Cucu blogja

Nem tudom ki hogyan van vele, de a jelenlegi hatalommal nem vagyok hajlandó ünnepelni.

Volt időszak, amikor még reménykedtem abba, létezhet egyfajta párbeszéd az államhatalommal. Lehet esetleg velük normálisan kommunikálni. Az utóbbi időkben azonban minden illúzióm szertefoszlott. Eljutottam abba a felismerésbe, hogy nem lehet velük tárgyalni. Kíméletlenül végiggázolnak bárkin, ha érdekeik úgy kívánják. Csak optimista révén, mindig élt bennem, talán lehet más. Talán meghallgatják azokat is, akik másképp látják a dolgokat. Sajnos tévedtem. A magyar állam szétrombolásában olyan szintre jutottak el ezek a gazemberek, ahonnan nincs már visszaút. Nehezen bocsátom meg nekik, azt, amit szeretett hazámmal műveltek. Mert bár a demokráciának az a rendje, hogy szavazunk, azt aki kisebbségben marad az elviseli, nem ő van most hatalmon. Sokkal kevésbé utálnám ezt a szánalmas és alattomos brancsot, ha ugyan megcsinálják ezt a sok szemétséget, de a jogállamot békén hagyják. Ha biztosan le lehet őket váltani egy következő választáson. Azonban ez már korántsem 100%, mert a természetük már csak ilyen, a hatalomban akarnak maradni. És persze van pofájuk belehazudni a nép arcába, mi akartuk. Tévedés. Ezt akarta X millió Fidesz – szavazó, a többiek nem.

Egy velejéig romlott, alattomos, és kíméletlen társasággal állunk szembe, amelynek természete más, mint amihez korábban hozzászoktunk. Ki kellene végre mondani, kik ezek valójában és be kellene szüntetni azt a kevés kommunikációt is, ami most van a két oldal között. Aki leül velük egyezkedni és tárgyalni, azt mind csak legitimálja ezeket és azt a rózsaszín illúziót kelti, hogy el lehet érni valamit. Holott ezeket is csak arra használja ez a hatalom, hogy takarózzon velük, itt még jogállam van. Néhány formális változtatást csinálnak, de a lényeg úgy is Orbán Viktoron áll. Ha ő kitalálja, akkor az úgy van. Ezt a rendszert tünteti fel jobb színben az, aki szóba áll velük.
Én már nem akarom, hogy az ellenzék, vagy bárki, akiben van egy szemernyi becsületesség, ezekkel egy platformra kerüljön. El kell felejteni, hogy találunk egy közös minimumot, mert annyira más a gondolkodásuk, hogy nem lehet. A király mezetlen. Ezt végre ki kellene mondani, tényleg és őszintén és nem mismásolni, mert azzal csak a rendszer túlélését segítjük. Nem akarom, hogy még az ünnepek szintjén is közöm legyen ezekhez. Ezért nem nézem meg a tűzijátékot se. Majd ha egy olyan kormány alakul, amelyik vállalható lesz legalább alapvetéseiben, azokkal lehet közös ünnepről beszélni. Ezekkel nem.

Folyton ugyanazok az érvek a kormányközeli sajtóban. Elkúrtuk, hazudtunk. Tök uncsi. Valami új nincs?

Szándékosan nem jobboldalit írok, ugyanis a kormánypárt és a nyomukban engedelmes kutyaként csaholó média ettől roppant messze van bizonyos tekintetben. Az igazi konzervatívok alapvetően egy demokráciában szeretnek élni és nem egy olyan félázsiai, személyi kultusz jellegű országban, amelyben most. Elég csak megnézni Orbán Viktor Facebook oldalán egynéhány kommentet. Olyan szerelmes áhítat csöpög némelyikből, amely valami egészen elképesztő. Ilyen szinten nem lenne szabad imádni egy politikust se. OV profi marketinggel el tudja adni magát a csodálóinak, tegyen bármit is.
Ne ámítsuk magunkat, hogy a racionalitás bármit is nyom a latban. Túlnyomórészt a feltétlen hit dominál. Orbán ezt természetesen ki is használja és meg is lovagolja. Aki meg valami rosszat ír, az nem a nemzet tagja és hazaáruló. A kormányfő tudatos stratégiát épített erre.

És akkor itt térjünk vissza írásom fő témájára, Gyurcsány Ferencre, akiben szavazóinak zöme nem vakon hitt, mint Orbánban, hanem észérvek alapján gondolkodott. Ezért is szavazták le anno azt a pártot. A kormányközeli média pedig rendszeresen lovagol rajta, ami persze nem csoda. Kedvencem, amikor a köztévén - tehát a mindenki adóforintjából üzemeltetett adón - akadt olyan hét, amikor az esti híradóban minden másnap idéztek jó sokat, felirattal, hanggal az öszödi beszédből. Ez egyszerre kelt szánalmat, megdöbbenést és értetlenséget. A hírhedt mondatok 2006-ban hangzottak el. Ami történelem már. (Értelmezésükbe nem akarok belemenni, mert az nem ennek a bejegyzésnek a témája - A szerk.)
Egy híradóban, amely alapvetően friss híreket, bejátszásokat kellene szolgáltatni. Nem hét meg tíz évvel ezelőtti dolgokat. Azokat is csak akkor, ha nagyon indokolt. Attól tartok, ez csak egy olyan ország egyik tünete, ahol nagy baj van.
A kormányhoz közeli sajtó indokolatlanul sokat foglalkozik a volt miniszterelnökkel. Hatalomra kerülésének reális esélye a nullához közelít, de úgy fest, mint ha még így is félnének tőle. Mindig ugyanazok az érvek, miért kell utálni.

Ha esetleg bármelyik kormányközeli csatorna fogyasztója lennék, akkor eléggé megalázva érezném magamat, amiért ennyire tartanak, hogy csak azt a minimális indokot vagyok képes befogadni.

A folytonos öszödözők tulajdonképpen saját magukról bizonyítják be, mennyire tehetségtelenek. Hét év elteltével illene valami frissebb fogást találni Gyurcsányon. Az, hogy évek óta megy az öszödözés, az arra utal, nincs sok muníció odaát, sokszor kell ismételni a régi szlogeneket. (A tönkretette, kifosztotta az országot, stb. és a hasonló intellektuális "érvek" nem játszanak, mert ezek lózungok, amelyeket jól lehet pufogtatni, de értelmük nincs. - A szerk.)

Orbán Viktor azonban szinte naponta szolgáltat valami okosságot. Csak nincsen egy tökös ellenzék, amely lecsapná a magas labdákat. Pártjai inkább egymással szórakoznak. Kár, hogy az életünkre megy a történet.

Nyilván most lesznek olyanok, akik azt mondják, szimpatikus Gyurcsány. Ezt nem állítottam. A volt miniszterelnököt szitokszóvá tette a Fidesz. És különben is, mi van akkor, ha én őt szeretem??!! Jogom van hozzá ugyanúgy, mint azoknak, akik reggel, délben, meg este Orbánt imádják.

Az általa vezetett Demokratikus Koalíció egyébként gyűlést hívott össze Nagy Imre újratemetésének évfordulójára. Akik azt mondogatják, hogy a Gyurcsány csak ne tüntetgessen, azok a demokrácia alapvetéseit kérdőjelezik meg.

Tudom, árvíz van, de akkor is feltűnő, ahogy a miniszterelnök körberódsózza az árvizet.

                            Vasárnap délután Szentendrén turnézott a miniszterelnök                                                                          Forrás: Facebook

Orbán Viktor szorgalmasan végigkíséri az árvizet. Szinte óráról - órára jelennek meg fényképek, videók, ahogy a miniszterelnök a gátakat járja. És minden reggel sajtótájékoztatót tart.
Dúl az előrehozott kampány, jövőre is kellenek a szavazatok. És ha sikeres az katasztrófahelyzet kezelése, és minden helyszínen ott látjuk ezt a szánalmas dilettánst, ahogy ott áll gumicsizmában, akkor az állampolgár ezt összekapcsolja jövőre: Orbán megmentett minket az árvíztől! Nyilván azt szeretné - amit most egy egész ország -, hogy nagyobb bajok nélkül megússzuk. De ha már jött ez az áradat, akkor kihasználja az alkalmat, hogy a mindenkit megmentő kormányfő szerepében tűnjön fel, nagyrészt szavazatszerzési célból. Elsősorban ezért járja a gátakat, buzgólkodik, mást nem is nagyon enged oda, beleüti mindenbe az orrát, amihez nem ért. Egy jogász irányítja a védekezést??!! Ennyi erővel jelen sorok írója is megtehetné ezt, aki baromira nem ért ehhez. Ha esetleg tudja, hogy van neki valamilyen katasztrófavédelmi tapasztalata vagy ilyen irányú végzettsége, kérem, jelezze és törlöm ezt a bekezdést!

Nagyon nagy bajban vagyunk, ha egy miniszterelnöknek minden a szakterülete. Ez a diktátorok egyik jellemvonása. A homokzsákok tetején szerintem remekül elvannak a mentésben résztvevők egy miniszterelnök nélkül. És most itt nem csak a jelenlegire gondolok. Bajnai Gordonra se lett volna szükség egy nagy árvíz idején, hogy ott kotnyeleskedjen. Mondjuk ő intelligens és nem csinálna ilyet. Sokkal szimpatikusabb lenne, ha szép csendben beállna homokzsákokat lapátolni és mint egy szimpla önkéntes melózna a gáton.

A kormányfő egy szenzációhajhász pojáca, aki mindenhol ott van, ahol megjelenik akárcsak egy kamera is, hogy lássák, mekkora hős, mert itt van a helyzet ura.

Az is félő, hogy csupán azért van jelen, mert ő is tudja, az emberei jóváhagyása nélkül egy önálló döntést se mernek meghozni. Erre kitűnő példa volt a márciusi hóhelyzet, amikor a miniszterelnök Brüsszelben járt, amely köztudottan nekünk nem dirigál. Távollétében nem sok komoly lépés történt, érdekes, amint hazajött, elkezdődött az intézkedés.

Természetesen ezek is csak tünetei az autokratikusan, a központból irányított országoknak, ahol senki se mer tenni egy lépést se a vezető jóváhagyása nélkül.

A másik dolog, hogy Orbán csak akkor érzi magát jól, ha valamivel harcolni tud. Ez a lételeme neki, a nélkül nem tud meglenni. Most talált egy "méltó" ellenfelet, amellyel tud küzdeni. Most végre talált egy értelmes dolgot, az árvizet. Sajnos ő egy ilyen típus. Ha lement az áradat, akkor fog keresni magának valami mást, ami ellen küzdhet. Amikor képzelt ellenfelekkel viaskodik, az sokkal röhejesebb, mint amikor egy valós problémával dacol.
Szinte már előre érzem azt a tömjénfüstöt, amely országszerte szállni fog a hozzájuk hű médiában, ha sikeresen, baj nélkül lemegy az áradat.

Kész szerencse, hogy Felcsúton semmilyen folyó nincs.

(Mielőtt még bárki belekötne, jelezném: jelen sorok írója azért nem is írt cikket egy jó darabig, mert kint volt a gáton és hozzátette a magáét és nem akarta támadni Orbánt, mert most ez a legfontosabb. Persze, amibe bele lehet, abba bele is fognak kötni, nincsenek illúzióim. Jól teszi a miniszterelnök, ha foglalkozik a dologgal, de ez már túlzás.

Azon felül hangsúlyozom, nem a magyar embereket kritizálom, hanem Orbán Viktort. Tudom, őt magát szereti a néppel azonosítani, de akkor is.)

"Ha nem vesztettük volna el a humorérzékünket, akkor egész nap kacagnánk, amikor a baloldal azt mondja, sérül a demokrácia Magyarországon" - jelentette ki tegnap  Orbán Viktor a Századvég konferencián.

      Orbán Viktor a Századvég, Fókuszban a nemzeti érdek című konferenciáján beszél

Egyre nagyobb aggodalommal követem a miniszterelnök mondatait. Sajnos kezdi elveszíteni azt a maradék önkontrollt, ami eddig benne pislákolt. Beszédeit és megnyilvánulásait jelen sorok írója rendszeresen követi. Egy dolgot észre lehet venni: azon megnyilvánulások, amikor Orbán szabad asszociációk alapján fejti ki gondolatait, egyre hosszabbodnak. Pár hete a Keresztény Értelmiségiek győri kerekasztalán például ez az idő kicsivel volt több, mint 37 perc. Tegnap a Századvég konferencián már 44 perc felett járt. (Ide természetesen nem számítom bele azokat az alkalmakat, amikor valamilyen protokollrendezvényen beszél. Mint például az új Mercdes - buszok átadása vagy egy felújított apátság átadása. Mondjuk mikor egy hete a debreceni templomban szónokolt, az kicsit durva volt. Mármint, hogy az a helység, ami elvileg a keresztény vallás szerint Isten háza, oda beereszteni egy politikust beszédet tartani, erkölcsileg enyhén aggályosnak tartom. Legyen szó akár fideszes, vagy szocialista képviselőről.)
Szóval Orbán Viktoron látszik - amit máshogy nem lehet nevezni - az "elfidelkasztrósodás". A kubai diktátornak voltak ilyen vonásai, hogy hosszú ideig tartott előadásokat. Ez is csak egy jelzés a sok közül, hogy valami nem stimmel.


Ami viszont nagyobb baj, az Orbán demokráciafelfogása. Ő ugyanis úgy véli, az előző szocialista kormányok becsapták az embereket, az orruknál fogva vezették az országot és szerinte hozzájuk képest demokrácia van ma Magyarországon.

Ha ez, ami most van, ez az, akkor köszönöm, de nem kérek ebből a demokráciából. Az neki a demokrácia, hogy a fideszes haverok elviszik a trafikok és a földek zömét? Az neki a demokrácia, hogy eddig négyszer módosították szűk másfél év alatt a grántiszilárdságú Alaptörvényt? (Hihetetlen, de annyira amatőrök és kutyaütők az elvtársak, hogy még azt se tudták normálisan megírni.) Az neki a demokrácia, hogy népszavazás nélkül ránk erőszakol egy új alkotmányt? (Azt a röhejes totót, amit kiküldtek, azt ne tekintsünk valódi véleménynyilvánítási felületnek.) Az neki a demokrácia, hogy a médiafelületek túlnyomó része a Fidesz kezében van, a maradék, hozzájuk nem hű médiumokat pedig sanyargatják? (Lásd Klubrádió.) Az neki a demokrácia, hogy a közmédiát pártmédiává silányította? És még sorolhatnám...

És neki demokrácia az, ahol kitagadjuk a másikat a nemzetből, hazaárulónak tartjuk, mert ő másképp látja a világot? Demokrácia az, ahol egy politikai oldal önmagát a hazával definiálja, és aki nem velünk van, az Magyarország ellensége? Normális országokban egyik politikus se sajátítja ki magának azt az érzést, hogy valaki magyar! És pusztán mindezt politikai haszonszerzés céljából. Ha létezik valami, ami gusztustalan, akkor ez az.

("Hazaáruló kommunista" - kapta meg sértését jelen sorok írója, amikor munkájába menet a HÉV-en elkövette azt az orbániában megbocsáthatatlan bűnt, hogy egy Hócipő nevű újságot lapozgatott. Érdekes, de nekem eszembe se jutna mást megszólni, mert mondjuk a nézeteimmel szögesen ellenkező Magyar Nemzetet olvassa.)



Térjünk vissza Orbán Viktorra, aki nyilván nem az orránál fogva vezeti az országot. Ő sosem tenne ilyet.

"Ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok." - jelentette ki még 2006-ban. Akkor vajon mit csinált ha nem hazudott?

Arra sem emlékszem, hogy a 2010-es kampányban a Fidesz óriásplakátjain szerepelt volna az a kifejezés, hogy "új Alkotmány", vagy "plusz 29 különadó", esetleg az, hogy "ellopjuk a magánynyugdíjpénztári befizetéseket". Lehet én vagyok feledékeny, de ha bárki olvasta volna, akkor jelezze.

Szóval attól tartok, Orbán vezetésével a szakadék felé tartunk. Vonzó alternatíva pedig nem nagyon létezik.

Egyébként a miniszterelnök ma 50 éves. Csak szólok.

Lelkesen építik a fideszesek azt a szocializmust, amit anno 1990-ben már egyszer leváltott a nép.


Jelen sorok írója a rendszerváltás után született, így csak történelemkönyvekből ismerhette meg az azt megelőző időket. Ennek legfőbb jellemzői azonban a második Orbán - kormány alatt tetten érhetőek. Gondolok itt elsősorban a nagy államosítási lázra, amely az egész kabinet működését jellemzi. Írásomnak az a gondolat ad okot, amit Németh Lászlóné fejlesztési miniszter nyilatkozott a Magyar Nemzetnek. A kormány legtitokzatosabb tagja jelezte, az állam rástartolna a külföldi energiacégek hazai érdekeltségeire, egy újabb rezsicsökkenés esetén. Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató ügyvezetője úgy nyilatkozott, ez nem várható, ugyanis egy tőkehiányos céget megvenni nem jó tranzakció, mivel azt majd fel is kell tőkésíteni. Magyarul, a legatyásodott hazai közműcégekbe pénzt kellene tennie az államnak a működéshez, ezt pedig az adófizetők perkálnak ki.
Valamiért az volt az érzésem mindig is, a kormány tisztában van a cégek valós állapotával, csak addig sanyargatja őket, ameddig itt hagyják az országot és az állam átveheti a szerepüket. Ez alapvetően ellentmond a közgazdaság egyik alapvetésének, de a fideszes az unortodoxia jegyében ezt a tudományágat kvázi lesz..ták az urak. Így bármennyire is amellett szól, minden észérv, hogy ezeket az érdekeltségeket nem kellene megvenni, a kormány még is ráteheti a kezét. A "minden az államé" legyen mottó alapján.

Németh Szilárd, rezsicsökkentő felelős pedig bejelentette, újabb bírságokat kaptak az energiacégek, hogy érezzék a törődést.

Szintén párhuzam a szocializmus és az Orbán - rendszer között, hogy a klientúrájuk zsebét szeretnék kitömni pénzzel és mindent saját maguknak akarnak. A trafikbotrányt már egyszerűen védeni se lehet, ugyanis a napnál is világosabb, hogy a saját párttársak egymás között osztották le, ki kapja a 12%-os cigaretta-árrés és az egyre bővülő termékkínálat miatt az egyre zsírosabb üzletnek ígérkező koncessziókat. Friss hír, hogy a Hír 24 szerint súlyos pénzeket utal a történetesen Németh Szilárd vezette Csepel ökormányzata a Giró Szász és Társai Ügyvédi Irodának. Ez is csak egy példa a sok közül, nyilván több száz ilyet lehetne sorolni. Elég, ha a Közgép állami milliárdjaira gondolunk. Attól tartok, az a pár noikásdoboz ezekben az összegekben elveszik.

Van azonban egy jó hír is: az Orbán - rendszerben benne van a bukás is. Most magas lovon érzik magukat, de innen nagyon nagyot és látványosat lehet esni. Már pedig úgy, ahogy a szocializmus, Orbán se fog örökké uralkodni, még ha nagyon szeretné is.

(Felsorolásomból kihagytam a Felcsúton, a miniszterelnök házának tőszomszédságában épülő több milliárd forintos stadiont, mint a személyi kultusz egyik legegyértelműbb jelét.)