Cucu blogja

Orbán alapos és szívós munkát végzett. Ehhez persze kellettek olyanok, akik ez ellen nem is nagyon tiltakoztak, hanem készségesen elhittek mindent, ami a Kedves Vezető mond.

Még mindig "azelmúltnyolcév" szijjártói varázsában él néhány ember, akik képesek még mindig kész tényként befogadni azt a bődületes baromságot, mely szerint kizárólag a szocialisták tehetnek minden olyan megszorításról, melyet most a Párt a nyakunkba zúdít. Sikeresen végeződött az bűnbakképzési folyamat, melyet ez a hatalom indított, csupán azért, hogy elterelje a figyelmet önmagáról és hülye lépéseiről. Mint anno Hitler a zsidókat, Orbánék az MSZP-t kiáltották ki fő bűnösnek, ami egyfajta jolly joker kártya, amit mindig elő lehet venni, ha már nagyon szorulna a hurok. Lehet kire mutogatni, ha kiáll a pulpitusra a papagájkommandó valamely tagja és előadja, most éppen kit és miért szívatnak meg, de brutális mértékben. Bele sem merek gondolni abba, mi történt volna akkor, ha annak idején a Gyurcsány - Bajnai tandem lépi meg mind azt, amit most a Párt. Mennyire felháborodott volna a sok hívő, ha ellopják a magánnyugdíját, bevezetik a tranzakciós adót, a tandíjat és ilyen igazságtalanul alakítják át a felsőoktatást, hogy csak az elit járhat például a jogi vagy a közgazdász szakra. (Azt azért hozzáteszem, joggal). Néhány példa amit feljebb felsoroltam, de valami hihetetlen, Gyurcsány 300 forint miatt lett a közutálat tárgya. És most ez a hatalom ennek az összegnek a hányszorosát hajtja be rajtunk? Biztos, ha a Viktor mondja, az más. Mert a szemét szocik, meg a Gyurcsány, aki elkúrta. Számomra sokkal szimpatikusabb az az ember, aki bevallja, hazudott és hibázott, mint az, aki azt mondja, ő mindig az igazat mondta.

Számomra az lenne az ideális, ha mindenki racionális alapokon politizálna és nem emocionális ingerek vezérelnék. Kérdezem, kinek lett attól több pénze, hogy zászlót lengetett a Fidesz nagygyűlésen? Van valaki, akinek lett munkája, mert a Békemeneten "Szeretünk Viktor" táblával menetelt? Engem sosem az ilyen érzelmi hatások motiválnak, hanem elsősorban a pénz és a jó ízlés. Mennyivel lesz több a pénztárcámban, és milyen lesz az a demokrácia, amiben élek. Most jelenleg nagyon úgy tűnik, megszűnt az államforma, melyben felnőttem. Nem volt részem a kommunizmusban, sosem tudtam, milyen érzés egy autoriter rendszerben élni. Most megtudom. Arra talán jó ez a korszak, hogy végre sokan megértik, mi az a sajtószabadság, a jogállam, ami korábban olyan természetes volt, és fel sem tűnt.

Mostanában mindenki megkapja az új jövedelmét. Jónáhány koppanás lesz vagy volt alighanem.

A legjobban természetesen a rokkantnyugdíjasok szívják meg. De említhetnék még néhány olyan réteget, akik kevesebb pénzt vittek haza. Nos, itt az ideje a politikától konzekvensen magukat távol tartók és a Fidesz-hívők elgondolkodásának. Vajon hová is húzták azt a bizonyos ikszet? Sajnos 2010-ben nemigen volt sok választás. Az MSZP-t érthető módon sokan kívánták már el a fenébe (többek között én is), joggal. A Jobbik eleve kiesett, az LMP-ről pedig akkor még nem lehetett tudni semennyit sem. Akik azzal a célzattal szavaztak a jobboldalra, hogy "na most jól megszívatjuk a szocikat", azok most feltehetik a kérdést. kit is szívattak meg valójában? Őszintén remélem, mostanában sokan felébredtek és rájönnek, az MSZP negyed ennyire sem szívta a vérünket, mint ez az úgynevezett keresztény kormány. És vannak még, akik mindent bevesznek. A szánalmas szijjártói hablatyolt "azelmúltnyolcév"-ről és az összes hazug dumát. A hívők, akik talán sosem ébrednek fel téli álmokból, melyet Orbán Viktor bocsátott le rájuk a retorikájával. Igen erősen élek a gyanúperrel, ha egy ilyen embernek elveszik a feje fölül a tetőt és kénytelen az aluljáróban lakni, valahogy azt is meg tudja magyarázni. Mert biztos van valami célja ezzel a kormánynak és én hiszek benne, hogy ez jó dolog, meg "azmúltnyolcév" hibáit ki kell javítani és ezért is a Gyurcsány a felelős, aki kirabolta hazánkat.

Kétségtelenül nehéz kiszakadni azoknak a médiumoknak a bűvköréből (gondolok itt elsősorban a Hír Tv-re), amelyek folyamatosan sulykolják a korábbi vezetés bűneit. Igen, én ezt nem tagadom, voltak az előző kormánynak is hibái. De vessük már össze a szívatásokat a korábbi és a mostani időkkel! Elképesztő differencia van a kettő között.

Ugyan nem kapcsolódik a témához, de ismételten nem mehetek el szó nélkül az MTV székház előtt még mindig tartó éhségsztrájkról, mely szintén azt példázza, banánköztársaság lettünk. Normális demokráciában nem kellene ilyen performance-ot csinálni és nem kellene hónapokig tábort verni egy közintézmény előtt. Mindenesetre jó érzés tudni, hogy a hatalom kiszolgálójának központja mellett pár négyzetméteren még él a jogállam és a köztársaság. Ez felemelően jó érzés ebben az elképesztő hanyatlásban, amit átél a társadalom minden tagja, noha sokan nem is tudnak erről.

Csináljátok csak, nyugodtan, szívassatok minket. Hadd tudja meg mindenki, mire szavazott 2010-ben. Annál hamarabb lesztek elzavarva.

Éppen ebből a gondolatból kifolyólag támogatom a budapesti útdíj bevezetését. Az egyik sajtótermék beszámolt arról, miszerint a BKV megmentése érdekében a fővárosban minden autósnak havi tízezer forintot kellene fizetni. Természetesen mindenki egymásra mutogat azügyben, kitől származik az ötlet. Tarlós István azt mondja, nem tőle, a Nemzetgazdasági Minisztérium állítása szerint de, és valahogy még Rogán Antal, az V. kerület első embere is belekeveredett a sztoriba. Én nem akarom nyomozni az igazságot és nem is érdekel, ki találta ki ezt az újabb népnyúzó baromságot. Tarlós is aláírta azt a pár oldalas BKV-mentő dokumentumot, melyet a miniszterelnöknek küldenek el. Így mondhat bármit, engem nem izgat. A lényeg, ki lett találva, innentől már kevés választja el a konkrét megvalósítástól.

Lehet, kicsit átcsúszok a demagógiába, de nem tudom, hányadik bőrt szeretné lehúzni rólunk ez a  kormány? Mennyit fizessünk még? A benzin jövedéki adója nálunk a legmagasabb. Esetleg úgy lenne a fair ez az útdíj, ha kapnánk mellé egy BKV-bérletet. De nem, azt is vegyük meg még tízezerért és járjunk Sztálin - korabeli buszmatuzsálemekkel, melyeket már lassan csak a festék tart egyben, valamint olyan metrókkal, melyek minden percben kigyulladhatnak alattunk. És ha épségben kijutottunk a felszínre, akkor várjunk tíz percet a lerobbant pótlóbuszra, hogy aztán hetvenedmilliomod magunkkal összepréselődve, csupán pár óra késéssel bejussunk munkahelyünkre. Valami elképesztő, hogy azoknak az autósoknak kellne megmenteni a közlekedési vállalatot, akik nem járnának amúgy sem tömegközlekedéssel. Az meg mindennek a teteje lenne, ha ismét növelnék a jegyárakat. Sajnos sokan vagyunk, akik kénytelenek ilyen módon közlekedni, mert nincs más. Jó tudom, nem kell rá felszállni, lehet biciklizni, sétálni stb., de olyan távokat, mint mondjuk egy Újpest - Kelenföld egyszerűen lehetetlen ilyen módokon megtenni. Azt azért megnézem, aki a mínusz hat fokban legyalogolja vagy lecangázza ezt a távot. Nem kívánom más hülyeségét a saját, amúgy is szűkülő pénztárcámból kiperkálni. (Gondolok itt Sz. - né Sz. Eleonóra esetére, aki kapott csekély szám milliós végkielégítést, majd lazán tovább dolgozott a cégnél. És még jó néhány ilyen, a cégnél tapasztalható pénzszórás eszembe juthatna. Aki figyeli a híreket, az tudja, milyen dolgokra gondolok, most nem tudnám az összeset megemlíteni. Na, ehhez nincs rohadtul kedvem.)

Szóval itt az újabb néprabló ötlet, csak azt nem értem, hol az a nagy felháborodás? Ha annak idején 300 forintból képesek voltak egyesek népszavazást tartani és tüntetni ellene, akkor ezért az ötletért mi járna? Mindenki fantáziájára bízom. És még mindig vannak, akik beveszik. Mert képtelenek beismerni, rosszul döntöttek. Helyette inkább az utolsó percig kitartanak szeretett vezérük és pártjuk mellett. Úgyhogy semmi gond, lépjék csak meg, sőt, mert innen már csak egy lépés, a gyalogosbérlet bevezetése, így azt is tegyék meg, lássa mindenki, hová szavazott. Annál hamarabb lesz ez az elképesztően elpofátlanodott orbánista rezsim elküldve. De még nincs itt az ideje. Még jó néhány ilyen ötletnek kell ahhoz keletkeznie, hogy végre valahára beteljen az a bizonyos pohár. Minden egyes nappal érik a bukásuk.

Ékes példája a szombati, kormány melletti felvonulásnak, hogy Magyarországon nem demokrácia, hanem valami egészen más van.

Észak Korea feeling támadott meg, mikor a tüntetésről készült képeket nézegettem. “Szeretünk Viktor” és hasonló táblákat láttam. A kommunista rezsimben is van ilyen, csak ott máshogy hívják. Lényegében ugyanaz. Bravó. Kitűnően látszott, mennyi hívő tud kimenni az utcára szeretett vezérüket imádni. A legfelháborítóbb a határon túliak jelenléte. Hogy képzelik azt, hogy idejönnek és istenítik azt népnyúzó kormányt, ami szívat engem? Az ő életükre nincs hatással ez az eszetlen önkény. Egy gyakorlati kérdés. Kíváncsi lennék, ha én odamennék Bukarestbe és egy “Éljen Băsescu” táblát lengetnék az utcán. Elküldenének a fenébe és igazuk lenne. A saját országomban hőzöngjek. Teljes joggal mondanák mindezt. Sőt, a Népszava értesülése szerint még pénzt is fizettek jelenlétükért. A lap beszámol arról, miszerint a Falk Miksa utcában egy házmester hallotta, amint nagyváradi magyarok arról beszélnek, fejenként 3500 forintot és egy meleg ebédet kaptak a részvételért. Ez a módszer nem ismeretlen, hiszen tavaly március 15.-én Orbán a Nemzeti Múzeumnál tartott beszédénél fizetett bértapsolókkal vetette magát körül.
Teljesen nyilvánvaló, a szombati megmozdulás résztvevői mennyire hívők. Ennek ékes példája, az ATV fiatal riportnőjének többszöri inzultálása is. Az egyik beszóló szerint “eladta a lelkét”. Ha gondolkodás annak számít, akkor én is ilyen vagyok. Ők hisznek, én gondolkodok. Ebből is látszik, a Fidesz túllépett a politikai part fogalmán és vallás lett, melynek egy központi szereplője van: Orbán Viktor.
Fontos megjegyeznem, nem kell megijedni ettől a tömegtől. A jobboldal mindig is híres volt a mozgósítási képességéről. Ha még marad a sorozatos szívatások ellenére fél millió hívő, az nem elég ahhoz, hogy komoly tényezőként vegyük a Fideszt az Orbán utáni időkre. És ha azt nézzük, hogy a feltevés szerint csupán minden ötödik emberüket mozgósították.


Elemi igazságérzetem háborog, mikor a köztévé, a január másodikai tüntetéshez és ehhez a kormánypárti eseményhez való hozzáállása eszembe jut. Az utóbbi annyira fontos volt, hogy az Este című műsor különkiadással jelentkezett szombaton és nem mellesleg meghamisították a tüntetők számát, ugyanis nem 400, hanem körülbelül 100 ezren voltak. Az ellenzéki megmozdulásról pedig csupán egy 2 perces tudósításban számoltak be és közben azt a látszatot keltették, valójában nincs is ott senki, pedig ugyanannyian voltak, mint a Békemenet résztvevői. Az ellenzéki médiumok nem hallgatták el, mennyien voltak a felvonulók. A másik oldal orgánumai (és most már nyugodtan idesorolhatjuk a közszolgálati adókat is), pedig elbagatellizálták a létszámot. Fájdalmas mindezekről írni.

Több dolgot nem ártana tudatosítani. Először is: a kormánypárti hívők hatalmas tévedésben vannak akkor, amikor azt mondják, Magyarországot támadják. Ez nem igaz. Nem az országot és annak népét, hanem annak dilettáns kormányát kritizálják. Meglehet, ők saját magukat a hazaként aposztrofálják, de akkor a többi,  nem Fidesz szavazó micsoda?
A második: sok kritika jön a jobboldal felől, miszerint mi csak károgunk a diktatúráról és lám, mennyi ellenzéki lap jelenik meg. Az önkényuralmi rendszerek és a demokrácia között elképesztő átmenetek vannak. Nincs olyan, hogy egyik nap ez, aztán a  másikon pedig az. Van egy-két, kormányt kritizáló orgánum, melyet még nem sikerült elhallgattatni. A Klubrádiót sajnos már sikerült.  Akik azt mondják, mint például én is, hogy diktatúra van, nem örömből és nem valamifajta cél miatt mondjuk. Sajnos látjuk, tapasztaljuk a kétharmad pusztító demokrácia ellenességét. Minden elemében emlékeztet egy igazi autokrata rendszerre. Nem az a bajunk, hogy ők vannak hatalmon, hiszen a demokrácia legfontosabb játékszabálya az, most egyszer az van akit én választottam, másszor az, amit más választ. És aki kisebbségben van a véleményével, az fogadja is mindezt el. Nem is a Fidesz a probléma, hanem annak antidemokratikus lépései.
Ezt jó lenne, ha mindenki észrevenné, aki demokráciában és nem egy diktatúrában szeretne élni. Nem úgy, mint most.

 

Saját tapasztalat, de néhány dolgot nagyon nehéz megtörni ma Magyarországon. A közönyt, az apátiát, valamint az érzelmi alapokra helyzet politizálást. Úgy érzem, ezek a leküzdése a legnehezebb egy ellenzéki számára.

Ennek számos oka lehet. Részben az, hogy ha mások döntenek helyettem, akkor a felelősség súlya rám nehezedik, mikor rosszul választok. Sokan úgy vannak, félnek önálló döntéseket hozni és inkább egy "valamitől" várnak megoldást. Nem szeretnek gondolkodni, az a jó, ha felülről megmondják, mit kell tenni.
Vannak akik így konzerválják magukat az új rendszerrel szemben. Nem foglalkoznak a politikával, látják, miket művel Orbán, de igazából már nem akar bosszankodni rajta. Tudja és látja, egyre kevesebbet visz haza, pénze napról napra inflálódik el, csak ő inkább a könnyebbik utat választja. Valahol érthető, hiszen önvédekezés. Csak semmi eredményre nem vezet. Én is megpróbáltam ezt, csak túl nagy volt az információéhségem ahhoz, hogy ne folytassam tovább, mivel az életemről van szó és az meg engem is érdekel, bármilyen fájdalmasan is esik, mi várható.
A hit is hatalmas probléma. Vannak, akik hinni akarnak a Fideszben. Ezt már egy korábbi bejegyzésemben is fejtegettem. Talán nem vagyok vele egyedül, de számtalanszor hallottam azt, "hiszek benne, hogy jól csinálják" és ennek számtalan variációját. Lényegében mind egyre megy. Személyes kitérő: én nem hinni akarok. Figyelemmel akarom kísérni a kormány intézkedéseit és ha én úgy látom, hogy az nekem nem jó, akkor azt meg fogom kritizálni és nem hinni akarok. Majd az idő múlásával elválik, ki gondolkodott jól. Visszatérve, nagyon nehéz meggyőzni azokat az embereket, akik nem racionális alapon gondolkodnak és mindent bevesznek. Sajnos, ha a minél brutálisabban csökkenő fizetésük jut eszükbe, a legelvakultabbak ebben is valami rációt fognak találni, "mert biztos ennek is van értelme". Ilyenkor tanácstalan vagyok, az én tudásom és képességeim kevesek ehhez.
Ha ilyen személyekkel találkozok, sokszor érzem úgy, mint ha pusztába kiáltott szó lenne amit mondok. Illetve tűnhet agitációnak, ami nagyon könnyen vezethet teljes elutasítottsághoz is és az illető csak megerősödik a hitében.

Mindenesetre bízok abban, a többség nem ilyen és azok, akik rosszul döntöttek 2010 áprilisán, lelkiismeret-vizsgálatot tartanak és legalább maguknak ismerjék be: hibáztak. Emberi tulajdonság, elnézhető. Csak akkor elvárható, hogy legalább a jóvátételből vegyék ki a részét. Járjanak tüntetni, menjenek el ellenzéki megmozdulásokra. Nem szégyen mindez.