Cucu blogja

Nem tudom, mi ez a dili, amit mostanában tapasztalni lehet, de kétségtelenül újjáéledőben van a Horthy – kultusz.

Egyes embereknek nincsen nagyobb problémájuk? Itt tartunk, hogy erről beszélünk? Most kapásból biztos húsz fontosabb problémát tudok felsorolni, ami fontosabb ennél a kérdésnél. Ha van több időm, többet is tudok mondani. Ugyan nem vagyok történész, de egy ilyen megosztó, és valljuk meg: antidemokratikus történelmi személyiségről nem kell teret elnevezni, se szobrot állítani. Nem véletlen, hogy Kádár Jánosról sincs elnevezve semmi. Pedig ha párhuzamot állítunk a két személyiség között – mint ahogy Gerő András a Klubrádióban megtette – az utóbbinak sokkal egyértelműbb a megítélése. Számomra nem lehet vitás egy olyan személy megítélése, akinek több százezer ember halála szárad a lelkén. Most lehet mentegetni, de a zsidók deportálásáért ki a felelős, ha nem a miniszterelnök? Nem tett érte semmit. Ha akkor fog egy A4-es papírt, és lemond, akkor nem. Viszont így igenis köze van mindehhez. Ehhez megadta a zsidóellenes rendelkezések sorozatával a hangulatot (Numerus Clausus, első – második – harmadik zsidótörvény). És még a Don – kanyarba, a biztos halálba kiküldött magyar katonák esetéről még nem is szóltam. Noha Gerő András szerint nem központilag zajlik a Horthy – kultusz újjáélesztése, hanem helyileg, de ez is riasztó. Ha ez országos szinten elharapózik, akkor nekem édesmindegy, kik miatt találkozok Horthy szobrokkal és terekkel. Ennek elterjedéséhez talán a kormányzat is hallgatólagos támogatását adja, mert sosem határolódott el ezügyben, inkább cinkosan hallgatott. És még mindig hallgat is. Nem lenne jó, ha egy ilyen megosztó történelmi személynek újból kultusza lenne Magyarországon.

Reflektálnék ezen felül a Heti Válasz Online tegnap megjelent cikkére, ahol a szerző azt írta …” egyes blogokban arc nélküli véleményvezérek mondják meg rendre a tutit…”. 

Szeretném kijelenteni ennek kapcsán – noha tudom, akinek nem inge, ne vegye magára – de én nem tartom magamat véleményvezérnek. Én csupán a gondolataimat, a hírekből levont konzekvenciákat megosztani azokkal, akik kíváncsiak erre. És sosem mondom meg a tutit. Nincs a zsebemben a bölcsek köve, így egyáltalán nem vagyok biztos abban, helyesek-e az ezen a felületen leírt vélemények. Ezek csak egy nézőpontot képviselnek, amikkel lehet vitatkozni és mindenki saját maga döntse el: milyen igazságtartalommal bírnak írásaim. 

Sokan azt képzelik, Orbán Viktor autokratikus berendezkedését le lehet váltani azonnal. Tévedés.

Tévedés, ugyanis ehhez idő és rengeteg türelem, kitartás és tüntetés kell. A történelem sem másodpercek, de nem is napok alatt zajlott le, hanem évek, évtizedek alatt, ami innen a XXI.. századból nekünk csupán perceknek tűnik. Ez érzékcsalódás. Nagyon sok szívatásnak, fizetéscsökkentésnek, adóemelésnek kell ahhoz bekövetkezni ahhoz, hogy végre tönkremenjen az Orbán-rendszer. Most még nincs itt az idő. Mert mi lenne, ha egyik pillanatban egyszer csak kijönne a Parlamentből a kormány és azt mondaná, lemondunk? Nos, akkor nézetem szerint az ugyanolyan káros lenne az ország számára, mint ha maradna ez az eszetlen rezsim. Van egy széttagolt és gyenge ellenzék, akiknek céljai ugyanazok, de valahogy mégsem tudnak kompromisszumra jutni és van a náci Jobbik. Utóbbit én ártalmatlan ellenfélnek vélem, akiknek a zsidó és cigánykérdésen kívül annyira nincs is gondolatuk. Ha akad is más, akkor az olyan ordas, amit én a hátam közepére sem kívánok. De az egyértelmű, hogy őket nem akarom kormányon látni. Színházuk már van, remélem, tovább nem terjeszkednek. Van rajtuk kívül az LMP, akikről egy korábbi írásomban már értekeztem és a Demokratikus Koalíció, élükön Gyurcsány Ferenccel, aki kijelenthető, ma Magyarországon a legellenszenvesebb politikus. Rájuk sem hiszem, hogy 7%-nál több ember fog szavazni. De még mindig jobb volt ő miniszterelnöknek, mint Orbán. Nagy kár, ezt sokan nem látják be, de itt is megmutatkozik a morális alapokon való politizálás, mely sehová sem vezet. Sajnos, azt kell mondanom, részben igaza volt a miniszterelnöknek, mikor az egri, kihelyezett frakcióülésen azt mondta, széttöredezett az ellenzék.. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő az egyetlen alternatíva.

Tartok tőle, Magyarország még nem érett a demokráciára. Ha megnézzük ezer éves történelmünket, mikor volt ez az államforma hazánkban, akkor megállapítható, elenyészően kevés alkalommal. Az 1918-as tanácsköztársaságot leszámítva, gyakorlatilag a rendszerváltás és a Fidesz hatalomra kerülése között volt ez a politikai berendezkedés. Előtte volt a királyságtól kezdve a kormányzóságon át a fejedelmekig mindenki. Amik - függetlenül utólagos megítélésüktől - önkényuralmi rendszerek voltak. Demokrácia, ha most mindent egybevetünk, csak nagyon kis szeletében volt történelmünknek. És nem tudtuk megtanulni, használni, becsülni és védelmezni és értékeit észrevenni. Nem is lehetett, hiszen nagyon kicsi volt a rendelkezésre álló idő, így ez nem a mi hibánk. Talán erre jó most ez a korszak, hogy mindezt megértsük.