Cucu blogja

A Hírhatár birtokába került a videó melyen Pataky Attila, az EDDA frontembere, újdonsült Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa, stílusát nem megtagadva, szittya magyar natúr mondatokkal válaszol koncertjén a közönségének.

Az érdemrendet a magyar kulturális élet kiemelkedő alakjaként magáénak tudó Pataky abszolút kulturált szókimondása példamutató lehet azok számára, akik úgy érzik, ők is joggal kaphatnának ilyen kitüntetést - például sokan azok közül, akik a magyar-izraeli meccsen, a már lassan nemzetközi botránnyá fajult mérkőzésen is részt vettek. Erkölcsi szempontból példaértékű életvitele követendő mintaként áll mindenki előtt (nyilván, hiszen ez az egyik feltétele az érdemrend kiérdemlésének - ahogy a mondás is tartja, a stílus maga az ember).

Elgondolkodtató: Kertész Ákos díszpolgári címét azért kellett visszavonni, mert kijelentései nem voltak egyértelműek, a magyar ember szóból ért. Mert ha Pataky azt mondja, hogy "... kis fa....opó, anyádnak dugd fel jó mélyen!" (folytatás a videón...), azt nem lehet másképp érteni, mint amire gondol. És mennyivel egyszerűbb ez a megfogalmazás, mint Kertész Ákos véleménye a magyarról, aki "dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot", "se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire". - számol be a Pest megyei Hírhatár.

Akár csak a portál, én is gratulálok Áder Jánosnak, amiért ennyire tágan értelmezi a kultúra definicióját. Felteszem a kérdést: Pataky vajon nem azért kapta meg azt a díjat, mert az elsők között lépdelt januárban a Békemeneten? Nyilván csak rosszindulatú vagyok. Úgy látszik nem csak L. Simon László mélyreszántó versei tartoznak a kulturális élmezőnybe, de most már az EDDA frontembere is idetartozik. Magyarország 2012. Fenomenális

Egyébként azt a fehasználót, aki Orbán Viktor Facebook oldalára tette ezt a videót, kitiltották. - jegyzi meg a portál. Aki a hatalomnak nem tetszőt ír és szembesíti is esetleg lépésivel a rezsimet, azt egyből cenzúrázzák. De ez is biztos a szemkilövetős Gyurcsány miatt van.

Ha egy színház megszűnik létezni, akkor a kultúra is csorbát szenved. Néhány érdekes gondolat végigfutott agyamon a Budapesti Kamaraszínház bevégezte után.

Finanszírozás hiánya miatt a Budapesti Kamaraszínházat működtető gazdasági társaság megszüntetéséről döntött a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. Az állami vagyon védelme érdekében a társaság végelszámolási eljárással történő, jogutód nélküli megszüntetéséről döntött - közölte tegnap az MTI.
Meg lehet kövezni, de én színház ellen be vagyok oltva. Valamiért (magam sem tudom okát), engem sosem vonzott. De kétségtelen, olyan szerepet tölt be egy teátrum a kulturális életben, mely megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlenül váltott ki ellenérzéseket egy olyan, színházba nem járó emberből, - mint amilyen jómagam vagyok - D. György igazgatóvá való kinevezése az Új Színház élére. Még tüntetni is kimentem volna, ha nem tart vissza a fasiszta ellentüntetés.

Üres hablatynak tűnik, ez a "finanszírozás hiánya miatt" szöveg. Amire nagyon akarják, arra van pénz. Érdekes, a Marslakók című fantasztikus sorozatra van pénz, amelyben újságírókat fenyegetnek meg. Érdekes, Fábry-ra jut pénz, mert jó párthaver. De egy színházra, ahol a lehető legmagasabb szinten van jelen a kulturális élet, arra meg nincs. Ez valami döbbenet. És persze, a társulat tagjai, akiknek eddig volt egy biztos hátterük, egyik pillanatról a másikra a létbizonytalanságba csúsznak. Csupán azért, mert a hatalom elképesztően rossz módon osztja el a támogatásokat. (Nem mellesleg immár három hónapja nem kaptak a dolgozók fizetést.) Nem értem, akkor miért kaptak 147 millió forintot, ha most meg egyszer csak vége? Szórjuk csak ki a rakat lóvét az ablakon, hiszen ez az adófizetők pénze, amit nyugodtan lehet herdálni.
Hogy az épülettel mi lesz, azt sem a Nefmitől, sem az MNV Zrt-től nem sikerült megtudnunk. - írja a Népszabadság. Átvillant az agyamon, hogy valakik nagyon is jól tudják a sorsát, csak nem merik elmondani. Lehet, valakiknek fáj rá a foguk?
Nagyon remélem, ha állami teátrumként nem lehet tovább üzemeltetni, akkor sikerül találni egy befektetőt, aki tudja működtetni. Egyszerűen képtelenség, hogy egy évente hatszáz darabot játszó színház ne hozna profitot. Tiszta szívemből kívánom, a Kamaraszínház éljen tovább. Bár erre most úgy tűnik, nagyon kevés az esély.

Karácsonyra kaptam az előadásra a jegyeket. Örültem nekik, noha csak érintőlegesen hallottam róluk korábban. Csak dob? Kicsit furcsálltam a dolgot, bár, ha visszaidézi bárki boldogult zépés élményeit, hányszor hangzott fel a "dobszóló, dobszoló" rigmus a közönség soraiból. Ha eszünkbe jut, egy koncerten rengetegszer van, mikor valaki dobszólózik, és micsoda hangulata van! Pedig az csak egy hangszer.
Nemrég felmentem a Youtube-ra, beütöttem a kulcsszót, hallottam egész remek minőségű felvételeket. Utólag rá kellett jönnöm, azok is mind pocsékak voltak ahhoz képest, melyet a társulat tagjai előadtak szombat este a Kongresszusi Központban. Kicsi fanyalgás volt bennem odafele menet, micsoda koncert az, ahol csak ülni lehet, de a produkció rám cáfolt: ezt az estét fekvő, guggoló és akár fejen álló jeggyel is roppant mód élveztem volna. A zenészek valami olyan egészen elképesztő atmoszférát képesek teremteni csupán dobbal, melyhez hasonlót én még nem nagyon tapasztaltam. Csak Carlos Santana hozott nagyobb extázisba engem tavaly júliusban a Sportarénában. Ami a szó szoros értemében lenyűgözött az az, milyen eszelős sebességgel és ritmusban ütik a dobot. Ha ezt egy videofelvételen látnám, hajlanék arra, az Adobe Premiere legújabb verziójának a trükkjeit vonultatták fel, de mindez a saját szemeim előtt pergett le. És egy cseppet sem volt monoton, amitől kicsikét tartottam. Emellett alkalmanként pantomimmel szórakoztatták a közönséget. És ami nagyon elnyerte tetszésemet: interaktív részre is volt a koncertnek. Tapsolás, lábdobogás és közben a vicces grimaszok az előadók részéről. Egy ilyen rész alkalmával annyi és olyan intenzív dobbanás volt, azt hittem, megjött a négyes metró. Amit láttam a közönségből, nem csak engem ragadott el a varázs, de felnőtt embereket is. Az jutott eszembe, egy focimeccsen nagyon lázba tudnák hozni a szurkolókat.
A koncert végén, mikor távoztam az épületből, leszűrtem: ezért az élményért még Japánba is érdemes elmenni.