Cucu blogja

Kicsit nehéz a nullát értékelni, de tegyünk egy próbát.

 


                Orbán Viktor 16. évértékelő beszéde a Millenáris Teátrumban

Nem tudom, mi történt a Kedves Vezetővel. Valószínűleg kiesett a formájából vasárnap délután a Millenárison, mikor szokásos évi szózatát zengte a népnek. Ebből is látszik, Habony Árpád nem akkora kommunikációs zseni, aminek tartják. Semmi újdonság nem volt, csupa olyan panelek, amelyeket bármelyik korábbi megszólalásából összeollózhatnánk. Jöttek a brüsszeli bürokraták, a multik, a bankok, a baloldal, akik csak arra várnak, hogy Magyarország torkát elvágják. Meg persze a permanens háború. Kitűnő rész volt, amikor arról beszélt, nem leszünk gyarmat. Hát persze hogy nem, ha jól emlékszem, nem is olyan rég írt alá Putyinnal egy 30 ezermilliárdos hitelt, de persze, a Birkamenet álciviljei mindent megkajálnak, amit a Viktor mond. Mindig elfelejtem, tilos keresni a racionalitást és a valóságot ezekben a beszédekben, mivel ezek nem a gondolkodó értelmes embereknek szólnak, hanem a fanatikus híveknek. Durva dolog azt mondani, hogy rezsicsökkentés eredmény. Kellett hozzá pár óra, ameddig megírták, beadatták egy képviselővel, a szavazógép megszavazta és láss csodát, kész a választási csodafegyver. Más kontójára könnyű nagyvonalúnak lenni.
Abban kétségtelenül igaza van, hogy 2010-ben rendszerváltás volt. Az addigi, hibásan és tökéletlenül működő demokratikus rendszert eltörölte egy alkotmányos puccs, amely azután a Fidesz Zrt. pénzéhségének kiszolgáltatta az országot. Ehhez persze a mai napig asszisztál az ellenzék, és ez nem az ő, hanem a mi bajunk. Abban is egyet kell értsek vele, ez az ország nem az, mint négy éve. Akkor demokrácia volt, most pedig egy orbánista stílusú félautokráciának lehetne hívni.
Felívelő korszak küszöbén állunk – mondja Orbán. „Ezen a küszöbön kell együtt átlépnünk, amihez ki kell tartani a világos, egyenes beszéd mellett, és nem szabad visszacsúszni a hímezés-hámozás világába, ahol egy ordas nagy hazugságról azt mondják, nem bontották ki az igazság minden részletét.”
Túl azon, hogy mindez egy durva hallucináció, engem hagyjon ki ebből a sztoriból. Fura hallani tőle az egyenes beszéd kifejezést úgy, hogy képes akár egy mondata második felével agyoncsapni az elsőt.

Egyre jobban kezd aggasztani a Kedves Vezető, mindig mélyebbre süpped a lázálmába, a nagyobb baj csak az, hogy rántja vele az országot. Végtelenül leegyszerűsített sémák, hogy ne kelljen gondolkodni, mert az fárasztó és felelősségteljes. Ezekkel a kifejezésekkel talán nem is az a baj, hogy mindegyik ordas nagy baromság, hanem az, hogy végtelenül aljas szándék húzódik mögöttük. Ezekkel lenézik a magyar embereket, hülyének gondolják, amiért csak ilyen egyszerű, fekete – fehér sémákban tud gondolkodni. Ez azt jelenti, nem tart többre minket, akik nem képesek belátni, a világ sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint néhány demagóg, szavazatleső szöveg. Bankok, multik, brüsszeli bürokraták – mindez csak arra kell, lehessen kikre ujjal mutogatni, miért nem sikerülnek a dolgok. A mai beszéd pedig pontosan ugyanezekből a semmitmondó, demagóg elemekből állt.

Orbán Viktor mélyen a formája alatt teljesített ma, pedig meggyőződésem, tud ő jobbat is. Hogy az erre való képessége elveszett belőle, vagy csak talán most valamilyen számításból nem mutatta meg… ezt majd a jövő dönti el.

Szijjártó Péter nem szereti, ha állami vezetők pofátlan périumokat vesznek fel.


...az emberek utolsó 10-20 ezer forintját veszik el, kiszedik a gyerekek tányérjából a menzai ebéd kétharmadát, aközben több milliárdot fizettek ki a fővárosban, az állami cégeknél és minisztériumoknál is horribilis összegű végkielégítésekre, prémiumokra.

Most, hogy a sajtó és az ellenzék lebuktatta őket, a szocialisták úgy csinálnak, mintha éppen ők harcolnának a - saját maguk által kifizetett - végkielégítések és más különjuttatások, valamint a többmilliós havi fizetések ellen. Ennyire azért nem kellene hülyének nézni az embereket!

Szijjártó Péter,
a Fidesz szóvivője



A közlemény 2009 szeptemberéből való. Hogy változik a világ...

Döntés kellene: összefog a demokratikus ellenzék vagy sem? Ebben kéne nagyon gyorsan dűlőre jutni, különben baj lesz…

A jelenlegi ellenzék állapota ma siralmas. Ezen úgy fest, Bajnai Gordon és az Együtt 2014 sem tudott érdemben változtatni, hiszen a várt egyesülés helyett még jobban széttagolódott az ellenzéki paletta. Mindenki a saját arcát építi, mindenki a saját izmait mutogatja, mikor a tárgyalóasztalhoz kellene ülniük. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, mint a legerősebb ellenzéki párt vezetője joggal érezheti úgy, hogy neki kellene lennie a miniszterelnök jelöltnek és pártjának jelentős szerepet kell játszania Orbán bukásában. Ez nem vitás. Azonban Bajnai Gordon egy kipróbált válságkezelő, aki már bizonyított, volt miniszterelnök, tehát a kormányzati fronton több rutinja van, mint Mesterházynak. Nem kérdés, kettejük küzdelméből muszáj lesz valakinek engedni, és kompromisszumot kell kötni. Vagy egyiknek, vagy másiknak. Eközben Orbán akarva – akaratlanul megjelölte, kitől fél. És az a valaki Bajnai. Nem Mesterházy – gárdát emleget Kocsis Máté szinte már minden nap Selmeczi Gabriellával karöltve. (Mint ha azon versenyeznének, melyikük tudja ezt a kifejezést többször kimondani. Viccesek az biztos.)

Persze, nem Orbánnak, hanem az demokratikus ellenzéknek kellene eldöntenie, kit akar jelöltjeként. Szépen is néznénk ki, ha ezt is a Kedves Vezető mondaná meg…

Az időközi választások a napnál is világosabban mutatják: összefogás nélkül nem megy. (Lehet itt hivatkozni mindenféle kifogást keresni, hogy hát ezek hagyományosan „jobbos” körzetek…stb. A lényeg kendőzetlenül villan elénk. Nem megy.) A Fidesz úgy alakította át a választási rendszert, annyit simliskedtek és trükköztek vele, hogy ha csak egy kis rés is van pajzson, akkor megette a fene. Egyéni hősködéssel nem mennek semmire az ellenzék pártjai. Nagyon sokan úgy gondolják, ha majd együtt, közösen feláll a színpadra, Bajnai, Mesterházy és Gyurcsány, akkor elmegy tüntetni és rájuk is szavaz. De addig, ameddig külön – külön, szólóban próbálkoznak, addig mindig ez lesz az eredmény.

Megsúgom, így nem is fog sikerülni a kormányváltás. Ha az ellenzék nem ismeri fel történelmi felelősségét, amely most nehezdik rá akkor bajban vagyunk.

Lehet szomorkodni, miért nincsenek annyian egy ellenzéki tüntetésen, mint a Békemeneten. Hát ezért. Nem látnak egységet, mert nincs. Nem egymást kellene hibáztatni, ki miatt és miért nem fog össze, hanem ezeket félretenni és megkérdezni: túl tudjuk-e magunkat tenni minden sérelmen és érdeken és alá tudjuk-e rendelni az Orbán – rendszer megbuktatásának igénye alá? Ha nem sikerül, akkor ki kéne állni a választók elé és ezt elmondani. Ha így van, akkor ne játsszuk ezt hazug színjátékot, mert akkor becsapják a választókat.

Lehet itt matekozni, meg mondhatnak értemiségiek okos dolgokat, ha a magyar emberek továbbra is a Fideszt szeretnék 2014-től kormányon látni, akkor nincs mese, meg kell előttük hajolni. Ez a demokrácia lényege. (Éppen ezért támad az az érzésem, hogy nem lesz itt kormányváltás jövőre. Még nem ittuk ki eléggé a keserűség poharát. Rájuk kell dőlniük ennek az egésznek, amit csinálnak.)

Az nem megy, hogy a demokratikus ellenzék szereplői a nyílt színen egymással küzdenek, mert akkor a választó azt szűri le: nincs egység (jogos a megállapítás) és hogyan tudnák kormányozni jól az országot, ha már ellenzékben ennyire nincsenek egy állásponton? És elmegy az időközi választásokon, szavaz a Fideszre, amely számára úgy tűnik, egységesen csinál valamit. (Közben pedig mindig csak a holnapot akarja túlélni a kormány és bámulatosan eladja nekünk azt, hogy ők milyen konzekvensen végzik a dolgokat. Kétségtelen, remek színjátékot látunk.) A rezsicsökkentéssel sikeresen kiszúrták „azemberek” szemét. De kérdem, ha egy rabló az utcán elveszi tőlünk 20 ezer forintunkat, de megsajnál és visszaad 2 ezret, akkor most jófej? A rezsicsökkentés egy ördögi dolog: egy következő kormánynak muszáj lesz emelnie a díjakat, mert ez nem tartható fent. És akkor ennek a gondját is az utódaik nyakába zúdítják...

Jelen sorait a szerző nem a bántás céljából írta. Nem akart senkibe se belerúgni. Csupán a jóindulat vezérelt, mikor ezeket a gondolatokat megírtam. Ha már csak egy pici változás lesz e bejegyzés miatt, már megérte. De ha csak egyvalaki átgondolja mindezt, akkor is örülni fogok. Remélem, egy sor se igaz, amit írok, csak hát ezt érzem. Remélem, tévedek. 

Önmagához képest is roppant gyenge produkciót mutatott be a Kedves Vezető pénteken, a Millenárison tartott évértékelőjében.

Más tollával ékeskedett Orbán Viktor pénteki évértékelőjében. Felsorolt egy rakat találmányt (amelyeknek feltalálóira minden magyar büszke lehet), és eredményt. Muszáj volt neki valamivel lelkesíteni a híveket, hiszen uralmának teljesítménye egy nagy nulla. Mindez a beszédről is elmondható, amelynek semmitmondása hűen tükrözte az eddigi tevékenységét. Az egész beszéd önmagában nem emlékeztetett egy igazi évértékelő műfajára, amelyet ő teremtett meg. Beszélt mindenről, az elmúlt húsz évről, a következő húszról. Valahogy se füle-se farka nem volt az egésznek. Csapongott össze-vissza, nem volt egy logikailag jól követhető váza az egésznek.                                                             Orbán elfelejtett beszélni a közeljövőről  Arról, mi várható mondjuk egy év múlva. Ennek egyszerű oka van. Nem tudja még ő maga sem, mit fog csinálni holnapután. Fogalma sincsen, arról, mit szeretne még ő sem. Ezért aztán nem is tudott róla beszélni. Nem is tudom, hogyan tudott ennyi hazugságot összehordani közel háromnegyed órában. Magyarország jobban teljesít...mihez képest??!! Ugyan már. 

"Együtt tették tönkre az országot." - jelentette ki a miniszterelnök, lebuktatva ezzel a Békemenetet szervező Civil Összefogás Fórumát is, amely fennen hirdeti magáról, hogy ők bizony független a kormánytól. Kíváncsi leszek, az Orbán - rezsim udvari álciviljei miképp magyarázzák meg ezt a védhetetlen mondatot. 

             A CÖF egyik plakátja Budapesten - ezt aztán nehezen magyarázzák meg                                                                                                                                                                                                    

"...pártjaink ugyan lehetnek ellenzékben, a haza azonban nem. Lehet, szóval van olyan, hogy néha leparancsolják az embert a parancsnoki hídról vagy a kormánykerék mellől – erről én is tudnék mesélni , hogy miképp kell durcásan ügyekeskedni a fúróval a hajófenékben".                                                                                                                                                   Arról, hogyan kell durcásan ügyekeskedni a fúróval a hajófenékben, a Kedves Vezető is tudna mesélni, ugyanis pont ő az, aki - ameddig nem volt kormányon - a tökélyre fejlesztette és hideg vérrel alkalmazta ezt a taktikát. És hogy a haza nem lehet ellenzékben...nos ez régi duma és látjuk, mihez vezetett, mikor még ellenzékben voltak.

 "a közfoglalkoztatottak átlagkeresete minden ellenkező állítással és hazugsággal szemben meghaladta a 73.200 forintot". Na persze, bruttóban, ami nettóban mennyi??!!! Csak nem 47 ezer forint??!!! 

Jelen sorok íróját egyedül az ijesztette meg egy kicsit, hogy Orbán húsz éves távlatokban gondolkodik. Ezzel akaratlanul (vagy talán akarva) elárulta, mennyi időre szeretne berendezkedni. (Ahogy azt Móricka elképzelte - A szerk.)

Még egy érdekes jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. "...még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól. Az ellenük folytatott küzdelem még hosszú ideig ad majd munkát nekünk." - mondta a miniszterelnök, majd közvetlenül e gondolat után a köztévé kamerája Martonyi János külügyminisztert mutatta. 

Nem elemzem tovább ezt a veretes beszédet, ám egy bizonyos, nem sok jót remélek magunknak, és az országnak. 

A kormány adatbázist készít az úgynevezett „polgári védelmi szolgálatba" való belépéshez a teljes lakosságról. Az adatok megadása kötelező.

Ha nem adjuk meg, jön a bírság. Nem vagyok szakember, de ez adatvédelmi szempontból kimondottan aggályos. A kétharmad ezért gondoskodott arról, hogy az adatvédelmi biztos pozíciója megszűnjön. De nem is ez a legnagyobb gond. Hanem az ingyenmunka lehetősége. Az önkormányzat saját hatáskörben dönti el, mi a katasztrófahelyzet. Emelkedik kettő millimétert a Duna, kinyilvánítják a vészhelyzetet és lehet menni, megmagasítani a gátat. Igaz, nem is kellene, de kitűnő ürügyként egy rakat ingyenmunkással el van végeztetve a meló. Nem kell rá pénzt költeni. Minek ide a közbeszerzés, meg a rakat kidobott millió, kötelezővé tesszük és meg van gratis. Nagyon remélem, nagyon sok ember ismét rá fog jönni, mire kényszerítik őt. De ezt akarta az ország, így tőlem, nyugodtan csinálják csak. A másik, hogy kell az adatbázis. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében tudni kell minden állampolgárról, mit csinál, és nincs-e véletlenül a rendszer ellen. Azon sem lennék meglepve, ha teljesen véletlenül elsőként azokat hívnák be, akik elfejlették visszaküldeni szeretett vezérünknek a kérdőíveket.

Nem szeretek diktatúrázni. Utálom ezt leírni, de kénytelen vagyok. Ami itt van, az egy ha most még csak lájtosan is, de egy kezdő félben lévő autokrata rendszer, melynek középpontjában OV áll. Nincs olyan, hogy valami csak demokrácia és csak diktatúra. Magyarország most valahol a kettő közötti állapotban levitál, tulajdonképpen egyik sincs. Vannak még szabad vélemények, de a média túlnyomó részét ők uralják, a Párt szócsöveik lettek (ideértendő a MINDENKI adóforintjából fenntartott közmédia is), a megmaradt ellenzéki médiumot vegzálják, üldözik és a ellehetetlenülés szélére sodorja őket ez az élhetetlen rezsim. Az embereknek folyamatosan csökkennek az életlehetőségei, a magát keresztények mondó kormány anyagilag ellehetetleníti az egyszerű, bérből és fizetésből megélő embereket, miközben egy jómódú réteg még gazdagabb lesz. 

Tudom, nehéz, de türelmesnek kell lenni. Csak két év múlt el a kormányzásból, sokan még nem jöttek rá, mi zajlik itt valójában. Még nem tellett el elég idő, és katasztrofális lenne, ha a széttagolt ellenzék egyszer csak irányítani kezdené az országot. Nekik most szervezkedniük és kristályosodniuk kell, hogy ha eljön a pillanat, akkor át tudják venni ezek után az országot. Annyira tarthatatlan már most ennek a brancsnak az ámokfutása, hogy egyszer rájuk fog dőlni az egész. Nem feltétlenül 2014-ben, lehet, hogy 2016-ban vagy később. Abban viszont biztos vagyok, be fog következni és lesz még demokrácia.