Cucu blogja

 A Magyar Televízió kitakarta a Híradóban a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét. Miközben Tőkés László nyilatkozott, Lomnici Zoltánt azzal a módszerrel retusálták ki, mellyel a bűnözőket szokták kitakarni - adta hírül az Index. 

A 168 óra emlékeztet: az a fajta képhamisítás, amikor szereplőket retusálnak ki a képből a sztálini Oroszországban volt elterjedt módszer. Sztálin kedvelt módszere volt, hogy egykori párttársaiból ellenségeivé vált személyeket takaríttatta el a fotókról (és nem mellesleg gyilkoltatta meg), gyakran úgy, hogy a manipuláció egyértelmű volt. Jó hír, hogy legalább a Kunigunda útján lapozgatnak történelemkönyveket. 

Ennyit elöljáróban. Szomorú, hogy itt tartunk. Állami szinten megy a hatalomnak nem tetsző emberek hátrányos megkülönböztetése. Miközben olyan szórakoztató műsorokat adnak, melyek nagy nézettségszámot produkálnak, olyan piszkos és alantas módszereket alkalmaznak, melyekre talán az elmúlt 20 évben nem is volt precedens. Lehet persze magyarázkodni, de a lényeg akkor is kendőzetlenül villan meg. Tudatosan tévesztik meg és nézik hülyének a köztévé nézőit. Persze már meg sem lepődök, hiszen hasonló eset  már korábban is volt. Emlékezhetünk arra az esetre, amikor Daniel Cohn-Bendit zöldpárti látogatását manipulálták. Papp Dániel, aki ezért volt felelős, a történtek ellenére hírfőszerkesztő, majd később a közéleti magazinok főnöke is lett - írja a Népszava. A klasszikus, Languszta reggelire című filmben elhangzott mondat jut eszembe: már a látszatra sem ügyelnek. Kitűnően megmutatja, milyen attitűdje van azoknak, akik a köztévé tartalmáért felelnek. Nem véletlen benne a köz szó. Én, mint adófizető jogosan várhatnám el, hogy a valóságnak megfelelő, hírértékkel bíró és mindenféle képtrükk nélkül lássam a dolgokat. Híresztelések szerint egy magánbosszú áll a háttérben, melyre én, baromira nem vagyok kíváncsi. Nagyon nem tud érdekelni, ki kit utál. Undorító, hogy mindezt az átlagnéző is észreveszi. 

Sajnos a kétharmad, a várakozásoknak megfelelően rátelepedett a Magyar Televízióra. A Lomnici-ügy csak egy újabb példája annak, mi is zajlik a köztévében, a háttérben. És néha a képernyőn is.

Végezetül pedig a Hir 24 kettő, vicces képet közölt. Szavak helyett kattintson mindenki, a linkre. Érdemes. :)

Súlyos tévedés azok részéről, akik azt hiszik, jogtalanul minősítette le hazánkat a legnagyobb hitelminősítő.

Mint ismeretes, a Moody's nem olyan régen a bóvliba száműzte a magyar állampapírokat. Ezzel gyakorlatilag befektetésre nem ajánlott ország lettünk. Persze, lehet hőzöngeni, de aki figyeli az utóbbi másfél év eseményeit, azt nem érte váratlanul a lépés. Igazán nem mondhatjuk, hogy türelmetlenek lettek volna, hiszen elég sok időt kivártak, amíg meghozták ezen döntésüket. A különutas gazdaságpolitika, a magánnyugdíjpénztárak einstandja csak néhány példa arra, miért jutottunk ide. A külföld figyel minket. Ijesztő, de igaz. Az euró és a svájci frank árának emelkedését pedig lehet tologatni mindenféle okokra, de aki emlékszik még a 2010 júniusában elhangzott Kósa-beszédre, az nagyon jól tudja, ezt az árfolyamot hazai szereplők is befolyásolják. Lehet persze láthatatlan ellenségekre vadászni, de ez pótcselekvés.

És most el kívánok oszlatni egy tévhitet. A hitelminősítőket nem motiválja semmi rosszindulat. Nincs bennük  olyan, na őket szeretjük, de őket nem nagyon utáljuk, ezért le is minősítjük. Ha ez így lenne, akkor 2010 nyarán azonnal lerontották volna hazánk hitelbesorolását, amint a Fidesz kormányra került. De mint említettem, vártak. A Moody's egy olyan cég, melyet a befektetők megbíznak, hogy hová érdemes vinni pénzüket. És ha egy országban azt látják, dillettáns a gazdaságpolitika, akkor azt meg is mondják a megrendelőknek: srácok, ide nem érdemes menni, mert ezek tökéletlenek. A kormány, akinek tevékenységét így értékelik, az meg csak hápog és semmit sem ért. A hitelminősítő meg csak a munkáját végzi. Talán a BKV-ellenőrökhöz lehetne őket hasonlítani. Ha megbüntetik az embert, mert nincs jegye, akkor az utas háborog, de valójában mindenki tudja az igazat, a büntetés jogos, bármilyen fájdalmasan is esik.
Szerintem mindezzel tisztában vannak a Moddy's székházában is. Mármint azzal, nem lesznek a magyar kormány kedvence. A külföld így jelzi Magyarországnak, valami nagyon nem stimmel. Kár, hogy éppen csak azok nem veszik a jeleket, akik tehetnének is valamit. De mint tudjuk. Matolcsynak sosem volt erőssége a realitás.
 

Itt van az euró, ami most vagy készül összedőlni, vagy nem. Mindenesetre Matolcsy György, a Corvinus Egyetemen egy konferencián kijelentette, Magyarország (kapaszkodjon meg mindenki!), 2020-ban fog várhatóan áttérni a közös európai fizetőeszközre. A nemzetgazdasági miniszternek mindenesetre talán sűrűbben kellene forgatni a jövőre életbelépő alkotmányt. Amelyben világosan le van írva, hazánk hivatalos pénzneme, a forint. Nem értem, miért került bele, ha egyszer majd úgy is át kell írni az egész Alaptörvényt. Vagy talán már tudják, nem lesz itt újra 2/3-ad. B alternatíva, Matolcsy hülyeségeket beszél és akkor nem is érdemes foglalkozni az egésszel. Nem ez lenne az első eset.

Mindenesetre a Népszava információja szerint, Hernádi Zsolt helyét veheti át a MOL élén. Mint ahogy a portfolio.hu emlékeztet, Matolcsy még sosem volt a versenyszférában. Nagy kihívás elé állítaná Orbán Viktort, ha ez valóban így történne. Mondjon le a jobbkezéről? Ha ezt tenné, csak kiröhögtetné magát. Vagy hagyja posztján, és akkor továbbra is azt csinál a honi gazdasággal, amihez éppen kedve szottyan? Hiába mondja a miniszterelnök magyar hangja, Szijjártó Péter, hogy szó sincs bizalomvesztésről, azért Matolcsy valahogy nem fér bele abba a tárgyalódelegációba, mely az IMF-hez megy. Könnyen meglehet, ez a Valutaalap egyik feltétele volt. Vele nem állunk szóba. Biztos emlékeznek 2010 nyarára, mikor kipaterolta őket. Valamint friss még az élmény, amikor pár héttel ezelőtt körülbelül 2 perc alatt közölte, mit akar és befejezettnek nyilvánította a tárgyalást. Személyes példa, én ennyi idő alatt lemegyek a kisboltba és veszek egy csokit. De erősen kétlem, hogy ezalatt az időtartam alatt meg lehet tárgyalni azt, ami most jelen pillanatban az ország számára a legfontosabb. Ezért nem férhetett bele abba a keretbe, amit Orbán Viktor küldött tárgyalni az IMF-hez. És erről, mi magyar emberek nem kapunk semminemű tájékoztatást. Jól mondta Hajós András december 3.-án a Képviselői Irodaház mellett megtartott tüntetésen: gyerekeknek néznek minket.
Jó lenne, ha hazánk nemzetgazdasági minisztere egy hozzáértő szakember lenne és nem olyan, aki folyton csak vizionál és az így keletkezett, finoman szólva is légbőlkapott hülyeségeket verné keresztül az országon. Sajnos, ezért nem ők, hanem mi fogunk megfizetni. Keserves lesz a tanulópénz, az biztos.

 

Eddie Murphy még mindig zseniális. 50 éves kora ellenére is úgy alakítja ebben a filmben az általa megformált pitiáner tolvaj figurát, mint az 1983-as Szerepcsere című fergeteges vígjátékban. Ebben mutat némi hasonlóságot a két alkotás. Mind a kettőben óvadék fejében kerül ki az előzetes letartóztatásból. Visszaköszönnek a párhuzamok. És meg ne feledkezzek szinkronhangjáról, Dörner Györgyről sem, akit mostanában színházigazgatói kinevezése kapcsán emleget rendszeresen a sajtó. (Ezen kérdés persze egy másik írás témája.) Ő ugyanolyan fantasztikusan hozza az Eddie Murphy - karaktert, mint évekkel ezelőtt. Ben Stiller számára még mindig jól áll a szerencsétlen hős szerep, hiszen a Apádra -, majd annak második részében a Vejedre ütök című filmben is hasonló szerepet alakított, mint ebben a remekműben.

Előkerülnek a morális kérdések is. Miközben jól tudjuk, lopni bűn, de egy csalótól is az? Bármilyen jogos a felháborodás, törvénytelen dolgot nem lehet elkövetni, mert annak megvannak a maga következményei. A történet alapja, hogy miután egy simlis lenyúlja a toronyház alkalmazottjainak minden vagyonát, páran elhatározzák, visszaszerzik azt, ami az övék. Ebbe az akciójukba bevonják a kisstílű tolvajt, akit Eddie Murphy alakít. Lehetetlennek tűnik a vállalkozás, de a csapat mégis nekivág. Számtalan megpróbáltatás éri őket, de azért humoruk nem veszik el, miközben néhány pillanatban olyan izgalmakat él át a néző, amelyek elég kevés filmben vannak. Jelen sorok írójának a moziban egy ilyen jelenet alkalmával teljesen vizes is lett mindkét tenyere és mozdulni sem bírt. A beszólások eredetiek, valóban viccesek és amolyan eddiemurphysek. A forgatókönyvíró igyekezett olyan poénokat írni, melyek közérthetőek, ugyanakkor nem mennek át közhelyekbe. Ez nagyon jól sikerült.
A film még egyik másik alkotásra is emlékeztet, ez pedig az Oceans' Eleven. Sok a párhuzam a két történetben. Mind a kettőben egy látszólag lehetetlen helyről próbálnak lopni a főszereplők, alaposan felkészülnek akciójukra, akadnak gigszerek is a végrehajtás közben. Csak a Hogyan lopjunk felhőkarcolót azért más. Van benne humor és ezek a hősök nem éppen a legjobb jellemek. Mindegyikük pancser. De talán ez teszi igazán érdekessé az egészet. Ami számomra kiderült az az, hogy Eddie Murphy még mindig a régi és nem véletlenül van helye a legnagyobbak között.

Ködös, borult idő - ez a látvány fogadott délután, mikor kinéztem a Combino ablakán a Margit hídon. A villamoson nagy a tömeg, nem lehet megmondani, a tüntetés miatt vannak e ilyen sokan. Ám mikor távoztam a járműről és lesétáltam a Jászai Mari téren az aluljáróba, láttam sok embert, akik a Parlament irányába mennek. Azt gondoltam, ez nem véletlen. Ők és én egy helyre tartanak. Amint odaértem a demonstráció helyszínére, a Képviselői Irodaház mellé, megpillantottam a német ZDF csatorna munkatársait, akik éppen anyagot rögzítenek. Viszik a rossz hírünket a világban. Kicsit odébb nézve észrevettem Hajós Andrást, amint elmélyülten beszélget Kerék Bárczy Szabolcs politológussal. Kinéztem magamnak egy szimpatikus helyet a korlát mellett és letelepedtem. Egy raszta hajú fiatalember halom Népszavával a kezében járkált és osztogatta őket. Én is vettem belőle. Aztán szépen lassan elkezdődtek a beszédek. Ekkora már odaértek a Szolidaritás mozgalom azon tagjai is, akik korábban a Clark Ádám téren adtak hangot nemtetszésüknek. Jelenlétüket a mozgalom nevével fémjelezett transzparensek jelezték és egy dobos, aki folyamatosan ütötte az "Orbán takarodj" ritmust. Az első felszólaló Kerék Bárczy Szabolcs volt, aki szerint "nem épül, hanem pusztul az ország." Kijelentette, "nem fogadjuk el sem a Fidesz, sem a szélsőjobb által kínált utat, mert nem akarunk félelemben élni". Őt Nádori Lívia, a Hálózat a tanszabadságért egyik embere követte. Véleménye szerint az új közoktatási törvény pedagógus - család és gyerekellenes, illetve, hogy "ez a program híd a semmibe, következményei beláthatatlanok".
Hajós András médiaszemélyiség beszéde már nem volt ilyen vészjósló, mint az első kettő. Mint ahogy várható volt, némi humort is belecsempészett mondandójába,. "Első tüntiző vagyok" - jelentette ki, nem kis derültséget okozva ezzel a hallgatóság körében. Kezdeményezte továbbá, hogy az "iemef" és a kormány tárgyalásán legyen egy civil megfigyelő.
A beszédek alatt LMP-s képviselők egy molinót függesztettek ki melyen a "Gyuri már csomagol" kifejezés és egy bőrönd volt látható. Összességében hiányoztak számomra az ütős, gyújtó hangú beszédek. Olyanok, mint amik az október elsejei, nagy szakszervezetis tüntetések hangzottak el a Kossuth téren. Végül a rendezvény a Nem tetszik a  rendszer-dalra szép lassan feloszlott.

A megmozdulásról képek is megtekinthetők a hvg-hu oldalán.