meg például az SZDSZ nevű egykori formációt. A 2006-os választásokon 6%-ot értek el. De fokozatosan jöttek az olyan lépések és arcok (gondolok itt elsősorban Horváth Ágnes egészségügyi miniszterre), aki miatt szavazóik azt mondták: köszönöm, de legközelebb nem fogok rátok szavazni. Meg is lehet nézni, hol vannak most. Racionálisan, észérvekre alapozva döntöttek és nem hittek, mint sokan a kormánypártban.
Mert szép dolog persze, mikor kimegy az ember a Fidesz nagygyűlésre, rázni a magyar zászlót, viktorozni és a magyarságtudatunkkal villogni. De előbb utóbb mindenki érezni fogja a pénztárcáján a kormány tevékenységét és akkor már rájönnek: basszus, ezek elveszik a pénzemet! Lehet persze "azelmúltnyolcév"-re hivatkozni, de ez másfél év után rendkívül szánalmasan hangzik, mert senki, aki egy csöppet gondolkodik, nem veszi be. A Matolcsy - Orbán páros kétségtelenül a szakadékba vezeti ezt az országot és Szijjártó Péter mindent meg tud magyarázni.

Vágyálmom, hogy egyszer végre egy olyan országban éljek, ahol a választópolgár nem érzelmi, hanem racionális alapon döntené el, kire szavaz. Nem is tudom, ki mondta, de eszembe jutott gondolata: a Fidesz nem is párt, hanem egyház. Gondoljon csak bele mindenki, miért!