Cucu blogja

Döntés kellene: összefog a demokratikus ellenzék vagy sem? Ebben kéne nagyon gyorsan dűlőre jutni, különben baj lesz…

A jelenlegi ellenzék állapota ma siralmas. Ezen úgy fest, Bajnai Gordon és az Együtt 2014 sem tudott érdemben változtatni, hiszen a várt egyesülés helyett még jobban széttagolódott az ellenzéki paletta. Mindenki a saját arcát építi, mindenki a saját izmait mutogatja, mikor a tárgyalóasztalhoz kellene ülniük. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, mint a legerősebb ellenzéki párt vezetője joggal érezheti úgy, hogy neki kellene lennie a miniszterelnök jelöltnek és pártjának jelentős szerepet kell játszania Orbán bukásában. Ez nem vitás. Azonban Bajnai Gordon egy kipróbált válságkezelő, aki már bizonyított, volt miniszterelnök, tehát a kormányzati fronton több rutinja van, mint Mesterházynak. Nem kérdés, kettejük küzdelméből muszáj lesz valakinek engedni, és kompromisszumot kell kötni. Vagy egyiknek, vagy másiknak. Eközben Orbán akarva – akaratlanul megjelölte, kitől fél. És az a valaki Bajnai. Nem Mesterházy – gárdát emleget Kocsis Máté szinte már minden nap Selmeczi Gabriellával karöltve. (Mint ha azon versenyeznének, melyikük tudja ezt a kifejezést többször kimondani. Viccesek az biztos.)

Persze, nem Orbánnak, hanem az demokratikus ellenzéknek kellene eldöntenie, kit akar jelöltjeként. Szépen is néznénk ki, ha ezt is a Kedves Vezető mondaná meg…

Az időközi választások a napnál is világosabban mutatják: összefogás nélkül nem megy. (Lehet itt hivatkozni mindenféle kifogást keresni, hogy hát ezek hagyományosan „jobbos” körzetek…stb. A lényeg kendőzetlenül villan elénk. Nem megy.) A Fidesz úgy alakította át a választási rendszert, annyit simliskedtek és trükköztek vele, hogy ha csak egy kis rés is van pajzson, akkor megette a fene. Egyéni hősködéssel nem mennek semmire az ellenzék pártjai. Nagyon sokan úgy gondolják, ha majd együtt, közösen feláll a színpadra, Bajnai, Mesterházy és Gyurcsány, akkor elmegy tüntetni és rájuk is szavaz. De addig, ameddig külön – külön, szólóban próbálkoznak, addig mindig ez lesz az eredmény.

Megsúgom, így nem is fog sikerülni a kormányváltás. Ha az ellenzék nem ismeri fel történelmi felelősségét, amely most nehezdik rá akkor bajban vagyunk.

Lehet szomorkodni, miért nincsenek annyian egy ellenzéki tüntetésen, mint a Békemeneten. Hát ezért. Nem látnak egységet, mert nincs. Nem egymást kellene hibáztatni, ki miatt és miért nem fog össze, hanem ezeket félretenni és megkérdezni: túl tudjuk-e magunkat tenni minden sérelmen és érdeken és alá tudjuk-e rendelni az Orbán – rendszer megbuktatásának igénye alá? Ha nem sikerül, akkor ki kéne állni a választók elé és ezt elmondani. Ha így van, akkor ne játsszuk ezt hazug színjátékot, mert akkor becsapják a választókat.

Lehet itt matekozni, meg mondhatnak értemiségiek okos dolgokat, ha a magyar emberek továbbra is a Fideszt szeretnék 2014-től kormányon látni, akkor nincs mese, meg kell előttük hajolni. Ez a demokrácia lényege. (Éppen ezért támad az az érzésem, hogy nem lesz itt kormányváltás jövőre. Még nem ittuk ki eléggé a keserűség poharát. Rájuk kell dőlniük ennek az egésznek, amit csinálnak.)

Az nem megy, hogy a demokratikus ellenzék szereplői a nyílt színen egymással küzdenek, mert akkor a választó azt szűri le: nincs egység (jogos a megállapítás) és hogyan tudnák kormányozni jól az országot, ha már ellenzékben ennyire nincsenek egy állásponton? És elmegy az időközi választásokon, szavaz a Fideszre, amely számára úgy tűnik, egységesen csinál valamit. (Közben pedig mindig csak a holnapot akarja túlélni a kormány és bámulatosan eladja nekünk azt, hogy ők milyen konzekvensen végzik a dolgokat. Kétségtelen, remek színjátékot látunk.) A rezsicsökkentéssel sikeresen kiszúrták „azemberek” szemét. De kérdem, ha egy rabló az utcán elveszi tőlünk 20 ezer forintunkat, de megsajnál és visszaad 2 ezret, akkor most jófej? A rezsicsökkentés egy ördögi dolog: egy következő kormánynak muszáj lesz emelnie a díjakat, mert ez nem tartható fent. És akkor ennek a gondját is az utódaik nyakába zúdítják...

Jelen sorait a szerző nem a bántás céljából írta. Nem akart senkibe se belerúgni. Csupán a jóindulat vezérelt, mikor ezeket a gondolatokat megírtam. Ha már csak egy pici változás lesz e bejegyzés miatt, már megérte. De ha csak egyvalaki átgondolja mindezt, akkor is örülni fogok. Remélem, egy sor se igaz, amit írok, csak hát ezt érzem. Remélem, tévedek. 

Önmagához képest is roppant gyenge produkciót mutatott be a Kedves Vezető pénteken, a Millenárison tartott évértékelőjében.

Más tollával ékeskedett Orbán Viktor pénteki évértékelőjében. Felsorolt egy rakat találmányt (amelyeknek feltalálóira minden magyar büszke lehet), és eredményt. Muszáj volt neki valamivel lelkesíteni a híveket, hiszen uralmának teljesítménye egy nagy nulla. Mindez a beszédről is elmondható, amelynek semmitmondása hűen tükrözte az eddigi tevékenységét. Az egész beszéd önmagában nem emlékeztetett egy igazi évértékelő műfajára, amelyet ő teremtett meg. Beszélt mindenről, az elmúlt húsz évről, a következő húszról. Valahogy se füle-se farka nem volt az egésznek. Csapongott össze-vissza, nem volt egy logikailag jól követhető váza az egésznek.                                                             Orbán elfelejtett beszélni a közeljövőről  Arról, mi várható mondjuk egy év múlva. Ennek egyszerű oka van. Nem tudja még ő maga sem, mit fog csinálni holnapután. Fogalma sincsen, arról, mit szeretne még ő sem. Ezért aztán nem is tudott róla beszélni. Nem is tudom, hogyan tudott ennyi hazugságot összehordani közel háromnegyed órában. Magyarország jobban teljesít...mihez képest??!! Ugyan már. 

"Együtt tették tönkre az országot." - jelentette ki a miniszterelnök, lebuktatva ezzel a Békemenetet szervező Civil Összefogás Fórumát is, amely fennen hirdeti magáról, hogy ők bizony független a kormánytól. Kíváncsi leszek, az Orbán - rezsim udvari álciviljei miképp magyarázzák meg ezt a védhetetlen mondatot. 

             A CÖF egyik plakátja Budapesten - ezt aztán nehezen magyarázzák meg                                                                                                                                                                                                    

"...pártjaink ugyan lehetnek ellenzékben, a haza azonban nem. Lehet, szóval van olyan, hogy néha leparancsolják az embert a parancsnoki hídról vagy a kormánykerék mellől – erről én is tudnék mesélni , hogy miképp kell durcásan ügyekeskedni a fúróval a hajófenékben".                                                                                                                                                   Arról, hogyan kell durcásan ügyekeskedni a fúróval a hajófenékben, a Kedves Vezető is tudna mesélni, ugyanis pont ő az, aki - ameddig nem volt kormányon - a tökélyre fejlesztette és hideg vérrel alkalmazta ezt a taktikát. És hogy a haza nem lehet ellenzékben...nos ez régi duma és látjuk, mihez vezetett, mikor még ellenzékben voltak.

 "a közfoglalkoztatottak átlagkeresete minden ellenkező állítással és hazugsággal szemben meghaladta a 73.200 forintot". Na persze, bruttóban, ami nettóban mennyi??!!! Csak nem 47 ezer forint??!!! 

Jelen sorok íróját egyedül az ijesztette meg egy kicsit, hogy Orbán húsz éves távlatokban gondolkodik. Ezzel akaratlanul (vagy talán akarva) elárulta, mennyi időre szeretne berendezkedni. (Ahogy azt Móricka elképzelte - A szerk.)

Még egy érdekes jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. "...még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól. Az ellenük folytatott küzdelem még hosszú ideig ad majd munkát nekünk." - mondta a miniszterelnök, majd közvetlenül e gondolat után a köztévé kamerája Martonyi János külügyminisztert mutatta. 

Nem elemzem tovább ezt a veretes beszédet, ám egy bizonyos, nem sok jót remélek magunknak, és az országnak. 

A kormány adatbázist készít az úgynevezett „polgári védelmi szolgálatba" való belépéshez a teljes lakosságról. Az adatok megadása kötelező.

Ha nem adjuk meg, jön a bírság. Nem vagyok szakember, de ez adatvédelmi szempontból kimondottan aggályos. A kétharmad ezért gondoskodott arról, hogy az adatvédelmi biztos pozíciója megszűnjön. De nem is ez a legnagyobb gond. Hanem az ingyenmunka lehetősége. Az önkormányzat saját hatáskörben dönti el, mi a katasztrófahelyzet. Emelkedik kettő millimétert a Duna, kinyilvánítják a vészhelyzetet és lehet menni, megmagasítani a gátat. Igaz, nem is kellene, de kitűnő ürügyként egy rakat ingyenmunkással el van végeztetve a meló. Nem kell rá pénzt költeni. Minek ide a közbeszerzés, meg a rakat kidobott millió, kötelezővé tesszük és meg van gratis. Nagyon remélem, nagyon sok ember ismét rá fog jönni, mire kényszerítik őt. De ezt akarta az ország, így tőlem, nyugodtan csinálják csak. A másik, hogy kell az adatbázis. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében tudni kell minden állampolgárról, mit csinál, és nincs-e véletlenül a rendszer ellen. Azon sem lennék meglepve, ha teljesen véletlenül elsőként azokat hívnák be, akik elfejlették visszaküldeni szeretett vezérünknek a kérdőíveket.

Nem szeretek diktatúrázni. Utálom ezt leírni, de kénytelen vagyok. Ami itt van, az egy ha most még csak lájtosan is, de egy kezdő félben lévő autokrata rendszer, melynek középpontjában OV áll. Nincs olyan, hogy valami csak demokrácia és csak diktatúra. Magyarország most valahol a kettő közötti állapotban levitál, tulajdonképpen egyik sincs. Vannak még szabad vélemények, de a média túlnyomó részét ők uralják, a Párt szócsöveik lettek (ideértendő a MINDENKI adóforintjából fenntartott közmédia is), a megmaradt ellenzéki médiumot vegzálják, üldözik és a ellehetetlenülés szélére sodorja őket ez az élhetetlen rezsim. Az embereknek folyamatosan csökkennek az életlehetőségei, a magát keresztények mondó kormány anyagilag ellehetetleníti az egyszerű, bérből és fizetésből megélő embereket, miközben egy jómódú réteg még gazdagabb lesz. 

Tudom, nehéz, de türelmesnek kell lenni. Csak két év múlt el a kormányzásból, sokan még nem jöttek rá, mi zajlik itt valójában. Még nem tellett el elég idő, és katasztrofális lenne, ha a széttagolt ellenzék egyszer csak irányítani kezdené az országot. Nekik most szervezkedniük és kristályosodniuk kell, hogy ha eljön a pillanat, akkor át tudják venni ezek után az országot. Annyira tarthatatlan már most ennek a brancsnak az ámokfutása, hogy egyszer rájuk fog dőlni az egész. Nem feltétlenül 2014-ben, lehet, hogy 2016-ban vagy később. Abban viszont biztos vagyok, be fog következni és lesz még demokrácia.

Vajon összeboronál végül a Fidesz és a Jobbik és koalícíóra lépnek 2014-ben?

Vona Gábor a 2010-es választások éjszakáján. Fotó: MTI                                                     

Az utóbbi napok hírei között szerepel két olyan mondat, mely felveti ezt a kérdést, így tehát úgy vélem, megalapoz a kérdés egy kis utánajárást, illetve találgatást.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke a székelyföldi Borzonton tartott – immár nyolcadik - EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) táborban azt mondta, pártja összefogna a Fidesszel azért, hogy a szerintük nemzetellenes MSZP-t eltakarítsák. Ugyanitt Kőszegi Zoltán, a Fidesz képviselője azt mondta, ha megerősödik pártja, akkor akár már nyolc év múlva felvethető a trianoni békeszerződés felülvizsgálata.

Válasszuk szét a két mondatot és kezdjük Vona kijelentésével. Senki számára nem mondok újdonságot, hogy Orbán Viktor nevelte ki a Jobbik vezetőjét, még annak idején a polgári körökben. Nem tudom, a miniszterelnök miképp viszonyul a parlamenti szélsőjobboldal prominens alakjához, aki végső soron szellemi gyermeke. Tételezzünk fel egy olyan helyzetet, ami nagyon könnyen előfordulhat. A Fidesz népszerűsége lezuhan, a Jobbiké pedig stagnál a szokásos tizenakárhány százalékon. Orbán mindenképpen bent akarja magát a hatalomban tartani, céljai elérése érdekében pedig hajlamos a tűzzel játszani. Nincs kizárva, hogy – bármennyire is fanyalogni fog – stratégiai partnert kellene keresni és csak a Jobbik jöhet szóba, mint potenciális jelölt. És azért nem áll annyira távol ez az érdekszövetség, hiszen pár éve – ugyan nem túl feltűnően, de önkormányzati szinten néhány helyen együttműködött a két párt. Előfordulhat, utána a Fidesz ugyanazt teszi, mint a 98’-as választások után a kisgazdákkal, de mint ha Vona Gábor egyszer azt mondta, pont ezért nem áll össze velük, mert félnek, hogy erre a sorsra jutnak (viszont erre nem emlékszem nagyon jól, ez csak amolyan emlékkép).

Kőszegi Zoltán megnyilvánulása pedig maga a horror. Kormányzó párt képviselőjeként ilyen kijelentést tenni minimum felelőtlenség. Az, hogy elhatárolódott tőle pártja, a Fidesz, könnyen lehet, csak egy színjáték része. Ugyanis ha komolyabban elítélték volna a nyilatkozatot, akkor keményebb szankciókkal sújtották volna a képviselőt és ezt a nyilvánosság felé kommunikálni kellett volna.

Vannak olyan jelek, melyek azt sejtetik, hogy a Fidesz kacsingatgat a Jobbik felé és gesztusokat tesz irányukba. Ezt bizonyítja, hogy az EMI – táborban közösen szólalnak fel és az, hogy ilyen kijelentéseket tesznek. Ugyanis könnyen meglehet, Kőszegi és Vona igazából már puhítják a terepet egy esetleges koalíciónak és tesztelik, miképp reagálnak a szimpatizánsok ezekre a mondatokra. Közben meg szép lassan megbarátkoznak a 2014-es összefogás gondolatával.  

Viszont az is egy opció, hogy egy sajátos, de roppant ijesztő pávatáncnak vagyunk szemtanúi. Vona Gábor – mint Orbán szellemi neveltje – megtanulhatta, mi az a pávatánc és hogyan kell játszani. 

Ez a tegnap esti Schmitt - interjú több volt, mint döbbenetes. Ismét bebizonyosodott, a királyi tévé a Párt pártszócsöve.

Ebben SP azt állította, a legjobb tudása szerint írta meg annak idején a kisdoktoriját. Ezt én nem is kétlem. Neki ez volt a legjobb tudása. Összeollózott néhány tanulmányt és gyakorlatilag csak ő csak a címét adta. (Mondjuk nekem efelől is igen erős kételyeim vannak.) Állítása szerint jóhiszeműen járt el. Egy példa. Maradok a tegnapelőtti bejegyzésemben írt csokilopós példánál. Ha én lemegyek a boltba, ellopok egy csokit és elkapnak, akkor én azt mondom: elnézést, de én teljesen jóindulattal jártam el, mert a kistesómnak vittem és nem tudtam, hogy ezt nem szabad. A bíróság szerintem körberöhögne. Ha tilosban járunk és erről nem tudunk, az nem mentség. Ez az egész magyarázkodás is röhejes. Egy másodikos általános iskolás is tudja, ha lemásolja a házit, azért egyes jár. Személyes élmény, de én középiskolában nem egyszer falaztam osztálytársaimnak, akik másolták a matekházit, nehogy osztályfőnököm - aki nem mellesleg a tantárgyat tanította - rajtakapja őket. Ha én tizenöt évesen tudtam, a másolás üldözendő tett, akkor erősen kétlem, SP ezt ötven évesen miért ne tudta volna.

Kedvenc részem az volt, mikor bejelentette, újra ledoktorál. Ez nagyon gáz. Mint a durcás kisgyerek. csak azért is megmutatom. Nem mellesleg, ha valóban nem lopott volna, akkor nem törné most magát húsz évvel később. Elképzelem majd, ha esetleg kész lesz, miként szedik ízekre azt is, hogy kitől másolta.

Az egész interjúban csak magyarázkodott, sütött róla a hazugság. Ehhez természetesen kellett egy olyan újságíró - nevezetesen Obersovszky Péter - aki finoman szólva is alákérdezett és egyértelmű állást foglalt, holott ez a riporternek tilos. Ultraciki volt ez az egész interjú. A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy "a Semmelweis Egyetem úgy véli, elveheti a doktorit". Nem csak vélik, el is vették, mint annak a rendje, ugyanis nem akartak beégni és nem akarták a diákjaikat (és saját magukat) lejártani. Obersovszkynak nem ártott volna kicsikét felkészülni erre a beszélgetésre, mert aki egy ilyen kijelentést tesz, az vagy szakmailag nagyon felkészületlen vagy elfogult. Én az utóbbira gondolok. Ami még egy döbbenet: hogyan merészeli ezt a beszélgetést közszolgálatinak nevezni? Kíváncsi leszek rá, ha jön egy kurzusváltás, mekkorát fog repülni. Fájdalmasat és nagyot. Az összes hírcsalóval és manipulátorral együtt.