Cucu blogja

Nem kimondottan vall jó modorra, ha azt, akitől segítséget remélünk, azt jól leszóljuk.

Orbán tényleg azt tette, ami a címben szerepel, ugyanis az alábbiakat mondta: "a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminősítésekkel is, ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból".
Finoman szólók akkor, amikor azt mondom, elképesztő felelőtlenség ilyen hangnemet megütni azokkal szemben, akiktől segítséget várunk. Képtelen vagyok elhinni, mi megy hazánkban. Öngyilkos dolog, amit  Orbán csinál. Néha már az is megfordul a fejemben, tudatosan akar államcsődöt. De inkább csak egy össze-vissza kapkodásról van szó, melyet mi, az egyszerű köznép fogunk megszívni. Ő is, de az annyira nem lesz látványos, mint a miénk.

Nem tudom, a miniszterelnök meddig szeretne háborúzni. Talán nem vagyok vele egyedül, de nekem már elegem van abból, hogy örökké harcolunk valami ellen. Békeidő van, de a kormány hadban áll szinte egész Európával. (Szándékosan nem használtam többes számú jelzőt, mivel nem a magyar népet támadják és nem is ő visel hadat, hanem a kabinet. Sajnálatos, de ezt nagyon sokan elfelejtik. Kiváltképp a Magyar Nemzet, amely tegnapi címlapján ez volt olvasható: "El a kezekkel Magyarországtól!". Ilyen demagóg szalagcímet is rég láthatott a tisztelt nagyérdemű.)
Fodor Gábor, ex-szdsz tag, aki régen Orbán közeli barátja volt, ma reggel az ATV Start című műsorában azt mondta, "Viktor akkor érzi jól magát, ha konfliktusok vannak körülötte, és állandó háborúban áll”. Ha neki kell az izgalom, hát legyen. De nekem és szerintem még jó néhány honfitársamnak más kell. Béke, nyugalom, kiszámíthatóság. Tudom, ezek lózunggyanús kifejezések, de úgy érzem, ez kellene Magyarországnak. Nem az, hogy a hitelminősítőkkel, államadóssággal, munkanélküliséggel, meg úgy tulajdonképpen mindennel háborút vívunk. Sajnos, ha igaz Fodor állítása (és nagyon úgy tűnik az utóbbi idők tapasztalatai alapján, igen), akkor a lehető legrosszabbul állunk. Folyton ellenségképet keres, de ezeket az "ellenfeleket" eddig nem sikerült legyőznie, számuk mindig csak gyarapodott és tartok tőle, ez a jövőben sem lesz másképp.

Remélem, más is osztja véleményemet: békét akarok, nem háborút! Elég volt!

 

Fura, ahogy néhány honfitársam látja a világot. Miközben Orbánék leépítik a totális magyar demokráciát, sokan még mindig áhítattal tekintenek szeretett vezérükre. A hit, még buzgólkodik bennük.

Nem akarom  egyszerűen elhinni, hogy hazánkban elég sokan nem szeretnek racionálisan gondolkodni, helyette inkább hisznek valamiben. Ez roppant egyszerű, hiszen ha megmondják fentről a tutit, akkor le van véve a vállukról a rossz döntés esetleges felelőssége. Többek között ennek is köszönhető az a bizonyos kétharmad. No meg Orbán Viktornak, aki úgy tudja hülyíteni a népet, hogy csak na. Furcsa, Gyurcsány Ferencet sokkal többen utálják azért, amiért egy zárt frakcióülésen csúnyákat mondott. Tulajdonképpen az egy mea culpának is tekinthető, hiszen beismerte, nem mondott igazat. Sokkal szimpatikusabb ez, mint mikor egy politikus kijelenti magáról, ő sohasem hazudott. Illetve szintén csak zárt körben a választások előtt, megmondta, ne figyeljenek arra amit azért mond, hogy megválasszák. Egyszerűen nem tudom, mikor kezd el az ország azon fele is gondolkodni, akik ezt nem tette eddig meg.

Mert mi is zajlik valójában? Gyakorlatilag az összes pozíciót saját emberükkel töltötte fel, mindent a rokonok és haverok irányítanak. Azonfelül még olyan adórendszert is vezetnek be, mely nem a szegény, hónapról-hónapra élőket segíti, hanem az amúgy is gazdagokat teszi még gazdagabbá. Egyre kevesebb az átlagember fizetése, de természetesen az sokkal nagyobb gond, ha valaki csúnyán beszél, mint miniszterelnök. Azt nem értem, az öszödi beszéd hatására ezrek mentek ki tüntetni. De mikor a kormány lenyúlta a magánnyugdíjpéztártagok minden befizetését, akkor vajon miért nem váltott ki hasonló reakciókat? Sajnos megmutatkozott, sokan érzelmi alapon politizálnak és nem a józan eszükre hallgatnak. Nézzük meg például az SZDSZ nevű egykori formációt. A 2006-os választásokon 6%-ot értek el. De fokozatosan jöttek az olyan lépések és arcok (gondolok itt elsősorban Horváth Ágnes egészségügyi miniszterre), aki miatt szavazóik azt mondták: köszönöm, de legközelebb nem fogok rátok szavazni. Meg is lehet nézni, hol vannak most. Racionálisan, észérvekre alapozva döntöttek és nem hittek, mint sokan a kormánypártban.
Mert szép dolog persze, mikor kimegy az ember a Fidesz nagygyűlésre, rázni a magyar zászlót, viktorozni és a magyarságtudatunkkal villogni. De előbb utóbb mindenki érezni fogja a pénztárcáján a kormány tevékenységét és akkor már rájönnek: basszus, ezek elveszik a pénzemet! Lehet persze "azelmúltnyolcév"-re hivatkozni, de ez másfél év után rendkívül szánalmasan hangzik, mert senki, aki egy csöppet gondolkodik, nem veszi be. A Matolcsy - Orbán páros kétségtelenül a szakadékba vezeti ezt az országot és Szijjártó Péter mindent meg tud magyarázni.

Vágyálmom, hogy egyszer végre egy olyan országban éljek, ahol a választópolgár nem érzelmi, hanem racionális alapon döntené el, kire szavaz. Nem is tudom, ki mondta, de eszembe jutott gondolata: a Fidesz nem is párt, hanem egyház. Gondoljon csak bele mindenki, miért!