Cucu blogja

Lopott kábeleket pótolnak Pomáz és Szentendre között. Fotó: iho.hu, Arnold Balázs                                                     

Kezd elegem lenni a kábeltolvajokból. De nagyon.

Mostanában úgy viszik őket, mint a cukrot. Az elmúlt napok ettől voltak hangosak, honnan, és mennyi kábelt loptak el. Ma éjszaka is aktívak voltak. És persze jött a pótlás. Utazhattunk a BKV múzeumpozítív buszaival, melyek ragadnak a kosztól és úgy bűzlenek, hogy a vadászgörény hozzájuk képest kispályás amatőr. Noha nem tartozik személyes kedvencem közé Vitézy Dávid, a BKK atyaúristene, de kivételesen értelmeset mondott. Szerinte ugyanis nem állíthatnak minden felsővezetéktartó oszlop mellé őrt. Kísérletezhetnek akármilyen megoldással, de sajnos egyik sem fog sikerülni. A kábellopások mindannyiunk ügye. Bár az átlagemeber sem sokat tehet. Ugyanis, ha én megyek az utcán és azt látom, hogy ott áll az egyik villanyoszlopon egy ember, akkor azt hiszem, szereli. Az esetek többségében ez is történik, és most minek küldjem rá egy ártatlan emberre a rendőrséget? Lehet az enyém a rossz felfogás, de talán nem vagyok egyedül. Az anyagi vonzata sem elhanyagolható, de az a kár, amit az utasoknak okoznak vele, az felbecsülhetetlen. Ugyanis aki reggel a pótlóbuszon zötyög a munkahelyére, az finoman szólva sem boldog és roppant sok kellemetlenséggel jár egy ilyen lopás. És mindenkiben feléled az, hogy büntessük meg azt vagy azokat, aki vagy akik ezt teszik.

Most felcsillant egy reménysugár, hiszen a BKV figyelő blogon megjelent egy fénykép, amelyen valószínűleg lopott kábelek láthatóak. Nagyon remélem, az illetékesek és a rendőrség most már nyomon van, és rövidesen kézre kerülnek a tettesek. Ezen felül szeretném, ha a bíróság hosszú börtönéveket osztana ki ezeknek, példát statuálva a többi, potenciális elkövetőnek.   

Itt a legújabb agymenés. Erzsébet - utalványban adná a kormány a családi pótlékot és több más szociális juttatást. El vagyok képedve az ötlettől. Sokan ennek az összegnek különös jelentőséget tulajdonítanak, hiszen ebből meg lehet venni a tanuló gyermek bérleteit, többek között. Ha ezt elveszik, akkor mivel lesznek kifizetve? A villany és a áramszámlát szintén kizárt ilyen módon kiegyenlíteni. Sőt, vannak olyan települések - egy ilyen helyen készített riportot az [origo] - ahol csak furgonból lehet vásárolni, ugyanis olyan kicsi a település, hogy nincs bolt. Helyben nem lehet beváltani, ezért utazni kellene, ami meg nem ingyen van. Ebből is következik, a Párt milyen mértékben vesztette el realitásérzékét és mennyire szakadt távol a mindennapi emberek világától.
Még egy másik vonzata is van a dolognak. Nekem senki sem mondja meg, mire költsem a pénzemet. Ha megkapom a családi pótlékot, akkor szeretném, ha az én jogom, az én felelősségem lenne, hova költöm. A gyerekemnek veszek belőle új cipőt, vagy lemegyek a sarki kiskocsmába, beledobálom a félkarú rablóba és elverem az egész havi keretet egy fél óra alatt. (Vagy alakítsák Erzsébet - kompatibilissé.) Ez a szép a felnőttkorban: mindenki saját maga dönt arról, mire költ, mit csinál és így tovább. Így, ha a fenti dolgok közül én bármelyiket választom, legyen az én dolgom. Ne ilyen hülye papírokat osszanak nekem pénz helyett.

Furcsa az aktuális Demokrata címlapja. Annak tanúsága szerint ugyanis Schmitt Pálnak az ellene indult hecckampány miatt kellett lemondania. Ha valaki lemásolja a doktoriját más szerzőkről, mikor ez kiderül, pofátlan módon belehazudik a "zemberek" arcába, ha ez politikai hecckampány, nos, akkor egyetértek.

Lila formaruhákat kapnak a BKV - ellenőrök - számol be a Blikk. Mivel munkáltatójuk is a BKK lesz, aminek ez a színe, ezért lesz változás. Na ez piszkálja a csőrömet, de nagyon. Itt megy folyamatosan a rinyálás és az ijesztgetés, mennyi pénz kell a vállalatnak ahhoz, hogy életben maradjon és ilyen baromságokra költik el a pénzt. Megáll az eszem. Miközben, Sztálin - korabeli buszmatuzsálemekkel utazunk, melyeket múzeumban kellene mutogatni, negyven éves metrókkal utazunk, amik bármikor lángra kaphatnak. Arról nem is szólva, a járművek többsége ragad a kosztól. De úgy fest, a formaruhák mindenek felett. Meglátszik, ki vezeti a BKK-t, és kinek a rokona.

Ismét témamorzsákat szedegettem össze az utóbbi napokból.

Kezdem azzal a témával, mely nagyon csigázta a közvéleményt. Elküldtük Brüsszelbe azt a bizonyos reakciót, amire csak egy hónapot kaptunk, amit bevallok, sokalltam. Hiszen ha egy Alkotmányt meg lehet csinálni ennyi idő alatt, akkor egy ilyen válasz összedobásának nem kellene több időt igénybe vennie pár óránál. Gondolom ezt én, mint laikus. Lényeg azonban nem is ez, hanem a válasz tartalma. Nem változtatunk mi semmit sem. Felmerül a jogos kérdés: meg akarunk egyezni valójában a Valutaalappal? Nem, mivel akkor nem ez lett volna a reakció tartalma. Törökország csinált hasonló dolgot annak idején: ők is másfél évig húzták a tárgyalásokat, nyugtatták a piacokat és a végén kiderült, nincs IMF - paktum. Orbánék bandája sikeresen hülyítheti egy darabig az EU-t, de azért ők sem most jöttek le a felvédőről. Katasztrofális következményei lesznek ennek. Egekbe szökő euró és svájci frank árfolyamok, ennek következtében magasabb infláció és persze a teljes leállás: az államcsőd, mely könnyen háborús állapotokat eredményezhet az országban. Szinte már hallom az átlag Fidesz-hívő szavait, mikor ez ne adj' Isten megtörténik: "De hát a "zelmúltnyolcév" miatt van és a Gyurcsány miatt van, aki kirabolta az országot"! Ehhez úgy érzem, nem kell különösebb kommentár.


Dajcstomi ismét twitterközelbe került. És, ha már hozta a jó sors, újfent nem hazudtolta meg önmagát. Idézem szó szerint magvas, mélyre szántó gondolatát és azt az emelkedett szóhasználatot: melyet a legkifinomultabb szóhasználatú emberek sem tudnak űberelni: 

"Fúúú baszki, milyen őrjítő idegeskedés lehet Brüsszelben. Megjött már, még mindig nem? Akár az első menstruáció." (Deutsch Tamás itt a fenti bekezdésben írt magyar reakció uniós megküldéséről írt - A szerk.)


Gyülekeznek a felhők Tarlós István feje fölött. Nagy reményekkel indult neki, mint főpolgármester, szeretett volna megbecsült ember lenni, de úgy tűnik, végül ő is beleesik abba a szakadékba, melynek szélén a BKV tántorog. Méghozzá a céggel együtt. Kétségetelen, nem volt irigylésre méltó helyzetben, hiszen egészen elképesztő állapotokat örökölt a Demszky - érából. Úgy érzem azonban, Tarlós csak egy bűnbaknak kell. Aki elviszi a közlekedési vállalat esetleges csődje után a balhét. Tud valakire mutogatni Szijjártó, mikor előadja főnöke gondolatait a pulpituson, vagy éppen a köztévé számára ideális közegében. Tarlós csak erre volt jó. Sajnálom, hiszen jobb sorsra érdemes ember ő ezeknél.


Ismét áll a bál a MTVA háza táján. Ami azt illeti, nem vagyok meglepődve. De B. Cs. (megtisztelni sem vagyok hajlandó annyival, hogy nevét leírjam) szánalmas és röhejes magyarázkodása valami elképesztő volt. Nyilvánosságra került ugyanis a január 18.-án, a Közszolgálati Kuratórium ülésén elmondott szavai: „Hogyha lehetnék itt cinikus, mert nem lehetek, akkor azt mondanám, hogy egy kicsit rosszabb volt a helyzet, mert szakmai hibák voltak, és egy politikai rossz döntést könnyebb kijavítani, mint a selejt bosszúját.”
Jól olvasom, a selejt? Van nekem erről egy elképzelésem. A normális és jó szakembereket gondolom kirúgták és meghagyták a politikailag "korrekt" manusokat. Nem baj, ha nem konyítanak semmit sem szakmájukhoz, de párthűek legyenek az a lényeg. Aki meg nem szolgálja ki őket és maradt benne tisztesség, azok pedig félnek, ami jogos a mai időket nézve. (Ez csak egy vízió, egy feltételezés volt.) És biztos, a selejt tüntetett el a január 2.-ai, az Operaház előtt tartott tüntetésről úgy csak cirka, 100 ezer embert. Olyan szinten vérlázító ennek az embernek és az MTVA vezetésének a megnyilvánulásai, valamint az, ami a közszoláglatban zajlik, melynek kifejezésére az én szókincsem úgy érzem, kevés.

Ez a kép a békásmegyeri HÉV állomáson készült. Nos nem tudom, az alábbi villásdugónak milyen funkciója van, de hogy nem így kellene lelógnia, abban biztos vagyok. Immáron a sokadik hete látom így. Esztétikailag botrányosan néz ki, hiszen nem egyszer hajtottam már odébb csupán azért, mert a menetrendet szerettem volna megnézni. Vajon senki illetékes nem vette észre vagy csak én kötözködök? Mindenesetre pozitív, hogy magasan van a vége, így kisgyerek nem nyúlhat hozzá és nem kezdhet játszani vele.

Több mindent nem tudok megérteni, ami miatt úgy érzem magamat hazánkban, mint ha egy idegen bolygón élnék.

Hóesésben szállok fel Szentendrén a HÉV-re és letelepedek a bringavagon hátuljában. Hiába ittam meg kávémat, az álmosság még mindig dolgozik bennem. Belemerülök a szokásos délelőtti utazás alatti egykedvűségbe és mondhatni, félálomba, mikor egyszer csak felriadok. Egy fiatalember kezd el telefonálni. Ha mellettem lenne, akkor nem is zavarna, csak ő a kocsi másik végében van. Megtudom többek között, mit mond a csajának és hogy lefagyott valahol egy váltó és nem érti, miért nem lehet azt felfűteni. Végezetül egy átlag szerelmestelefon sablonjával zárul a dialógus. Egy, csupán egy kérdésem van. Nekem és a vagonban tartózkodó 20 embernek ehhez mi köze? Ugyanis a hangerő nagyságával azt szerette volna elérni az illető, hogy mindneki figyeljen rá. Persze ez gyanú és könnyen lehet, csak én fantáziálom bele. De konkrétan szólva letojom magasról az ő szerelmi és magánéletét, ugyanis a sajátom sokkal jobban foglalkoztat, mint bárki másé. Nem tudom, mit képzel magáról egy ilyen majom. Ő a világ közepe? Kisebbségi komlpexus? Erről fogalmam sincsen, de mindenestre bosszantó, hogy az ő intim életét rám erőszakolja. Rám, akire ez baromira nem tartozik. Ez egy mindennapos sztori, pláne a BKV-n, de akkor sem lehet a jelenség mellett szó nélkül elmenni. Hasonló eset, mikor fiatalemberek előveszik bármilyen járművön (szintén HÉV-en tapasztalom a jelenséget) a telefonjaikat és elkezdik üvöltetni a szar zenéjüket. Nem gond, ha esetleg másokat is zavar, ő neki most úgy tartja kedve. Ez is egyfajta kényszerítés, mert én, akinek baromira nincsen kedvem az ő baromságát hallgatni, nekem is muszáj végiszenvednem azt, amit éppen berakott a lejátszójába. Ilyenkor számtalan megoldás jutna eszembe a helyzet kezelésére, az olvasóra bízom, melyiket választja. Most nem a szépen odamegyek és szólók verzióra gondolok. 

Sajnos, az ez és ehhez hasonló jelenségek a tömegközlekedés kényelmetlen velejárói. De talán könnyebb úgy, ha beszélünk róla és nem csak némán tűrünk.