Cucu blogja

Tudom, árvíz van, de akkor is feltűnő, ahogy a miniszterelnök körberódsózza az árvizet.

                            Vasárnap délután Szentendrén turnézott a miniszterelnök                                                                          Forrás: Facebook

Orbán Viktor szorgalmasan végigkíséri az árvizet. Szinte óráról - órára jelennek meg fényképek, videók, ahogy a miniszterelnök a gátakat járja. És minden reggel sajtótájékoztatót tart.
Dúl az előrehozott kampány, jövőre is kellenek a szavazatok. És ha sikeres az katasztrófahelyzet kezelése, és minden helyszínen ott látjuk ezt a szánalmas dilettánst, ahogy ott áll gumicsizmában, akkor az állampolgár ezt összekapcsolja jövőre: Orbán megmentett minket az árvíztől! Nyilván azt szeretné - amit most egy egész ország -, hogy nagyobb bajok nélkül megússzuk. De ha már jött ez az áradat, akkor kihasználja az alkalmat, hogy a mindenkit megmentő kormányfő szerepében tűnjön fel, nagyrészt szavazatszerzési célból. Elsősorban ezért járja a gátakat, buzgólkodik, mást nem is nagyon enged oda, beleüti mindenbe az orrát, amihez nem ért. Egy jogász irányítja a védekezést??!! Ennyi erővel jelen sorok írója is megtehetné ezt, aki baromira nem ért ehhez. Ha esetleg tudja, hogy van neki valamilyen katasztrófavédelmi tapasztalata vagy ilyen irányú végzettsége, kérem, jelezze és törlöm ezt a bekezdést!

Nagyon nagy bajban vagyunk, ha egy miniszterelnöknek minden a szakterülete. Ez a diktátorok egyik jellemvonása. A homokzsákok tetején szerintem remekül elvannak a mentésben résztvevők egy miniszterelnök nélkül. És most itt nem csak a jelenlegire gondolok. Bajnai Gordonra se lett volna szükség egy nagy árvíz idején, hogy ott kotnyeleskedjen. Mondjuk ő intelligens és nem csinálna ilyet. Sokkal szimpatikusabb lenne, ha szép csendben beállna homokzsákokat lapátolni és mint egy szimpla önkéntes melózna a gáton.

A kormányfő egy szenzációhajhász pojáca, aki mindenhol ott van, ahol megjelenik akárcsak egy kamera is, hogy lássák, mekkora hős, mert itt van a helyzet ura.

Az is félő, hogy csupán azért van jelen, mert ő is tudja, az emberei jóváhagyása nélkül egy önálló döntést se mernek meghozni. Erre kitűnő példa volt a márciusi hóhelyzet, amikor a miniszterelnök Brüsszelben járt, amely köztudottan nekünk nem dirigál. Távollétében nem sok komoly lépés történt, érdekes, amint hazajött, elkezdődött az intézkedés.

Természetesen ezek is csak tünetei az autokratikusan, a központból irányított országoknak, ahol senki se mer tenni egy lépést se a vezető jóváhagyása nélkül.

A másik dolog, hogy Orbán csak akkor érzi magát jól, ha valamivel harcolni tud. Ez a lételeme neki, a nélkül nem tud meglenni. Most talált egy "méltó" ellenfelet, amellyel tud küzdeni. Most végre talált egy értelmes dolgot, az árvizet. Sajnos ő egy ilyen típus. Ha lement az áradat, akkor fog keresni magának valami mást, ami ellen küzdhet. Amikor képzelt ellenfelekkel viaskodik, az sokkal röhejesebb, mint amikor egy valós problémával dacol.
Szinte már előre érzem azt a tömjénfüstöt, amely országszerte szállni fog a hozzájuk hű médiában, ha sikeresen, baj nélkül lemegy az áradat.

Kész szerencse, hogy Felcsúton semmilyen folyó nincs.

(Mielőtt még bárki belekötne, jelezném: jelen sorok írója azért nem is írt cikket egy jó darabig, mert kint volt a gáton és hozzátette a magáét és nem akarta támadni Orbánt, mert most ez a legfontosabb. Persze, amibe bele lehet, abba bele is fognak kötni, nincsenek illúzióim. Jól teszi a miniszterelnök, ha foglalkozik a dologgal, de ez már túlzás.

Azon felül hangsúlyozom, nem a magyar embereket kritizálom, hanem Orbán Viktort. Tudom, őt magát szereti a néppel azonosítani, de akkor is.)

Orbánék lázasan igyekeztek megfelelni az utált Brüsszelnek.


Örvendetes tény a túlzottdeficiteljárás (továbbiakban TDE) alóli kikerülés, de ez csak egy tény. Bármilyen hozsannát zeng a kormány és a hozzá hű (köz)média, a helyén kell a dolgot kezelni. Nem szabad se túl-, se alulreagálni a dolgot. Elhiszem, most van valami Orbán kezébe, amellyel három év kudarc után villogni, de az eredmény kétes, meg kell nézni, mibe került nekünk mindez. A magyar emberek elképesztő szívatásokon vannak túl. A magánnyugdíjpénztári pénzek gátlástalan ellopása és felélése csak egy pont, de ide lehet sorolni az adójóváírás intézményének elvonását és a rokkantnyugídjrendszer megkúrítítását. A felsorolás nem teljes. Attól tartok, ha az egészből vonunk egy egyenleget, nem áll ár-érték arányban az egész. Orbánéknak presztizskérdés volt a TDE alóli kikerülés és nem érdekelte őket, hogy közben a fél ország megitta a levét. A magyar gazdaságpolitika jelenleg sehová sem vezet, továbbra is koncepciótlan. Időközi eredményeket elér, amivel aztán tud villogni, de a semmibe tart.
A TDE alá nagyon hamar vissza is lehet kerülni és nincsen 3 ezer milliárdnyi magánnyugdíjpénz, amit aztán a  fideszes elvtársak ki tudnak zsarolni. Azonfelül nem is az a legégetőbb kérdés, benne vagyunk-e vagy sem. A kormányzat ezt most kétségtelenül úgy fogja beállítani, mint egy óriási fegyvertény, de nem ez a legfontosabb. Ettől még Simicska Lajos ugyanannyi közbeszerzést fog megnyerni, a trafikok zöme fideszes kézben lesz és a reálkeresetek és a fogyasztás sem fog nőni. Életünk alapvető, a Párt által tönkretett részei ugyanúgy részei lesznek mindennapjainknak, ezért indifferens, folyik-e hazánk ellen TDE, vagy sem.

Új ellenfelet kell találnia most Orbánnak, akinek ugyanis mindig harcolnia kell, hogy jól érezze magát. Kíváncsi vagyok, most kit fog találni, akit aztán lehet ostorozni a nap 24 órájában. A miniszterelnök egyébként most annak az Európának felelt meg, aki szerint kettős mércével mért minket. Ennél nagyobb cáfolatot nem is kaphatott volna erre a hülye érvre. (Személyes kedvencem a "rezsieljárás" kifejezés. Az egy dolog, hogy a Word piros hullámmal aláhúzza, mint nem lézető szó. Ennél mulatságosabb baromságot, és a mögtte húzódó demagóg ál-érvrendszert még nem hallottam. - A szerk.) Ha jövőre összeáll a Jobbikkal és kilép az Unióból, akkor már nem kell a TDE, meg mindenféle Brüsszeli baromság miatt aggódnia. Ő ugyanis a kontroll nélküli hatalom feltétlen híve.

Őszintén várom, ki lesz az az új ellenség, aki ellen OV mostantól küzdeni fog.

Kormányunk olyan amatőr, hogy nem látja be: azokat az adókat, amelyeket a nagyvállalatokra kivet, végül az emberek fizetik meg, legyen szó bármiről.


Ez egy közgazdasági alapvetés, hiába is próbál ezzel bárki is hadakozni. Ezt még kétharmaddal sem lehet felülírni, akárhogyan is szeretnék ezt a magukat nagyon nyeregben érző urak. A multi van olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse, a fogyasztó nem. Mindezt a reklámadó kapcsán írom, amelyről elmondható, totál felesleges. Nem ez a pénz fog segíteni minket a túlzottdeficiteljárás alóli kikerülésben. Az az összeg, amit ebből az új (talán harmincadik külön)adóból várnak, elenyésző a költségvetéshez képest és semmi sem indokolja az Európában egyedülálló közteher bevezetését.
Alapvetően nem tartom egy ördögtől való dolognak, hogy fizessenek a multicégek többet, de ezt is ésszel kellene csinálni. Nem úgy, ahogy a kétharmados fideszesek teszik. Ugyanis a reklámadó miatt már a kivonulást fontolgatja az RTL Klub. "Egy nagyon furcsa véletlen egybeesés, hogy éppen az a médiacég lenne a legnagyobb vesztese, amelynek a híradója a legnézettebb, és főműsoridőben keményen bírálja az Orbán-kormány tevékenységét” – mondta el Bajomi-Lázár Péter médiakutató az atv.hu-nak nyilatkozva.
Milyen érdekes véletlenek vannak!


Nos, attól tartok, itt van a relámadó bevezetésének kulcsa. Nem elég nekik semmi, a kisgömböc beindult és mindent fel akar falni. Telhetetlenek azzal, hogy a hazai médiapiacot túnyomórészt ők uralják, a maradék alatt is meg akarják szerezni a totális ellenőrzést. A lépés teljesen jól beleillik az utóbbi három év demokráciafelszámoló lépései közé és ezért sem tartom meglepőnek.

"Szerintem a reklám és a fogyasztó közötti távolság meglehetősen nagy" - vélekedett Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője egy újságírói kérdésre annak kapcsán, hogy miképp gátolható meg a reklámadó fogyasztókra való terhelése. Az atv.hu cikke emlékeztet, ha bevezetik az új adót, akkor nőhetnek a tévés előfizetői díjak, ugyanis a csatornák bevételének egy bizonyos részét a kábelszolgáltatók adják. Ennyit a meglehetősen nagy távolságokról.

Jó hír azonban, hogy Orbánék ezt a se füle-se farka (gazdaság)politikát nem tudják hosszabb ideig csinálni. Ugyanis az ún. unortodoxia éles ellentétet mutat a közgazdaságtannal. Utóbbi nélkül pedig csak ideig-óráig lehet elevickélni. Most még stabilnak tűnik minden, de a rendszer magában hordozza a bukást, így a vég bekövetkezte törvényszerű. És minél magasabban vannak, annál látványosabb az esésük. Fura, hogy pont az az Unió nem hagyja egyik tagországát se csődbe menni, amely ellen Orbán már huzamosabb ideje harcol. Az is nagyon vicces, hogy egyik nap utálják Brüsszelt, a másik nap pedig meg akarnak nekik felelni a túlzottdeficiteljárás kikerülése miatt. Legalább legyen egy konzekvens álláspontjuk, amit permanensen képviselnek, mert így totál hiteltelen amit csinálnak.

Kívánom, az ország élje túl Orbánékat, minél kevesebb károsodás nélkül!

Lelkesen építik a fideszesek azt a szocializmust, amit anno 1990-ben már egyszer leváltott a nép.


Jelen sorok írója a rendszerváltás után született, így csak történelemkönyvekből ismerhette meg az azt megelőző időket. Ennek legfőbb jellemzői azonban a második Orbán - kormány alatt tetten érhetőek. Gondolok itt elsősorban a nagy államosítási lázra, amely az egész kabinet működését jellemzi. Írásomnak az a gondolat ad okot, amit Németh Lászlóné fejlesztési miniszter nyilatkozott a Magyar Nemzetnek. A kormány legtitokzatosabb tagja jelezte, az állam rástartolna a külföldi energiacégek hazai érdekeltségeire, egy újabb rezsicsökkenés esetén. Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató ügyvezetője úgy nyilatkozott, ez nem várható, ugyanis egy tőkehiányos céget megvenni nem jó tranzakció, mivel azt majd fel is kell tőkésíteni. Magyarul, a legatyásodott hazai közműcégekbe pénzt kellene tennie az államnak a működéshez, ezt pedig az adófizetők perkálnak ki.
Valamiért az volt az érzésem mindig is, a kormány tisztában van a cégek valós állapotával, csak addig sanyargatja őket, ameddig itt hagyják az országot és az állam átveheti a szerepüket. Ez alapvetően ellentmond a közgazdaság egyik alapvetésének, de a fideszes az unortodoxia jegyében ezt a tudományágat kvázi lesz..ták az urak. Így bármennyire is amellett szól, minden észérv, hogy ezeket az érdekeltségeket nem kellene megvenni, a kormány még is ráteheti a kezét. A "minden az államé" legyen mottó alapján.

Németh Szilárd, rezsicsökkentő felelős pedig bejelentette, újabb bírságokat kaptak az energiacégek, hogy érezzék a törődést.

Szintén párhuzam a szocializmus és az Orbán - rendszer között, hogy a klientúrájuk zsebét szeretnék kitömni pénzzel és mindent saját maguknak akarnak. A trafikbotrányt már egyszerűen védeni se lehet, ugyanis a napnál is világosabb, hogy a saját párttársak egymás között osztották le, ki kapja a 12%-os cigaretta-árrés és az egyre bővülő termékkínálat miatt az egyre zsírosabb üzletnek ígérkező koncessziókat. Friss hír, hogy a Hír 24 szerint súlyos pénzeket utal a történetesen Németh Szilárd vezette Csepel ökormányzata a Giró Szász és Társai Ügyvédi Irodának. Ez is csak egy példa a sok közül, nyilván több száz ilyet lehetne sorolni. Elég, ha a Közgép állami milliárdjaira gondolunk. Attól tartok, az a pár noikásdoboz ezekben az összegekben elveszik.

Van azonban egy jó hír is: az Orbán - rendszerben benne van a bukás is. Most magas lovon érzik magukat, de innen nagyon nagyot és látványosat lehet esni. Már pedig úgy, ahogy a szocializmus, Orbán se fog örökké uralkodni, még ha nagyon szeretné is.

(Felsorolásomból kihagytam a Felcsúton, a miniszterelnök házának tőszomszédságában épülő több milliárd forintos stadiont, mint a személyi kultusz egyik legegyértelműbb jelét.)

Az, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke is aláírta a Felsőoktatási Kerekasztal hallagtó szerződésről szóló megállapodását, több, igen kényelmetlen kérdést is felvet.

     A Felsőoktatási Kerekasztal résztvevői aláírják a hallagtói szerződésről szóló közös nyilatkozatot az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Az asztal jobbszélén Nagy Dávid HÖOK elnök ül.

Főleg úgy, hogy a decemberben kirobbant diktüntetésekhez a HÖOK is csatlakozott. Később aztán leültek tárgyalni a kormánnyal. Ez magas fokú naivitásra vall, hiszen ezzel a hatalommal lehetetlen egyekzedni. Orbán Viktor dönt érdemben mindenről, ő meg ha a fejébe vesz valamit, akkor kizárt, hogy bárki meg tudja változtatni. Aztán egy kis vita után egyre másra érkeztek a hírek a hallgatói szerződés elvi lehetőségét rögzítő alaptörvénymódosításról. Időközben megalakult a Felsőoktatási Kerekasztal nevű médiahack, amely csak a látszatát adja annak, hogy érdemben folyik valami tárgyalás. Van neki sok fordulója, lehet utána sajtótájékoztatókat tartani és üres frázisokat puffogtatni. (A mai napig nem értem, miért kellett ide Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.)
Amikor felmerült, hogy a Szent Sérthetetlen Alaptörvénybe bekerül a röghöz kötés, a HÖOK bejelentette, kivonul. Majd visszatért. Pedig a kormányzati álláspont nem változott. Miért ült vissza?

Mint ahogy az sem érthető a történetben, miért kötött rész- (majd most később teljes egész) megállapodást a HÖOK és a hatalom? Ugyanis az elejétől fogva látni lehetett, csak apró részletkérdésekben hajlandó engedni a kabinet, az igazi szabályozást, amit ők szerettek volna, ahhoz továbbra is ragaszkodott. Ez jó volt a törvényalkotónak, hiszen a propaganda azt sulykolta, lám mi engedünk, de nektek semmi se elég. A hallgatói érdekképviselet meg azt hitte, elért valamit. Hát nem.  

Jelen sorok írója ott volt tavaly decemberben, a budapesti Műszaki Egyetemen tartott diáktüntetésen, két nappal a tüntetések kirobbanása után. Az egyik szónok Nagy Dávid, a HÖOK elnöke volt, aki az egyik legjobb beszédet mondta. Gyújtó hangú volt, remek hangulatot csinált. Akkor azt hihette az ember, milyen tökös egy társaság, aki kiáll a diákok jogaiért. És amikor megnézi az ember a mai sajtótájékoztatót...a különbség egészen döbbenetes...
Nem tudom, miért paktáltak le a kormánnyal.


Az Orbán Viktor vezette rezsim pedig ismét bizonyítékát adta annak, hogy brilliánsan ért a hatalomtechnikához. A decemberben még egységes diákokat egymás ellen fordította, a korábban a hivatalos HÖOK érdekképviselettel együttműködő Hallgatói Hálózat már tilatkozását fejezi ki a nyilatkozat aláírása miatt. A módszer működött, sikerült megosztaniuk a korábban hihetetlen konzisztens egyetemistákat. Ez a nyilatkozat aláírás egyvalamire nagyon jó:
tud valakire mutogatni a kormány, ha tüntenének a diákok. A ti vezetőtök írta alá velünk megállapodást, mit lázadoztok? A nyilatkozat aláírása után reklamációt nem fogadunk el!

Előfordulhatnak még meglepetések a történetben. Péládul senki se nagyon lepődjön meg, ha a kormány valamit megálalpodást teszem azt felrúg  Tudjuk mennyit ér például Orbán Viktor ígérete, aki már mindent mondott és annak az ellenkezőjét. Mint arra Osztolykán Ágnes felhívta a figyelmet, a felsőktatási törvény javaslatában szerepel a kormány rendeletalkotási joga, ami azt vetíti előre, hogy kézi vezérléssel működtetik majd a rendszert. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a joystick Orbán kezében lesz és ő fog irányítani.

Ha már tanulságok, egyvalamit leszűrhetünk. Tilos pávatáncban kezdeni a Kedves Vezetővel. Ő ennek mestere és aki ilyen játszámát kezd, az csak veszíthet. Legyen ez a végső konzekvenciája ennek a történetnek.