Cucu blogja

Nem tudom ki hogyan van vele, de a jelenlegi hatalommal nem vagyok hajlandó ünnepelni.

Volt időszak, amikor még reménykedtem abba, létezhet egyfajta párbeszéd az államhatalommal. Lehet esetleg velük normálisan kommunikálni. Az utóbbi időkben azonban minden illúzióm szertefoszlott. Eljutottam abba a felismerésbe, hogy nem lehet velük tárgyalni. Kíméletlenül végiggázolnak bárkin, ha érdekeik úgy kívánják. Csak optimista révén, mindig élt bennem, talán lehet más. Talán meghallgatják azokat is, akik másképp látják a dolgokat. Sajnos tévedtem. A magyar állam szétrombolásában olyan szintre jutottak el ezek a gazemberek, ahonnan nincs már visszaút. Nehezen bocsátom meg nekik, azt, amit szeretett hazámmal műveltek. Mert bár a demokráciának az a rendje, hogy szavazunk, azt aki kisebbségben marad az elviseli, nem ő van most hatalmon. Sokkal kevésbé utálnám ezt a szánalmas és alattomos brancsot, ha ugyan megcsinálják ezt a sok szemétséget, de a jogállamot békén hagyják. Ha biztosan le lehet őket váltani egy következő választáson. Azonban ez már korántsem 100%, mert a természetük már csak ilyen, a hatalomban akarnak maradni. És persze van pofájuk belehazudni a nép arcába, mi akartuk. Tévedés. Ezt akarta X millió Fidesz – szavazó, a többiek nem.

Egy velejéig romlott, alattomos, és kíméletlen társasággal állunk szembe, amelynek természete más, mint amihez korábban hozzászoktunk. Ki kellene végre mondani, kik ezek valójában és be kellene szüntetni azt a kevés kommunikációt is, ami most van a két oldal között. Aki leül velük egyezkedni és tárgyalni, azt mind csak legitimálja ezeket és azt a rózsaszín illúziót kelti, hogy el lehet érni valamit. Holott ezeket is csak arra használja ez a hatalom, hogy takarózzon velük, itt még jogállam van. Néhány formális változtatást csinálnak, de a lényeg úgy is Orbán Viktoron áll. Ha ő kitalálja, akkor az úgy van. Ezt a rendszert tünteti fel jobb színben az, aki szóba áll velük.
Én már nem akarom, hogy az ellenzék, vagy bárki, akiben van egy szemernyi becsületesség, ezekkel egy platformra kerüljön. El kell felejteni, hogy találunk egy közös minimumot, mert annyira más a gondolkodásuk, hogy nem lehet. A király mezetlen. Ezt végre ki kellene mondani, tényleg és őszintén és nem mismásolni, mert azzal csak a rendszer túlélését segítjük. Nem akarom, hogy még az ünnepek szintjén is közöm legyen ezekhez. Ezért nem nézem meg a tűzijátékot se. Majd ha egy olyan kormány alakul, amelyik vállalható lesz legalább alapvetéseiben, azokkal lehet közös ünnepről beszélni. Ezekkel nem.

Folyton ugyanazok az érvek a kormányközeli sajtóban. Elkúrtuk, hazudtunk. Tök uncsi. Valami új nincs?

Szándékosan nem jobboldalit írok, ugyanis a kormánypárt és a nyomukban engedelmes kutyaként csaholó média ettől roppant messze van bizonyos tekintetben. Az igazi konzervatívok alapvetően egy demokráciában szeretnek élni és nem egy olyan félázsiai, személyi kultusz jellegű országban, amelyben most. Elég csak megnézni Orbán Viktor Facebook oldalán egynéhány kommentet. Olyan szerelmes áhítat csöpög némelyikből, amely valami egészen elképesztő. Ilyen szinten nem lenne szabad imádni egy politikust se. OV profi marketinggel el tudja adni magát a csodálóinak, tegyen bármit is.
Ne ámítsuk magunkat, hogy a racionalitás bármit is nyom a latban. Túlnyomórészt a feltétlen hit dominál. Orbán ezt természetesen ki is használja és meg is lovagolja. Aki meg valami rosszat ír, az nem a nemzet tagja és hazaáruló. A kormányfő tudatos stratégiát épített erre.

És akkor itt térjünk vissza írásom fő témájára, Gyurcsány Ferencre, akiben szavazóinak zöme nem vakon hitt, mint Orbánban, hanem észérvek alapján gondolkodott. Ezért is szavazták le anno azt a pártot. A kormányközeli média pedig rendszeresen lovagol rajta, ami persze nem csoda. Kedvencem, amikor a köztévén - tehát a mindenki adóforintjából üzemeltetett adón - akadt olyan hét, amikor az esti híradóban minden másnap idéztek jó sokat, felirattal, hanggal az öszödi beszédből. Ez egyszerre kelt szánalmat, megdöbbenést és értetlenséget. A hírhedt mondatok 2006-ban hangzottak el. Ami történelem már. (Értelmezésükbe nem akarok belemenni, mert az nem ennek a bejegyzésnek a témája - A szerk.)
Egy híradóban, amely alapvetően friss híreket, bejátszásokat kellene szolgáltatni. Nem hét meg tíz évvel ezelőtti dolgokat. Azokat is csak akkor, ha nagyon indokolt. Attól tartok, ez csak egy olyan ország egyik tünete, ahol nagy baj van.
A kormányhoz közeli sajtó indokolatlanul sokat foglalkozik a volt miniszterelnökkel. Hatalomra kerülésének reális esélye a nullához közelít, de úgy fest, mint ha még így is félnének tőle. Mindig ugyanazok az érvek, miért kell utálni.

Ha esetleg bármelyik kormányközeli csatorna fogyasztója lennék, akkor eléggé megalázva érezném magamat, amiért ennyire tartanak, hogy csak azt a minimális indokot vagyok képes befogadni.

A folytonos öszödözők tulajdonképpen saját magukról bizonyítják be, mennyire tehetségtelenek. Hét év elteltével illene valami frissebb fogást találni Gyurcsányon. Az, hogy évek óta megy az öszödözés, az arra utal, nincs sok muníció odaát, sokszor kell ismételni a régi szlogeneket. (A tönkretette, kifosztotta az országot, stb. és a hasonló intellektuális "érvek" nem játszanak, mert ezek lózungok, amelyeket jól lehet pufogtatni, de értelmük nincs. - A szerk.)

Orbán Viktor azonban szinte naponta szolgáltat valami okosságot. Csak nincsen egy tökös ellenzék, amely lecsapná a magas labdákat. Pártjai inkább egymással szórakoznak. Kár, hogy az életünkre megy a történet.

Nyilván most lesznek olyanok, akik azt mondják, szimpatikus Gyurcsány. Ezt nem állítottam. A volt miniszterelnököt szitokszóvá tette a Fidesz. És különben is, mi van akkor, ha én őt szeretem??!! Jogom van hozzá ugyanúgy, mint azoknak, akik reggel, délben, meg este Orbánt imádják.

Az általa vezetett Demokratikus Koalíció egyébként gyűlést hívott össze Nagy Imre újratemetésének évfordulójára. Akik azt mondogatják, hogy a Gyurcsány csak ne tüntetgessen, azok a demokrácia alapvetéseit kérdőjelezik meg.

Tudom, árvíz van, de akkor is feltűnő, ahogy a miniszterelnök körberódsózza az árvizet.

                            Vasárnap délután Szentendrén turnézott a miniszterelnök                                                                          Forrás: Facebook

Orbán Viktor szorgalmasan végigkíséri az árvizet. Szinte óráról - órára jelennek meg fényképek, videók, ahogy a miniszterelnök a gátakat járja. És minden reggel sajtótájékoztatót tart.
Dúl az előrehozott kampány, jövőre is kellenek a szavazatok. És ha sikeres az katasztrófahelyzet kezelése, és minden helyszínen ott látjuk ezt a szánalmas dilettánst, ahogy ott áll gumicsizmában, akkor az állampolgár ezt összekapcsolja jövőre: Orbán megmentett minket az árvíztől! Nyilván azt szeretné - amit most egy egész ország -, hogy nagyobb bajok nélkül megússzuk. De ha már jött ez az áradat, akkor kihasználja az alkalmat, hogy a mindenkit megmentő kormányfő szerepében tűnjön fel, nagyrészt szavazatszerzési célból. Elsősorban ezért járja a gátakat, buzgólkodik, mást nem is nagyon enged oda, beleüti mindenbe az orrát, amihez nem ért. Egy jogász irányítja a védekezést??!! Ennyi erővel jelen sorok írója is megtehetné ezt, aki baromira nem ért ehhez. Ha esetleg tudja, hogy van neki valamilyen katasztrófavédelmi tapasztalata vagy ilyen irányú végzettsége, kérem, jelezze és törlöm ezt a bekezdést!

Nagyon nagy bajban vagyunk, ha egy miniszterelnöknek minden a szakterülete. Ez a diktátorok egyik jellemvonása. A homokzsákok tetején szerintem remekül elvannak a mentésben résztvevők egy miniszterelnök nélkül. És most itt nem csak a jelenlegire gondolok. Bajnai Gordonra se lett volna szükség egy nagy árvíz idején, hogy ott kotnyeleskedjen. Mondjuk ő intelligens és nem csinálna ilyet. Sokkal szimpatikusabb lenne, ha szép csendben beállna homokzsákokat lapátolni és mint egy szimpla önkéntes melózna a gáton.

A kormányfő egy szenzációhajhász pojáca, aki mindenhol ott van, ahol megjelenik akárcsak egy kamera is, hogy lássák, mekkora hős, mert itt van a helyzet ura.

Az is félő, hogy csupán azért van jelen, mert ő is tudja, az emberei jóváhagyása nélkül egy önálló döntést se mernek meghozni. Erre kitűnő példa volt a márciusi hóhelyzet, amikor a miniszterelnök Brüsszelben járt, amely köztudottan nekünk nem dirigál. Távollétében nem sok komoly lépés történt, érdekes, amint hazajött, elkezdődött az intézkedés.

Természetesen ezek is csak tünetei az autokratikusan, a központból irányított országoknak, ahol senki se mer tenni egy lépést se a vezető jóváhagyása nélkül.

A másik dolog, hogy Orbán csak akkor érzi magát jól, ha valamivel harcolni tud. Ez a lételeme neki, a nélkül nem tud meglenni. Most talált egy "méltó" ellenfelet, amellyel tud küzdeni. Most végre talált egy értelmes dolgot, az árvizet. Sajnos ő egy ilyen típus. Ha lement az áradat, akkor fog keresni magának valami mást, ami ellen küzdhet. Amikor képzelt ellenfelekkel viaskodik, az sokkal röhejesebb, mint amikor egy valós problémával dacol.
Szinte már előre érzem azt a tömjénfüstöt, amely országszerte szállni fog a hozzájuk hű médiában, ha sikeresen, baj nélkül lemegy az áradat.

Kész szerencse, hogy Felcsúton semmilyen folyó nincs.

(Mielőtt még bárki belekötne, jelezném: jelen sorok írója azért nem is írt cikket egy jó darabig, mert kint volt a gáton és hozzátette a magáét és nem akarta támadni Orbánt, mert most ez a legfontosabb. Persze, amibe bele lehet, abba bele is fognak kötni, nincsenek illúzióim. Jól teszi a miniszterelnök, ha foglalkozik a dologgal, de ez már túlzás.

Azon felül hangsúlyozom, nem a magyar embereket kritizálom, hanem Orbán Viktort. Tudom, őt magát szereti a néppel azonosítani, de akkor is.)

"Ha nem vesztettük volna el a humorérzékünket, akkor egész nap kacagnánk, amikor a baloldal azt mondja, sérül a demokrácia Magyarországon" - jelentette ki tegnap  Orbán Viktor a Századvég konferencián.

      Orbán Viktor a Századvég, Fókuszban a nemzeti érdek című konferenciáján beszél

Egyre nagyobb aggodalommal követem a miniszterelnök mondatait. Sajnos kezdi elveszíteni azt a maradék önkontrollt, ami eddig benne pislákolt. Beszédeit és megnyilvánulásait jelen sorok írója rendszeresen követi. Egy dolgot észre lehet venni: azon megnyilvánulások, amikor Orbán szabad asszociációk alapján fejti ki gondolatait, egyre hosszabbodnak. Pár hete a Keresztény Értelmiségiek győri kerekasztalán például ez az idő kicsivel volt több, mint 37 perc. Tegnap a Századvég konferencián már 44 perc felett járt. (Ide természetesen nem számítom bele azokat az alkalmakat, amikor valamilyen protokollrendezvényen beszél. Mint például az új Mercdes - buszok átadása vagy egy felújított apátság átadása. Mondjuk mikor egy hete a debreceni templomban szónokolt, az kicsit durva volt. Mármint, hogy az a helység, ami elvileg a keresztény vallás szerint Isten háza, oda beereszteni egy politikust beszédet tartani, erkölcsileg enyhén aggályosnak tartom. Legyen szó akár fideszes, vagy szocialista képviselőről.)
Szóval Orbán Viktoron látszik - amit máshogy nem lehet nevezni - az "elfidelkasztrósodás". A kubai diktátornak voltak ilyen vonásai, hogy hosszú ideig tartott előadásokat. Ez is csak egy jelzés a sok közül, hogy valami nem stimmel.


Ami viszont nagyobb baj, az Orbán demokráciafelfogása. Ő ugyanis úgy véli, az előző szocialista kormányok becsapták az embereket, az orruknál fogva vezették az országot és szerinte hozzájuk képest demokrácia van ma Magyarországon.

Ha ez, ami most van, ez az, akkor köszönöm, de nem kérek ebből a demokráciából. Az neki a demokrácia, hogy a fideszes haverok elviszik a trafikok és a földek zömét? Az neki a demokrácia, hogy eddig négyszer módosították szűk másfél év alatt a grántiszilárdságú Alaptörvényt? (Hihetetlen, de annyira amatőrök és kutyaütők az elvtársak, hogy még azt se tudták normálisan megírni.) Az neki a demokrácia, hogy népszavazás nélkül ránk erőszakol egy új alkotmányt? (Azt a röhejes totót, amit kiküldtek, azt ne tekintsünk valódi véleménynyilvánítási felületnek.) Az neki a demokrácia, hogy a médiafelületek túlnyomó része a Fidesz kezében van, a maradék, hozzájuk nem hű médiumokat pedig sanyargatják? (Lásd Klubrádió.) Az neki a demokrácia, hogy a közmédiát pártmédiává silányította? És még sorolhatnám...

És neki demokrácia az, ahol kitagadjuk a másikat a nemzetből, hazaárulónak tartjuk, mert ő másképp látja a világot? Demokrácia az, ahol egy politikai oldal önmagát a hazával definiálja, és aki nem velünk van, az Magyarország ellensége? Normális országokban egyik politikus se sajátítja ki magának azt az érzést, hogy valaki magyar! És pusztán mindezt politikai haszonszerzés céljából. Ha létezik valami, ami gusztustalan, akkor ez az.

("Hazaáruló kommunista" - kapta meg sértését jelen sorok írója, amikor munkájába menet a HÉV-en elkövette azt az orbániában megbocsáthatatlan bűnt, hogy egy Hócipő nevű újságot lapozgatott. Érdekes, de nekem eszembe se jutna mást megszólni, mert mondjuk a nézeteimmel szögesen ellenkező Magyar Nemzetet olvassa.)



Térjünk vissza Orbán Viktorra, aki nyilván nem az orránál fogva vezeti az országot. Ő sosem tenne ilyet.

"Ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok." - jelentette ki még 2006-ban. Akkor vajon mit csinált ha nem hazudott?

Arra sem emlékszem, hogy a 2010-es kampányban a Fidesz óriásplakátjain szerepelt volna az a kifejezés, hogy "új Alkotmány", vagy "plusz 29 különadó", esetleg az, hogy "ellopjuk a magánynyugdíjpénztári befizetéseket". Lehet én vagyok feledékeny, de ha bárki olvasta volna, akkor jelezze.

Szóval attól tartok, Orbán vezetésével a szakadék felé tartunk. Vonzó alternatíva pedig nem nagyon létezik.

Egyébként a miniszterelnök ma 50 éves. Csak szólok.

Orbánék lázasan igyekeztek megfelelni az utált Brüsszelnek.


Örvendetes tény a túlzottdeficiteljárás (továbbiakban TDE) alóli kikerülés, de ez csak egy tény. Bármilyen hozsannát zeng a kormány és a hozzá hű (köz)média, a helyén kell a dolgot kezelni. Nem szabad se túl-, se alulreagálni a dolgot. Elhiszem, most van valami Orbán kezébe, amellyel három év kudarc után villogni, de az eredmény kétes, meg kell nézni, mibe került nekünk mindez. A magyar emberek elképesztő szívatásokon vannak túl. A magánnyugdíjpénztári pénzek gátlástalan ellopása és felélése csak egy pont, de ide lehet sorolni az adójóváírás intézményének elvonását és a rokkantnyugídjrendszer megkúrítítását. A felsorolás nem teljes. Attól tartok, ha az egészből vonunk egy egyenleget, nem áll ár-érték arányban az egész. Orbánéknak presztizskérdés volt a TDE alóli kikerülés és nem érdekelte őket, hogy közben a fél ország megitta a levét. A magyar gazdaságpolitika jelenleg sehová sem vezet, továbbra is koncepciótlan. Időközi eredményeket elér, amivel aztán tud villogni, de a semmibe tart.
A TDE alá nagyon hamar vissza is lehet kerülni és nincsen 3 ezer milliárdnyi magánnyugdíjpénz, amit aztán a  fideszes elvtársak ki tudnak zsarolni. Azonfelül nem is az a legégetőbb kérdés, benne vagyunk-e vagy sem. A kormányzat ezt most kétségtelenül úgy fogja beállítani, mint egy óriási fegyvertény, de nem ez a legfontosabb. Ettől még Simicska Lajos ugyanannyi közbeszerzést fog megnyerni, a trafikok zöme fideszes kézben lesz és a reálkeresetek és a fogyasztás sem fog nőni. Életünk alapvető, a Párt által tönkretett részei ugyanúgy részei lesznek mindennapjainknak, ezért indifferens, folyik-e hazánk ellen TDE, vagy sem.

Új ellenfelet kell találnia most Orbánnak, akinek ugyanis mindig harcolnia kell, hogy jól érezze magát. Kíváncsi vagyok, most kit fog találni, akit aztán lehet ostorozni a nap 24 órájában. A miniszterelnök egyébként most annak az Európának felelt meg, aki szerint kettős mércével mért minket. Ennél nagyobb cáfolatot nem is kaphatott volna erre a hülye érvre. (Személyes kedvencem a "rezsieljárás" kifejezés. Az egy dolog, hogy a Word piros hullámmal aláhúzza, mint nem lézető szó. Ennél mulatságosabb baromságot, és a mögtte húzódó demagóg ál-érvrendszert még nem hallottam. - A szerk.) Ha jövőre összeáll a Jobbikkal és kilép az Unióból, akkor már nem kell a TDE, meg mindenféle Brüsszeli baromság miatt aggódnia. Ő ugyanis a kontroll nélküli hatalom feltétlen híve.

Őszintén várom, ki lesz az az új ellenség, aki ellen OV mostantól küzdeni fog.