Cucu blogja

Akkor még is, mi a fenéért akarják ilyen sokan elhagyni az országot?

Na és persze az, hogy a Rákosi - korszakban nyilván boldog nemzet voltunk. (Az 1952-es helsinki olimpián azóta is rekordot tartó 16 aranyat hoztak haza honfitársaink. Korábban itt 11 szerepelt, tévesen. Köszönöm tanár úrhffgh kiigazítását. - A szerk.) Ugyanis a fent nevezett lap újságírója azt írja, "nyilván nem téved, aki azt mondja, a pekingi sovány siker a Gyurcsány-éra általános depressziójának tükre volt. És London? Mintha már nem lennénk depressziósak.

Akkor vessük egy pillantást az éremtáblázatra és szemezgessünk belőle. A cikkírásának időpontjában, azaz szombat este volt aktuális ez a helyzet. Például Ausztriának nincs még egy érme sem. És mégis hány magyar honfitársunk vágyik az alpesi országba? Vagy Luxemburg. Ahol 1800 eurós (!) a minimálbér. nekik nincs egy érmük sem. Vagy Lichtenstein. Na jó, ne mini államokat soroljak fel, mert az igazságtalan, vegyük Svédországot, akik egy aranyat szereztek. Még is, az ott működő államrendszert irigyelik sokan és szeretnék átvenni. Valamint szinte az összes friss diplomás orvosunk ott fog kikötni, ha nem vigyázunk. Ez csak néhány példa, a sor nyilván folytatható lenne.

Azon felül, hogy a sorok szerzője belelátja egy olyan dologba azemúltnyolcévet és a dicsőséges Nemzeti Együttműködés Rendszerének korszakát, aminek ahhoz semmi köze sincs van itt még valami, amiről megfeledkeztünk. Egy ország teljesítményét számtalan mutató határozza meg, az olimpiai aranyérmek - bármily kiábrándító - csak egy nagyon kis része az összképnek. Ott van a GDP, a született gyermekek száma, a CDS felár és a többi. És különben is: miért hagyja itt ennyi honfitársunk ezt az országot? Mert a Nemzeti Együttműködés Rendszerben már csak hamarosan ahhoz lesz joga az embernek, hogy éhen haljon. Vagy lassan már ahhoz sem.

Jó lenne, ha a cikkíró kicsit körülnézne, mielőtt totális hülyét csinálna magából és végleg elmerülne a szervilizmus rendkívül visszataszító - ám számára végső soron kellemes - mocsarába.

Fura dolgokat képes álmodni éjszaka az ember. Én minap azt álmodtam, hogy Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök. Épp kimentem este a nappaliba, bekapcsoltam a Híradót, ahol megpillantottam a kormányfőt. Egy konferencián beszélt és ezt monda:

"Az ilyen félázsiai származékoknál, mint mi, csak így megy. Itt mindenki okos, mindenki tudja, mindenkinek van jobb ötlete" Pörögtek tovább a hírek, a következő arról szólt, hogy Selmeczi Gabriella a Jókai utcába, az MSZP székházhoz sietett és ott tartott egy sajtótájékoztatót. „Gyurcsány megsértette a magyar népet, ezért jobban teszi, ha minél hamarabb lemond. Ugyanis szégyent hoz ránk. Európához tartozunk. Lehet, hogy Gyurcsány Ázsiához akar húzni, de a magyar emberek nem ”. – értékelte a miniszterelnök mondatait.

Ennek nyomán két hét múlva nagy tömeg hömpölygött az Andrássy úton. Az élen haladók egy nagy, nemzetiszínű molinót cipeltek, melyre ez volt írva: „Nem vagyunk félázsiai nép”.

Ekkor ébredetem fel.                                                                                            

Szintén érdekes dolgot álmodtam múltkor. Szocialista kormány került kormányra, pont akkor, amikor egy közismerten jobboldali rádiónak lejárt a frekvenciaengedélye. Pont a választások után kaptak volna végleges jogosultságot, de ezt a kormány vonakodott megtenni. Orbán Viktor a Parlamentben keményen ostorozta ezért az akkori vezetést: „A miniszterelnök semmibe veszi a nép akaratát, hogy szeretnének egy ilyen rádiót. Létbizonytalanságban tartják, ki akarják véreztetni. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy megszűnt a sajtószabadság Magyarországon. Ezért a Velencei Bizottsághoz, az Európa Tanácshoz, illetve a Freedom House-hoz fogunk fordulni, hogy minél jobban megismerhessék a haza médiahelyzetet.”

Erre tüntetők szervezkedtek, akik kimentek százezren a Kossuth térre és különféle táblákat emeltek a magasba. „Megszűnt a sajtószabadság!”, „Itt a diktatúra.”

A kormány a demonstráció után gyorsan megállapodott a rádió vezetésével és az adó megkapta 7 évre a frekvenciát. A folytatásra nem emlékszem, mivel felébredtem. Megállapítottam, miközben az ébredés után a kávémat kavargattam, hogy milyen érdekes és tanulságos dolgokat tud álmodni az ember. 

Lopott kábeleket pótolnak Pomáz és Szentendre között. Fotó: iho.hu, Arnold Balázs                                                     

Kezd elegem lenni a kábeltolvajokból. De nagyon.

Mostanában úgy viszik őket, mint a cukrot. Az elmúlt napok ettől voltak hangosak, honnan, és mennyi kábelt loptak el. Ma éjszaka is aktívak voltak. És persze jött a pótlás. Utazhattunk a BKV múzeumpozítív buszaival, melyek ragadnak a kosztól és úgy bűzlenek, hogy a vadászgörény hozzájuk képest kispályás amatőr. Noha nem tartozik személyes kedvencem közé Vitézy Dávid, a BKK atyaúristene, de kivételesen értelmeset mondott. Szerinte ugyanis nem állíthatnak minden felsővezetéktartó oszlop mellé őrt. Kísérletezhetnek akármilyen megoldással, de sajnos egyik sem fog sikerülni. A kábellopások mindannyiunk ügye. Bár az átlagemeber sem sokat tehet. Ugyanis, ha én megyek az utcán és azt látom, hogy ott áll az egyik villanyoszlopon egy ember, akkor azt hiszem, szereli. Az esetek többségében ez is történik, és most minek küldjem rá egy ártatlan emberre a rendőrséget? Lehet az enyém a rossz felfogás, de talán nem vagyok egyedül. Az anyagi vonzata sem elhanyagolható, de az a kár, amit az utasoknak okoznak vele, az felbecsülhetetlen. Ugyanis aki reggel a pótlóbuszon zötyög a munkahelyére, az finoman szólva sem boldog és roppant sok kellemetlenséggel jár egy ilyen lopás. És mindenkiben feléled az, hogy büntessük meg azt vagy azokat, aki vagy akik ezt teszik.

Most felcsillant egy reménysugár, hiszen a BKV figyelő blogon megjelent egy fénykép, amelyen valószínűleg lopott kábelek láthatóak. Nagyon remélem, az illetékesek és a rendőrség most már nyomon van, és rövidesen kézre kerülnek a tettesek. Ezen felül szeretném, ha a bíróság hosszú börtönéveket osztana ki ezeknek, példát statuálva a többi, potenciális elkövetőnek.   

Már megint a Marslakók. Ígérem, utoljára.

Tudom, már napokkal korábban foglalkoztam vele, és nem is illik már a döglött oroszánba rúgni, de azért akad pár sor, ami az eszembe jutott. Akkor az volt a hír, hogy az MTVA felfüggesztette a sorozat gyártását, mert tolódik a köztévé őszi műsorstruktúrája. Ám mára ez kiderült, ez nem igaz. Illetve az lehet, hogy tolódik, de hogy a Marslakók nem emiatt ér véget az biztos. Tessék, ez Magyarország, ahol bármire ki lehet cseszni kétmilliárdot, mert olyan szinten abszurd ez az ország, hogy erre sem kapja fel túl sok ember a fejét. Kérdem én, menyni értlemesebb dologra lehetett volna költeni ezt a pénzt, mint egy kísérleti - és egyébként - nagy rakat fosra??!! Nem kell köntörfalazni, ki kell mondani, hogy ez az. Nem értem, normális ember hogyan bólinthatott rá erre a förmedvényre? Kereskedelmi tévében három nap alatt megbukott volna. De a hírcsalóktól és hírmanipulátoroktól hemzsegő Abszurdisztán állami tévéjében mindez nem gond. Bármennyire is kedvelem Jáksó Lászlót, meg szeretem a stílusát, de ez nem jött be.

Felveti bennem ez a kudarc: ki járt jól ezzel a sorozatkísérlettel? Van egy olyan gyanúm, mint ha ebből a pénzből csurrant - cseppent volna ennek-annak. Csókosnak, jó pártkádernek? A lista végtelen, csak tippelni tudok. De lehet, én vagyok rosszmájú, és igaza van Jáksó Lászól kreatív producernek, hogy ez ennyibe került. Csak sajnos a példák nem ezt mutatják. Elég, ha a Közgépre gondolok. Ha megnézzük az ilyen horribilis pénzek kifizetését, akkor miért ez az eset lenne kivétel? Nyilván a valószínűségszámítások szerint a sok esetből egyszer bejöhet valami, de akkor is...

Továbbra is élek a gyanúperrel, hogy a Marslakók az csak egy kifizetőhely volt, ahol megint le lehetett nyúlni egy rakat pénzt. Mert a Nemzeti Együttműködés Rendszerében ezt is meg lehet csinálni.