Cucu blogja

Ha egy színház megszűnik létezni, akkor a kultúra is csorbát szenved. Néhány érdekes gondolat végigfutott agyamon a Budapesti Kamaraszínház bevégezte után.

Finanszírozás hiánya miatt a Budapesti Kamaraszínházat működtető gazdasági társaság megszüntetéséről döntött a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. Az állami vagyon védelme érdekében a társaság végelszámolási eljárással történő, jogutód nélküli megszüntetéséről döntött - közölte tegnap az MTI.
Meg lehet kövezni, de én színház ellen be vagyok oltva. Valamiért (magam sem tudom okát), engem sosem vonzott. De kétségtelen, olyan szerepet tölt be egy teátrum a kulturális életben, mely megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlenül váltott ki ellenérzéseket egy olyan, színházba nem járó emberből, - mint amilyen jómagam vagyok - D. György igazgatóvá való kinevezése az Új Színház élére. Még tüntetni is kimentem volna, ha nem tart vissza a fasiszta ellentüntetés.

Üres hablatynak tűnik, ez a "finanszírozás hiánya miatt" szöveg. Amire nagyon akarják, arra van pénz. Érdekes, a Marslakók című fantasztikus sorozatra van pénz, amelyben újságírókat fenyegetnek meg. Érdekes, Fábry-ra jut pénz, mert jó párthaver. De egy színházra, ahol a lehető legmagasabb szinten van jelen a kulturális élet, arra meg nincs. Ez valami döbbenet. És persze, a társulat tagjai, akiknek eddig volt egy biztos hátterük, egyik pillanatról a másikra a létbizonytalanságba csúsznak. Csupán azért, mert a hatalom elképesztően rossz módon osztja el a támogatásokat. (Nem mellesleg immár három hónapja nem kaptak a dolgozók fizetést.) Nem értem, akkor miért kaptak 147 millió forintot, ha most meg egyszer csak vége? Szórjuk csak ki a rakat lóvét az ablakon, hiszen ez az adófizetők pénze, amit nyugodtan lehet herdálni.
Hogy az épülettel mi lesz, azt sem a Nefmitől, sem az MNV Zrt-től nem sikerült megtudnunk. - írja a Népszabadság. Átvillant az agyamon, hogy valakik nagyon is jól tudják a sorsát, csak nem merik elmondani. Lehet, valakiknek fáj rá a foguk?
Nagyon remélem, ha állami teátrumként nem lehet tovább üzemeltetni, akkor sikerül találni egy befektetőt, aki tudja működtetni. Egyszerűen képtelenség, hogy egy évente hatszáz darabot játszó színház ne hozna profitot. Tiszta szívemből kívánom, a Kamaraszínház éljen tovább. Bár erre most úgy tűnik, nagyon kevés az esély.

Perjés Zoltán, a Gazdasági Rádió Ízlésdetektívjében azt mondta találóan, ő innentől kezdve közrongálatinak hívja a Marslakók első része után az MTV-t. Teljes joggal.

Úristen, mi ez a szar? - szakadt ki belőlem a szó a második epizód láttán a tv előtt. Levontam a konzekvenciát: megéri jóban lenni Habony Árpáddal, aki a Vezér tanácsadója. Ellenkező esetben ugyanis erősen kétlem, a köztévé képernyőjére került volna ez a förmedvény. Pláne nem ennyi pénzért. Nem tudom, nem akadt egy hozzáértő ember sem Jáksó László környezetében, aki azt mondta volna, ez nem éppen lesz jó? Még kapott is kétmilliárd forintot ez a sorozat, persze csak közpénzből, mert azzal mindig is könnyen bántak azok, akik kezelték őket. Az eredmény valami elképesztő. Az egészben egy olyan Barátok közt hangulatot éreztem, a szereplők is hasonlítanak hozzájuk stílusban és a díszlet is ugyanaz a szemmel látható mű, csakhogy véletlenül se legyen természetes semmi. Úgy látszik, minden országos csatornára kell egy, a realitásoktól teljesen elrugaszkodó szappanopera.
A sztori egy elképzelt szerkesztőségben játszódik, ahol újságírók a szereplők. Nos, én mint egy majdnem újságíró, visszautasítom a párhuzamot, mert köszönőviszonyban sincs a valóság azzal, amit a Marslakókban lehet látni. Ezek után nagyon remélem, akiknek fogalmuk sincsen arról, milyenek a firkászok, az nem ez alapján fog minket megítélni. Maga a cselekmény úgy nyúlik, mint a rétestészta. A második részben jóformán nem történik semmi sem. Kedvenc részem az volt, mikor a főnök visz a kezében egy csokor rózsát, bedobja a kukába, majd visszaveszi és ezt a műveletet megismétli párszor. Ezzel is elment a huszonhat perces adásban egy minutum. Fájdalmasan gondolok arra, mennyi pénzt csesztek el erre. Tudom, ez demagógia, de számtalan, értelmesebb célra is el lehetett volna költeni ezt az elképesztően horribilis összeget.

Nem tudom, Jáksó László miért kapott ilyen megbízást. Éveken át a Heti hetesben osztotta a Pártot, most meg úgy tűnik, azoknak kiszolgálója lett. Persze, van az a pénz. A köztévé meg kitűnő színhelye az ilyen kísérleteknek, hiszen itt senki sem érdekel a nézettség. A Marslakók a közszolgálat megcsúfolása. Elindulása után kijelenthető: megszűnt a közszolgálati televízió Magyarországon. Ugyanis az ilyen színvonaltalan, rossz színészi karakterek maximum egy kereskedelmi adóra valók. Ám ott egy hét alatt megbuknának, mert a kutya sem nézné. De itt más a helyzet. Nyugodtan folyhat el rá egy rakat adóforint, hiszen abból mindig van.

Ha már összefüggést véltem találni, Habony Árpád, Jáksó László és e között az undormány között, akkor átvillant valami az agyamon, ami persze, csak az én fantáziám szüleménye. Könnyen meglehet, ez a hatalomnak egy újabb trükkje. Direkt és szántszándékkal csinálhatta az, aki megalkotta ilyen kritikán alulira. Ugyanis amíg ezen csámcsog a  jónép és egy rakat publicista (többek között én is), addig sem azzal foglalkoznak, ami őket valóban érinti. Gondolok itt a munkanélküliségre, a romló életszínvonalra és a többire. A Párt propagandájából pedig simán kinézem az ilyesféle fifikát. Ahogy már a római császárok megmondták: kenyeret és cirkuszt a népnek. Csak itt az előbbiből egyre kevesebb jut. De ha megnézzük a Marslakókat, attól mindenki jól fog lakni.

Sajnos, a graffitilemosás óta újabb firkák jelentek meg a Margit híd budai hídfőjénél. Már akkor sejtettem, mikor átadták a felújított aluljárót, rövid időn belül jön valami állat és összegányolja. Sajnos, meggátolni sem lehet a jelenséget. Igaz, vannak kamerák az aluljáróban, de nem tudni, milyen hatásosan működnek. Személyes példa, Szentendrén egy, a térfigyelő látószögében álló üvegtáblát pingáltak össze egy éjszaka. A "remekmű" még mindig ott díszeleg. Törvénytisztelő és jóízlésű állampolgárként mélyen elszomorít az, amit a képeken látok. Úgy látszik, egyes vandáloknak semmi sem számít.

Vegyes várakozásokkal vártam a tegnapi nap folyamán aLegyen Ön is milliomos! új verzióját, immár nem Vágó Istvánnal, hanem Friderikusz Sándorral.

Szinte már-már ikonikus személyiséggé vált a hazai tévézés történetében, hiszen mindenféle műsort vezetett már. Volt egy gyerekekkel készült produkció (Gyerekszáj), politikai háttérműsor (Friderikusz szubjektív), szintén politikai közéleti műsor az MTV képernyőjén (A szólás szabadsága) és a Friderikusz Most két évig ment az ATV programján. Utóbbinak én rendszeres nézője voltam, rendkívül színvonalas és érdekes adásokat csinált ott, őszintén sajnálom, hogy vége lett. Kétségtelen, a kvízműfajban még nem villantotta meg tudását, egészen tegnap estig. Némi fenntartás volt bennem az első Vágó nélküli etap előtt. Elődje mesterien csinálta, hozzá felnőni nagyon nehéz lenne, de talán egyszerűen képtelenség. Nyilván Friderikusz is jól tudta ezt és éppen ezért nem is hasonlít az ő stílusa a korábban megszokott stílushoz. Egy, az [origo] hírportálnak adott interjúban elmondta, ő ezt inkább humoros, szórakoztató műsornak fogja fel és nem akar okos, tanáros műsorvezető lenni. Ezután a mondat után kicsikét volt bennem némi fenntartás az adás minősége iránt. Én Vágóval szoktam meg. Végül izgatottan vártam a tévé előtt a kezdést, színre lépett Friderikusz. Tartott egy kis bevezetőt, aztán bele is csapott a lecsóba. A legszembetűnőbb változás az, hogy nem tíz, hanem 5 játékos verseng a székbe jutásért. Az első játékossal váltott pár szó után már kezdtem megbarátkozni az új stílussal. A műsorvezető humoros és eredeti beszólásokkal fűszerezte a játékmenetet, miközben az izgalom sem maradt el. Friderikusz remek arányérzékkel találja el, meddig mehet el a vicces kérdésekkel, tudja, mi a határ. Mikor egy fiatal hölgy eljutott a 300 ezer forintos kérdésig, akkor kért egy felezést, majd megszondáztatta a közönséget. A gép az A és C válaszokat vette el, de előbbi is kapott 1%-ot. Ez Vágónál is előfordult, ő nem kimondottan vett tudomást a jelenségről. Ellentétben Friderikusz fűzött hozzá egy csípős megjegyzést.
Megállapítható, az új műsorvezető adott egy remek pluszt az egész műsornak, miközben az egész adás a régi, Vágó István által gründolt korszakra emlékeztet. Nem kívánhatok mást Friderikusz Sándornak, mint sok nézőt és további, ugyanilyen kiváló műsorokat, mint amilyen a tegnapi volt. Rám számíthat!

Ma reggel vettem egy Magyar Nemzetet. Mint újságíró jelölt, fontosnak tartom a széles körből való tájékoztatást. Ám arra a sokkra, ami azután történt, hogy beleolvastam az újságba, semmi nem készíthetett fel.


Le kívánom szögezni az elején: semmi bajom sincs a médiummal önmagában. Ők is hozzátartoznak a színes magyar médiához, és én lennék az első tüntető, aki kimenne és tüntetne, ha esetleg valamiért meg akarnák szüntetni. Most csak a tartalmat fogom bírálni.

Amikor olvasgattam a híreket, egy dolgot azonnal leszűrtem: jóformán csak féligazságok találhatóak benne. Amik - nézetem szerint - veszedelmesebbek a hazugságnál. Nézzünk is néhányat. A 3. oldalon rögtön Selmeczi Gabriella nyilatkozatába botlok. "Andor László esetében is jól látszik, hogy a kommunisták különös anyagból vannak gyúrva". Emlékeztetőül itt van néhány név:
Stumpf István :MSZMP tag, Hazafias Népfront alelnök
Kerényi Imre : MSZMP alapszervezeti titkár
Fónagy János : MSZMP tag,
Deutsch Tamás : KISZ titkár
Orbán Viktor : KISZ titkár
Folytathatnám a névsort, van még egy pár név, de előbb talán a saját házuk tájékán kellene körülnézni. Annyira elképesztő, ők kommunistáznak, de azért náluk is akad szép számmal. Semmi gond azzal, ha valaki tagja volt az előző előtti rendszernek (most a kis és nem a nagyhalakra gondolok) és esetleg a Pártban is akad ilyen ember, csak akkor ne mutogassunk ujjal a másikra ilyen téren. Ez több, mint visszatetsző, mondjuk én Selmeczi Gabriellából nem nézek ki többet.

Kedvenc részem jön. "Lapunk tegnap számolt be arról, hogy Andor egy 22 éve írt tanulmányban élesen kritizálta a Nemzetközi Valutaalap működését, akkori véleménye szerint az IMF a 80-as években tovább súlyosbította az eladósodott országok helyzetét. 2008 októberében - amikor a Gyurcsány kormány a valutaalap ajtaján kopogtatott - már másképp vélekedett az IMF-ről: szerinte a Valutaalap a nyolcvanas években a magyar reformok végigviteléhez segített".
Ők beszélnek a máshogy gondolkodásról? Nagyon kilóg a lóláb. Pont az IMF megítélése kapcsán egyik napról a másikra úgy változott a kormány véleménye, hogy csak na. Egyszer kipateroljuk őket, másik pillanatban meg már családtagok. Nem vettem akkoriban ezt az újságot, de gyanítom, ennek a gondolkodásnak megfelelően írtak akkor is. Ha a kormány véleménye hetek alatt tud változni, akkor Andor Lászlóé miért nem változhat húsz év alatt? Ennyire szánalmas sorokat írni.
Hangsúlyoznám: sosem volt és nem is lesz bajom az úgynevezett jobboldali sajtó világnézetével. Ők másmilyen szűrön látják a világot, mint én, ezzel önmagában úgy érzem, nincs probléma.

Hirtelen ennyit találtam a hírekben, amiket furcsállottam, holnap jelentkezek a következő résszel, mely a vélemény rovatban található cikkeket állítja pellengére.