Cucu blogja

Akkor még is, mi a fenéért akarják ilyen sokan elhagyni az országot?

Na és persze az, hogy a Rákosi - korszakban nyilván boldog nemzet voltunk. (Az 1952-es helsinki olimpián azóta is rekordot tartó 16 aranyat hoztak haza honfitársaink. Korábban itt 11 szerepelt, tévesen. Köszönöm tanár úrhffgh kiigazítását. - A szerk.) Ugyanis a fent nevezett lap újságírója azt írja, "nyilván nem téved, aki azt mondja, a pekingi sovány siker a Gyurcsány-éra általános depressziójának tükre volt. És London? Mintha már nem lennénk depressziósak.

Akkor vessük egy pillantást az éremtáblázatra és szemezgessünk belőle. A cikkírásának időpontjában, azaz szombat este volt aktuális ez a helyzet. Például Ausztriának nincs még egy érme sem. És mégis hány magyar honfitársunk vágyik az alpesi országba? Vagy Luxemburg. Ahol 1800 eurós (!) a minimálbér. nekik nincs egy érmük sem. Vagy Lichtenstein. Na jó, ne mini államokat soroljak fel, mert az igazságtalan, vegyük Svédországot, akik egy aranyat szereztek. Még is, az ott működő államrendszert irigyelik sokan és szeretnék átvenni. Valamint szinte az összes friss diplomás orvosunk ott fog kikötni, ha nem vigyázunk. Ez csak néhány példa, a sor nyilván folytatható lenne.

Azon felül, hogy a sorok szerzője belelátja egy olyan dologba azemúltnyolcévet és a dicsőséges Nemzeti Együttműködés Rendszerének korszakát, aminek ahhoz semmi köze sincs van itt még valami, amiről megfeledkeztünk. Egy ország teljesítményét számtalan mutató határozza meg, az olimpiai aranyérmek - bármily kiábrándító - csak egy nagyon kis része az összképnek. Ott van a GDP, a született gyermekek száma, a CDS felár és a többi. És különben is: miért hagyja itt ennyi honfitársunk ezt az országot? Mert a Nemzeti Együttműködés Rendszerben már csak hamarosan ahhoz lesz joga az embernek, hogy éhen haljon. Vagy lassan már ahhoz sem.

Jó lenne, ha a cikkíró kicsit körülnézne, mielőtt totális hülyét csinálna magából és végleg elmerülne a szervilizmus rendkívül visszataszító - ám számára végső soron kellemes - mocsarába.

Eddie Murphy még mindig zseniális. 50 éves kora ellenére is úgy alakítja ebben a filmben az általa megformált pitiáner tolvaj figurát, mint az 1983-as Szerepcsere című fergeteges vígjátékban. Ebben mutat némi hasonlóságot a két alkotás. Mind a kettőben óvadék fejében kerül ki az előzetes letartóztatásból. Visszaköszönnek a párhuzamok. És meg ne feledkezzek szinkronhangjáról, Dörner Györgyről sem, akit mostanában színházigazgatói kinevezése kapcsán emleget rendszeresen a sajtó. (Ezen kérdés persze egy másik írás témája.) Ő ugyanolyan fantasztikusan hozza az Eddie Murphy - karaktert, mint évekkel ezelőtt. Ben Stiller számára még mindig jól áll a szerencsétlen hős szerep, hiszen a Apádra -, majd annak második részében a Vejedre ütök című filmben is hasonló szerepet alakított, mint ebben a remekműben.

Előkerülnek a morális kérdések is. Miközben jól tudjuk, lopni bűn, de egy csalótól is az? Bármilyen jogos a felháborodás, törvénytelen dolgot nem lehet elkövetni, mert annak megvannak a maga következményei. A történet alapja, hogy miután egy simlis lenyúlja a toronyház alkalmazottjainak minden vagyonát, páran elhatározzák, visszaszerzik azt, ami az övék. Ebbe az akciójukba bevonják a kisstílű tolvajt, akit Eddie Murphy alakít. Lehetetlennek tűnik a vállalkozás, de a csapat mégis nekivág. Számtalan megpróbáltatás éri őket, de azért humoruk nem veszik el, miközben néhány pillanatban olyan izgalmakat él át a néző, amelyek elég kevés filmben vannak. Jelen sorok írójának a moziban egy ilyen jelenet alkalmával teljesen vizes is lett mindkét tenyere és mozdulni sem bírt. A beszólások eredetiek, valóban viccesek és amolyan eddiemurphysek. A forgatókönyvíró igyekezett olyan poénokat írni, melyek közérthetőek, ugyanakkor nem mennek át közhelyekbe. Ez nagyon jól sikerült.
A film még egyik másik alkotásra is emlékeztet, ez pedig az Oceans' Eleven. Sok a párhuzam a két történetben. Mind a kettőben egy látszólag lehetetlen helyről próbálnak lopni a főszereplők, alaposan felkészülnek akciójukra, akadnak gigszerek is a végrehajtás közben. Csak a Hogyan lopjunk felhőkarcolót azért más. Van benne humor és ezek a hősök nem éppen a legjobb jellemek. Mindegyikük pancser. De talán ez teszi igazán érdekessé az egészet. Ami számomra kiderült az az, hogy Eddie Murphy még mindig a régi és nem véletlenül van helye a legnagyobbak között.