Ha egy színház megszűnik létezni, akkor a kultúra is csorbát szenved. Néhány érdekes gondolat végigfutott agyamon a Budapesti Kamaraszínház bevégezte után.

Finanszírozás hiánya miatt a Budapesti Kamaraszínházat működtető gazdasági társaság megszüntetéséről döntött a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. Az állami vagyon védelme érdekében a társaság végelszámolási eljárással történő, jogutód nélküli megszüntetéséről döntött - közölte tegnap az MTI.
Meg lehet kövezni, de én színház ellen be vagyok oltva. Valamiért (magam sem tudom okát), engem sosem vonzott. De kétségtelen, olyan szerepet tölt be egy teátrum a kulturális életben, mely megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlenül váltott ki ellenérzéseket egy olyan, színházba nem járó emberből, - mint amilyen jómagam vagyok - D. György igazgatóvá való kinevezése az Új Színház élére. Még tüntetni is kimentem volna, ha nem tart vissza a fasiszta ellentüntetés.


Üres hablatynak tűnik, ez a "finanszírozás hiánya miatt" szöveg. Amire nagyon akarják, arra van pénz. Érdekes, a Marslakók című fantasztikus sorozatra van pénz, amelyben újságírókat fenyegetnek meg. Érdekes, Fábry-ra jut pénz, mert jó párthaver. De egy színházra, ahol a lehető legmagasabb szinten van jelen a kulturális élet, arra meg nincs. Ez valami döbbenet. És persze, a társulat tagjai, akiknek eddig volt egy biztos hátterük, egyik pillanatról a másikra a létbizonytalanságba csúsznak. Csupán azért, mert a hatalom elképesztően rossz módon osztja el a támogatásokat. (Nem mellesleg immár három hónapja nem kaptak a dolgozók fizetést.) Nem értem, akkor miért kaptak 147 millió forintot, ha most meg egyszer csak vége? Szórjuk csak ki a rakat lóvét az ablakon, hiszen ez az adófizetők pénze, amit nyugodtan lehet herdálni.
Hogy az épülettel mi lesz, azt sem a Nefmitől, sem az MNV Zrt-től nem sikerült megtudnunk. - írja a Népszabadság. Átvillant az agyamon, hogy valakik nagyon is jól tudják a sorsát, csak nem merik elmondani. Lehet, valakiknek fáj rá a foguk?
Nagyon remélem, ha állami teátrumként nem lehet tovább üzemeltetni, akkor sikerül találni egy befektetőt, aki tudja működtetni. Egyszerűen képtelenség, hogy egy évente hatszáz darabot játszó színház ne hozna profitot. Tiszta szívemből kívánom, a Kamaraszínház éljen tovább. Bár erre most úgy tűnik, nagyon kevés az esély.