Cucu blogja

Tényleg muszáj ennyi milliárdot beleölni ebbe a szánalomba, amit hazánkban labdarúgás címszó alatt művelnek??!!

A péntek esti szénné égésre nincsen mentség. Egyszerűen meg kell hajolni a realitások előtt, máshol értenek a focihoz, idehaza meg nem. Hogy egy klasszikust idézzek, mint ha 11 szabadnapos mosónő lett volna a pályán. A mérkőzés közben azon is elgondolkodtam, lehet, a mieink a pályán sincsenek, csak valami trükkel odatették a képernyőre. Sajnos az az öngól ugyan fejesnek szép volt, de könyörgöm, miért fejeli valaki a saját kapujába a labdát??!!
Még másnap sem tudom értelmezni ezt a förtelmet, amely a sportág szépségeinek olyan szintű megcsúfolása, amelyhez foghatót nem nagyon lehetett látni az utóbbi időkben. Pedig pár éve egyszer már sikerült Málta ellen idegenben kikapni.

A hanyatló Nyugaton a foci jobban megy. Kellene keresni egy másik sportágat, amelyben valóban a világ élmezőnyébe tartozunk, és azzal kellene elsősorban foglalkozni. Nem ezzel a mélyszánalommal, amit itt művelnek. Van elég, amelynek művelőire büszkék lehetünk, és tényleg sikeres. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mint ha ez is ennek a kormánynak a hibája, mivel a magyar futball vergődése kormányokon átívelő rohadás, amelyben mindegyik kabinet derekasan kivette részét. Még is, a tegnap esti …. (ide illesszen mindenki egy nekik tetsző kifejezés) fényében talán érdemes lenne ezt a stadionépítési mániát kicsit átgondolni. Tudom, a jelenlegi vezetés erre nem képes, ha ez a Kedves Vezető hóbortja. Nincs is ezzel semmi gond, jelen sorok írója is permanensen szereti a focit (a nyugati formáját), jó dolog az. A bajok ott kezdődnek, amikor ezek a személyes mániák dominálnak és más fontosabb dolgokra nem jut.

Stadionból is elég lenne egy. Annak VIP – páholyában tudna szotyizni a felcsúti pojáca.

Visszatérve erre az ún. magyar foci nevezetű izéhez, észrevehető a permanens szembenézés hiánya. Valamiért a patópál mentalitás megfelelő volt mindenkinek, senki sem szólt, gyerekek ez egyre szarabb. A posványban néhányan kényelmesen eldagonyáztak, és senkit sem érdekelt, ez már nem az, amit teszem azt az angol, spanyol, vagy olasz első osztályban művelnek. Le kéne szokni az önáltatásról. Nem vagyunk mi sehol sem a világszínvonalhoz képest. Keressünk inkább néhány Csendes – óceáni atollt, amelyeket még biztos megverünk sok góllal. Ez a szint talán még nem fekszi meg a „magyarfoci” gyomrát.
Sajnos, mindig sokat várunk és fájdalmas a valósággal való szembenézés.

Ezt a bejegyzés íródhatott volna 3 hónappal, két, vagy akár öt évvel ezelőtt is. Ugyanazok a konzekvenciák, ugyanazok a körök a nagy vereségek után. Elmondjuk, milyen rossz és változtatni kellene. Aztán semmi sem történik. Ez a mérgező mentalitás független az aktuális kormányok színezetétől. Jön legközelebb is egy hasonló szégyen, megint lehetne egy ilyen posztot írni, de minek??!! Elég lenne azt átmásolnom, és csak kicsit aktualizálni.  Nem értek hozzá, nem tudom, mit lehetne csinálni. Egy biztos, ameddig valódi, érdemi és gyökeres változások nem lesznek, addig csak egy helyben fogunk toporogni a rózsaszín ködben.

Az ember egy idő után belefárad a mesterségesen keltett illózókba. Hiába mond Egervári Sándor, ami persze kötelező kör, de ebből az alapanyagból várat építeni csaknem a csodával határos.  

Attól tartok, nekünk se Bukarest, se Amszterdam nem volt elég.  

A szokásos pénteki rádiós szereplésében a diktátor kijelentette, kétharmados törvényekkel megvédeni az embereket a szocialistáktól.

                                    Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth Rádió stúdiójában

Ne nézzük a népet hülyének. Az pontosan tisztában van, mit szeretne. Ne kezdjük ezt az állambácsis gondoskodást újra, mert ez a rendszerváltással megbukott. Nagyon utálom, amikor föntről valaki, legyen az bármilyen ember, valaki nekem meg akarja mondani, mi jó. Leszarom, mit gondol a világról egy miniszterelnök, csak hagyjon békén vele. Ne akarja rám erőltetni az ő világnézetét, minő erőszakból, mert ő most úgy érzi, bármit megtehet. Nem leszek templomba járó hívő katolikus a központi akarat miatt. Szeretném a saját életemet élni, csak hát a rendszer folyton bele akar ugatni a dolgok folyásába.

Szeretném végre, ha már valaki Orbántól is megvédené azokat, akik nem kérnek belőle, meg ebből az egész orbánista stílusból, amit csinál. Mert jelenleg sokan teljesen ki vagyunk neki szolgáltatva, az ő kénye – kedvének, szabad prédái rendszerének.

Egyébként meg köszönöm, ez a nevetséges kis pojáca meg ne védjen meg engem semmitől. Nem csak ő, de senki. A felnőtt létben az egyik fundamentum éppen az, hogy mindenki saját tettei után vállalja a felsősséget. Ha rossz döntést hozott, annak is. Ha valakinek azt tetszik, hogy a szocialistákra szavaz, akkor hát legyen. Ne a Kedves Vezető döntse el, kitől akarnak megvédeni, majd eldöntöm, ki az, akit nem szeretnék látni a hatalomban. Sajnos ez a NER-ben eredendő bűn, de vállalom. Ha pedig sokan azt akarják, hogy ez a pitiáner diktátor maradjon itt jövőre is, akkor meg a demokratáknak kell tudomásul venni, ez egy ilyen ország, kisebbségben maradtunk. Csak szeretném, hogy hagyják békén azokat, akik nem a többséghez tartoznak és sugárban okádnak ettől az újszocialista pártállamtól. 

Éppen ezért javaslom az Orbánvédelmi Akcióterv mielőbbi kidolgozását és végrehajtását. Legkésőbb 2014-ben. Ha elmarad, azt ország és a magyar emberek szívják meg.

Attól tartok, valami nem stimmel Orbánnál.

                 Félelmetes társaság a Polgári Piniknen, 2013-ban. (Fotó: MTI.)

2014 a rezsiharc éve - jelentette ki Magyarország Egyetlen Igaz Vezetője, a Polgári Pikniken, Kötcsén. Erre a helyszínre érdemes idefigyelni, ugyanis pár éve - még ellenzékben - hatalomra kerülése esetén centrális erőteret vizionált, ami meg is történt és be is szoptuk vele alaposan.

Ez a rezsiharc kifejezés tök értelmetlen, vele együtt a rezsieljárás szó is, (így nevezték a túlzottdeficit eljárást fideszül), nem csoda, hogy a Word piros hullámmal alá is húzza. Habony "nemközszereplő" Árpád megtalálta a kommunikációs csapásirányt. Megvan az a varázsszó, amellyel csak úgy jönnek a szavazatok, elfeledve azt az apró tényt, hogy egy átlagos magyar család több tízezret bukott az új adórendszeren (odaadták a gazdagoknak), de a rezsicsökkentéssek visszakapnak néhány ezret.

Visszakanyarodva a témára, Orbán folyton harcol. Kijelöl magának aktuális ellenségeket, akivel megállás nélkül tud hadakozni. Később így be tudja magát állítani, mint győztes hadvezér. Ellenfél nélkül biztos győztes vagy - szól az LGT slágere. Valami hasonló van itt is. A három év alatt egyetlen értelmes dolog volt, ami ellen küzdeni tudott, ez pedig az árvíz. Lehet akármilyen magas a Duna, egy biztos pont az életünkben Orbán, aki ezt is megoldja. Utána meg tud villogni, hogy milyen faszák vagyunk, pedig nem láttam egy homokzsákot se arrébb tenni, csak kotnyeleskedett, mindenbe beleütötte az orrát, nem rajta múlott a védekezés sikeressége. De az ellenfél és a harc legalább megvolt.

Egyébként mi lenne, ha végre egyszer értelmes célok ellen harcolna Orbán? Mondjuk a gyerekszegénység ellen?! Csak azzak kevésbé látványos viaskodni, mint az ún. brüsszeli bürokratákkal. Sajnos, küzdelmei és ellenfelei láthatatlanok, a valós problémákkal nem mer szembeszállni, mert akkor, kiderülne, hogy meztelen a király. Kiderülne, egy dilettáns amatőr, aki egyébként egy autokrata vezető.

Szóval 2014 a rezsiharc éve, de remélem, ez a harc lesz a végső!

A kormányzat nőkhöz való hozzáállását erősíti meg az államtitkár parlamenti produkciója.

 Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár Szél Bernadettnek válaszol. (Mellette Cséfalvay Zoltán, az NGM államtitkára. Fotó: MTI.)

Ezen felül a seggnyalás magas iskoláját mutatta be Illés Zoltán, amellyel akár a NER best of díszpéldányai közé is bekerülhet. A politikus emellett olyan bunkó és megalázó módon osztotta ki azt őt Verespatak - ügyben kérdező Szél Bernadett képviselőt, amelyre a vérlázító jelző nem elég erős.("Attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos....Én ott voltam másokkal egyetemben, (…), amikor lépések tömkelegét tette meg Orbán Viktor a nagybányai cianid-szennyezés kapcsán. Le a kalappal előtte. Nem nyalás a részemről, ott voltam, megtapasztaltam, le a kalappal azon intézkedések sorozata kapcsán, amiket ott megtett. Képviselő asszony, a miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára. És egy utolsó megjegyzésem: nem a ruha teszi az embert, és attól, hogy ön pólóban beszél, még nem környezetvédő. Gyalázat.")

Na igen, az államtitkár maga a gyalázat, normálisabb országokban azonnal elhúzna, a képét pedig nem látnánk hónapokig, és csak egy szégyenkező nyilatkozatot hallanánk tőle, hogy mennyire sajnálja. Remélem, ha otthon belenéz a tükörbe, valahol mélyen restelli magát, azzal az undorító suttyósággal együtt, amit itt viszontválasz címen kinyögött magából. Nem a ruha teszi az embert, de a stílus maga az ember. Illés Zoltán a jelek szerint ennyit ér. Valami egészen elképesztő az is, hogy a Fidesz kommunikációs igazgatója, a főállású Bajnai - piszkáló, Kocsis Máté kért elnézést.


Ezek a jelenetek velejáróik egy rendszer gondolkodásmódjának. A tekintélyelvű autokrácia kiszolgálóinak (nem hinném, hogy felsőbb utasításra, ez inkább belső inspiráció), folyton bizonyítaniuk kell az Orbán melletti kiállásukat. Ha ezt nem teszik meg, a Kedves Vezető ezt úgy is érhelmezheti, már nem hűségesek hozzá. Ennek a folytonos megfelelési kényszernek az egyik tünete az államtitkár parlamenti műsora.
A szervilizmusból jeles. Bunkóságból és tahóságból jeles. NER pozitív.

Meglepő és mulatságos, ahogy Orbán bábjai egymással versengve nyalnak.


Illés Zoltán esete rávilágít még egy nagyon fontos dologra: megmutatja, hogyan gondolkodik a nőkről a kormány. Ehhez nem is kell különösebb hozzáfűznivaló, ugyanis egyszerre hiteltenítik el azokat a  bocsánatkéréseket és elkenő megnyilvánulásokat, amelyeket kormánypárt politikusok tettek a korábbi elhíresült nőnyilatkozatok kapcsán. Emlékezzünk csak Varga István fideszes képviselő mondataira (szüljenek a nők 4-5 gyereket és nem lesz családon belüli erőszak), vagy az elhíresült komondoros sztorira. A kétkedőknek bizonyítékokat szolgáltat ez az eset is, nem egyedi és elszigetelt kiszólásokról van szó.


Az ügy új fordulatot is vett, ugyanis az államtitkár egy nappal később SMS-ben kért bocsánatot Szél Bernadettől. Túl azon, hogy ezzel önmaga igazolja az ellene felhozott tények valósságát, ezt hívják vérbeli sunyiságnak. A jelek szerint Illés Zoltánnak nem volt annyi tartása, hogy személyesen, nem egy fél perc alatt bepötyögött szöveges üzenettel intézze el a dolgot. A helyes út az lett volna, ha a parlamenti ülésteremben  vagy személyesen kért volna nyilvánosan bocsánatot, de még ahhoz is gyáva, hogy a tettei után vállalja a felelősséget. Gratulálok!

A videón pedig megtekinthető az esetről készült ATV-s összeállítás. Azért ez, mert péládul a Hír TV nem tartotta fontosnak megemlíteni az esetet.

A miniszterelnök napirend előtti felszólalása azt sejteti, nem fogunk unatkozni a választások előtti utolsó politikai szezonban.

Orbán Viktor napirend előtti felszólalása a Parlamentben, a háttérben Kövér László házelnök (Fotó: MTI)

Semmi újdonsággal nem tudott előrukkolni a kormányfő ebben a beszédben. Tök uncsi volt, semmi izgi. Ugyanazok a sallangok, hazugságok, stb. Egy dologban bizonyosak lehetünk: Orbán nem ugyanabban az országban él. Névleg persze igen, de amúgy nem. A valóság sajnos sok mindenben nem zavartatja magát. Persze, ebből az összeharácsolt pénzhalomból, talán én is így látnám a dolgokat, de ijesztő, ahogy ez a szánalmas pojáca egyre jobban veszíti el a valóságérzékelését.

Ez az idióta hatalom, annak vezetőjével, ezzel a mini diktátorral az élén, bámulatosan adja elő, milyen szisztémában gondolkodnak ők. Egy jól felépített téveszmerendszerben élnek a fideszes elvtársak, miközben eladják, mindent tudatosan csinálnak. Fenéket. A határozottság csak színjáték, sokszor ők se tudják, mi lesz holnap, mindig csak a mai napot akarják túlélni. A holnap nem izgatja őket. Természetesen semmi sem izgatja őket. Orbánnál meg valami nagyon tudathasadásos állapot lehet, amikor önmagát a nemzettel azonosítja, még mindig. Nem vagy te valaki, csak egy utolsó kis diktátor, akit remélem, megérdemelt helyén fog a történelem kezelni.

Így a választások előtt nyilvánvalóvá vált az is: Orbán Viktor kilóra megvette a szavazatokat. Béremelés az egészségügyben és tanároknak (utóbbiaknak nem annyi és nem úgy, de ez hosszabb történet), gyed extra, a rezsicsökkentés nevű kamu, és a legújabb: havi két ingyen készpénzfelvétel a bankautomatából. Az eset hasonlatos ahhoz, amikor a házba betör egy rablóbanda, mindent elvisznek, az ékszerektől, a festményektől, nagy mennyiségű készpénztől kezdve minden értékes dolgot, majd távozás előtt a lakóknak visszaadnak pár ezer forintot, jelezve, mekkora jóarc csávók. Itt is valami hasonló dolog történik. Orbánék az utolsó forintokig kizsigerelték a szegényeket, majd utána visszacsepegtetnek a választások előtt valami abból, amit elvettek. Nem értem, miért van az, hogy az ún. elmúltnyocévben 300 forintért fel lehetett lázítani az országot. Most ennek a százszorosát, ezerszeresét hajtják be rajtunk, de sokan, a Birkamenettel az élen, kitörő örömmel fogadják. Mi ez az őrület??!! Csak azért mert, a Viktor mondja??!! Na ne vicceljünk.

Megjegyzem, ha ennek tizedét egy MSZP - kormány csinálta volna, akkor már össznépi ellenállás lett volna belőle.

Szem előtt tartva a politika egyik mondását, miszerint a választó úgy is csak az utolsó egy évre emlékszik vissza. Orbán ezzel tulajdonképpen bevallja, mennyire hülyének tartja azt a népet, amelyre mindig hivatkozik. Gusztustalan dolog ez.

Egy remekül megkoreografált színjátéknak, ha úgy tetszik, egy Kész átverés show-nak vagyunk részesei, amelyet eddig a jelek szerint készséggel benyalunk. Ehhez természetesen asszisztál egy béna ellenzék. Sokszor fanyar viszolygással vetült fel bennem az utóbbi hetek MSZP- Együtt 2014 csörtéjét figyelve, vajon el tudják-e dönteni, egymást, vagy a rendszert utálják jobban. A sokszor a sajtó nyilvánossága előtt zajló üzengetést mind a Fidesz túlélését segíti. Az ellenoldal vitája, amelynek minden ütése a nyilvánosság előtt zajlik, a választópolgárnak negatív üzenetet jelent és a bizonytalanok még jobban elbizonytalanodnak. Eközben meg Orbán dörzsöli a tenyerét, és azon morfondírozik, milyen jó választási rendszer íratott saját magára a csinovnyikjaikkal. Azt várnám mindenkitől, aki ezek ellen van, viselkedjen már végre államférfi módjára, és ne a saját egyéni meccseiket vívják még egymással, mert akkor nem csak ők, de a magyarok is mennek a levesbe, ha a fideszes elvtársak jövőre is nyernek. Utóbbi esetben semmi kétség nincs, be tudják fejezni azt a rombolást, amelyet elkezdtek. Semmi kétség nem lehet afelől, ha jövőre ők maradnak, akkor évtizedekre, generációkra visszavágják az ország fejlődését, úgy tönkreteszik az országot ezek a brigantik. Egy a lényeg: a saját haveroknak, üzlettársaknak legyen pénz, a többi meg kit érdekel. Hisz jól tudjuk, mindenki annyit ér, amennyije van.

Visszakanyarodva az ellenzék választási esélyeire, nos, az nem sok reményt ad a bizakodásra. A Fidesz hatalomtechnikusai mesteri receptet főztek ki a Párt boszorkánykonyhájában. A kormányváltásra nincs sok esély, jó eséllyel itt marad ez az idióta brancs a fejünk fölött. Amennyiben ez valóban megtörténik, akkor mindenkinek illene elvonulni egy kicsit, és komolyan elgondolkodni, hol hibázott. A demokráciának ez egy hátulütője: ha a diktatúrát akarók többségbe kerülnek, akkor a demokratáknak ezt tudomásul kell venni, nem lehet mit tenni. Akkor ez egy ilyen ország, akinek nem tetszik, annak el kell mennie. Ebben az esetben nincs más alternatíva, ha nem szeretnénk Orbánia csicskásai lenni.

Ahhoz, hogy az országból egy normális, európai állam legyen, Orbánt el kell takarítani a hatalomból. Attól tartok azonban, egy esetleges vereség után ránk gyújtja az országot, ugyanis nem bírja elviselni, ha kiszorul a hatalomból. Most ha veszítene, sokkal jobban fájna, mint 2002-ben, mert magasabb lóról esne 2014-ben. De nem fog. Mindent meg kell tenni a győzelemért, de ha nem sikerül, akkor tudjuk, miért nem ment.

(Mielőtt megkapnám a Békemenetes kommentelőktől, hogy Orbán – fóbiás vagyok, tegyünk valamit helyre. A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle. (by: Wikipedia)
Nos, én ettől a szánalmas kis pojácától egyáltalán nem félek, inkább csak nevetek rajta. Sokan okkal félnek tőle, de én nem vagyok hajlandó megtenni ezt a szívességet neki.
Szóval, ez az „érv” ugrott, lehet valami más fogást találni.)