Cucu blogja

Tényleg muszáj ennyi milliárdot beleölni ebbe a szánalomba, amit hazánkban labdarúgás címszó alatt művelnek??!!

A péntek esti szénné égésre nincsen mentség. Egyszerűen meg kell hajolni a realitások előtt, máshol értenek a focihoz, idehaza meg nem. Hogy egy klasszikust idézzek, mint ha 11 szabadnapos mosónő lett volna a pályán. A mérkőzés közben azon is elgondolkodtam, lehet, a mieink a pályán sincsenek, csak valami trükkel odatették a képernyőre. Sajnos az az öngól ugyan fejesnek szép volt, de könyörgöm, miért fejeli valaki a saját kapujába a labdát??!!
Még másnap sem tudom értelmezni ezt a förtelmet, amely a sportág szépségeinek olyan szintű megcsúfolása, amelyhez foghatót nem nagyon lehetett látni az utóbbi időkben. Pedig pár éve egyszer már sikerült Málta ellen idegenben kikapni.

A hanyatló Nyugaton a foci jobban megy. Kellene keresni egy másik sportágat, amelyben valóban a világ élmezőnyébe tartozunk, és azzal kellene elsősorban foglalkozni. Nem ezzel a mélyszánalommal, amit itt művelnek. Van elég, amelynek művelőire büszkék lehetünk, és tényleg sikeres. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mint ha ez is ennek a kormánynak a hibája, mivel a magyar futball vergődése kormányokon átívelő rohadás, amelyben mindegyik kabinet derekasan kivette részét. Még is, a tegnap esti …. (ide illesszen mindenki egy nekik tetsző kifejezés) fényében talán érdemes lenne ezt a stadionépítési mániát kicsit átgondolni. Tudom, a jelenlegi vezetés erre nem képes, ha ez a Kedves Vezető hóbortja. Nincs is ezzel semmi gond, jelen sorok írója is permanensen szereti a focit (a nyugati formáját), jó dolog az. A bajok ott kezdődnek, amikor ezek a személyes mániák dominálnak és más fontosabb dolgokra nem jut.

Stadionból is elég lenne egy. Annak VIP – páholyában tudna szotyizni a felcsúti pojáca.

Visszatérve erre az ún. magyar foci nevezetű izéhez, észrevehető a permanens szembenézés hiánya. Valamiért a patópál mentalitás megfelelő volt mindenkinek, senki sem szólt, gyerekek ez egyre szarabb. A posványban néhányan kényelmesen eldagonyáztak, és senkit sem érdekelt, ez már nem az, amit teszem azt az angol, spanyol, vagy olasz első osztályban művelnek. Le kéne szokni az önáltatásról. Nem vagyunk mi sehol sem a világszínvonalhoz képest. Keressünk inkább néhány Csendes – óceáni atollt, amelyeket még biztos megverünk sok góllal. Ez a szint talán még nem fekszi meg a „magyarfoci” gyomrát.
Sajnos, mindig sokat várunk és fájdalmas a valósággal való szembenézés.

Ezt a bejegyzés íródhatott volna 3 hónappal, két, vagy akár öt évvel ezelőtt is. Ugyanazok a konzekvenciák, ugyanazok a körök a nagy vereségek után. Elmondjuk, milyen rossz és változtatni kellene. Aztán semmi sem történik. Ez a mérgező mentalitás független az aktuális kormányok színezetétől. Jön legközelebb is egy hasonló szégyen, megint lehetne egy ilyen posztot írni, de minek??!! Elég lenne azt átmásolnom, és csak kicsit aktualizálni.  Nem értek hozzá, nem tudom, mit lehetne csinálni. Egy biztos, ameddig valódi, érdemi és gyökeres változások nem lesznek, addig csak egy helyben fogunk toporogni a rózsaszín ködben.

Az ember egy idő után belefárad a mesterségesen keltett illózókba. Hiába mond Egervári Sándor, ami persze kötelező kör, de ebből az alapanyagból várat építeni csaknem a csodával határos.  

Attól tartok, nekünk se Bukarest, se Amszterdam nem volt elég.  

Az utóbbi egy évben szinte rá sem lehet ismerni a Manchester United csatárára, Wayne Rooneyra. Mint ha eltűnt volna belőle valami. Vagy valaki.

Ugye nem csak én emlékszem? 2004-ben, mikor feltűnt a portugáliai Európa Bajnokságon, csodagyerekként emlegették. Volt is rá ok, hiszen bríllírozott a kontinensviadalon, ő lett többek között a legfiatalabb gólszerző. Az év szeptemberében mutatkozott be új klubjában, a Manchester Unitedben, melynek azóta is tagja. Első meccsén rögtön mesterhármast szerezett a Fenerbahce ellen. 2005 szeptemberében egy Villareal elleni idegenbeli, szintén Bajnokok Ligája mérkőzésen kiállították, mert megtapsolta a játékvezetőt, miután az sárgát adott neki. És ez az, ami hiányzik belőle az  utóbbi időkben. A balhésság. Jó, persze a pályán kívül a legtöbb játékosnak volt már valami botránya, de az ő esetében ez hatványozottan igaz. Az általános skandalumhős szerepét most nem ő, hanem Mario Balotteli, a rivális City támadója tölti be. Mondhatni, Ronney beérett. Már a pályán is inkább a játékával tűnik fel, azzal hódítja meg a másnapi újságokat, nem pedig azzal, hogy részegen mit csinált. De hát ő is ember és szórakozhat, elítélni ezért nem lehet.

Ami kétségetelen, a tegnapi esti Wolwerhampton elleni 4-1 után újra a játékával került fókuszba. A győzelemből ő maga két góllal is kivette a részét. De amit láttam rajta, az a higgadtság. Nem reklamál és nem hőzöng a játékvezetői ítéletek után. Úgy hiszem, benőtt a feje lágya. Talán mestere Sir Alex Ferguson "keze" is benne van a dologban. Nyilván felvilágosította, úgy nem fog bekerülni a legnagyobbak közé, ha folyton csak produkálja magát a pályán. Illetve úgy, ha a játékkal van elfoglalva és nem a balhéval. Ezt a stílust sikeresen felvette magára és öröm nézni nagyszerű játékát. Ezzel mindenki nyert.

A tegnapi napon véget értek a Bajnokok Ligája csoportmérkőzései, ahol születtek igazi meglepetések is. A finis kitűnő alkalom arra, hogy visszapillantsunk, mi is történt a viadal ezen szakaszán.

A legnagyobb meglepetés kétségtelenül a Manchester City és United bukása volt. Kétségtelen, a kisebbik(?) városi csapat nehéz csoportba került, a Bayern München, az európai porondon eddig ismeretlen Napoli (leszámítva a maradonai időket) ellen nehéz meccseket is vívott Roberto Mancini alakulata. Bukásukat kétségtelen az okozta, hogy az olaszokat nem tudták megverni. Ezért léptek a déliek tovább. Ez még valahogy érthető. Ami viszont nem az a United bukása. Még sokan legyintettek a csoportkör sorsolása után, milyen mázlisták a Vörös Ördögök, hiszen a Basel-Benfica-Otelul Galati nem tűnt egy világverő hármasnak. Az első intő jel a svájciak manchesteri látogatása volt, amikor a hazaiak jóformán futottak az eredmény után és még így is csak nagy nehezen jött össze az egyenlítés. (3-3 lett amúgy a vége.) De kétségtelen, ami tegnap este történt a St. Jakob Parkban, azok után azt lehet mondani, megérdemelte a United, hogy kiesett. Így maradt számukra az Európa Liga és elképzelhető, ott is kiesnek még a döntő előtt, hiszen akadnak ott is jó csapatok. (Például a szintén kiesett Valencia, a City, a Porto és az Atletico Madrid).

A B csoportban nem történt meglepetés az első helyet illetően, hiszen a papírformának megfelelően az Inter továbbment. A második helyért viszont nagy küzdelem zajlott. A tornán nem sokat mutató francia bajnok Lille hazai pályán leikszelt a BL első körének meglepetéscsapatával, a török Trabzonsporral, így a vendégeké lett a 3. hely. 

Következik a D jelű kvartett, hiszen a C csoportról már a Manchester United kapcsán értekeztem. Itt is jött a várható papírforma, a Real Madrid első lett, a 2. helyért az Ajax és a Lyon küzdött, végül utóbbiak bizonyultak jobbnak a gólarány miatt, a horvát Dinamo Zagreb csapatáról pedig lehetett sejteni, nem fog sok vizet zavarni. Az E-ben az utolsó pillanatig kiélezett volt a helyzet. A Bayern Leverkusen már korábban továbblépett, így a Chelsea és a Valencia között zajlott egy ki-ki küzdelem, melynek végén az angol gárda örülhetett, akik ráadásul még az elsőséget is megszerezték. A F betűvel fémjelezett társaságban az Arsenal elsősége egy pillanatig sem forgott veszélyben, a második helyen a Marseille végzett, nagy meglepetés itt sem történt. Nem úgy mint a G csoportban, ahol a ciprusi APOEL Nicosia nyerte el a csoport legjobbja címet, megelőzve a Portót, a Zenitet és a Sahtar Donceket. Játékstílusuk erőteljesen hasonlít a 2004-ben Európa Bajnokságot nyert görög válogatotthoz. De a továbblépést illetően kétségtelenül ők a Bajnokok Ligája legnagyobb meglepetéscsapata. Végül az utolsó kvartettben a papírforma szerint történt a beosztás, a Barcelona első, a Milan második lett, az Európa Liga szereplésért pedig a cseh Plzen és a belarusz BATE Boriszov harcolt, végül előbbiek jutottak oda be.

Összességében elmondható, érdekes és meglepetésekkel teli mérkőzések zajlottak idén a Bajnokok Ligája csoportmérkőzésein. Remélhetjük csak, hogy a kieséses szakasz is hasonló izgalmakat hoz számunkra.