Tényleg muszáj ennyi milliárdot beleölni ebbe a szánalomba, amit hazánkban labdarúgás címszó alatt művelnek??!!

 

A péntek esti szénné égésre nincsen mentség. Egyszerűen meg kell hajolni a realitások előtt, máshol értenek a focihoz, idehaza meg nem. Hogy egy klasszikust idézzek, mint ha 11 szabadnapos mosónő lett volna a pályán. A mérkőzés közben azon is elgondolkodtam, lehet, a mieink a pályán sincsenek, csak valami trükkel odatették a képernyőre. Sajnos az az öngól ugyan fejesnek szép volt, de könyörgöm, miért fejeli valaki a saját kapujába a labdát??!!
Még másnap sem tudom értelmezni ezt a förtelmet, amely a sportág szépségeinek olyan szintű megcsúfolása, amelyhez foghatót nem nagyon lehetett látni az utóbbi időkben. Pedig pár éve egyszer már sikerült Málta ellen idegenben kikapni.

 

A hanyatló Nyugaton a foci jobban megy. Kellene keresni egy másik sportágat, amelyben valóban a világ élmezőnyébe tartozunk, és azzal kellene elsősorban foglalkozni. Nem ezzel a mélyszánalommal, amit itt művelnek. Van elég, amelynek művelőire büszkék lehetünk, és tényleg sikeres. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mint ha ez is ennek a kormánynak a hibája, mivel a magyar futball vergődése kormányokon átívelő rohadás, amelyben mindegyik kabinet derekasan kivette részét. Még is, a tegnap esti …. (ide illesszen mindenki egy nekik tetsző kifejezés) fényében talán érdemes lenne ezt a stadionépítési mániát kicsit átgondolni. Tudom, a jelenlegi vezetés erre nem képes, ha ez a Kedves Vezető hóbortja. Nincs is ezzel semmi gond, jelen sorok írója is permanensen szereti a focit (a nyugati formáját), jó dolog az. A bajok ott kezdődnek, amikor ezek a személyes mániák dominálnak és más fontosabb dolgokra nem jut.

Stadionból is elég lenne egy. Annak VIP – páholyában tudna szotyizni a felcsúti pojáca.

 

Visszatérve erre az ún. magyar foci nevezetű izéhez, észrevehető a permanens szembenézés hiánya. Valamiért a patópál mentalitás megfelelő volt mindenkinek, senki sem szólt, gyerekek ez egyre szarabb. A posványban néhányan kényelmesen eldagonyáztak, és senkit sem érdekelt, ez már nem az, amit teszem azt az angol, spanyol, vagy olasz első osztályban művelnek. Le kéne szokni az önáltatásról. Nem vagyunk mi sehol sem a világszínvonalhoz képest. Keressünk inkább néhány Csendes – óceáni atollt, amelyeket még biztos megverünk sok góllal. Ez a szint talán még nem fekszi meg a „magyarfoci” gyomrát.
Sajnos, mindig sokat várunk és fájdalmas a valósággal való szembenézés.


Ezt a bejegyzés íródhatott volna 3 hónappal, két, vagy akár öt évvel ezelőtt is. Ugyanazok a konzekvenciák, ugyanazok a körök a nagy vereségek után. Elmondjuk, milyen rossz és változtatni kellene. Aztán semmi sem történik. Ez a mérgező mentalitás független az aktuális kormányok színezetétől. Jön legközelebb is egy hasonló szégyen, megint lehetne egy ilyen posztot írni, de minek??!! Elég lenne azt átmásolnom, és csak kicsit aktualizálni.  Nem értek hozzá, nem tudom, mit lehetne csinálni. Egy biztos, ameddig valódi, érdemi és gyökeres változások nem lesznek, addig csak egy helyben fogunk toporogni a rózsaszín ködben.

 

Az ember egy idő után belefárad a mesterségesen keltett illózókba. Hiába mond Egervári Sándor, ami persze kötelező kör, de ebből az alapanyagból várat építeni csaknem a csodával határos.  

 

Attól tartok, nekünk se Bukarest, se Amszterdam nem volt elég.