Cucu blogja

Végletekig széttagolt ország a miénk. Nincsen igazán jó választás, kompromisszumot kell mindig kötni.

Tudom, olyan leszek, mint egy választási szöveg, de akkor is, ez a helyzet. Tudjuk mit épített ki a Fidesz, mit tettek az utóbbi pár évben. Nem ismétlem önmagamat, erről szól tulajdonképpen a blogom. Vannak a szocialisták, amely súlyos csapást kapott a választóktól. Jogosan. Nyolc év kormányzásába beleférnek hibák. Jelen sorok szerzője úgy véli, az MSZP megérdemelt pofont kapott a választóktól 2010-ben. Nincs mit szépítgetni, rászolgáltak. Úgy tűnt, mint ha dirket akarnák elveszíteni a három évvel ezelőtti referendumot. Ezt sugallja, hogy képesek voltak néhény hónappal a választások előtt felemelni a benzin jövedéki adóját. Szerintem itt ment el sok embernek a kedve, hogy az akkortájt még ismeretlen, még szakállas Mesterházy Attila vezette alakulathoz húzzák az ikszet. (Ma már el is felejtettük, hogyan is nézett ki akkortájt. Talán nem is baj. -A szerk.) A politikai realitásérzék totális elvesztéséről tanuskodott, hogy a két választási forduló előtt lebonyolították a 7 nap a demokráciáért programsorozatot. Hát csókolom!!! Miért nem a választások előtt tetszettek gondolkodni ezen? Vagy akkor nem volt olyan fontos a téma?! Nem csoda hát, hogy jelen sorok írójának - mint a magyar nép többségének - elege lett az MSZP-ből. Az emberek változást akartak, és ezt sajnos a Fideszben találták meg. Amely úgy nyert választási kampányt, hogy nem ígért semmit. Ezt kizárólag az ő nyakukba szokás varrni, de ezen a felelősségen a szocialistákkal együtt osztoznak. Ugyanis a ő kormányzásuk vezetett oda, hogy ez megtörténhetett. Eltelt már lassan három év a Fülkeforradalom óta. Azóta az ellenzék is keresztülment és még keresztül is fog menni egy tisztulási folyamaton és sok balhén. Amondó vagyok, adjuk meg nekik újra az esélyt. Orbánnak is megadtuk, aki visszaélt vele. Nagyon remélem, hogy az ellenzék tanult hibáiból. Ezt a gondolatot ők szokták mondani, de jelen sorok írójának egyik alapelve a második esély. Érdemes mindenkinek megadni. Ha nem tudnak élni vele, akkor úgy is el lesznek zavarva a hatalomból. Mint egy normális demokráciában. Kapjanak tőlünk egy újabb lehetőséget, hogy bizonyíthassanak, igenis, tanultak a múlt hibáiból és nem fogják azokat elkövetni. Ha másért nem is, de legalább azért, hogy helyreállíthassák a demokrácia finoman szólva is megtépázott értékrendjét. És azt hiszem, ha ez megtörténik, már megérte.

Sokan azt képzelik, Orbán Viktor autokratikus berendezkedését le lehet váltani azonnal. Tévedés.

Tévedés, ugyanis ehhez idő és rengeteg türelem, kitartás és tüntetés kell. A történelem sem másodpercek, de nem is napok alatt zajlott le, hanem évek, évtizedek alatt, ami innen a XXI.. századból nekünk csupán perceknek tűnik. Ez érzékcsalódás. Nagyon sok szívatásnak, fizetéscsökkentésnek, adóemelésnek kell ahhoz bekövetkezni ahhoz, hogy végre tönkremenjen az Orbán-rendszer. Most még nincs itt az idő. Mert mi lenne, ha egyik pillanatban egyszer csak kijönne a Parlamentből a kormány és azt mondaná, lemondunk? Nos, akkor nézetem szerint az ugyanolyan káros lenne az ország számára, mint ha maradna ez az eszetlen rezsim. Van egy széttagolt és gyenge ellenzék, akiknek céljai ugyanazok, de valahogy mégsem tudnak kompromisszumra jutni és van a náci Jobbik. Utóbbit én ártalmatlan ellenfélnek vélem, akiknek a zsidó és cigánykérdésen kívül annyira nincs is gondolatuk. Ha akad is más, akkor az olyan ordas, amit én a hátam közepére sem kívánok. De az egyértelmű, hogy őket nem akarom kormányon látni. Színházuk már van, remélem, tovább nem terjeszkednek. Van rajtuk kívül az LMP, akikről egy korábbi írásomban már értekeztem és a Demokratikus Koalíció, élükön Gyurcsány Ferenccel, aki kijelenthető, ma Magyarországon a legellenszenvesebb politikus. Rájuk sem hiszem, hogy 7%-nál több ember fog szavazni. De még mindig jobb volt ő miniszterelnöknek, mint Orbán. Nagy kár, ezt sokan nem látják be, de itt is megmutatkozik a morális alapokon való politizálás, mely sehová sem vezet. Sajnos, azt kell mondanom, részben igaza volt a miniszterelnöknek, mikor az egri, kihelyezett frakcióülésen azt mondta, széttöredezett az ellenzék.. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő az egyetlen alternatíva.

Tartok tőle, Magyarország még nem érett a demokráciára. Ha megnézzük ezer éves történelmünket, mikor volt ez az államforma hazánkban, akkor megállapítható, elenyészően kevés alkalommal. Az 1918-as tanácsköztársaságot leszámítva, gyakorlatilag a rendszerváltás és a Fidesz hatalomra kerülése között volt ez a politikai berendezkedés. Előtte volt a királyságtól kezdve a kormányzóságon át a fejedelmekig mindenki. Amik - függetlenül utólagos megítélésüktől - önkényuralmi rendszerek voltak. Demokrácia, ha most mindent egybevetünk, csak nagyon kis szeletében volt történelmünknek. És nem tudtuk megtanulni, használni, becsülni és védelmezni és értékeit észrevenni. Nem is lehetett, hiszen nagyon kicsi volt a rendelkezésre álló idő, így ez nem a mi hibánk. Talán erre jó most ez a korszak, hogy mindezt megértsük.

Ékes példája a szombati, kormány melletti felvonulásnak, hogy Magyarországon nem demokrácia, hanem valami egészen más van.

Észak Korea feeling támadott meg, mikor a tüntetésről készült képeket nézegettem. “Szeretünk Viktor” és hasonló táblákat láttam. A kommunista rezsimben is van ilyen, csak ott máshogy hívják. Lényegében ugyanaz. Bravó. Kitűnően látszott, mennyi hívő tud kimenni az utcára szeretett vezérüket imádni. A legfelháborítóbb a határon túliak jelenléte. Hogy képzelik azt, hogy idejönnek és istenítik azt népnyúzó kormányt, ami szívat engem? Az ő életükre nincs hatással ez az eszetlen önkény. Egy gyakorlati kérdés. Kíváncsi lennék, ha én odamennék Bukarestbe és egy “Éljen Băsescu” táblát lengetnék az utcán. Elküldenének a fenébe és igazuk lenne. A saját országomban hőzöngjek. Teljes joggal mondanák mindezt. Sőt, a Népszava értesülése szerint még pénzt is fizettek jelenlétükért. A lap beszámol arról, miszerint a Falk Miksa utcában egy házmester hallotta, amint nagyváradi magyarok arról beszélnek, fejenként 3500 forintot és egy meleg ebédet kaptak a részvételért. Ez a módszer nem ismeretlen, hiszen tavaly március 15.-én Orbán a Nemzeti Múzeumnál tartott beszédénél fizetett bértapsolókkal vetette magát körül.
Teljesen nyilvánvaló, a szombati megmozdulás résztvevői mennyire hívők. Ennek ékes példája, az ATV fiatal riportnőjének többszöri inzultálása is. Az egyik beszóló szerint “eladta a lelkét”. Ha gondolkodás annak számít, akkor én is ilyen vagyok. Ők hisznek, én gondolkodok. Ebből is látszik, a Fidesz túllépett a politikai part fogalmán és vallás lett, melynek egy központi szereplője van: Orbán Viktor.
Fontos megjegyeznem, nem kell megijedni ettől a tömegtől. A jobboldal mindig is híres volt a mozgósítási képességéről. Ha még marad a sorozatos szívatások ellenére fél millió hívő, az nem elég ahhoz, hogy komoly tényezőként vegyük a Fideszt az Orbán utáni időkre. És ha azt nézzük, hogy a feltevés szerint csupán minden ötödik emberüket mozgósították.


Elemi igazságérzetem háborog, mikor a köztévé, a január másodikai tüntetéshez és ehhez a kormánypárti eseményhez való hozzáállása eszembe jut. Az utóbbi annyira fontos volt, hogy az Este című műsor különkiadással jelentkezett szombaton és nem mellesleg meghamisították a tüntetők számát, ugyanis nem 400, hanem körülbelül 100 ezren voltak. Az ellenzéki megmozdulásról pedig csupán egy 2 perces tudósításban számoltak be és közben azt a látszatot keltették, valójában nincs is ott senki, pedig ugyanannyian voltak, mint a Békemenet résztvevői. Az ellenzéki médiumok nem hallgatták el, mennyien voltak a felvonulók. A másik oldal orgánumai (és most már nyugodtan idesorolhatjuk a közszolgálati adókat is), pedig elbagatellizálták a létszámot. Fájdalmas mindezekről írni.

Több dolgot nem ártana tudatosítani. Először is: a kormánypárti hívők hatalmas tévedésben vannak akkor, amikor azt mondják, Magyarországot támadják. Ez nem igaz. Nem az országot és annak népét, hanem annak dilettáns kormányát kritizálják. Meglehet, ők saját magukat a hazaként aposztrofálják, de akkor a többi,  nem Fidesz szavazó micsoda?
A második: sok kritika jön a jobboldal felől, miszerint mi csak károgunk a diktatúráról és lám, mennyi ellenzéki lap jelenik meg. Az önkényuralmi rendszerek és a demokrácia között elképesztő átmenetek vannak. Nincs olyan, hogy egyik nap ez, aztán a  másikon pedig az. Van egy-két, kormányt kritizáló orgánum, melyet még nem sikerült elhallgattatni. A Klubrádiót sajnos már sikerült.  Akik azt mondják, mint például én is, hogy diktatúra van, nem örömből és nem valamifajta cél miatt mondjuk. Sajnos látjuk, tapasztaljuk a kétharmad pusztító demokrácia ellenességét. Minden elemében emlékeztet egy igazi autokrata rendszerre. Nem az a bajunk, hogy ők vannak hatalmon, hiszen a demokrácia legfontosabb játékszabálya az, most egyszer az van akit én választottam, másszor az, amit más választ. És aki kisebbségben van a véleményével, az fogadja is mindezt el. Nem is a Fidesz a probléma, hanem annak antidemokratikus lépései.
Ezt jó lenne, ha mindenki észrevenné, aki demokráciában és nem egy diktatúrában szeretne élni. Nem úgy, mint most.