Cucu blogja

Szórakozik a Médiatanács és a Párt is. Vajon hol a vége?

Sajnos, van egy olyan megérzésem, hogy amíg ez egyetlen kormánykritikus adó a sugározni fog, addig ők nem nyugodhatnak meg. Sem ők, sem Orbán Viktor. Ugyanis nekem nagyon erős gyanúm van arra vonatkozóan, hogy ő áll ennek a hátterében, Szalai Annamária pedig csak egy báb. Egyértelmű, mi a cél: el kell hallgattatni a Klubrádiót. A rezsim nem bírja elviselni, ha szembesítik a „zembereket” az ő baklövéseivel és azzal, hogy sikerült egy diktatúrát kiépíteni. Mert lehet szépítgetni a dolgokat, de őszintén be kell vallani: egy autokrata rendszer alakult ki Magyarországon, melynek Orbán Viktor az egyetlen és kizárólagos vezetője. A többi csak látszat. A parlament is csak egy díszlet, mely még fenntartja a demokrácia látszatát. A lényegi dolgok azok úgy is a Kedves Vezető agyában születnek, így felesleges is lenne szavazgatni.

Visszakanyarodva a Klubrádió - ügy újabb fejezetéhez megállítható valami egészen elképesztő dolog. A kétharmados fülkeforradalmárok még az általuk hozott törvényekre is magas ívben tojnak, önmagukat is megcáfolják és van pofájuk ahhoz, hogy egy bírósági ítéletet ne hajtsanak végre. Nem demokrácia az az ország, ahol ilyesfajta események megtörténhetnek. Kíváncsian várom azt a pillanatot, mikor Orbán bejelenti: pár év múlva a fia fogja örökölni a hatalmat. A papagájkommandó aktuális tagja pedig ki fog állni és közölni fogja, hát igen, ezt is az emberek akarták, akik annak idején ezt az alkotmányozó hatalmat adták nekik. És mindezt szemrebbenés nélkül fogják megtenni. Mindez persze vízió és remélem, nem lesz valóság. Nem akarok ijesztgetni, de az urakkal annyira elszaladt a ló, hogy bármit megtehetnek, hogy ez sem elképzelhetetlen.

Immár több százezer embernek kell kimenni ahhoz, hogy ez az orbáni pártállam egy kicsikét is meghátráljon. Van egy olyan érzésem: hamarosan vissza fog köszönni a 2008-as választási szlogenjük: egy ország mondja, elég volt! 

Ma reggel vettem egy Magyar Nemzetet. Mint újságíró jelölt, fontosnak tartom a széles körből való tájékoztatást. Ám arra a sokkra, ami azután történt, hogy beleolvastam az újságba, semmi nem készíthetett fel.


Le kívánom szögezni az elején: semmi bajom sincs a médiummal önmagában. Ők is hozzátartoznak a színes magyar médiához, és én lennék az első tüntető, aki kimenne és tüntetne, ha esetleg valamiért meg akarnák szüntetni. Most csak a tartalmat fogom bírálni.

Amikor olvasgattam a híreket, egy dolgot azonnal leszűrtem: jóformán csak féligazságok találhatóak benne. Amik - nézetem szerint - veszedelmesebbek a hazugságnál. Nézzünk is néhányat. A 3. oldalon rögtön Selmeczi Gabriella nyilatkozatába botlok. "Andor László esetében is jól látszik, hogy a kommunisták különös anyagból vannak gyúrva". Emlékeztetőül itt van néhány név:
Stumpf István :MSZMP tag, Hazafias Népfront alelnök
Kerényi Imre : MSZMP alapszervezeti titkár
Fónagy János : MSZMP tag,
Deutsch Tamás : KISZ titkár
Orbán Viktor : KISZ titkár
Folytathatnám a névsort, van még egy pár név, de előbb talán a saját házuk tájékán kellene körülnézni. Annyira elképesztő, ők kommunistáznak, de azért náluk is akad szép számmal. Semmi gond azzal, ha valaki tagja volt az előző előtti rendszernek (most a kis és nem a nagyhalakra gondolok) és esetleg a Pártban is akad ilyen ember, csak akkor ne mutogassunk ujjal a másikra ilyen téren. Ez több, mint visszatetsző, mondjuk én Selmeczi Gabriellából nem nézek ki többet.

Kedvenc részem jön. "Lapunk tegnap számolt be arról, hogy Andor egy 22 éve írt tanulmányban élesen kritizálta a Nemzetközi Valutaalap működését, akkori véleménye szerint az IMF a 80-as években tovább súlyosbította az eladósodott országok helyzetét. 2008 októberében - amikor a Gyurcsány kormány a valutaalap ajtaján kopogtatott - már másképp vélekedett az IMF-ről: szerinte a Valutaalap a nyolcvanas években a magyar reformok végigviteléhez segített".
Ők beszélnek a máshogy gondolkodásról? Nagyon kilóg a lóláb. Pont az IMF megítélése kapcsán egyik napról a másikra úgy változott a kormány véleménye, hogy csak na. Egyszer kipateroljuk őket, másik pillanatban meg már családtagok. Nem vettem akkoriban ezt az újságot, de gyanítom, ennek a gondolkodásnak megfelelően írtak akkor is. Ha a kormány véleménye hetek alatt tud változni, akkor Andor Lászlóé miért nem változhat húsz év alatt? Ennyire szánalmas sorokat írni.
Hangsúlyoznám: sosem volt és nem is lesz bajom az úgynevezett jobboldali sajtó világnézetével. Ők másmilyen szűrön látják a világot, mint én, ezzel önmagában úgy érzem, nincs probléma.

Hirtelen ennyit találtam a hírekben, amiket furcsállottam, holnap jelentkezek a következő résszel, mely a vélemény rovatban található cikkeket állítja pellengére.

Eddie Murphy még mindig zseniális. 50 éves kora ellenére is úgy alakítja ebben a filmben az általa megformált pitiáner tolvaj figurát, mint az 1983-as Szerepcsere című fergeteges vígjátékban. Ebben mutat némi hasonlóságot a két alkotás. Mind a kettőben óvadék fejében kerül ki az előzetes letartóztatásból. Visszaköszönnek a párhuzamok. És meg ne feledkezzek szinkronhangjáról, Dörner Györgyről sem, akit mostanában színházigazgatói kinevezése kapcsán emleget rendszeresen a sajtó. (Ezen kérdés persze egy másik írás témája.) Ő ugyanolyan fantasztikusan hozza az Eddie Murphy - karaktert, mint évekkel ezelőtt. Ben Stiller számára még mindig jól áll a szerencsétlen hős szerep, hiszen a Apádra -, majd annak második részében a Vejedre ütök című filmben is hasonló szerepet alakított, mint ebben a remekműben.

Előkerülnek a morális kérdések is. Miközben jól tudjuk, lopni bűn, de egy csalótól is az? Bármilyen jogos a felháborodás, törvénytelen dolgot nem lehet elkövetni, mert annak megvannak a maga következményei. A történet alapja, hogy miután egy simlis lenyúlja a toronyház alkalmazottjainak minden vagyonát, páran elhatározzák, visszaszerzik azt, ami az övék. Ebbe az akciójukba bevonják a kisstílű tolvajt, akit Eddie Murphy alakít. Lehetetlennek tűnik a vállalkozás, de a csapat mégis nekivág. Számtalan megpróbáltatás éri őket, de azért humoruk nem veszik el, miközben néhány pillanatban olyan izgalmakat él át a néző, amelyek elég kevés filmben vannak. Jelen sorok írójának a moziban egy ilyen jelenet alkalmával teljesen vizes is lett mindkét tenyere és mozdulni sem bírt. A beszólások eredetiek, valóban viccesek és amolyan eddiemurphysek. A forgatókönyvíró igyekezett olyan poénokat írni, melyek közérthetőek, ugyanakkor nem mennek át közhelyekbe. Ez nagyon jól sikerült.
A film még egyik másik alkotásra is emlékeztet, ez pedig az Oceans' Eleven. Sok a párhuzam a két történetben. Mind a kettőben egy látszólag lehetetlen helyről próbálnak lopni a főszereplők, alaposan felkészülnek akciójukra, akadnak gigszerek is a végrehajtás közben. Csak a Hogyan lopjunk felhőkarcolót azért más. Van benne humor és ezek a hősök nem éppen a legjobb jellemek. Mindegyikük pancser. De talán ez teszi igazán érdekessé az egészet. Ami számomra kiderült az az, hogy Eddie Murphy még mindig a régi és nem véletlenül van helye a legnagyobbak között.