Cucu blogja

Orbán Viktor kijelentette, nem fog össze a Jobbikkal. És most jöttünk le a falvédőről.

Nem tudom, van-e még valaki, aki elhiszi azt a sok hazugságot és marhaságot, amit Orbán összehordott itt az utóbbi 23 évben. Elvégre annak idején is azt mondta, a kisgazdákkal nem lép koalícióra. És láss csodát, 1998-ban mégis megtörtént. Nemhiába, ő is megmondta, ne azt figyeljék, amit mond, hanem amit csinál. 13 évvel ezelőtt már láttuk mit mondott és mi lett belőle. Nem, mint ha olyan égbekiáltó gond lett volna, csak akkor ne mondjon mást, legyen következetes. Néha már az is megfordul a fejemben, a Kedves Vezető totál hülyének nézi a saját szavazóit.

Szemernyi kétségünk se lehet afelől, ha érdekei valaha bármilyen okból kifolyólag úgy kívánják, fog a Jobbikkal kormányozni. Minden tettét a hatalomért és annak megtartásának rendel alá. Mondott ő már sok mindent, amiket aztán másnap nemegyszer felül is írt. Biztos vagyok benne, amikor ezek a mondatok a feledés homályába merülnek, akkor félrerakja, ha a hatalomban akar maradni. És ha még hozzátesszük Vona Gábornak, a Jobbik elnökének tavalyi mondatait, hogy akár a Fidesszel is összefognak a nemzetellenes MSZP eltakarításáért....

Orbán szerint a Jobbik növekvő veszély és nem lenne jó a demokráciára nézve, ha külső támogatásukkal alakítson kisebbségi kormányt. Olyan furcsa hallani ezt tőle, mikor pontosan ő maga jelenti a veszélyt arra a megmaradt demokráciára, ami uralkodása után még nyomokban megmaradt az országban. És addig nem is lesz nyugodt, ameddig nem valósul meg víziója, hogy ő marad hatalmon, ameddig szeretne. A látszat fennmarad, lesznek ellenzéki pártok, lehet tüntetni, a Parlament ülésezik, bár Kövér Lászlótól tudjuk, méltatlan egyáltalán az is, hogy az ellenzék ott ülhet. Az érdemi dolgokba senkinek sincs beleszólása, mert azok Orbán fejében dőlnek el. Ezek az operettdemokrácia jellemzői.

Szinte az is hihetetlen, Orbán már totál elveszítette a realitásérzékét és már a látszatra se ügyel. Mi sem bizonyítja mindezt, mint hogy minap Tarlós István társaságában az új Mercedes busz próbaútján lényegében kijelentette, ha nem tetszik neki, kié egy épület, akkor csinál rá egy törvényt, hogy ne legyen az övé. Ezzel beigazolta a külföldi befektetők legrosszabb rémálmait, hogy nincs biztonságban a tulajdonunk. Egy ilyen beszélgetés után ne is lepődjünk meg, ha tömegesen itt hagyják az országot. (Egyesek nyilván most elkezdik magyarázni nem ezt mondta. A mondat mögött húzódó filozófia az ijesztő.)

Sajnos az Alaptörvényben sincs benne a magántulajdonhoz való jog, így aztán senki ne pampogjon, ha egyszer csak ráteszi az állam a kezét, bármire, ami nem az övé.
Ami még elképesztőbb, a Kedves Vezető ezeket a hihetetlen és rémes mondatokat nem zárt szobákból kiszivárgó felvételeken mondja el, hanem a nyilvánosság előtt, kamerák kereszttüzében. És vajon hány olyan dolog van a fejében, amit el se mond??!!

El kellene gondolkodni, kit is választott meg az ország teljhatalommal a feje fölé.

Jelen sorok írója úgy döntött valamelyik nap este, hogy megnézi a Hír TV, esti, 21 órás kiadását. Nem jó dolog ugyanis kizárólag egyfelől tájékozódni, látni kell, hogy ott is mi megy. Mennek a bejátszások és egyszer csak az a riport következik, ahol a demokratikus ellenzék tárgyalásairól szól. Itt a hírolvasó felsorolja a résztvevőket...MSZP, Gyurcsány - párt....na itt álljunk meg egy szóra! Sosem volt a szívem csücske a DK és annak vezetője, a volt miniszterelnök, de miért nem lehet kimondani párt nevét? Nem úgy hívják őket ugyanis. Azt sugallja számomra, hogy azt egyszemélyben Gyurcsány Ferenc irányítja. (A bejátszásban amúgy még egyszer használták a fenti kifejezést - A szerk.) Ennyi erővel akkor nevezhetnénk a Fideszt Orbán - pártnak, hiszen úgy is ő dönt minden kérdésben, tehát teljes joggal hívhatnánk így. De nem tesszük és kimondjuk a nevét. Vajon miért nem lehet a dolgokat nevén nevezni? Milyen hátsó szándéka volt ezzel a húzással a Hír TV szerkesztőinek?


Egyre gázabb, amit mostanában a közmédia művel. Sok botrány volt már az MTVA-ban. Az egész igazából Lomniczi Zoltán kitakarásával kezdődött és azóta sikerül mindig eggyel mélyebbre süllyedni nívótlanságban. Tudjuk, mit művelnek a köztévé előtt demonstrálókkal. (Erről már több bejegyzésem is szól, nem részletezem - A szerk.) Az sem elég, hogy a híradóból gyakorlatilag semmit sem tudunk meg. A rádió túlbuzgó szerkesztői kicenzúrázták Eszterházy Péter színházajánlójából a még Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházról szóló részét és már Dés László sem szívesen látott vendég a Magyar Rádió székházában. A sajtóosztály meg túl sokat magyarázkodik. Sok az elnézéskérés. Ez már feltűnő. És persze pofátlan módon hazudnak is. Nem történt erőszak - Crtl C+Crtl V. Ez mindig beválik, hogy ha a tévészékház előtt tüntetőket megint megtámadja a béke Nobel - díjas biztonsági őr brigád. Miért nem kérdezik meg mondjuk Gilicze Mártát, akit az egyik ilyen békés fellépés során össze-vissza rugdosta pár vagyonőr briganti és súlyos sérüléseket szenvedett? Minden ilyen hír, ami a közmédia háza tájáról érkezik, mind azt sugallja, hogy egy velejéig romlott, a szervilizmus mocsarából már ki sem látszó fideszes propagandagépezettel állunk szembe, amely a mi adóforintjainkból van fenntartva.


Felvetődött mostanában egy esetleges előrehozott választás. Kétségtelen, hogy a Fidesz látványos, ám olcsón eladható ígéretekkel már most belefogott a kampányba (10%-os rezsiárcsökkenés, 13 havi nyugdíj). Miután az Alkotmánybíróság kihúzta a talajt az előzetes választási regisztráció alól, a Fidesz túl nyugodtan beletörődött a dologba. Egy ilyen dolog után az a minimum, hogy egy Békemenet végigmegy a főváros utcáin, de a dolgok másképp alakultak. Nem ehhez szoktunk hozzá az elmúlt időszakból, hogy a skacok ilyen könnyen feladják azt, amit elterveztek, pláne azt, amihez ennyire körömszakadtig ragaszkodtak. Valami machináció van a háttérben, miről még csak ők tudnak. Felmerült az előrehozott választás is. Ennek van néhány előnye is. Még mindig ők vezetnek, tehát simán tudnának nyerni. Az ellenzék egyelőre nem döntötte még el, kit utál jobban: egymást, vagy a jelenlegi kurzust. Van egy rakat diák, aki már a tandíjhoz Orbánt kötik, ők is szavaznak már jövőre, de idén még nem. jelen sorok írójának véleménye az, hogy nem lesz idén előrehozott választás. Ugyanis már nem lenne meg a kétharmad, csak egy szimpla többség. És akkor le kellene ülni mindenkivel, ha mondjuk költségvetést akarnak írni, stb. Ehhez nem füllik a foga a Pártnak, Viktor Vezér egyszemélyben akar mindenről dönteni. Inkább maradnak még egy évet teljhatalommal és azt csinálnak, amit akarnak. Bár ki tudja. A hatalom megtartásáért mindenre képesek és azt teszik meg, ami a legjobbnak látszik az adott pillanatban.

Kezd tarthatatlanná válni a helyzet. Olyan vészjósló jelek sorakoznak, melyek ösztönösen rosszat sejtetnek.

Itt van péládul a miniszterelök, aki lassacskán kezd lebukni kettős beszédével. Mást mond Brüsszelben és mást itthon. Odakint egy kompromisszumkész odalát mutatja, itthon pedig egy megalkuvást nem ismerő "csak az van, amit én mondok" mentalitást képvisel. A gond csak ott van, hogy az Unio nem hülye. Ők is észrevették ezt és kezd nagyon elegük lenni. Na és abból is, amiért Orbán és beosztottjai teljesen, gyakorlatilag egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak. Kitűnő erre Lázár János péládja, aki kiment haverkodni Berlinbe, majd a külügyi biztosság elnöke a létező legdimplomatikusabban elküldte őt a fenébe. (Szabadjon megjegyezem, az illető kereszténydemokrata politikus.) Na és persze az átlátszó, olcsó hazudozás miatt is kezd az a bizonyos pohár betellni. Példaként említeném Nelli Kroes médiaügyi biztos és Navracsics Tibor összeszólalkozását egy brüsszeli, Magyarországról tartandó meghallgatáson. A holland politikus csupán egy megerősítést kért a miniszterelnök helyettestől, hogy az ő általa tett javaslatokat megteszik e. Navracsics azt felelte, ha ez nem ütközik a mi törvényeinkbe. (Hangos nevetés a teremben.) Kroes azonnal visszavágott: "Az irodámban még mást mondott". (Megjegyzem, ez alig pár órával az eset előtt történt.) A magyar miniszter tulajdonképpen belehazudott a médiabiztos arcába. Remélem, mikor legközelebb bemegy a templomba (mert szerintem jár oda), akkor a pap a szószéken éppen a hazugság jézusi helytelenítéséről fog éppen beszélni. De melegen ajánlom számára a Tíz parancsolat, "Ne hazudj" kitételét is. Nem ártana egy teológustól korrepet venni, csak az ne Semjén Zsolt legyen.


Nem csak külügyi fronton, de itthon is kezd tarthatatlan lenni a helyzet. Hétfőn, egy hét gyaloglás után a Parlament elé érkezett az éhségmenet. A Munkát, kenyeret zarándoklat Miskolcról indult múlt hét elején, Tóth Imre munkanélküli olvasztár vezetésével. Egy utolsó üzenetet hoztak a hatalmába belebolondult Orbánnak: ha nem lesz változás, akkor éhséglázadás fog kitörni. Nagyon könnyen lehet ezt fenyegetésnek venni, de sajnos ezek száraz tények. Borsodban, az éhségmenet tagjai szerint többen éhesen feküdnek le, mert nincs munkájuk. Na persze, a Parlamentből nem lehet ellátni a borsodi mélyszegénységbe, főleg nem a hatalom egyre magasabb trónjáról. Orbán és bagázsa a kapott kétharmadot nem az ország építésére, hanem rombolására használta fel, valamint saját hatalma olyan szintű bebetonozására, aminek ledöntésére lassan már nem is dinamit, hanem földrengés kell.

Az önkényuralmi rendszerek egyik legfontosabb ismérve, az, hogy mindenbe bele akarnak szólni. A közügyektől kezdve egészen a magánügyekig. A legaljasabb dolog, ha mindezt az iskolában kezdik el.

Az Origo minap összefoglalta, milyen témák szerepelnek az új Nemzeti Alaptantervben. Egészen elképesztő bekezdéseket lehet találni benne. Az oldal kiemeli a NAT legfontosabb üzenetét, mely a következő: "Magyarország védelme mindenki kötelessége". Elgondolkodtató, ki ellen kell megvédeni hazánkat? A multiktól? A bankoktól? Ugyanis háborús veszély nem fenyeget. Megmutatkozik ebben is Orbán Viktor harci retorikája, aki minden ellen harcol. Felmerül a kérdés, vajon nem ezt a mentalitást szeretnék átültetni a diákok fejébe is? Amit a vezér képvisel, gondolja azt is mindenki. Ki van ez találva. Akiket a NAT megcéloz, a kisiskolásokat, azok fogékonyak mindenre, legfőképp az új gondolatok befogadására. Így könnyen lehet őket befolyásolni is, kire és milyen értékrend szerint szavazzanak. Mindennek állami szinten történő megvalósítása meglehetősen riasztó.
De folytassuk tovább. A létező legnagyobb megdöbbenést számomra a családi életre való felkészítés bekerülése okozta. "Társadalmi elvárásként fogalmazódik meg a nevelési-oktatási intézményeknek a gyermekek nevelésében, az erkölcsi normák közvetítésében, a harmonikus családi minták közvetítésében való fokozott részvétele" - olvasható. Nos, csak nem ők mondják meg, mik az erkölcsi normák és a követendő minták? De bizony. Emellett segítséget kell nyújtani a felelős párkapcsolatok kialakításában és a szexuális kultúra területén is. Remélem mindenkinek képben van Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versének sorai. Ahol kőkeményen leírja, a diktatúrák megjelenését. Szinte most is ugyanaz van. Félelmetes, a pártállam dirigálni akar immár a nemi életünkben is. Be akar szólni a legszentebb és legsérthetetlenebb területbe is. Na húzzanak el a fenébe, amiért azt szeretnék, hogy mindenki olyan legyen, mint ők.

Gazdasági területen is "segítséget nyújt" a Nemzeti Alaptanterv. El tudom ezt képzelni: fúj arra a hárombetűs intézményre, mert mi szabadságharcot folytatunk.
Idézem az Origo cikkének egy mondatát:
1-4. osztályban például az egészséges és káros ételek és italok, a tisztálkodás, öltözködés és a higiénia alapjai mellett a rokonsági és generációs kapcsolatok mibenlétét, a családi gazdálkodás és a takarékosság, valamint a családi munkamegosztás elveit kell elsajátítaniuk a tanulóknak.
Ismét oda lyukadok ki, amire logikusan következik: a Fidesz és a kétharmad bele akar szólni az emberek életébe, mi a jó. Odapofátlankodnak olyan területekre is, ahol az államnak semmi keresnivalója van. Félve kérdezem: céljuk nem a hűséges alattvalók kinevelése? Erre mindenkinek saját magának kell a választ megadnia. Végezetül álljon itt az a vers, amire pár sorral feljebb már utaltam:

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan

pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

Fura, ahogy néhány honfitársam látja a világot. Miközben Orbánék leépítik a totális magyar demokráciát, sokan még mindig áhítattal tekintenek szeretett vezérükre. A hit, még buzgólkodik bennük.

Nem akarom  egyszerűen elhinni, hogy hazánkban elég sokan nem szeretnek racionálisan gondolkodni, helyette inkább hisznek valamiben. Ez roppant egyszerű, hiszen ha megmondják fentről a tutit, akkor le van véve a vállukról a rossz döntés esetleges felelőssége. Többek között ennek is köszönhető az a bizonyos kétharmad. No meg Orbán Viktornak, aki úgy tudja hülyíteni a népet, hogy csak na. Furcsa, Gyurcsány Ferencet sokkal többen utálják azért, amiért egy zárt frakcióülésen csúnyákat mondott. Tulajdonképpen az egy mea culpának is tekinthető, hiszen beismerte, nem mondott igazat. Sokkal szimpatikusabb ez, mint mikor egy politikus kijelenti magáról, ő sohasem hazudott. Illetve szintén csak zárt körben a választások előtt, megmondta, ne figyeljenek arra amit azért mond, hogy megválasszák. Egyszerűen nem tudom, mikor kezd el az ország azon fele is gondolkodni, akik ezt nem tette eddig meg.

Mert mi is zajlik valójában? Gyakorlatilag az összes pozíciót saját emberükkel töltötte fel, mindent a rokonok és haverok irányítanak. Azonfelül még olyan adórendszert is vezetnek be, mely nem a szegény, hónapról-hónapra élőket segíti, hanem az amúgy is gazdagokat teszi még gazdagabbá. Egyre kevesebb az átlagember fizetése, de természetesen az sokkal nagyobb gond, ha valaki csúnyán beszél, mint miniszterelnök. Azt nem értem, az öszödi beszéd hatására ezrek mentek ki tüntetni. De mikor a kormány lenyúlta a magánnyugdíjpéztártagok minden befizetését, akkor vajon miért nem váltott ki hasonló reakciókat? Sajnos megmutatkozott, sokan érzelmi alapon politizálnak és nem a józan eszükre hallgatnak. Nézzük meg például az SZDSZ nevű egykori formációt. A 2006-os választásokon 6%-ot értek el. De fokozatosan jöttek az olyan lépések és arcok (gondolok itt elsősorban Horváth Ágnes egészségügyi miniszterre), aki miatt szavazóik azt mondták: köszönöm, de legközelebb nem fogok rátok szavazni. Meg is lehet nézni, hol vannak most. Racionálisan, észérvekre alapozva döntöttek és nem hittek, mint sokan a kormánypártban.
Mert szép dolog persze, mikor kimegy az ember a Fidesz nagygyűlésre, rázni a magyar zászlót, viktorozni és a magyarságtudatunkkal villogni. De előbb utóbb mindenki érezni fogja a pénztárcáján a kormány tevékenységét és akkor már rájönnek: basszus, ezek elveszik a pénzemet! Lehet persze "azelmúltnyolcév"-re hivatkozni, de ez másfél év után rendkívül szánalmasan hangzik, mert senki, aki egy csöppet gondolkodik, nem veszi be. A Matolcsy - Orbán páros kétségtelenül a szakadékba vezeti ezt az országot és Szijjártó Péter mindent meg tud magyarázni.

Vágyálmom, hogy egyszer végre egy olyan országban éljek, ahol a választópolgár nem érzelmi, hanem racionális alapon döntené el, kire szavaz. Nem is tudom, ki mondta, de eszembe jutott gondolata: a Fidesz nem is párt, hanem egyház. Gondoljon csak bele mindenki, miért!