Cucu blogja

Mint ha egy álomvilágban élne ez az ország. Szinte senkit sem érdekel a politika.

Miért van ez az apátia? Nem tudom, miért nézi ez a társadalom közönyösen, ahogy ellopják a megtakarításukat, lebontják a demokráciát és helyébe felépítenek egy autoriter rendszert, melynek Orbán Viktor az egyetlen vezetője. Biztos a Gyurcsány a hibás, és ő mikor lakol meg "bűneiért"? A szemkilövetős, az öszödi böszme, akitől egyesek minden bajunkat eredeztetik. Lassan már a dinók kihalása is az ő sara lesz. Sajnos, vele szemben a Párt Magyarország történetének legsikeresebb karaktergyilkosságát követte el. Még kész szerencse, hogy Bajnai Gordonnal ez még nem történt meg.

Jó lenne végre, az, aki egy darab tüntetésre sem ment el, rájönne arra, hallgatólagosan beleegyezik ebbe a rémuralomba. (Most természetesen nem azokra gondolok, akiknek valami egészen nyilvánvaló akadálya van jelenlétük hiányának, félnek, egy távoli kis faluban laknak, betegség, stb., hanem akik tehetnék és mégsem.) Édes mindegy, szavakban mennyire ellene van, a tettek számítanak. Elhiszem, könnyebb egy fotelből nyomon követni az eseményeket és nyomi a lájkokat, de mikor ki kellene jönni akkor bezzeg sajnos nem jó, mert megjöttek a rokonok, szül a macskám ésatöbbi ócska kifogás. De úgy sem a kérdezőnek kell elszámolnia az adott illetőnek, hanem a saját lelkiismeretének. Amíg az ember nem érzi a bőrén ennek az eszement rezsim jogtiprását, addig sokkal kevesebb a hajlandósága kimenni tüntetni. Elég rövidtávú gondolkodás ez, hiszen az könnyen meglehet, hogy ma nem, de holnap már lehet utolér. És persze biztos menni fog a siránkozás (joggal). Akkor sem biztos, hogy meg lehetett volna akadályozni, de az ember saját magának tartozik ennyivel: megtettem mindent azért, hogy ez ne következzen be?

Ha szidja a Kedves Vezért, közben pedig bele tud-e nézni úgy a tükörbe, hogy sosem volt kint semmilyen megmozduláson, akkor szíve joga. Azért jó lenne viszont eldönteni, akkor most kinek az oldalán áll. Mert ha a Párt mellett, azzal sincsen semmi gond, csak akkor legyen ez nyíltan kimondva és ne játssza ezt a képmutató játékot, hogy a két év alatt nem voltunk kint egy demonstráción sem. Az, aki nem most jött le a falról, úgy is észreveszi a kifogásokat, és az meg elég szánalmas. Úgyhogy, aki egyszer sem tette tiszteletét egy megmozduláson sem, az hallgasson, de nagyon mélyen.
Persze, a Vezér mindennek örül. Sok engedelmes droid, akik nem gondolkodnak, akik lenyelnek mindent és még cserébe istenítik is. Na és persze - ami a legfontosabb - tartsák bent őt a hatalmában.
Sajnos eljutottam oda, hogy ezt kell mondanom magamnak és mindenkinek (idézve egy ismert klasszikus refrénjét): menekülj, amíg nem késő! Itt nincs megélhetés, itt nincs jövő, csak a kilátástalanság, a létbizonytalanság és a nélkülözés. Köszönjük Viktor!

Kevesen voltunk kint a Kossuth téren. Nagyon kevesen. Ebből értelemszerűen adódik egy konzekvencia.

Mégpedig az, egyedül nem megy. Itt az ideje elgondolkodni Kónya Péternek és az LMP-nek, tulajdonképpen kik is az ellenfelek, aki ellen küzdeni kell. Kicsit úgy érzem magamat, mint a klasszikus Monthy Python moziban, a Bryan élete című filmben, ahol a Júdeai Népfront és a Júdea Népe Front és a különféle mozgalmak - akik ugyanúgy utálták a rómaiakat - egymás ellen voltak.
Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy végre mindenki, aki különcködni szeretne, megértse: az Orbán-rezsim kizárólag egy széleskörű összefogással buktatható meg. Nem működik, hogy mindenki külön küzd. Egy a cél, máskülönben nem fog sikerülni és csak az egymás ellen való ágálás fog menni. Így a Párt még további hosszú évekig fog a nyakunkon ülni és közben csak röhögnek a markukba. 

Sokkal több embernek kellett volna megjelennie ma délután a Kossuth téren, hiszen immáron több százezren vannak azok, akikbe Orbán belerúgott és akiket megalázott. De talán nem is baj, hiszen itt mindenki ingyen és bérmentve volt jelen, nem úgy mint a Békemeneten, ahol egy rakat bértüntető is demonstrált. És mi, a demokratikus ellenzék nem fogunk Lengyelországból importált résztvevőket idecsődíteni. Ők is elmehetnek a fenébe. A saját országukban hőzöngjenek, ne jöjjenek ide imádni azt a diktátort, aki veszkócsizmával tiporja a jogaimat és hagy éhen is dögleni. Ugyanaz a helyzet, mint az erdélyi tüntetőkkel. Hogyan képzelik ezt? Mondjuk ők is hamar rá fognak jönni, hogy a Vezérnek csak szavazatnak kellenek, csak azért adnak nekik állampolgárságot és választójogot. Ha itthon ingatag a hatalma, majd az erdélyiekkel bebiztosítja magát.

Még valami, ami jó lenne, ha a későbbi tüntetéseken másképp lenne. Nagyon hosszú volt. Észrevettem, egy óra után már szivárogtak el az emberek, és jóval a vége előtt kiürült az Alkotmány utca. Így sajnos megvolt a lehetősége a köztévének, hogy újabb manipulatív felvételeket közölhessen (nem tudom, ez megtörtént-e, de az esélye fennállt). És ehhez csak elég lett volna megmutatni a tömeget, mondván, alig voltak kint. Mindezek után őszintén remélem, a Milla március 15.-én, a Szabad Sajtó úton tartandó tüntetésére még néhány tízezer ember kimegy. Legyen a jelszó: hozzon magával mindenki még két embert!

Sokan azt képzelik, Orbán Viktor autokratikus berendezkedését le lehet váltani azonnal. Tévedés.

Tévedés, ugyanis ehhez idő és rengeteg türelem, kitartás és tüntetés kell. A történelem sem másodpercek, de nem is napok alatt zajlott le, hanem évek, évtizedek alatt, ami innen a XXI.. századból nekünk csupán perceknek tűnik. Ez érzékcsalódás. Nagyon sok szívatásnak, fizetéscsökkentésnek, adóemelésnek kell ahhoz bekövetkezni ahhoz, hogy végre tönkremenjen az Orbán-rendszer. Most még nincs itt az idő. Mert mi lenne, ha egyik pillanatban egyszer csak kijönne a Parlamentből a kormány és azt mondaná, lemondunk? Nos, akkor nézetem szerint az ugyanolyan káros lenne az ország számára, mint ha maradna ez az eszetlen rezsim. Van egy széttagolt és gyenge ellenzék, akiknek céljai ugyanazok, de valahogy mégsem tudnak kompromisszumra jutni és van a náci Jobbik. Utóbbit én ártalmatlan ellenfélnek vélem, akiknek a zsidó és cigánykérdésen kívül annyira nincs is gondolatuk. Ha akad is más, akkor az olyan ordas, amit én a hátam közepére sem kívánok. De az egyértelmű, hogy őket nem akarom kormányon látni. Színházuk már van, remélem, tovább nem terjeszkednek. Van rajtuk kívül az LMP, akikről egy korábbi írásomban már értekeztem és a Demokratikus Koalíció, élükön Gyurcsány Ferenccel, aki kijelenthető, ma Magyarországon a legellenszenvesebb politikus. Rájuk sem hiszem, hogy 7%-nál több ember fog szavazni. De még mindig jobb volt ő miniszterelnöknek, mint Orbán. Nagy kár, ezt sokan nem látják be, de itt is megmutatkozik a morális alapokon való politizálás, mely sehová sem vezet. Sajnos, azt kell mondanom, részben igaza volt a miniszterelnöknek, mikor az egri, kihelyezett frakcióülésen azt mondta, széttöredezett az ellenzék.. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő az egyetlen alternatíva.

Tartok tőle, Magyarország még nem érett a demokráciára. Ha megnézzük ezer éves történelmünket, mikor volt ez az államforma hazánkban, akkor megállapítható, elenyészően kevés alkalommal. Az 1918-as tanácsköztársaságot leszámítva, gyakorlatilag a rendszerváltás és a Fidesz hatalomra kerülése között volt ez a politikai berendezkedés. Előtte volt a királyságtól kezdve a kormányzóságon át a fejedelmekig mindenki. Amik - függetlenül utólagos megítélésüktől - önkényuralmi rendszerek voltak. Demokrácia, ha most mindent egybevetünk, csak nagyon kis szeletében volt történelmünknek. És nem tudtuk megtanulni, használni, becsülni és védelmezni és értékeit észrevenni. Nem is lehetett, hiszen nagyon kicsi volt a rendelkezésre álló idő, így ez nem a mi hibánk. Talán erre jó most ez a korszak, hogy mindezt megértsük.

Hivatalosan is véget ért a Magyar Köztársaság, már nem így hívják hazánkat. Magyarország államformája Magyarország. Tiszta sor. Ám nem csak ez van a mai napon életbe lépett Alaptörvényben, amit nem értek (írom nagy betűvel, biztos, ami biztos).

Néhány gondolatot nálam sokkal okosabb és jobban fogalmazó emberek már kitaláltak, ezeket vezetem én részben tovább, illetve a saját problémáimat is felvetem. Ha már a bevezetőben foglalkoztam vele, immár nincs benne nevünkben a köztársaság szót. Gyanítom azért, hogy legyen még ilyen névvel elnök. Akinek posztjával kapcsolatosan sehol sem találom azt, mely szerint függetlennek, pártsemlegesnek kellene lennie. Ha én jól értelmezem, akkor innentől kezdve bármelyik pártkatona lehet álamfö (jaj, bocsánat, rosszalkodik a klaviatúrám), mint ahogy jelenleg is, aki egy törvényt sem utasított vissza, melyet az Országgyűlés küldött számára... És nem lehet ellene hőzöngeni. Benne van az Alkotmányban. De folytassuk a sort, nézzük például azt a passzust, mely szerint a szülőnek kötelessége eltartania a gyerekét. Nos, ez a beiskolázási utalványok elvesztését is jelentheti. A másik: a felnőtt gyermeknek el kell tartania nagykorú szüleit. Gyönyörű. Tehát ha nem tudják folyósítani a nyugdíjat, akkor egyszerűen csak ráböknek erre a kifejezésre és máris utalhatja az aktív kereső fizetésének jelentős hányadát időskorú felmenőinek. Alig lehet ebből a fizetésből is megélni, nem tudom, akkor ha ez így lesz, miből lehet majd? Ezzel is csak az nyer tanúbizonyságot, hogy a kormánypárt elvesztette realitásérzékét. Nem gond, ha a kisember szív, kit érdekel?
A teljes szabályozást a sarkalatos törvény határozza meg. Nagyon szépen hangzik, de az, hogy mi törvény, csak is kizárólag Orbán Viktoron múlik. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.
Ki van nyilvánítva egy mondatban, "nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt". Megsúgom, ez az előző Alkotmány volt. Persze, az kiabál, akinek a háza ég, de akkor mi a fene volt eddig Magyarországon, ha nem demokrácia? Ugyanis ebből a mondatból, ha nem ismerném a helyzetet, ez szűrném le.

A magzatot fogantatástól kezdve védelem illeti. Hiba volt betenni. Én kiterjesztettem volna a spermiumokra is, mivel azok az életet hordozzák. Így akár az önkielégítés is alkotmányellenes lehetne, hiszen mennyi potenciális élet távozik el ilyenkor az emberi szervezetből?
Illetve nem értem, Magyarország fővárosa miért Budapest és nem Felcsút. Sokkal jobban hangzik, meg különben is, a változatosság gyönyörködtet. Most persze elvicceltem pár dolgot, de a helyzet siralmas.

Félve és óvatosan teszek fel egy kérdést: akik a Fideszre szavaztak, biztos tudták, hogy pártjuk új Alkotmányt tervez? Mert lehet, nekem rövidtávú a memóriám, de a 2010-es választási kampányban egyszer sem hallottam erről. Mást se nagyon, de ezt végképp nem. Erős a gyanúm, megfelelő kommunikációs csatornák már elhitették fogyasztóikkal, milyen jó dolog ez. Azonfelül szintén megfogalmazódik bennem némi kétség a megalkotásával kapcsolatban. Normális, magukra valamit adó országokban több éves vita, majd népszavazás előzi meg az ilyen fontosságú törvények életbe léptetését. Itt ha jól emlékszem, szintén nem volt ilyen. Meg lett írva rekordsebességgel, kapott a jónép egy alkotmányozási totót, oszt' jónapot. Ezzel csak hivatkozási alapot csináltak maguknak. Mi megkérdeztük az embereket! Ha valójában ezt akarták volna tenni, akkor a szavazófülkékben teszik meg.
De mint tudjuk, gőzerővel dübörög még mindig a Fülkeforradalom. Csak nehogy ebbe az eszeveszett tempóba belegebedjünk.

Megszakadt a kormány és az IMF tárgyalása. Állítólag az új jegybanktörvény tett be nekik. Az egyik oldal azt mondja, semmi baj, az ellenzék szerint államcsőd közeli helyzetben vagyunk és a szakadék felé tartunk. Megpróbálok rendet tenni ebben a kaotikában (noha nem ígérem, sikerül is.)

Ennek következtében a 3 perc alatt brutális gyengülést produkált a forint az euróval szemben, a BUX is meredeken elkezdett zuhanni. Ezt mindennek lehet titulálni, csak éppen sikernek nem. Persze azért kormányoldalon mindenki igyekszik bagatellizálni az egészet. Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője szerint a Valutaalap munkatársai otthon akarják várni a Jézuskát. (Biztos nem értesült arról az aprócska, ám el nem hanyagolható dologról, hogy eredetileg tovább maradtak volna Budapesten.) Hallani olyan véleményt is, miszerint ez csak egy informális tárgyalás volt és az igazi majd csak később kezdődik. A egyeztetést vezető, újabban tárca nélküli miniszter Fellegi Tamás totálisan mást mondott, mint a helyzet. Idézem az általa kiadott közleményt: "A találkozó célja a kapcsolatfelvétel, az érdemi tárgyalások menetrendjének és tematikájának előzetes egyeztetése volt. A megbeszélés kiemelt jelentőséggel bírt, mivel világossá tette a felek számára az álláspontokat, így a magyar Kormány azok ismeretében készülhet fel a jövőbeni tárgyalásokra" .
Már ha lesz ilyen. Nem lennék meglepve, ha az IMF végleg hátat fordítana hazánknak. Sok tényező játszhatott közre abban, miért hagyta faképnél a kormányt. Ilyen lehet például a maradék magánnyugdíjpénztár tag lenyúlása vagy az új jegybanki alaptörvény, mely lényegében pórázon tartaná az intézményt. Bár az utolsó napon még igyekeztek rajta finomítani, Brüsszelben úgy vélik, a kabinet eddigi magatartása arra utal, hogy végül nem fogadják el Rogán Antal módosító indítványát. Könnyen lehet azonban, felálltak volna amúgy is az asztaltól, de az a törvény csak adott számukra egy indokot vagy ha úgy tetszik, ürügyet.

Néhány elemző egészen odáig ment: végezetes lehet ha nem közelednek az álláspontok. Duronelly Péter Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója az Indexnek úgy reagált a tárgyalások megszakadására, hogy "úgy fest, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal". Ezek után valóban apró öröm az a tény, miszerint újabb leminősítés nem várható.
Az Index emlékeztet arra, két szervezettel kell egyezségre jutni, a másik pedig az Európai Unió. A lap szerint ők a nehezebb ellenfél. Ijesztő, hogy Olli Rehn személyes döntése alapján fejezték be az egyeztetést.
Nehéz most megállapítási jelen pillanatban, mi történik hazánkkal a továbbiakban. Egyben biztosak lehetünk. Az IMF elrohanása baljós előjel az egész gazdaságra nézve, hiszen a velük való kompromisszum javítaná a befektetői hangulatot. És nem mellesleg a forint árfolyamának is jót tenne. Most csak néhány előnyét soroltam fel annak, milyen pozitív hatásai lennének egy esetleges megállípodásnak. De még az is előfordulhat, hogy januárban végleg megszakadnak a tárgyalások és akkor finoman szólva is nyakig ülünk majd a szószban. Mert kell az a bizonyos hitel.
Nem lehet tudni, milyen fordulatokat vesz még ez a história. Mi, magyar emberek csak bizakodhatunk egy olyan kimenetelben, melyben mindenki jól jár.

források: nepszava.hu; index.hu