Cucu blogja

Mostantól – ha lehet – semmin se hökkenjünk meg.

Persze, eddig is nagyjából ez volt a hozzáállás az utóbbi négy évben, de április hatodika után már végleg ez a legfontosabb attitűd. Korábban még meg volt hozzá az a jóleső tudat, ha annyira rosszak, akkor leváltjuk őket, még akkor is, ha egyenlőtlenek a feltételek. A franc essen bele, hogy ellopták a magánnyugdíjunkat, majd megtoroljuk. A franc essen bele, hogy írtak egy új alaptörvényt, majd toroljuk. Satöbbi.

Most már tudjuk, ez nem történt meg, utólagos legitimációt kaptak mindenre. Akinek nem tetszik, az lábbal szavazhat, lehet menni Londonba takarítani két diplomával, de cserébe bőven ezer euró felett fog keresni az ember. Egy szabad országba. Persze, ha tetszik, akkor mehetünk Békemenetre, igaz, abból nem tud a gyerekünk egyetemre menni, de sebaj. Vezetőnk a népért dolgozik.

Szóval, sok meglepetést okoztak a fideszes elvtársak az elmúlt négy évben, de mára kitisztult a kép. Ez a többségnek tetszik, a kisebbségnek pedig tudomásul kell venni a történteket. Persze, ez nem azt jelenti, hogy szótlanul és vélemény nélkül, de nem kell csodálkozni.

Meglepődés nélkül kell tudomásul venni, amikor Orbán Viktor azt írta februárban Heisler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének, hogy a Szabadság téri emlékmű kérdésére térjenek vissza húsvét után. Ehhez képest a választások után gyakorlatilag órákkal, mégiscsak elkezdett épülni a gábriel – sasos förmedvény. Természetesen tisztelet illeti azokat, akik immáron talán tizedjére is szétkapták az építést körülvevő kordont, de az eset jól jelzi, kormányunk bárkit átvág a palánkon, ha éppen annak látja szükségét. Az emlékmű meg fog épülni, és ne lepődjünk meg, ha sokakban félelmet és rossz emlékeket vált ki – főleg akik éltek akkor – és totál máshogy érezték meg a német megszállást, mint ahogy most a kormány láttatni szeretné. Mondhatni, belehazudik az arcunkba, de már megszoktuk. A tüntetés sajnos elveszítette valódi célját, csupán arra jó, hogy megmutassa, vannak olyanok, akik nem mennek el szó nélkül minden aljasság mellett. Április hatodikán tudhattuk, miféle emlékmű építése készülődik a Szabadság téren, a többség azonban igent mondott erre is.

Meglepődés nélkül kell tudomásul venni, amikor az új felcsúti stadionról készült képeket nézegetjük. Az internetet elárasztották azok a fotók, amelyek Orbán házi stadionjáról készültek, és elképesztő, milyen látványosra sikeredett mind kívülről, mind belülről. Elég, ha a VIP páholyra gondolunk, ahol a Kedves Vezető háborítatlanul szotyizhat. Április hatodikán tudhattuk, miféle, a személyi kultuszra emlékeztető stadiont építenek Orbán házától lépésekre, a többség azonban igent mondott erre is.

Meglepődés nélkül kell tudomásul venni, amikor azt olvasom, Salgótarján polgármestere kamu közmunkásokat mutogatott a német tévének. Április hatodikán tudhattuk, mennyire aljasok, a többség azonban igent mondott erre is.

Meglepődés nélkül kell tudomásul venni, azt a sok szemétséget, átverést, amit még terveznek és tuti, meg is fognak csinálni. Április hatodikán sejthettük, mi vár ránk, a többség azonban igent mondott erre is.

Persze, lehet fanyalogni, de április hatodikán az esélyét is elszalasztottuk annak, hogy évtizedeken belül érdemi változás legyen. Ezt mostantól egyénileg kell keresni, és nem kollektíven.


(Írásomban a többség kifejezést azokra értem, akik elmentek szavazni. Akik nem voltak, azoknak szándékáról nem rendelkezem ismerettel. Megjegyzem, ez a kérdés, is megérne egy alaposabb vitát, de ebben a cikkben ezt tekintem alapállásnak. - A szerk.)

Tényleg muszáj ennyi milliárdot beleölni ebbe a szánalomba, amit hazánkban labdarúgás címszó alatt művelnek??!!

A péntek esti szénné égésre nincsen mentség. Egyszerűen meg kell hajolni a realitások előtt, máshol értenek a focihoz, idehaza meg nem. Hogy egy klasszikust idézzek, mint ha 11 szabadnapos mosónő lett volna a pályán. A mérkőzés közben azon is elgondolkodtam, lehet, a mieink a pályán sincsenek, csak valami trükkel odatették a képernyőre. Sajnos az az öngól ugyan fejesnek szép volt, de könyörgöm, miért fejeli valaki a saját kapujába a labdát??!!
Még másnap sem tudom értelmezni ezt a förtelmet, amely a sportág szépségeinek olyan szintű megcsúfolása, amelyhez foghatót nem nagyon lehetett látni az utóbbi időkben. Pedig pár éve egyszer már sikerült Málta ellen idegenben kikapni.

A hanyatló Nyugaton a foci jobban megy. Kellene keresni egy másik sportágat, amelyben valóban a világ élmezőnyébe tartozunk, és azzal kellene elsősorban foglalkozni. Nem ezzel a mélyszánalommal, amit itt művelnek. Van elég, amelynek művelőire büszkék lehetünk, és tényleg sikeres. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mint ha ez is ennek a kormánynak a hibája, mivel a magyar futball vergődése kormányokon átívelő rohadás, amelyben mindegyik kabinet derekasan kivette részét. Még is, a tegnap esti …. (ide illesszen mindenki egy nekik tetsző kifejezés) fényében talán érdemes lenne ezt a stadionépítési mániát kicsit átgondolni. Tudom, a jelenlegi vezetés erre nem képes, ha ez a Kedves Vezető hóbortja. Nincs is ezzel semmi gond, jelen sorok írója is permanensen szereti a focit (a nyugati formáját), jó dolog az. A bajok ott kezdődnek, amikor ezek a személyes mániák dominálnak és más fontosabb dolgokra nem jut.

Stadionból is elég lenne egy. Annak VIP – páholyában tudna szotyizni a felcsúti pojáca.

Visszatérve erre az ún. magyar foci nevezetű izéhez, észrevehető a permanens szembenézés hiánya. Valamiért a patópál mentalitás megfelelő volt mindenkinek, senki sem szólt, gyerekek ez egyre szarabb. A posványban néhányan kényelmesen eldagonyáztak, és senkit sem érdekelt, ez már nem az, amit teszem azt az angol, spanyol, vagy olasz első osztályban művelnek. Le kéne szokni az önáltatásról. Nem vagyunk mi sehol sem a világszínvonalhoz képest. Keressünk inkább néhány Csendes – óceáni atollt, amelyeket még biztos megverünk sok góllal. Ez a szint talán még nem fekszi meg a „magyarfoci” gyomrát.
Sajnos, mindig sokat várunk és fájdalmas a valósággal való szembenézés.

Ezt a bejegyzés íródhatott volna 3 hónappal, két, vagy akár öt évvel ezelőtt is. Ugyanazok a konzekvenciák, ugyanazok a körök a nagy vereségek után. Elmondjuk, milyen rossz és változtatni kellene. Aztán semmi sem történik. Ez a mérgező mentalitás független az aktuális kormányok színezetétől. Jön legközelebb is egy hasonló szégyen, megint lehetne egy ilyen posztot írni, de minek??!! Elég lenne azt átmásolnom, és csak kicsit aktualizálni.  Nem értek hozzá, nem tudom, mit lehetne csinálni. Egy biztos, ameddig valódi, érdemi és gyökeres változások nem lesznek, addig csak egy helyben fogunk toporogni a rózsaszín ködben.

Az ember egy idő után belefárad a mesterségesen keltett illózókba. Hiába mond Egervári Sándor, ami persze kötelező kör, de ebből az alapanyagból várat építeni csaknem a csodával határos.  

Attól tartok, nekünk se Bukarest, se Amszterdam nem volt elég.