Cucu blogja

Hol volt, hol nem volt, a kétharmados királyságon túl, ott, ahol a Schmitt+C volt a köztársasági elnök, élt egy képviselő, akit Marcellnek hívtak. Nagyon keservesen élt ez a honatya. Csupán napi 53 ezer forintból tengette az életét, de nem panaszkodott. Ám amikor egyszer megkérdezte tőle az MTI (!) munkatársa, szerinte meg lehet-e élni havi 47 ezer forintból, csak hebegett-habogott. Lett is nagy botrány az interjúból, főnökei elhatárolódtak a merész riportertől és alávaló szándékától! Hogy is merhet feltenni a hatalom birtokosának ilyen arcátlan kérdést?! Teltek a napok, Marcell élete még keservesebbre fordult. Vissza kellett fizetnie azokat az összegeket, amelyeket felvett. Időközben vezetőjét sem Orbán Viktornak hívták már. Marcell egyszer csak az ítélőszék előtt találta magát. Jöttek a bírák, nagy fekete ruhájuk csak úgy suhogott, az ex-képviselő mint ha már előre látta volna vesztét. Lett is nagy sírás-rívás, mikor kiderült: Marcellnek egykori főnöke, Matolcsy víziója miatt, csak havi 47 ezerből kell kijönnie, meghatározatlan ideig.

Másnap Marcell riadtan ébredt fel egy békásmegyeri panelház hetedik emeltén. Nem tudta, mi van vele: furcsa érzés kerülgette. Szédelgett és minden baja volt. Felesége - aki tanárként dolgozik - már rég bent volt munkahelyén, és a két gyermek is már az óvodában játszott. Felkelt, megivott egy kávét, és azon merengett, mi történhetett vele. Kivette táskájából pénztárcáját, ám abból csupán két húszezres esett ki. Megdöbbenve nézte az aláhulló bankókat. Nem lehet igaz. De nem maradt sok idő merengeni, menni kellett a közmunkára. Épp időben kapott észbe. Egy órával később Marcell már a Flórián téri aluljárót söprögette, de rémesen érezte magát. Idős nyugdíjasok szánalommal néztek rá és dobtak neki pár krajcárt, mert olyan nyomorúságosan festett szakadt, narancssárga láthatósági mellényében. Később öltönyös, bankár kinézetű emberek siettek el mellette, akik lenéző, dölyfös pillantásokat vettek rá. Marcell alig várta, hogy vége legyen a munkaidejének. Hazatért, ám felesége szomorú hírrel fogadta: elbocsátották az iskolából, mert a Parlament elfogadta az új közoktatási törvényt, mely nagy arányú elbocsátásokat is tartalmazott. Kapkodta fejét az egykori képviselő: "Mi lesz velünk?" - kesergett. De ekkor hirtelen megjelent egy kis manó. Lett is nagy riadalom.

- Ki vagy te és mit akarsz? - kérdezte Marcell.

- Én a manó vagyok és elvarázsoltalak Téged. Nem olyan rég, még képviselő voltál, de mivel marhaságokat beszéltél és lenézted a kisembereket, ezért most magad is a társadalom kitaszítottja lettél; olyan, akikről te azt mondtad, meg tudnak élni 47 ezer forintból. Magad is láthatod immár, mekkora állatságot mondtál.

- Mit kell tennem, hogy visszaváltozzon minden? - bukott ki a kérdés Marcellből. A hallottak ugyanis teljesen letaglózták.

- Még sajnos így kell maradj. Nem fogod tudni, mikor történik ez meg, de mindenképpen akkor, ha erre érdemesnek találtatsz - monda a manó és egy pukkanással eltűnt. Marcell szomorúan nézett ki a világba, kilátástalannak érezte helyzetét és elöntötte a lelkiismeret furdalás.

Másnap megint ment söpörni, és ez így maradt hosszú hetekig, hónapokig. Így éltek feleségével és két gyerekével nyomorúságban, a békásmegyeri panelház hetedik emeltén. Ha tudnám a történet végét, az én mesém is tovább tartott volna.

Kezd tarthatatlanná válni a helyzet. Olyan vészjósló jelek sorakoznak, melyek ösztönösen rosszat sejtetnek.

Itt van péládul a miniszterelök, aki lassacskán kezd lebukni kettős beszédével. Mást mond Brüsszelben és mást itthon. Odakint egy kompromisszumkész odalát mutatja, itthon pedig egy megalkuvást nem ismerő "csak az van, amit én mondok" mentalitást képvisel. A gond csak ott van, hogy az Unio nem hülye. Ők is észrevették ezt és kezd nagyon elegük lenni. Na és abból is, amiért Orbán és beosztottjai teljesen, gyakorlatilag egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak. Kitűnő erre Lázár János péládja, aki kiment haverkodni Berlinbe, majd a külügyi biztosság elnöke a létező legdimplomatikusabban elküldte őt a fenébe. (Szabadjon megjegyezem, az illető kereszténydemokrata politikus.) Na és persze az átlátszó, olcsó hazudozás miatt is kezd az a bizonyos pohár betellni. Példaként említeném Nelli Kroes médiaügyi biztos és Navracsics Tibor összeszólalkozását egy brüsszeli, Magyarországról tartandó meghallgatáson. A holland politikus csupán egy megerősítést kért a miniszterelnök helyettestől, hogy az ő általa tett javaslatokat megteszik e. Navracsics azt felelte, ha ez nem ütközik a mi törvényeinkbe. (Hangos nevetés a teremben.) Kroes azonnal visszavágott: "Az irodámban még mást mondott". (Megjegyzem, ez alig pár órával az eset előtt történt.) A magyar miniszter tulajdonképpen belehazudott a médiabiztos arcába. Remélem, mikor legközelebb bemegy a templomba (mert szerintem jár oda), akkor a pap a szószéken éppen a hazugság jézusi helytelenítéséről fog éppen beszélni. De melegen ajánlom számára a Tíz parancsolat, "Ne hazudj" kitételét is. Nem ártana egy teológustól korrepet venni, csak az ne Semjén Zsolt legyen.


Nem csak külügyi fronton, de itthon is kezd tarthatatlan lenni a helyzet. Hétfőn, egy hét gyaloglás után a Parlament elé érkezett az éhségmenet. A Munkát, kenyeret zarándoklat Miskolcról indult múlt hét elején, Tóth Imre munkanélküli olvasztár vezetésével. Egy utolsó üzenetet hoztak a hatalmába belebolondult Orbánnak: ha nem lesz változás, akkor éhséglázadás fog kitörni. Nagyon könnyen lehet ezt fenyegetésnek venni, de sajnos ezek száraz tények. Borsodban, az éhségmenet tagjai szerint többen éhesen feküdnek le, mert nincs munkájuk. Na persze, a Parlamentből nem lehet ellátni a borsodi mélyszegénységbe, főleg nem a hatalom egyre magasabb trónjáról. Orbán és bagázsa a kapott kétharmadot nem az ország építésére, hanem rombolására használta fel, valamint saját hatalma olyan szintű bebetonozására, aminek ledöntésére lassan már nem is dinamit, hanem földrengés kell.

A volt miniszterelnök pár napra beköltözött Miskolcra, egy avas lakótelepi panelházba. Meghívásra érkezett és szeretné megismerni az ott lakók életét.

Alkalmasabb helyet nem is választhatott volna, hiszen pont az ő kormányzásainak évében, 2008-ban a ún. nevezett Fészekrakó program keretein belül számtalan, problémás elem lepte el a városrészt. Persze, jogos kritika az is, miért nem akkor tett azokért az emberekért, akik közé most beköltözött.Túl azokon a lózungokon, miszerint "hazaáruló, kirabolta, kifosztotta az országot" stb., jó döntés volt elvegyülni azok között, akik nem egy rózsadombi villából szemlélik a világot, hanem egy szűk panelház ablakaiból. Igazából ezt nemcsak politikusoknak, de olyan embereknek is ajánlott, akik sosem élték át azt az érzést, milyen egy társasházban élni. Pláne egy tízemeletesben, és ahol mondjuk nemcsak békés nyugdíjasok laknak, hanem igencsak problémás illetők is. Mind ez persze csak akkor lenne igazi kihívás, ha mondjuk ez fél évig tartana, a fizetés meg mondjuk, a minimálbérben legyen megállapítva. Mindenesetre szép gesztus volt Gyurcsány részéről ez az akció. Jó lenne, ha néhány,  politikusunk is hasonlót cselekedne, amivel át tudja érezni az átlagember problémáit. Legelőször Selmeci Gabriellának kéne elmenni bárhová, ahol egy rokkantnyugdíjas él és próbáljon meg abból a juttatásból megélni, amit az ő párttársai megállapítottak neki. Pintér Sándornak a VIII. kerületi Diószeghy Sámuel utcát javaslom, ahol drogtanya lett egy lakóházból és ahol átérezhetné: nagyon letelt már az a beígért két hét. Orbán Viktornak csak egy III. kerületi panellakást ajánlanék, valahol a Szentendrei út környékén, fél éves beköltözéssel és egy ott lakó keresetével. Meglátjuk, hogyan él meg belőle és miként viseli a helyzetet. Szerintem nem nagyon tolerálná. De igazából magasról letojja az általa „panelprolinak” tartott emberek sorsát. Egy a lényeg: ő neki legyen sok pénze és a gazdagok kapjanak minél több pénzt, mert valóban rászorulnak. Nyekereg a fél éves Audi A6-os, az iPadet is le kellene cserélni, mert már három hónapja van meg és jelent meg új. A többi, hónapról hónapra élő ember megélhetését meg ki nem szarja le? Kit érdekel, hogy ők nem tudnak megélni? Maximum éhen halnak, de nem gond, hiszen mint arra Lázár János keresztenyi, felebaráti és testvéri szeretetből felhívta a figyelmünket: akinek annyi pénze van, az annyit is ér. Látjuk, miként érvényesül ez a filozófia a mindennapokban.