Cucu blogja

Nem akarok nagy szavakat használni, de tény, hogy február 18.-a egy határkő lesz a modern Magyarország történetében.

A tét nem kicsi: szólhat-e az egyetlen ellenzéki adó, a Klubrádió. Újabb  bírósági tárgyalás következik, melynek lényege a következő: (Polyák Gábort idézem) "a hétfői ítélet tétje most már az, hogy elhallgat-e a Klubrádió. Ha a bíróság jóváhagyja a Médiatanács döntését, akkor a médiatörvény szerint nincs lehetőség az ideiglenes jogosultság meghosszabbítására. Vagyis az újabb ideiglenes jogosultság feltétele az lenne, hogy a jelenlegi ideiglenes jogosultság lejárta előtt a Médiatanács ugyanerre a frekvenciára újra kiírja a pályázatot. Erről nyáron a jogalkotó egy médiatörvény-módosítással gondoskodott, így most a Médiatanács jóindulatán múlik, arra meg nem alapoznám egy rádió jövőjét sem."

Vajon talpon marad a Klubrádió? Ezt sajnos csak egy ember tudja Magyarországon, vagy talán még ő sem. Nem tudni, milyen hangulatban ébred fel reggel. Ám a történet itt már régen nem nézetekről, hanem magáról a demokráciáról szól. Mekkora lázadást csapott volna a Fidesz, ha a Lánchíd Rádióval fele ennyit csináltak volna??!! Vagy a Hír TV-vel??!! Nekem ne egy féldiktatórikus (vagy talán már egészen az) rendszer médiahivatala mondja meg, mit hallgassak. A fogyasztó úgy is szavaz, ha igény van valamire, akkor az lesz, amire meg nem, az megy a süllyesztőbe. Nem kell ahhoz egy Médiatanács, hogy egy médium eltűnjön: ha nem hallgatják, nem nézik, és nem olvassák, akkor meg fog szűnni. De a választás szabadságát engedjük már át nekik, a nézőknek és a hallgatóknak.

Ha bármilyen szinezetű kormány ilyen undorítóan viselkedne az ellenzékének nyilvánosságával, az ugyanúgy elítélendő lenne. A normális demokráciákhoz ugyanúgy hozzátartozik a Lánchíd Rádió, a Hír TV és még sorolhatnám. Ha velük packázna bármelyik kormány, csak azért, mert ott megkritizálják, az is tűrhetetlen lenne. Szükség van rájuk is, ha azt akarjuk, hogy egy normális világ legyen Magyarországon. Mert annak is engedni kell, hogy elmondja a véleményét, aki nem ért velünk egyet. Ennek kölcsönösen így kellene működni. Hagyni kellene a másikat is élni, nem kiközösíteni, eltűntetni a nemzetből (meg mindenhonnan), csak azért, mert másképp látja a világot.

A Klubrádió vesszőfutása hétfőn eldől. Vagy véget ér, vagy egy új fordulat következik. Ha a Fidesznek annyira fontos a médiaszabadság, mint ahogy néhanapján lehet hallani tőlük, akkor hagyják élni.
Nagy felháborodás akkor sem lesz természetesen, ha megszűnik. Közel 3 millió ember magánnyugdíját lehetett minden következmény és érdemi felháborodás nélkül ellopni. Volt egyszer egy pár száz fős tüntetés, de érdemi változások nem történtek. Itt már arról szól a történet, hogy Orbán Viktor akar-e még a látszatra adni. Kiszámíthatatlan, mi lesz a hétfői ítélet. A jog, az erkölcs a Klubrádió mellett áll. Azonban velük szemben egy olyan hatalom, amellyel szemben nehéz felvenni a kesztyűt.

Végletekig széttagolt ország a miénk. Nincsen igazán jó választás, kompromisszumot kell mindig kötni.

Tudom, olyan leszek, mint egy választási szöveg, de akkor is, ez a helyzet. Tudjuk mit épített ki a Fidesz, mit tettek az utóbbi pár évben. Nem ismétlem önmagamat, erről szól tulajdonképpen a blogom. Vannak a szocialisták, amely súlyos csapást kapott a választóktól. Jogosan. Nyolc év kormányzásába beleférnek hibák. Jelen sorok szerzője úgy véli, az MSZP megérdemelt pofont kapott a választóktól 2010-ben. Nincs mit szépítgetni, rászolgáltak. Úgy tűnt, mint ha dirket akarnák elveszíteni a három évvel ezelőtti referendumot. Ezt sugallja, hogy képesek voltak néhény hónappal a választások előtt felemelni a benzin jövedéki adóját. Szerintem itt ment el sok embernek a kedve, hogy az akkortájt még ismeretlen, még szakállas Mesterházy Attila vezette alakulathoz húzzák az ikszet. (Ma már el is felejtettük, hogyan is nézett ki akkortájt. Talán nem is baj. -A szerk.) A politikai realitásérzék totális elvesztéséről tanuskodott, hogy a két választási forduló előtt lebonyolították a 7 nap a demokráciáért programsorozatot. Hát csókolom!!! Miért nem a választások előtt tetszettek gondolkodni ezen? Vagy akkor nem volt olyan fontos a téma?! Nem csoda hát, hogy jelen sorok írójának - mint a magyar nép többségének - elege lett az MSZP-ből. Az emberek változást akartak, és ezt sajnos a Fideszben találták meg. Amely úgy nyert választási kampányt, hogy nem ígért semmit. Ezt kizárólag az ő nyakukba szokás varrni, de ezen a felelősségen a szocialistákkal együtt osztoznak. Ugyanis a ő kormányzásuk vezetett oda, hogy ez megtörténhetett. Eltelt már lassan három év a Fülkeforradalom óta. Azóta az ellenzék is keresztülment és még keresztül is fog menni egy tisztulási folyamaton és sok balhén. Amondó vagyok, adjuk meg nekik újra az esélyt. Orbánnak is megadtuk, aki visszaélt vele. Nagyon remélem, hogy az ellenzék tanult hibáiból. Ezt a gondolatot ők szokták mondani, de jelen sorok írójának egyik alapelve a második esély. Érdemes mindenkinek megadni. Ha nem tudnak élni vele, akkor úgy is el lesznek zavarva a hatalomból. Mint egy normális demokráciában. Kapjanak tőlünk egy újabb lehetőséget, hogy bizonyíthassanak, igenis, tanultak a múlt hibáiból és nem fogják azokat elkövetni. Ha másért nem is, de legalább azért, hogy helyreállíthassák a demokrácia finoman szólva is megtépázott értékrendjét. És azt hiszem, ha ez megtörténik, már megérte.

Sokan azt képzelik, Orbán Viktor autokratikus berendezkedését le lehet váltani azonnal. Tévedés.

Tévedés, ugyanis ehhez idő és rengeteg türelem, kitartás és tüntetés kell. A történelem sem másodpercek, de nem is napok alatt zajlott le, hanem évek, évtizedek alatt, ami innen a XXI.. századból nekünk csupán perceknek tűnik. Ez érzékcsalódás. Nagyon sok szívatásnak, fizetéscsökkentésnek, adóemelésnek kell ahhoz bekövetkezni ahhoz, hogy végre tönkremenjen az Orbán-rendszer. Most még nincs itt az idő. Mert mi lenne, ha egyik pillanatban egyszer csak kijönne a Parlamentből a kormány és azt mondaná, lemondunk? Nos, akkor nézetem szerint az ugyanolyan káros lenne az ország számára, mint ha maradna ez az eszetlen rezsim. Van egy széttagolt és gyenge ellenzék, akiknek céljai ugyanazok, de valahogy mégsem tudnak kompromisszumra jutni és van a náci Jobbik. Utóbbit én ártalmatlan ellenfélnek vélem, akiknek a zsidó és cigánykérdésen kívül annyira nincs is gondolatuk. Ha akad is más, akkor az olyan ordas, amit én a hátam közepére sem kívánok. De az egyértelmű, hogy őket nem akarom kormányon látni. Színházuk már van, remélem, tovább nem terjeszkednek. Van rajtuk kívül az LMP, akikről egy korábbi írásomban már értekeztem és a Demokratikus Koalíció, élükön Gyurcsány Ferenccel, aki kijelenthető, ma Magyarországon a legellenszenvesebb politikus. Rájuk sem hiszem, hogy 7%-nál több ember fog szavazni. De még mindig jobb volt ő miniszterelnöknek, mint Orbán. Nagy kár, ezt sokan nem látják be, de itt is megmutatkozik a morális alapokon való politizálás, mely sehová sem vezet. Sajnos, azt kell mondanom, részben igaza volt a miniszterelnöknek, mikor az egri, kihelyezett frakcióülésen azt mondta, széttöredezett az ellenzék.. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő az egyetlen alternatíva.

Tartok tőle, Magyarország még nem érett a demokráciára. Ha megnézzük ezer éves történelmünket, mikor volt ez az államforma hazánkban, akkor megállapítható, elenyészően kevés alkalommal. Az 1918-as tanácsköztársaságot leszámítva, gyakorlatilag a rendszerváltás és a Fidesz hatalomra kerülése között volt ez a politikai berendezkedés. Előtte volt a királyságtól kezdve a kormányzóságon át a fejedelmekig mindenki. Amik - függetlenül utólagos megítélésüktől - önkényuralmi rendszerek voltak. Demokrácia, ha most mindent egybevetünk, csak nagyon kis szeletében volt történelmünknek. És nem tudtuk megtanulni, használni, becsülni és védelmezni és értékeit észrevenni. Nem is lehetett, hiszen nagyon kicsi volt a rendelkezésre álló idő, így ez nem a mi hibánk. Talán erre jó most ez a korszak, hogy mindezt megértsük.