Cucu blogja

Politizáló graffiti a Margit híd pesti hídfőjénél. A kép több hete készült, így nem tudom jelen pillanatban is megtekinthető még a falrajz, mert könnyen előfordulhat, valami párttársnak szemet szúrt és eltávolítatta. Miután túlestem az első felháborodáson, hogy már megint sikerült összebarmolni a frissen lemázolt falat, kicsit megenyhültem, amiért a felirat ilyen szellemesen gúnyolja a Kedves Elnököt. Azonban felhívom mindenki figyelmét, törvényes keretek között adjon véleményének hangot.

Ismét témamorzsákat szedegettem össze az utóbbi napokból.

Kezdem azzal a témával, mely nagyon csigázta a közvéleményt. Elküldtük Brüsszelbe azt a bizonyos reakciót, amire csak egy hónapot kaptunk, amit bevallok, sokalltam. Hiszen ha egy Alkotmányt meg lehet csinálni ennyi idő alatt, akkor egy ilyen válasz összedobásának nem kellene több időt igénybe vennie pár óránál. Gondolom ezt én, mint laikus. Lényeg azonban nem is ez, hanem a válasz tartalma. Nem változtatunk mi semmit sem. Felmerül a jogos kérdés: meg akarunk egyezni valójában a Valutaalappal? Nem, mivel akkor nem ez lett volna a reakció tartalma. Törökország csinált hasonló dolgot annak idején: ők is másfél évig húzták a tárgyalásokat, nyugtatták a piacokat és a végén kiderült, nincs IMF - paktum. Orbánék bandája sikeresen hülyítheti egy darabig az EU-t, de azért ők sem most jöttek le a felvédőről. Katasztrofális következményei lesznek ennek. Egekbe szökő euró és svájci frank árfolyamok, ennek következtében magasabb infláció és persze a teljes leállás: az államcsőd, mely könnyen háborús állapotokat eredményezhet az országban. Szinte már hallom az átlag Fidesz-hívő szavait, mikor ez ne adj' Isten megtörténik: "De hát a "zelmúltnyolcév" miatt van és a Gyurcsány miatt van, aki kirabolta az országot"! Ehhez úgy érzem, nem kell különösebb kommentár.


Dajcstomi ismét twitterközelbe került. És, ha már hozta a jó sors, újfent nem hazudtolta meg önmagát. Idézem szó szerint magvas, mélyre szántó gondolatát és azt az emelkedett szóhasználatot: melyet a legkifinomultabb szóhasználatú emberek sem tudnak űberelni: 

"Fúúú baszki, milyen őrjítő idegeskedés lehet Brüsszelben. Megjött már, még mindig nem? Akár az első menstruáció." (Deutsch Tamás itt a fenti bekezdésben írt magyar reakció uniós megküldéséről írt - A szerk.)


Gyülekeznek a felhők Tarlós István feje fölött. Nagy reményekkel indult neki, mint főpolgármester, szeretett volna megbecsült ember lenni, de úgy tűnik, végül ő is beleesik abba a szakadékba, melynek szélén a BKV tántorog. Méghozzá a céggel együtt. Kétségetelen, nem volt irigylésre méltó helyzetben, hiszen egészen elképesztő állapotokat örökölt a Demszky - érából. Úgy érzem azonban, Tarlós csak egy bűnbaknak kell. Aki elviszi a közlekedési vállalat esetleges csődje után a balhét. Tud valakire mutogatni Szijjártó, mikor előadja főnöke gondolatait a pulpituson, vagy éppen a köztévé számára ideális közegében. Tarlós csak erre volt jó. Sajnálom, hiszen jobb sorsra érdemes ember ő ezeknél.


Ismét áll a bál a MTVA háza táján. Ami azt illeti, nem vagyok meglepődve. De B. Cs. (megtisztelni sem vagyok hajlandó annyival, hogy nevét leírjam) szánalmas és röhejes magyarázkodása valami elképesztő volt. Nyilvánosságra került ugyanis a január 18.-án, a Közszolgálati Kuratórium ülésén elmondott szavai: „Hogyha lehetnék itt cinikus, mert nem lehetek, akkor azt mondanám, hogy egy kicsit rosszabb volt a helyzet, mert szakmai hibák voltak, és egy politikai rossz döntést könnyebb kijavítani, mint a selejt bosszúját.”
Jól olvasom, a selejt? Van nekem erről egy elképzelésem. A normális és jó szakembereket gondolom kirúgták és meghagyták a politikailag "korrekt" manusokat. Nem baj, ha nem konyítanak semmit sem szakmájukhoz, de párthűek legyenek az a lényeg. Aki meg nem szolgálja ki őket és maradt benne tisztesség, azok pedig félnek, ami jogos a mai időket nézve. (Ez csak egy vízió, egy feltételezés volt.) És biztos, a selejt tüntetett el a január 2.-ai, az Operaház előtt tartott tüntetésről úgy csak cirka, 100 ezer embert. Olyan szinten vérlázító ennek az embernek és az MTVA vezetésének a megnyilvánulásai, valamint az, ami a közszoláglatban zajlik, melynek kifejezésére az én szókincsem úgy érzem, kevés.

Kölcsönösen lefényképeztünk egymást a Google autójával tegnap délután a III. kerületben, a Flórián téren. Épp jöttem a Szentlélek térről, mikor figyelmes lettem erre a járműre. Szerencsém volt, amiért bement a Flórián Udvar parkolójába, így végre sikerült lencsevégre kapnom akkor, mikor nem mozgott annyira. Rajtam kívűl más járókelő is megörökítette a kocsi óbudai túrájának egy részletét. Német rendszámmal járja az utakat az általam lefényképezett autó (sajnos nem rendelkezem információval arról, egy vagy több ilyen verda rója a főváros utcáit.) Mindez annak az előjele, hogy ha végeznek az utómunkálatokkal, akkor hamarosan Budapest is elérhető lesz a Google Street Wiew szolgáltatáson.

Hol volt, hol nem volt, a kétharmados királyságon túl, ott, ahol a Schmitt+C volt a köztársasági elnök, élt egy képviselő, akit Marcellnek hívtak. Nagyon keservesen élt ez a honatya. Csupán napi 53 ezer forintból tengette az életét, de nem panaszkodott. Ám amikor egyszer megkérdezte tőle az MTI (!) munkatársa, szerinte meg lehet-e élni havi 47 ezer forintból, csak hebegett-habogott. Lett is nagy botrány az interjúból, főnökei elhatárolódtak a merész riportertől és alávaló szándékától! Hogy is merhet feltenni a hatalom birtokosának ilyen arcátlan kérdést?! Teltek a napok, Marcell élete még keservesebbre fordult. Vissza kellett fizetnie azokat az összegeket, amelyeket felvett. Időközben vezetőjét sem Orbán Viktornak hívták már. Marcell egyszer csak az ítélőszék előtt találta magát. Jöttek a bírák, nagy fekete ruhájuk csak úgy suhogott, az ex-képviselő mint ha már előre látta volna vesztét. Lett is nagy sírás-rívás, mikor kiderült: Marcellnek egykori főnöke, Matolcsy víziója miatt, csak havi 47 ezerből kell kijönnie, meghatározatlan ideig.

Másnap Marcell riadtan ébredt fel egy békásmegyeri panelház hetedik emeltén. Nem tudta, mi van vele: furcsa érzés kerülgette. Szédelgett és minden baja volt. Felesége - aki tanárként dolgozik - már rég bent volt munkahelyén, és a két gyermek is már az óvodában játszott. Felkelt, megivott egy kávét, és azon merengett, mi történhetett vele. Kivette táskájából pénztárcáját, ám abból csupán két húszezres esett ki. Megdöbbenve nézte az aláhulló bankókat. Nem lehet igaz. De nem maradt sok idő merengeni, menni kellett a közmunkára. Épp időben kapott észbe. Egy órával később Marcell már a Flórián téri aluljárót söprögette, de rémesen érezte magát. Idős nyugdíjasok szánalommal néztek rá és dobtak neki pár krajcárt, mert olyan nyomorúságosan festett szakadt, narancssárga láthatósági mellényében. Később öltönyös, bankár kinézetű emberek siettek el mellette, akik lenéző, dölyfös pillantásokat vettek rá. Marcell alig várta, hogy vége legyen a munkaidejének. Hazatért, ám felesége szomorú hírrel fogadta: elbocsátották az iskolából, mert a Parlament elfogadta az új közoktatási törvényt, mely nagy arányú elbocsátásokat is tartalmazott. Kapkodta fejét az egykori képviselő: "Mi lesz velünk?" - kesergett. De ekkor hirtelen megjelent egy kis manó. Lett is nagy riadalom.

- Ki vagy te és mit akarsz? - kérdezte Marcell.

- Én a manó vagyok és elvarázsoltalak Téged. Nem olyan rég, még képviselő voltál, de mivel marhaságokat beszéltél és lenézted a kisembereket, ezért most magad is a társadalom kitaszítottja lettél; olyan, akikről te azt mondtad, meg tudnak élni 47 ezer forintból. Magad is láthatod immár, mekkora állatságot mondtál.

- Mit kell tennem, hogy visszaváltozzon minden? - bukott ki a kérdés Marcellből. A hallottak ugyanis teljesen letaglózták.

- Még sajnos így kell maradj. Nem fogod tudni, mikor történik ez meg, de mindenképpen akkor, ha erre érdemesnek találtatsz - monda a manó és egy pukkanással eltűnt. Marcell szomorúan nézett ki a világba, kilátástalannak érezte helyzetét és elöntötte a lelkiismeret furdalás.

Másnap megint ment söpörni, és ez így maradt hosszú hetekig, hónapokig. Így éltek feleségével és két gyerekével nyomorúságban, a békásmegyeri panelház hetedik emeltén. Ha tudnám a történet végét, az én mesém is tovább tartott volna.

Kezd tarthatatlanná válni a helyzet. Olyan vészjósló jelek sorakoznak, melyek ösztönösen rosszat sejtetnek.

Itt van péládul a miniszterelök, aki lassacskán kezd lebukni kettős beszédével. Mást mond Brüsszelben és mást itthon. Odakint egy kompromisszumkész odalát mutatja, itthon pedig egy megalkuvást nem ismerő "csak az van, amit én mondok" mentalitást képvisel. A gond csak ott van, hogy az Unio nem hülye. Ők is észrevették ezt és kezd nagyon elegük lenni. Na és abból is, amiért Orbán és beosztottjai teljesen, gyakorlatilag egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak. Kitűnő erre Lázár János péládja, aki kiment haverkodni Berlinbe, majd a külügyi biztosság elnöke a létező legdimplomatikusabban elküldte őt a fenébe. (Szabadjon megjegyezem, az illető kereszténydemokrata politikus.) Na és persze az átlátszó, olcsó hazudozás miatt is kezd az a bizonyos pohár betellni. Példaként említeném Nelli Kroes médiaügyi biztos és Navracsics Tibor összeszólalkozását egy brüsszeli, Magyarországról tartandó meghallgatáson. A holland politikus csupán egy megerősítést kért a miniszterelnök helyettestől, hogy az ő általa tett javaslatokat megteszik e. Navracsics azt felelte, ha ez nem ütközik a mi törvényeinkbe. (Hangos nevetés a teremben.) Kroes azonnal visszavágott: "Az irodámban még mást mondott". (Megjegyzem, ez alig pár órával az eset előtt történt.) A magyar miniszter tulajdonképpen belehazudott a médiabiztos arcába. Remélem, mikor legközelebb bemegy a templomba (mert szerintem jár oda), akkor a pap a szószéken éppen a hazugság jézusi helytelenítéséről fog éppen beszélni. De melegen ajánlom számára a Tíz parancsolat, "Ne hazudj" kitételét is. Nem ártana egy teológustól korrepet venni, csak az ne Semjén Zsolt legyen.


Nem csak külügyi fronton, de itthon is kezd tarthatatlan lenni a helyzet. Hétfőn, egy hét gyaloglás után a Parlament elé érkezett az éhségmenet. A Munkát, kenyeret zarándoklat Miskolcról indult múlt hét elején, Tóth Imre munkanélküli olvasztár vezetésével. Egy utolsó üzenetet hoztak a hatalmába belebolondult Orbánnak: ha nem lesz változás, akkor éhséglázadás fog kitörni. Nagyon könnyen lehet ezt fenyegetésnek venni, de sajnos ezek száraz tények. Borsodban, az éhségmenet tagjai szerint többen éhesen feküdnek le, mert nincs munkájuk. Na persze, a Parlamentből nem lehet ellátni a borsodi mélyszegénységbe, főleg nem a hatalom egyre magasabb trónjáról. Orbán és bagázsa a kapott kétharmadot nem az ország építésére, hanem rombolására használta fel, valamint saját hatalma olyan szintű bebetonozására, aminek ledöntésére lassan már nem is dinamit, hanem földrengés kell.