Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Pávatánc egyetemistáknak

Az, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke is aláírta a Felsőoktatási Kerekasztal hallagtó szerződésről szóló megállapodását, több, igen kényelmetlen kérdést is felvet.

     A Felsőoktatási Kerekasztal résztvevői aláírják a hallagtói szerződésről szóló közös nyilatkozatot az Emberi Erőforrások Minisztériumában. Az asztal jobbszélén Nagy Dávid HÖOK elnök ül.

Főleg úgy, hogy a decemberben kirobbant diktüntetésekhez a HÖOK is csatlakozott. Később aztán leültek tárgyalni a kormánnyal. Ez magas fokú naivitásra vall, hiszen ezzel a hatalommal lehetetlen egyekzedni. Orbán Viktor dönt érdemben mindenről, ő meg ha a fejébe vesz valamit, akkor kizárt, hogy bárki meg tudja változtatni. Aztán egy kis vita után egyre másra érkeztek a hírek a hallgatói szerződés elvi lehetőségét rögzítő alaptörvénymódosításról. Időközben megalakult a Felsőoktatási Kerekasztal nevű médiahack, amely csak a látszatát adja annak, hogy érdemben folyik valami tárgyalás. Van neki sok fordulója, lehet utána sajtótájékoztatókat tartani és üres frázisokat puffogtatni. (A mai napig nem értem, miért kellett ide Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.)
Amikor felmerült, hogy a Szent Sérthetetlen Alaptörvénybe bekerül a röghöz kötés, a HÖOK bejelentette, kivonul. Majd visszatért. Pedig a kormányzati álláspont nem változott. Miért ült vissza?

Mint ahogy az sem érthető a történetben, miért kötött rész- (majd most később teljes egész) megállapodást a HÖOK és a hatalom? Ugyanis az elejétől fogva látni lehetett, csak apró részletkérdésekben hajlandó engedni a kabinet, az igazi szabályozást, amit ők szerettek volna, ahhoz továbbra is ragaszkodott. Ez jó volt a törvényalkotónak, hiszen a propaganda azt sulykolta, lám mi engedünk, de nektek semmi se elég. A hallgatói érdekképviselet meg azt hitte, elért valamit. Hát nem.  

Jelen sorok írója ott volt tavaly decemberben, a budapesti Műszaki Egyetemen tartott diáktüntetésen, két nappal a tüntetések kirobbanása után. Az egyik szónok Nagy Dávid, a HÖOK elnöke volt, aki az egyik legjobb beszédet mondta. Gyújtó hangú volt, remek hangulatot csinált. Akkor azt hihette az ember, milyen tökös egy társaság, aki kiáll a diákok jogaiért. És amikor megnézi az ember a mai sajtótájékoztatót...a különbség egészen döbbenetes...
Nem tudom, miért paktáltak le a kormánnyal.


Az Orbán Viktor vezette rezsim pedig ismét bizonyítékát adta annak, hogy brilliánsan ért a hatalomtechnikához. A decemberben még egységes diákokat egymás ellen fordította, a korábban a hivatalos HÖOK érdekképviselettel együttműködő Hallgatói Hálózat már tilatkozását fejezi ki a nyilatkozat aláírása miatt. A módszer működött, sikerült megosztaniuk a korábban hihetetlen konzisztens egyetemistákat. Ez a nyilatkozat aláírás egyvalamire nagyon jó:
tud valakire mutogatni a kormány, ha tüntenének a diákok. A ti vezetőtök írta alá velünk megállapodást, mit lázadoztok? A nyilatkozat aláírása után reklamációt nem fogadunk el!

Előfordulhatnak még meglepetések a történetben. Péládul senki se nagyon lepődjön meg, ha a kormány valamit megálalpodást teszem azt felrúg  Tudjuk mennyit ér például Orbán Viktor ígérete, aki már mindent mondott és annak az ellenkezőjét. Mint arra Osztolykán Ágnes felhívta a figyelmet, a felsőktatási törvény javaslatában szerepel a kormány rendeletalkotási joga, ami azt vetíti előre, hogy kézi vezérléssel működtetik majd a rendszert. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a joystick Orbán kezében lesz és ő fog irányítani.

Ha már tanulságok, egyvalamit leszűrhetünk. Tilos pávatáncban kezdeni a Kedves Vezetővel. Ő ennek mestere és aki ilyen játszámát kezd, az csak veszíthet. Legyen ez a végső konzekvenciája ennek a történetnek.

3 Tovább

Alattvalóképzés mesterfokon

Az önkényuralmi rendszerek egyik legfontosabb ismérve, az, hogy mindenbe bele akarnak szólni. A közügyektől kezdve egészen a magánügyekig. A legaljasabb dolog, ha mindezt az iskolában kezdik el.

Az Origo minap összefoglalta, milyen témák szerepelnek az új Nemzeti Alaptantervben. Egészen elképesztő bekezdéseket lehet találni benne. Az oldal kiemeli a NAT legfontosabb üzenetét, mely a következő: "Magyarország védelme mindenki kötelessége". Elgondolkodtató, ki ellen kell megvédeni hazánkat? A multiktól? A bankoktól? Ugyanis háborús veszély nem fenyeget. Megmutatkozik ebben is Orbán Viktor harci retorikája, aki minden ellen harcol. Felmerül a kérdés, vajon nem ezt a mentalitást szeretnék átültetni a diákok fejébe is? Amit a vezér képvisel, gondolja azt is mindenki. Ki van ez találva. Akiket a NAT megcéloz, a kisiskolásokat, azok fogékonyak mindenre, legfőképp az új gondolatok befogadására. Így könnyen lehet őket befolyásolni is, kire és milyen értékrend szerint szavazzanak. Mindennek állami szinten történő megvalósítása meglehetősen riasztó.
De folytassuk tovább. A létező legnagyobb megdöbbenést számomra a családi életre való felkészítés bekerülése okozta. "Társadalmi elvárásként fogalmazódik meg a nevelési-oktatási intézményeknek a gyermekek nevelésében, az erkölcsi normák közvetítésében, a harmonikus családi minták közvetítésében való fokozott részvétele" - olvasható. Nos, csak nem ők mondják meg, mik az erkölcsi normák és a követendő minták? De bizony. Emellett segítséget kell nyújtani a felelős párkapcsolatok kialakításában és a szexuális kultúra területén is. Remélem mindenkinek képben van Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versének sorai. Ahol kőkeményen leírja, a diktatúrák megjelenését. Szinte most is ugyanaz van. Félelmetes, a pártállam dirigálni akar immár a nemi életünkben is. Be akar szólni a legszentebb és legsérthetetlenebb területbe is. Na húzzanak el a fenébe, amiért azt szeretnék, hogy mindenki olyan legyen, mint ők.

Gazdasági területen is "segítséget nyújt" a Nemzeti Alaptanterv. El tudom ezt képzelni: fúj arra a hárombetűs intézményre, mert mi szabadságharcot folytatunk.
Idézem az Origo cikkének egy mondatát:
1-4. osztályban például az egészséges és káros ételek és italok, a tisztálkodás, öltözködés és a higiénia alapjai mellett a rokonsági és generációs kapcsolatok mibenlétét, a családi gazdálkodás és a takarékosság, valamint a családi munkamegosztás elveit kell elsajátítaniuk a tanulóknak.
Ismét oda lyukadok ki, amire logikusan következik: a Fidesz és a kétharmad bele akar szólni az emberek életébe, mi a jó. Odapofátlankodnak olyan területekre is, ahol az államnak semmi keresnivalója van. Félve kérdezem: céljuk nem a hűséges alattvalók kinevelése? Erre mindenkinek saját magának kell a választ megadnia. Végezetül álljon itt az a vers, amire pár sorral feljebb már utaltam:

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról


Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

0 Tovább

Nem csak Brüsszel kap kokit?

Egy KDNP-s előterjesztés szerint az új közoktatási törvényből kivennék a következő mondatot: „A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”. Vagyis ez azt jelenti, hogy visszatérhet például a körmös. Makarenko szelleme újra kísért?


Az előterjesztő honatya a Hír 24-nek adott erről interjút. Ebben igyekszik megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Miért kell a tanulókat a testi fenyítésnek vagy csak annak a lehetőségének kitenni? Egy igazán jó pedagógus onnan ismerszik meg, hogy megvannak a maga módszerei arra, hogy rendet tegyen az órán. Ha meg erre képtelen, akkor szakmájára alkalmatlan és nem való erre a pályára. Az erőszak az eszköztelenség. Mindenki tudja, aki járt iskolába: az egyes tanárokkal kialakított viszony egyéni. Valaki szereti az adott pedagógust és akad, aki ki nem állhatja. Ez lehet kölcsönös. Na most képzeljük el: innentől kezdve pokol lehet annak a gyereknek az élete, aki egy ilyen állapotban jár iskolába. Ha pocsék napja van a tanárnak, bemegy és úgy vezeti le a nebulókon a rossz kedvét, hogy kioszt néhány kokit és sallert. Mint ahogy azt Orbán tette Brüsszelnek. Csak amíg a miniszterelnök képletesen beszélt, addig ezt a hazánkban tanulók a saját bőrükön is megérezhetik, milyen az, ha egy tanár szeszélyes. Innentől kezdve sokan rettegéssel és félelemmel fognak órára járni, mert jajj, nehogy kapjanak az X vagy Y bácsitól/nénitől. Úgy vélem, ez sért bizonyos emberi jogokat.
Tartok tőle, sok olyan tanár, aki eddig eredmény nélkül fegyelmezett, az hirtelen kokival kezd nevelni. És semmi nem garantálja a fokozatosság elvét. Most gondolok arra, hogy először szóban figyelmezteti az adott illetőt, kilátásba helyezve, milyen retorziókkal jár az, ha viselkedését tovább folytatja. Lehet, olyan is lesz aki, egyből ehhez az eszközhöz folyamodik. (Tartok tőle, hogy nem egy ilyen lesz.) És hiába megy a szülő be reklamálni a fogadóórára, elé lesz tárva a szomorú igazság. Joga van ehhez a pedagógusnak. Nagyon remélem, végül valahogy benne marad ez a mondat. Mert nem lenne méltó Európához, ahol a tanárnak törvényi joga a testi fenyítés..
 

0 Tovább

Cucu blogja

blogavatar

Vélemények szubjektíven, kritikusan.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek