Cucu blogja

 A Magyar Televízió kitakarta a Híradóban a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét. Miközben Tőkés László nyilatkozott, Lomnici Zoltánt azzal a módszerrel retusálták ki, mellyel a bűnözőket szokták kitakarni - adta hírül az Index. 

A 168 óra emlékeztet: az a fajta képhamisítás, amikor szereplőket retusálnak ki a képből a sztálini Oroszországban volt elterjedt módszer. Sztálin kedvelt módszere volt, hogy egykori párttársaiból ellenségeivé vált személyeket takaríttatta el a fotókról (és nem mellesleg gyilkoltatta meg), gyakran úgy, hogy a manipuláció egyértelmű volt. Jó hír, hogy legalább a Kunigunda útján lapozgatnak történelemkönyveket. 

Ennyit elöljáróban. Szomorú, hogy itt tartunk. Állami szinten megy a hatalomnak nem tetsző emberek hátrányos megkülönböztetése. Miközben olyan szórakoztató műsorokat adnak, melyek nagy nézettségszámot produkálnak, olyan piszkos és alantas módszereket alkalmaznak, melyekre talán az elmúlt 20 évben nem is volt precedens. Lehet persze magyarázkodni, de a lényeg akkor is kendőzetlenül villan meg. Tudatosan tévesztik meg és nézik hülyének a köztévé nézőit. Persze már meg sem lepődök, hiszen hasonló eset  már korábban is volt. Emlékezhetünk arra az esetre, amikor Daniel Cohn-Bendit zöldpárti látogatását manipulálták. Papp Dániel, aki ezért volt felelős, a történtek ellenére hírfőszerkesztő, majd később a közéleti magazinok főnöke is lett - írja a Népszava. A klasszikus, Languszta reggelire című filmben elhangzott mondat jut eszembe: már a látszatra sem ügyelnek. Kitűnően megmutatja, milyen attitűdje van azoknak, akik a köztévé tartalmáért felelnek. Nem véletlen benne a köz szó. Én, mint adófizető jogosan várhatnám el, hogy a valóságnak megfelelő, hírértékkel bíró és mindenféle képtrükk nélkül lássam a dolgokat. Híresztelések szerint egy magánbosszú áll a háttérben, melyre én, baromira nem vagyok kíváncsi. Nagyon nem tud érdekelni, ki kit utál. Undorító, hogy mindezt az átlagnéző is észreveszi. 

Sajnos a kétharmad, a várakozásoknak megfelelően rátelepedett a Magyar Televízióra. A Lomnici-ügy csak egy újabb példája annak, mi is zajlik a köztévében, a háttérben. És néha a képernyőn is.

Végezetül pedig a Hir 24 kettő, vicces képet közölt. Szavak helyett kattintson mindenki, a linkre. Érdemes. :)

Egy KDNP-s előterjesztés szerint az új közoktatási törvényből kivennék a következő mondatot: „A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”. Vagyis ez azt jelenti, hogy visszatérhet például a körmös. Makarenko szelleme újra kísért?


Az előterjesztő honatya a Hír 24-nek adott erről interjút. Ebben igyekszik megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Miért kell a tanulókat a testi fenyítésnek vagy csak annak a lehetőségének kitenni? Egy igazán jó pedagógus onnan ismerszik meg, hogy megvannak a maga módszerei arra, hogy rendet tegyen az órán. Ha meg erre képtelen, akkor szakmájára alkalmatlan és nem való erre a pályára. Az erőszak az eszköztelenség. Mindenki tudja, aki járt iskolába: az egyes tanárokkal kialakított viszony egyéni. Valaki szereti az adott pedagógust és akad, aki ki nem állhatja. Ez lehet kölcsönös. Na most képzeljük el: innentől kezdve pokol lehet annak a gyereknek az élete, aki egy ilyen állapotban jár iskolába. Ha pocsék napja van a tanárnak, bemegy és úgy vezeti le a nebulókon a rossz kedvét, hogy kioszt néhány kokit és sallert. Mint ahogy azt Orbán tette Brüsszelnek. Csak amíg a miniszterelnök képletesen beszélt, addig ezt a hazánkban tanulók a saját bőrükön is megérezhetik, milyen az, ha egy tanár szeszélyes. Innentől kezdve sokan rettegéssel és félelemmel fognak órára járni, mert jajj, nehogy kapjanak az X vagy Y bácsitól/nénitől. Úgy vélem, ez sért bizonyos emberi jogokat.
Tartok tőle, sok olyan tanár, aki eddig eredmény nélkül fegyelmezett, az hirtelen kokival kezd nevelni. És semmi nem garantálja a fokozatosság elvét. Most gondolok arra, hogy először szóban figyelmezteti az adott illetőt, kilátásba helyezve, milyen retorziókkal jár az, ha viselkedését tovább folytatja. Lehet, olyan is lesz aki, egyből ehhez az eszközhöz folyamodik. (Tartok tőle, hogy nem egy ilyen lesz.) És hiába megy a szülő be reklamálni a fogadóórára, elé lesz tárva a szomorú igazság. Joga van ehhez a pedagógusnak. Nagyon remélem, végül valahogy benne marad ez a mondat. Mert nem lenne méltó Európához, ahol a tanárnak törvényi joga a testi fenyítés..