Cucu blogja

Immár hónapok óta fejtörést okoz számomra ez a nonfiguratív alkotás, mely a közmédia óbudai gyártóbázisa előtt található. Ugyanis sehogyan sem fér a fejembe, mit akar ábrázolni. Talán csak nem a hírhamisításokhoz van köze? :)

Videó kizárólag erős idegzetű embereknek. Amiről tegnap hír adtam, az jöjjön a maga valóságában. Döbbenet és gyalázat!

Kevesen voltunk kint a Kossuth téren. Nagyon kevesen. Ebből értelemszerűen adódik egy konzekvencia.

Mégpedig az, egyedül nem megy. Itt az ideje elgondolkodni Kónya Péternek és az LMP-nek, tulajdonképpen kik is az ellenfelek, aki ellen küzdeni kell. Kicsit úgy érzem magamat, mint a klasszikus Monthy Python moziban, a Bryan élete című filmben, ahol a Júdeai Népfront és a Júdea Népe Front és a különféle mozgalmak - akik ugyanúgy utálták a rómaiakat - egymás ellen voltak.
Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy végre mindenki, aki különcködni szeretne, megértse: az Orbán-rezsim kizárólag egy széleskörű összefogással buktatható meg. Nem működik, hogy mindenki külön küzd. Egy a cél, máskülönben nem fog sikerülni és csak az egymás ellen való ágálás fog menni. Így a Párt még további hosszú évekig fog a nyakunkon ülni és közben csak röhögnek a markukba. 

Sokkal több embernek kellett volna megjelennie ma délután a Kossuth téren, hiszen immáron több százezren vannak azok, akikbe Orbán belerúgott és akiket megalázott. De talán nem is baj, hiszen itt mindenki ingyen és bérmentve volt jelen, nem úgy mint a Békemeneten, ahol egy rakat bértüntető is demonstrált. És mi, a demokratikus ellenzék nem fogunk Lengyelországból importált résztvevőket idecsődíteni. Ők is elmehetnek a fenébe. A saját országukban hőzöngjenek, ne jöjjenek ide imádni azt a diktátort, aki veszkócsizmával tiporja a jogaimat és hagy éhen is dögleni. Ugyanaz a helyzet, mint az erdélyi tüntetőkkel. Hogyan képzelik ezt? Mondjuk ők is hamar rá fognak jönni, hogy a Vezérnek csak szavazatnak kellenek, csak azért adnak nekik állampolgárságot és választójogot. Ha itthon ingatag a hatalma, majd az erdélyiekkel bebiztosítja magát.

Még valami, ami jó lenne, ha a későbbi tüntetéseken másképp lenne. Nagyon hosszú volt. Észrevettem, egy óra után már szivárogtak el az emberek, és jóval a vége előtt kiürült az Alkotmány utca. Így sajnos megvolt a lehetősége a köztévének, hogy újabb manipulatív felvételeket közölhessen (nem tudom, ez megtörtént-e, de az esélye fennállt). És ehhez csak elég lett volna megmutatni a tömeget, mondván, alig voltak kint. Mindezek után őszintén remélem, a Milla március 15.-én, a Szabad Sajtó úton tartandó tüntetésére még néhány tízezer ember kimegy. Legyen a jelszó: hozzon magával mindenki még két embert!

Blogom kiemelt figyelmet szentel továbbra is a Budapesti Kamaraszínháznak. Így következzen az MTI tudósítása a rendkívűli társulati ülésről.

Rendkívüli társulati ülést tartottak pénteken a Budapesti Kamaraszínházban, az eseményen a színház dogozói azt szerették volna megtudni, hogy mikor kapják meg hónapok óta elmaradt bérüket és meddig lesz állásuk.

A gyűlésről távozott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. képviselője a sajtó jelenlétére hivatkozva, így csak a végelszámolást végző cég képviselői voltak jelen. A társulat tagjai az MTI-nek elmondták, hogy a végelszámolók nem rendelkeznek még érdemi információkkal a színház helyzetéről.
A Budapesti Kamaraszínházat működtető, százszázalékos állami tulajdonban lévő cég végelszámolással történő megszüntetéséről két napja döntött az MNV Zrt., mert nem biztosított a színház finanszírozása. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium február végén átcsoportosított ugyan 147 millió forint a színház támogatására, de a pénz még nem érkezett meg és csak évad végéig lehet elég a működésre.
Zicherman Zsolt, az MNV Zrt. szóvivője az MTI-nek elmondta: a vagyonkezelő képviselője állománygyűlés keretében szerette volna tájékoztatni és megnyugtatni a színház munkavállalóit, amelyet Szűcs Miklós igazgató hangulatkeltéssel próbált megakadályozni. Mivel ez alkalommal a tájékoztatás nem sikerült, egy másik időpontban teszik azt meg.
Mint elmondta, a vagyonkezelő azért döntött úgy, hogy végelszámolási eljárás keretében szüneti meg a társaságot, hogy legyen elég pénz a kifizetésekre. Ugyanis ha Szűcs Miklós igazgató elképzelései szerint addig működne a társaság, ameddig pénze van, akkor abban a pillanatban, amikor az elfogy, nem lenne elegendő összeg a dolgozók kifizetésére sem - mutatott rá.
Szólt arról is, hogy a végelszámolási eljárás megállítható, visszafordítható abban az esetben, ha kínálkozik bármilyen lehetőség a finanszírozás megoldására. "A színház érdekeit tartottuk szem előtt a végelszámolási eljárás elindításával, ugyanis ha elfogy a pénz és felszámolás alá kerül a társaság, akkor teljesen más helyzet alakul ki, amely senkinek nem lett volna kedvező" - tette hozzá a szóvivő.
Beszámolt arról, hogy március 7-től a végelszámoló vette át az irányítást a színház felett, ő vizsgálja meg, hogy mire van elég pénze a társaságnak és milyen kifizetések élveznek elsőbbséget. Zicherman Zsolt tájékoztatása szerint a vagyonkezelőhöz még nem érkezett meg a minisztérium által megítélt összeg, amelyet a lehető leggyorsabban, az érintett miniszterek jóváhagyása után utalnak át a színháznak.

Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója az MTI-nek a társulati ülés után azt hangsúlyozta: a kormányhatározat szerint az évad második felére kaptak támogatást, nem arról szólt a döntés, hogy végelszámolót küldenek a színházhoz.
Tájékoztatása szerint a társulati ülésen a végelszámoló cég képviselői elmondták: segíteni próbálnak abban, hogy a színház május végéig játszhasson és számára lehetőséget biztosítanak arra, hogy tovább tárgyaljon a fővárossal, a kerületekkel és befektetőkkel a további működés lehetőségeiről.
Mint mondta, arról nem tud, hogy a megítélt támogatást - amely 60 millió forinttal kevesebb annál az összegnél, amire szükség lenne az évad befejezéséhez - mikor kapják meg. Számítása szerint ha megérkezik az összeg, május végéig üzemelhet a színház.

A társulat több tagja is arról számolt be MTI-nek, hogy teljes bizonytalanságban vannak, kérdéseikre nem kaptak választ, hiszen azokra a vagyonkezelő válaszolhatna. Nem tudják, mi az elképzelés a társulattal, játszanak-e még, meddig kell játszaniuk, garantálják-e, hogy megkapják a fizetésüket és meddig kötelesek bejárni a gyakorlatilag megszüntetett színházba.
    "Nem tudom meddig lehet lojalitást várni, meddig lehet azt elvárni, hogy emberek rosszkedvűen bemenjenek a színházba, és játszanak" - fogalmazott Vári Éva színész az MTI-nek, hozzátéve, hogy a társulat tagjai egzisztenciális gondokkal küzdenek.
    "Fantommal hadakozunk és egy fantomnak teszünk fel kérdéseket" - mondta Varga Klári színész, hozzátéve, hogy nem tudja, mikor kap fizetést és meddig van állása.
    Arra a kérdésre, hogy van-e arról szó, hogy nem lépnek színpadra, Tímár Éva színész elmondta: a társulatban van egy türelmetlenség, hiszen sokan nagyon rossz anyagi helyzetben vannak. "A közönség megveszi a jegyeket, bejön az előadásainkra, tehát nekünk játszani kell az ésszerű határáig" - fogalmazott.

MTI

A miniszterelnök minap azt mondta, "két hónapja ott ülök a tárgyalóasztalnál, csak nem jönnek". (Ezzel a mondatával a Nemzetközi Valutaalapra gondolt - A szerk.)
Nem irigylem szegény Orbánt, folyton csak várni elég idegtépő lehet. Éppen ezért elképzeltem, milyen gondolatok járhatnak fejében egy átlag IMF- váró napon.

Reggel 8 óra: Nos, ideültem a tárgyalóasztalhoz, megittam a kávémat, felvettem a legjobb öltönyömet, remélem ma megjön az IMF.

9 óra: Biztos, ami biztos, kinyitom az ajtót, hadd lássák, én itt vagyok és hozzám be lehet jönni.

10 óra: Furcsa, de még mindig nem jöttek. Mondjuk most mondta be a rádió, hogy dugó van a (Liszt)Ferihegyi gyorsforgalmin. De akkor nem értem, minek van az a kék villógó...na mindegy.

12 óra: Elmegyek megebédelek, csak nem azalatt érkeznek meg, míg kajálok. Ha esetleg mégis is így lesz, akkor azt mondom, nehéz egy ilyen kócerájt elvezetni.

13 óra: Az ebédet megettem, nagyon finom volt, de nem értem, hol van az IMF. Lehet, most ők esznek.

14 óra: Ha nagyon akarnák, akkor már itt lettek volna. De talán délután jönnek.

15 óra: Basszus, ezt nem hiszem el!! Lassan már két hónapja itt ülök ennél az asztalnál, de még mindig nincsenek itt! Ez az arcátlanság netovábbja! Annyira szeretnének nekünk pénzt adni és tessék, senkit sem láttam tőlük.

16 óra: Na gyerekek, ebből elegem van. Ezek nem tudják, ki vagyok én? Nem igazán illik egy ilyen embert megvárakoztatni! Inkább elmegyek a hajléktalanokhoz vagy letiplizek Felcsútra! Csak pazarlom itt a drága időmet! Ha annyira akarnak nekünk zsozsót adni, majd beszéljenek a Tomival, én leléptem!