Cucu blogja

Végül kiderül, hogy Róna Péternek lesz igaza és a pénzpiacok elsöprik Orbánt? Nem lennék meglepve, ami azt illeti.

Kicsit vulgáris a hasonlat, de aki szembe széllel végzi el a dolgát, az nem számítson semmi jóra. Főleg, úgy, ha nem is tud ennek hátrányairól. Orbánék gyakorlatilag ellenmennek minden eddig jól bejáratot közgazdasági elvvel és helyette inkább szabadságharcot folytattak, amit aztán feladtak és végül csak az odamentek kuncsorogni a Valutaalaphoz. De az Unió 3 pontos ultimátumot adott nekik - tudatta a hvg.hu. A lap szerint az új jegybanktörvény és az egykulcsos adó kétharmados törvénybe iktatásának eltörlése esetén adhat csak hitelt az IMF.
Ez már önagában egy abszurd, hiszen megkötné előre jópár kormány kezét. Hiszen ha, mi, magyar emberek megválasztunk egy kabinetet, akkor elsősorban arra voksolunk, hogy a közterheket variálják. Ha betonba, akarom mondani kétharmados törvénybe van öntve egy adótörvény, akkor a következő kormányok nem tudnak nekik tetsző gazdaságpolitikát folytatni. Ez persze csak egy, amiért nem szimpatikus Orbán Brüsszelben.
Számtalanszor leírtam már: a külföld figyel minket. Látják mi zajlik hazánkban, hogyan építi le a demokráciát egy demokratikusan megválasztott kormány és milyen, az alapvető emberi jogokkal ellenkező törvényeket fogad el a kétharmad, természetesen a "zemberek akaratára hivatkozva. (Mondjuk most az Alkotmánybíróság egy utolsó csapást mért a fülkeforradalmi hevületben hozott passzusokra és semmisnek nyilvánította a médiaalkotmány és a büntetőeljárási törvények egyes szakaszait.) Gondolok itt elsősorban az új köznevelési törvényre, melyben kötelezővé teszik azt, hogy a gyereknek 3 éves korától kötelezően óvodába kell menni.
Elkanyarodtam ez eredeti témától, a gazdaságpolitikátóltól, ami nem folytatható tovább. Ezt jól mutatja az Unió álláspontja. Persze lehet, ott van például Észak Korea is. Aki egy kicsit is járatos a közgazdaságtanban, tudja nagyon jól, a kapitalizmusban szimbiózisban élnek egymással az államok és az nem működik semmi nemű pénzügyi szabadságharc, mert mindenki rajtunk fog röhögni. Mint ahogy ezt most is teszik. És ha most se adott az IMF, akkor ne legyenek illúzióink, hogy mikor belevitt minket az államcsődbe az Orbán - Matolcsy duó, akkor se fognak egy kanyival sem kisegíteni.
Ezek a kilátások, ezért van szükség a 180 fokos gazdaságpolitikai fordulatra. Ameddig ez a kormány van, ebben még sajnos csak reménykedni sem nagyon lehet. De mint tudjuk, az hal el utoljára.
 

Megszakadt a kormány és az IMF tárgyalása. Állítólag az új jegybanktörvény tett be nekik. Az egyik oldal azt mondja, semmi baj, az ellenzék szerint államcsőd közeli helyzetben vagyunk és a szakadék felé tartunk. Megpróbálok rendet tenni ebben a kaotikában (noha nem ígérem, sikerül is.)

Ennek következtében a 3 perc alatt brutális gyengülést produkált a forint az euróval szemben, a BUX is meredeken elkezdett zuhanni. Ezt mindennek lehet titulálni, csak éppen sikernek nem. Persze azért kormányoldalon mindenki igyekszik bagatellizálni az egészet. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője szerint a Valutaalap munkatársai otthon akarják várni a Jézuskát. (Biztos nem értesült arról az aprócska, ám el nem hanyagolható dologról, hogy eredetileg tovább maradtak volna Budapesten.) Hallani olyan véleményt is, miszerint ez csak egy informális tárgyalás volt és az igazi majd csak később kezdődik. A egyeztetést vezető, újabban tárca nélküli miniszter Fellegi Tamás totálisan mást mondott, mint a helyzet. Idézem az általa kiadott közleményt: "A találkozó célja a kapcsolatfelvétel, az érdemi tárgyalások menetrendjének és tematikájának előzetes egyeztetése volt. A megbeszélés kiemelt jelentőséggel bírt, mivel világossá tette a felek számára az álláspontokat, így a magyar Kormány azok ismeretében készülhet fel a jövőbeni tárgyalásokra" .
Már ha lesz ilyen. Nem lennék meglepve, ha az IMF végleg hátat fordítana hazánknak. Sok tényező játszhatott közre abban, miért hagyta faképnél a kormányt. Ilyen lehet például a maradék magánnyugdíjpénztár tag lenyúlása vagy az új jegybanki alaptörvény, mely lényegében pórázon tartaná az intézményt. Bár az utolsó napon még igyekeztek rajta finomítani, Brüsszelben úgy vélik, a kabinet eddigi magatartása arra utal, hogy végül nem fogadják el Rogán Antal módosító indítványát. Könnyen lehet azonban, felálltak volna amúgy is az asztaltól, de az a törvény csak adott számukra egy indokot vagy ha úgy tetszik, ürügyet.

Néhány elemző egészen odáig ment: végezetes lehet ha nem közelednek az álláspontok. Duronelly Péter Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója az Indexnek úgy reagált a tárgyalások megszakadására, hogy "úgy fest, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal". Ezek után valóban apró öröm az a tény, miszerint újabb leminősítés nem várható.
Az Index emlékeztet arra, két szervezettel kell egyezségre jutni, a másik pedig az Európai Unió. A lap szerint ők a nehezebb ellenfél. Ijesztő, hogy Olli Rehn személyes döntése alapján fejezték be az egyeztetést.
Nehéz most megállapítási jelen pillanatban, mi történik hazánkkal a továbbiakban. Egyben biztosak lehetünk. Az IMF elrohanása baljós előjel az egész gazdaságra nézve, hiszen a velük való kompromisszum javítaná a befektetői hangulatot. És nem mellesleg a forint árfolyamának is jót tenne. Most csak néhány előnyét soroltam fel annak, milyen pozitív hatásai lennének egy esetleges megállípodásnak. De még az is előfordulhat, hogy januárban végleg megszakadnak a tárgyalások és akkor finoman szólva is nyakig ülünk majd a szószban. Mert kell az a bizonyos hitel.
Nem lehet tudni, milyen fordulatokat vesz még ez a história. Mi, magyar emberek csak bizakodhatunk egy olyan kimenetelben, melyben mindenki jól jár.

források: nepszava.hu; index.hu

 

Egyre gyakoribbak manapság a budapesti metróban a tüzek, a kettes és hármas vonalán, jóformán csak a kisföldalattin nem volt erre precedens. Valóban addig kell várni a szerelvénycserére, ameddig nem halnak meg emberek? Csak akkor veszik észre a problémát, amikor tömegesen bent égnek az utasok?

Hazánk minden szempontból az abszurdok országa. A BKV esetében a nyugati árakat sikerült az indiai színvonallal összekombinálni. (Tudom, van 1-2 busz és villamos mutatóban, amiért tényleg reálisnak tartom elkérni a 320-at, de a többség nem ilyen azt azért lássuk be.) A metróban szinte már heti rendszerességgel füstöl el valami. Talán nem csak én gondolkodtam el azon, hogy nem kellene lemenni a föld alá...

Nehogy véletlenül pont akkor történjen valami. De mit tud tenni az a rengeteg ember, akinek ezzel a járművel a legpraktikusabb utaznia? Maximum imádkozni.
Eddig csak sejtettem, de mostanában már egyre biztosabb vagyok abban, valami hatalmas tűznek kell ahhoz történnie, hogy bármi változás is legyen. Egyre nő azon jelek száma, amelyek csak valószínűsítenek egy tragédiát. Nem olyan régiben a hármas vonalon Újpest Központnál a kihúzóvágányon füstölt egy vonat. És meg ne feledkezzek arról az áprilisi tűzről, mikor egy teljes metróvagon kiégett az Árpád hídnál és csak a véletlennek, illetve a metróvezetőnek volt köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj. És most csak pár példát mondtam. Ezek intő jelek, csak akik érdemben tehetnének valamit az ügyért, azok inkább a széles sávú mobilinternettel foglalkoznak. Mert az nyilván fontosabb mint a biztonság. Elhiszem, Vitézy Dávidnak sokkal kellemesebb a Skoda Super B-ből nézni a világot, mint lemenni a metróba és esetleg testközelből átélni azt, milyen mikor egy vonat szénné ég, mert már van vagy 40 éves, és nem ilyen hosszú időre tervezték.

Ami itt történik az orosz rulett. Nem lehet tudni, ki lesz azon a jövőbeli végezetes napon szolgálatban a műszakiaktól, aki útjára bocsátja azt a szerelvényt. Mert ha esetleg látja, hogy valami bibis, nagyon könnyen rámondhatják, megtagadja a munkát. Ha tegnap jó volt, akkor miért nem jó az ma is? És kiengedi, mert félti az állását, ami jogos a mai időkben. És ő fogja elvinni a balhét, az egyszerű beosztott, nem a fő főnök. Mert ő biztos van abban a helyzetben, hogy ha baj van, azt mondhassa, kérem, nekem senki sem szólt, hogy bármi gond lenne. Félelmetes állapot. Ami azonban igazán hátborzongatóvá teszi az egész dolgot az az, hogy ez a játék, mi, fizető utasok bőrére megy. Meg azoknak akik kieresztik a vonatokat a forgalomba, akik hónapról hónapra szeretnék eltartani családjukat és félnek nemet mondani, mert akkor könnyen lehet, az utcán találják magukat.
Tiszta szívemből kívánom, ne legyen igazam. 

Az utóbbi egy évben szinte rá sem lehet ismerni a Manchester United csatárára, Wayne Rooneyra. Mint ha eltűnt volna belőle valami. Vagy valaki.

Ugye nem csak én emlékszem? 2004-ben, mikor feltűnt a portugáliai Európa Bajnokságon, csodagyerekként emlegették. Volt is rá ok, hiszen bríllírozott a kontinensviadalon, ő lett többek között a legfiatalabb gólszerző. Az év szeptemberében mutatkozott be új klubjában, a Manchester Unitedben, melynek azóta is tagja. Első meccsén rögtön mesterhármast szerezett a Fenerbahce ellen. 2005 szeptemberében egy Villareal elleni idegenbeli, szintén Bajnokok Ligája mérkőzésen kiállították, mert megtapsolta a játékvezetőt, miután az sárgát adott neki. És ez az, ami hiányzik belőle az  utóbbi időkben. A balhésság. Jó, persze a pályán kívül a legtöbb játékosnak volt már valami botránya, de az ő esetében ez hatványozottan igaz. Az általános skandalumhős szerepét most nem ő, hanem Mario Balotteli, a rivális City támadója tölti be. Mondhatni, Ronney beérett. Már a pályán is inkább a játékával tűnik fel, azzal hódítja meg a másnapi újságokat, nem pedig azzal, hogy részegen mit csinált. De hát ő is ember és szórakozhat, elítélni ezért nem lehet.

Ami kétségetelen, a tegnapi esti Wolwerhampton elleni 4-1 után újra a játékával került fókuszba. A győzelemből ő maga két góllal is kivette a részét. De amit láttam rajta, az a higgadtság. Nem reklamál és nem hőzöng a játékvezetői ítéletek után. Úgy hiszem, benőtt a feje lágya. Talán mestere Sir Alex Ferguson "keze" is benne van a dologban. Nyilván felvilágosította, úgy nem fog bekerülni a legnagyobbak közé, ha folyton csak produkálja magát a pályán. Illetve úgy, ha a játékkal van elfoglalva és nem a balhéval. Ezt a stílust sikeresen felvette magára és öröm nézni nagyszerű játékát. Ezzel mindenki nyert.

A tegnapi napon véget értek a Bajnokok Ligája csoportmérkőzései, ahol születtek igazi meglepetések is. A finis kitűnő alkalom arra, hogy visszapillantsunk, mi is történt a viadal ezen szakaszán.

A legnagyobb meglepetés kétségtelenül a Manchester City és United bukása volt. Kétségtelen, a kisebbik(?) városi csapat nehéz csoportba került, a Bayern München, az európai porondon eddig ismeretlen Napoli (leszámítva a maradonai időket) ellen nehéz meccseket is vívott Roberto Mancini alakulata. Bukásukat kétségtelen az okozta, hogy az olaszokat nem tudták megverni. Ezért léptek a déliek tovább. Ez még valahogy érthető. Ami viszont nem az a United bukása. Még sokan legyintettek a csoportkör sorsolása után, milyen mázlisták a Vörös Ördögök, hiszen a Basel-Benfica-Otelul Galati nem tűnt egy világverő hármasnak. Az első intő jel a svájciak manchesteri látogatása volt, amikor a hazaiak jóformán futottak az eredmény után és még így is csak nagy nehezen jött össze az egyenlítés. (3-3 lett amúgy a vége.) De kétségtelen, ami tegnap este történt a St. Jakob Parkban, azok után azt lehet mondani, megérdemelte a United, hogy kiesett. Így maradt számukra az Európa Liga és elképzelhető, ott is kiesnek még a döntő előtt, hiszen akadnak ott is jó csapatok. (Például a szintén kiesett Valencia, a City, a Porto és az Atletico Madrid).

A B csoportban nem történt meglepetés az első helyet illetően, hiszen a papírformának megfelelően az Inter továbbment. A második helyért viszont nagy küzdelem zajlott. A tornán nem sokat mutató francia bajnok Lille hazai pályán leikszelt a BL első körének meglepetéscsapatával, a török Trabzonsporral, így a vendégeké lett a 3. hely. 

Következik a D jelű kvartett, hiszen a C csoportról már a Manchester United kapcsán értekeztem. Itt is jött a várható papírforma, a Real Madrid első lett, a 2. helyért az Ajax és a Lyon küzdött, végül utóbbiak bizonyultak jobbnak a gólarány miatt, a horvát Dinamo Zagreb csapatáról pedig lehetett sejteni, nem fog sok vizet zavarni. Az E-ben az utolsó pillanatig kiélezett volt a helyzet. A Bayern Leverkusen már korábban továbblépett, így a Chelsea és a Valencia között zajlott egy ki-ki küzdelem, melynek végén az angol gárda örülhetett, akik ráadásul még az elsőséget is megszerezték. A F betűvel fémjelezett társaságban az Arsenal elsősége egy pillanatig sem forgott veszélyben, a második helyen a Marseille végzett, nagy meglepetés itt sem történt. Nem úgy mint a G csoportban, ahol a ciprusi APOEL Nicosia nyerte el a csoport legjobbja címet, megelőzve a Portót, a Zenitet és a Sahtar Donceket. Játékstílusuk erőteljesen hasonlít a 2004-ben Európa Bajnokságot nyert görög válogatotthoz. De a továbblépést illetően kétségtelenül ők a Bajnokok Ligája legnagyobb meglepetéscsapata. Végül az utolsó kvartettben a papírforma szerint történt a beosztás, a Barcelona első, a Milan második lett, az Európa Liga szereplésért pedig a cseh Plzen és a belarusz BATE Boriszov harcolt, végül előbbiek jutottak oda be.

Összességében elmondható, érdekes és meglepetésekkel teli mérkőzések zajlottak idén a Bajnokok Ligája csoportmérkőzésein. Remélhetjük csak, hogy a kieséses szakasz is hasonló izgalmakat hoz számunkra.