Cucu blogja

Az utóbbi egy évben szinte rá sem lehet ismerni a Manchester United csatárára, Wayne Rooneyra. Mint ha eltűnt volna belőle valami. Vagy valaki.

Ugye nem csak én emlékszem? 2004-ben, mikor feltűnt a portugáliai Európa Bajnokságon, csodagyerekként emlegették. Volt is rá ok, hiszen bríllírozott a kontinensviadalon, ő lett többek között a legfiatalabb gólszerző. Az év szeptemberében mutatkozott be új klubjában, a Manchester Unitedben, melynek azóta is tagja. Első meccsén rögtön mesterhármast szerezett a Fenerbahce ellen. 2005 szeptemberében egy Villareal elleni idegenbeli, szintén Bajnokok Ligája mérkőzésen kiállították, mert megtapsolta a játékvezetőt, miután az sárgát adott neki. És ez az, ami hiányzik belőle az  utóbbi időkben. A balhésság. Jó, persze a pályán kívül a legtöbb játékosnak volt már valami botránya, de az ő esetében ez hatványozottan igaz. Az általános skandalumhős szerepét most nem ő, hanem Mario Balotteli, a rivális City támadója tölti be. Mondhatni, Ronney beérett. Már a pályán is inkább a játékával tűnik fel, azzal hódítja meg a másnapi újságokat, nem pedig azzal, hogy részegen mit csinált. De hát ő is ember és szórakozhat, elítélni ezért nem lehet.

Ami kétségetelen, a tegnapi esti Wolwerhampton elleni 4-1 után újra a játékával került fókuszba. A győzelemből ő maga két góllal is kivette a részét. De amit láttam rajta, az a higgadtság. Nem reklamál és nem hőzöng a játékvezetői ítéletek után. Úgy hiszem, benőtt a feje lágya. Talán mestere Sir Alex Ferguson "keze" is benne van a dologban. Nyilván felvilágosította, úgy nem fog bekerülni a legnagyobbak közé, ha folyton csak produkálja magát a pályán. Illetve úgy, ha a játékkal van elfoglalva és nem a balhéval. Ezt a stílust sikeresen felvette magára és öröm nézni nagyszerű játékát. Ezzel mindenki nyert.

A tegnapi napon véget értek a Bajnokok Ligája csoportmérkőzései, ahol születtek igazi meglepetések is. A finis kitűnő alkalom arra, hogy visszapillantsunk, mi is történt a viadal ezen szakaszán.

A legnagyobb meglepetés kétségtelenül a Manchester City és United bukása volt. Kétségtelen, a kisebbik(?) városi csapat nehéz csoportba került, a Bayern München, az európai porondon eddig ismeretlen Napoli (leszámítva a maradonai időket) ellen nehéz meccseket is vívott Roberto Mancini alakulata. Bukásukat kétségtelen az okozta, hogy az olaszokat nem tudták megverni. Ezért léptek a déliek tovább. Ez még valahogy érthető. Ami viszont nem az a United bukása. Még sokan legyintettek a csoportkör sorsolása után, milyen mázlisták a Vörös Ördögök, hiszen a Basel-Benfica-Otelul Galati nem tűnt egy világverő hármasnak. Az első intő jel a svájciak manchesteri látogatása volt, amikor a hazaiak jóformán futottak az eredmény után és még így is csak nagy nehezen jött össze az egyenlítés. (3-3 lett amúgy a vége.) De kétségtelen, ami tegnap este történt a St. Jakob Parkban, azok után azt lehet mondani, megérdemelte a United, hogy kiesett. Így maradt számukra az Európa Liga és elképzelhető, ott is kiesnek még a döntő előtt, hiszen akadnak ott is jó csapatok. (Például a szintén kiesett Valencia, a City, a Porto és az Atletico Madrid).

A B csoportban nem történt meglepetés az első helyet illetően, hiszen a papírformának megfelelően az Inter továbbment. A második helyért viszont nagy küzdelem zajlott. A tornán nem sokat mutató francia bajnok Lille hazai pályán leikszelt a BL első körének meglepetéscsapatával, a török Trabzonsporral, így a vendégeké lett a 3. hely. 

Következik a D jelű kvartett, hiszen a C csoportról már a Manchester United kapcsán értekeztem. Itt is jött a várható papírforma, a Real Madrid első lett, a 2. helyért az Ajax és a Lyon küzdött, végül utóbbiak bizonyultak jobbnak a gólarány miatt, a horvát Dinamo Zagreb csapatáról pedig lehetett sejteni, nem fog sok vizet zavarni. Az E-ben az utolsó pillanatig kiélezett volt a helyzet. A Bayern Leverkusen már korábban továbblépett, így a Chelsea és a Valencia között zajlott egy ki-ki küzdelem, melynek végén az angol gárda örülhetett, akik ráadásul még az elsőséget is megszerezték. A F betűvel fémjelezett társaságban az Arsenal elsősége egy pillanatig sem forgott veszélyben, a második helyen a Marseille végzett, nagy meglepetés itt sem történt. Nem úgy mint a G csoportban, ahol a ciprusi APOEL Nicosia nyerte el a csoport legjobbja címet, megelőzve a Portót, a Zenitet és a Sahtar Donceket. Játékstílusuk erőteljesen hasonlít a 2004-ben Európa Bajnokságot nyert görög válogatotthoz. De a továbblépést illetően kétségtelenül ők a Bajnokok Ligája legnagyobb meglepetéscsapata. Végül az utolsó kvartettben a papírforma szerint történt a beosztás, a Barcelona első, a Milan második lett, az Európa Liga szereplésért pedig a cseh Plzen és a belarusz BATE Boriszov harcolt, végül előbbiek jutottak oda be.

Összességében elmondható, érdekes és meglepetésekkel teli mérkőzések zajlottak idén a Bajnokok Ligája csoportmérkőzésein. Remélhetjük csak, hogy a kieséses szakasz is hasonló izgalmakat hoz számunkra.

Eddie Murphy még mindig zseniális. 50 éves kora ellenére is úgy alakítja ebben a filmben az általa megformált pitiáner tolvaj figurát, mint az 1983-as Szerepcsere című fergeteges vígjátékban. Ebben mutat némi hasonlóságot a két alkotás. Mind a kettőben óvadék fejében kerül ki az előzetes letartóztatásból. Visszaköszönnek a párhuzamok. És meg ne feledkezzek szinkronhangjáról, Dörner Györgyről sem, akit mostanában színházigazgatói kinevezése kapcsán emleget rendszeresen a sajtó. (Ezen kérdés persze egy másik írás témája.) Ő ugyanolyan fantasztikusan hozza az Eddie Murphy - karaktert, mint évekkel ezelőtt. Ben Stiller számára még mindig jól áll a szerencsétlen hős szerep, hiszen a Apádra -, majd annak második részében a Vejedre ütök című filmben is hasonló szerepet alakított, mint ebben a remekműben.

Előkerülnek a morális kérdések is. Miközben jól tudjuk, lopni bűn, de egy csalótól is az? Bármilyen jogos a felháborodás, törvénytelen dolgot nem lehet elkövetni, mert annak megvannak a maga következményei. A történet alapja, hogy miután egy simlis lenyúlja a toronyház alkalmazottjainak minden vagyonát, páran elhatározzák, visszaszerzik azt, ami az övék. Ebbe az akciójukba bevonják a kisstílű tolvajt, akit Eddie Murphy alakít. Lehetetlennek tűnik a vállalkozás, de a csapat mégis nekivág. Számtalan megpróbáltatás éri őket, de azért humoruk nem veszik el, miközben néhány pillanatban olyan izgalmakat él át a néző, amelyek elég kevés filmben vannak. Jelen sorok írójának a moziban egy ilyen jelenet alkalmával teljesen vizes is lett mindkét tenyere és mozdulni sem bírt. A beszólások eredetiek, valóban viccesek és amolyan eddiemurphysek. A forgatókönyvíró igyekezett olyan poénokat írni, melyek közérthetőek, ugyanakkor nem mennek át közhelyekbe. Ez nagyon jól sikerült.
A film még egyik másik alkotásra is emlékeztet, ez pedig az Oceans' Eleven. Sok a párhuzam a két történetben. Mind a kettőben egy látszólag lehetetlen helyről próbálnak lopni a főszereplők, alaposan felkészülnek akciójukra, akadnak gigszerek is a végrehajtás közben. Csak a Hogyan lopjunk felhőkarcolót azért más. Van benne humor és ezek a hősök nem éppen a legjobb jellemek. Mindegyikük pancser. De talán ez teszi igazán érdekessé az egészet. Ami számomra kiderült az az, hogy Eddie Murphy még mindig a régi és nem véletlenül van helye a legnagyobbak között.