Perjés Zoltán, a Gazdasági Rádió Ízlésdetektívjében azt mondta találóan, ő innentől kezdve közrongálatinak hívja a Marslakók első része után az MTV-t. Teljes joggal.

Úristen, mi ez a szar? - szakadt ki belőlem a szó a második epizód láttán a tv előtt. Levontam a konzekvenciát: megéri jóban lenni Habony Árpáddal, aki a Vezér tanácsadója. Ellenkező esetben ugyanis erősen kétlem, a köztévé képernyőjére került volna ez a förmedvény. Pláne nem ennyi pénzért. Nem tudom, nem akadt egy hozzáértő ember sem Jáksó László környezetében, aki azt mondta volna, ez nem éppen lesz jó? Még kapott is kétmilliárd forintot ez a sorozat, persze csak közpénzből, mert azzal mindig is könnyen bántak azok, akik kezelték őket. Az eredmény valami elképesztő. Az egészben egy olyan Barátok közt hangulatot éreztem, a szereplők is hasonlítanak hozzájuk stílusban és a díszlet is ugyanaz a szemmel látható mű, csakhogy véletlenül se legyen természetes semmi. Úgy látszik, minden országos csatornára kell egy, a realitásoktól teljesen elrugaszkodó szappanopera.
A sztori egy elképzelt szerkesztőségben játszódik, ahol újságírók a szereplők. Nos, én mint egy majdnem újságíró, visszautasítom a párhuzamot, mert köszönőviszonyban sincs a valóság azzal, amit a Marslakókban lehet látni. Ezek után nagyon remélem, akiknek fogalmuk sincsen arról, milyenek a firkászok, az nem ez alapján fog minket megítélni. Maga a cselekmény úgy nyúlik, mint a rétestészta. A második részben jóformán nem történik semmi sem. Kedvenc részem az volt, mikor a főnök visz a kezében egy csokor rózsát, bedobja a kukába, majd visszaveszi és ezt a műveletet megismétli párszor. Ezzel is elment a huszonhat perces adásban egy minutum. Fájdalmasan gondolok arra, mennyi pénzt csesztek el erre. Tudom, ez demagógia, de számtalan, értelmesebb célra is el lehetett volna költeni ezt az elképesztően horribilis összeget.

Nem tudom, Jáksó László miért kapott ilyen megbízást. Éveken át a Heti hetesben osztotta a Pártot, most meg úgy tűnik, azoknak kiszolgálója lett. Persze, van az a pénz. A köztévé meg kitűnő színhelye az ilyen kísérleteknek, hiszen itt senki sem érdekel a nézettség. A Marslakók a közszolgálat megcsúfolása. Elindulása után kijelenthető: megszűnt a közszolgálati televízió Magyarországon. Ugyanis az ilyen színvonaltalan, rossz színészi karakterek maximum egy kereskedelmi adóra valók. Ám ott egy hét alatt megbuknának, mert a kutya sem nézné. De itt más a helyzet. Nyugodtan folyhat el rá egy rakat adóforint, hiszen abból mindig van.

Ha már összefüggést véltem találni, Habony Árpád, Jáksó László és e között az undormány között, akkor átvillant valami az agyamon, ami persze, csak az én fantáziám szüleménye. Könnyen meglehet, ez a hatalomnak egy újabb trükkje. Direkt és szántszándékkal csinálhatta az, aki megalkotta ilyen kritikán alulira. Ugyanis amíg ezen csámcsog a  jónép és egy rakat publicista (többek között én is), addig sem azzal foglalkoznak, ami őket valóban érinti. Gondolok itt a munkanélküliségre, a romló életszínvonalra és a többire. A Párt propagandájából pedig simán kinézem az ilyesféle fifikát. Ahogy már a római császárok megmondták: kenyeret és cirkuszt a népnek. Csak itt az előbbiből egyre kevesebb jut. De ha megnézzük a Marslakókat, attól mindenki jól fog lakni.