Cucu blogja

Döntés kellene: összefog a demokratikus ellenzék vagy sem? Ebben kéne nagyon gyorsan dűlőre jutni, különben baj lesz…

A jelenlegi ellenzék állapota ma siralmas. Ezen úgy fest, Bajnai Gordon és az Együtt 2014 sem tudott érdemben változtatni, hiszen a várt egyesülés helyett még jobban széttagolódott az ellenzéki paletta. Mindenki a saját arcát építi, mindenki a saját izmait mutogatja, mikor a tárgyalóasztalhoz kellene ülniük. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, mint a legerősebb ellenzéki párt vezetője joggal érezheti úgy, hogy neki kellene lennie a miniszterelnök jelöltnek és pártjának jelentős szerepet kell játszania Orbán bukásában. Ez nem vitás. Azonban Bajnai Gordon egy kipróbált válságkezelő, aki már bizonyított, volt miniszterelnök, tehát a kormányzati fronton több rutinja van, mint Mesterházynak. Nem kérdés, kettejük küzdelméből muszáj lesz valakinek engedni, és kompromisszumot kell kötni. Vagy egyiknek, vagy másiknak. Eközben Orbán akarva – akaratlanul megjelölte, kitől fél. És az a valaki Bajnai. Nem Mesterházy – gárdát emleget Kocsis Máté szinte már minden nap Selmeczi Gabriellával karöltve. (Mint ha azon versenyeznének, melyikük tudja ezt a kifejezést többször kimondani. Viccesek az biztos.)

Persze, nem Orbánnak, hanem az demokratikus ellenzéknek kellene eldöntenie, kit akar jelöltjeként. Szépen is néznénk ki, ha ezt is a Kedves Vezető mondaná meg…

Az időközi választások a napnál is világosabban mutatják: összefogás nélkül nem megy. (Lehet itt hivatkozni mindenféle kifogást keresni, hogy hát ezek hagyományosan „jobbos” körzetek…stb. A lényeg kendőzetlenül villan elénk. Nem megy.) A Fidesz úgy alakította át a választási rendszert, annyit simliskedtek és trükköztek vele, hogy ha csak egy kis rés is van pajzson, akkor megette a fene. Egyéni hősködéssel nem mennek semmire az ellenzék pártjai. Nagyon sokan úgy gondolják, ha majd együtt, közösen feláll a színpadra, Bajnai, Mesterházy és Gyurcsány, akkor elmegy tüntetni és rájuk is szavaz. De addig, ameddig külön – külön, szólóban próbálkoznak, addig mindig ez lesz az eredmény.

Megsúgom, így nem is fog sikerülni a kormányváltás. Ha az ellenzék nem ismeri fel történelmi felelősségét, amely most nehezdik rá akkor bajban vagyunk.

Lehet szomorkodni, miért nincsenek annyian egy ellenzéki tüntetésen, mint a Békemeneten. Hát ezért. Nem látnak egységet, mert nincs. Nem egymást kellene hibáztatni, ki miatt és miért nem fog össze, hanem ezeket félretenni és megkérdezni: túl tudjuk-e magunkat tenni minden sérelmen és érdeken és alá tudjuk-e rendelni az Orbán – rendszer megbuktatásának igénye alá? Ha nem sikerül, akkor ki kéne állni a választók elé és ezt elmondani. Ha így van, akkor ne játsszuk ezt hazug színjátékot, mert akkor becsapják a választókat.

Lehet itt matekozni, meg mondhatnak értemiségiek okos dolgokat, ha a magyar emberek továbbra is a Fideszt szeretnék 2014-től kormányon látni, akkor nincs mese, meg kell előttük hajolni. Ez a demokrácia lényege. (Éppen ezért támad az az érzésem, hogy nem lesz itt kormányváltás jövőre. Még nem ittuk ki eléggé a keserűség poharát. Rájuk kell dőlniük ennek az egésznek, amit csinálnak.)

Az nem megy, hogy a demokratikus ellenzék szereplői a nyílt színen egymással küzdenek, mert akkor a választó azt szűri le: nincs egység (jogos a megállapítás) és hogyan tudnák kormányozni jól az országot, ha már ellenzékben ennyire nincsenek egy állásponton? És elmegy az időközi választásokon, szavaz a Fideszre, amely számára úgy tűnik, egységesen csinál valamit. (Közben pedig mindig csak a holnapot akarja túlélni a kormány és bámulatosan eladja nekünk azt, hogy ők milyen konzekvensen végzik a dolgokat. Kétségtelen, remek színjátékot látunk.) A rezsicsökkentéssel sikeresen kiszúrták „azemberek” szemét. De kérdem, ha egy rabló az utcán elveszi tőlünk 20 ezer forintunkat, de megsajnál és visszaad 2 ezret, akkor most jófej? A rezsicsökkentés egy ördögi dolog: egy következő kormánynak muszáj lesz emelnie a díjakat, mert ez nem tartható fent. És akkor ennek a gondját is az utódaik nyakába zúdítják...

Jelen sorait a szerző nem a bántás céljából írta. Nem akart senkibe se belerúgni. Csupán a jóindulat vezérelt, mikor ezeket a gondolatokat megírtam. Ha már csak egy pici változás lesz e bejegyzés miatt, már megérte. De ha csak egyvalaki átgondolja mindezt, akkor is örülni fogok. Remélem, egy sor se igaz, amit írok, csak hát ezt érzem. Remélem, tévedek. 

Végletekig széttagolt ország a miénk. Nincsen igazán jó választás, kompromisszumot kell mindig kötni.

Tudom, olyan leszek, mint egy választási szöveg, de akkor is, ez a helyzet. Tudjuk mit épített ki a Fidesz, mit tettek az utóbbi pár évben. Nem ismétlem önmagamat, erről szól tulajdonképpen a blogom. Vannak a szocialisták, amely súlyos csapást kapott a választóktól. Jogosan. Nyolc év kormányzásába beleférnek hibák. Jelen sorok szerzője úgy véli, az MSZP megérdemelt pofont kapott a választóktól 2010-ben. Nincs mit szépítgetni, rászolgáltak. Úgy tűnt, mint ha dirket akarnák elveszíteni a három évvel ezelőtti referendumot. Ezt sugallja, hogy képesek voltak néhény hónappal a választások előtt felemelni a benzin jövedéki adóját. Szerintem itt ment el sok embernek a kedve, hogy az akkortájt még ismeretlen, még szakállas Mesterházy Attila vezette alakulathoz húzzák az ikszet. (Ma már el is felejtettük, hogyan is nézett ki akkortájt. Talán nem is baj. -A szerk.) A politikai realitásérzék totális elvesztéséről tanuskodott, hogy a két választási forduló előtt lebonyolították a 7 nap a demokráciáért programsorozatot. Hát csókolom!!! Miért nem a választások előtt tetszettek gondolkodni ezen? Vagy akkor nem volt olyan fontos a téma?! Nem csoda hát, hogy jelen sorok írójának - mint a magyar nép többségének - elege lett az MSZP-ből. Az emberek változást akartak, és ezt sajnos a Fideszben találták meg. Amely úgy nyert választási kampányt, hogy nem ígért semmit. Ezt kizárólag az ő nyakukba szokás varrni, de ezen a felelősségen a szocialistákkal együtt osztoznak. Ugyanis a ő kormányzásuk vezetett oda, hogy ez megtörténhetett. Eltelt már lassan három év a Fülkeforradalom óta. Azóta az ellenzék is keresztülment és még keresztül is fog menni egy tisztulási folyamaton és sok balhén. Amondó vagyok, adjuk meg nekik újra az esélyt. Orbánnak is megadtuk, aki visszaélt vele. Nagyon remélem, hogy az ellenzék tanult hibáiból. Ezt a gondolatot ők szokták mondani, de jelen sorok írójának egyik alapelve a második esély. Érdemes mindenkinek megadni. Ha nem tudnak élni vele, akkor úgy is el lesznek zavarva a hatalomból. Mint egy normális demokráciában. Kapjanak tőlünk egy újabb lehetőséget, hogy bizonyíthassanak, igenis, tanultak a múlt hibáiból és nem fogják azokat elkövetni. Ha másért nem is, de legalább azért, hogy helyreállíthassák a demokrácia finoman szólva is megtépázott értékrendjét. És azt hiszem, ha ez megtörténik, már megérte.

Vajon összeboronál végül a Fidesz és a Jobbik és koalícíóra lépnek 2014-ben?

Vona Gábor a 2010-es választások éjszakáján. Fotó: MTI                                                     

Az utóbbi napok hírei között szerepel két olyan mondat, mely felveti ezt a kérdést, így tehát úgy vélem, megalapoz a kérdés egy kis utánajárást, illetve találgatást.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke a székelyföldi Borzonton tartott – immár nyolcadik - EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) táborban azt mondta, pártja összefogna a Fidesszel azért, hogy a szerintük nemzetellenes MSZP-t eltakarítsák. Ugyanitt Kőszegi Zoltán, a Fidesz képviselője azt mondta, ha megerősödik pártja, akkor akár már nyolc év múlva felvethető a trianoni békeszerződés felülvizsgálata.

Válasszuk szét a két mondatot és kezdjük Vona kijelentésével. Senki számára nem mondok újdonságot, hogy Orbán Viktor nevelte ki a Jobbik vezetőjét, még annak idején a polgári körökben. Nem tudom, a miniszterelnök miképp viszonyul a parlamenti szélsőjobboldal prominens alakjához, aki végső soron szellemi gyermeke. Tételezzünk fel egy olyan helyzetet, ami nagyon könnyen előfordulhat. A Fidesz népszerűsége lezuhan, a Jobbiké pedig stagnál a szokásos tizenakárhány százalékon. Orbán mindenképpen bent akarja magát a hatalomban tartani, céljai elérése érdekében pedig hajlamos a tűzzel játszani. Nincs kizárva, hogy – bármennyire is fanyalogni fog – stratégiai partnert kellene keresni és csak a Jobbik jöhet szóba, mint potenciális jelölt. És azért nem áll annyira távol ez az érdekszövetség, hiszen pár éve – ugyan nem túl feltűnően, de önkormányzati szinten néhány helyen együttműködött a két párt. Előfordulhat, utána a Fidesz ugyanazt teszi, mint a 98’-as választások után a kisgazdákkal, de mint ha Vona Gábor egyszer azt mondta, pont ezért nem áll össze velük, mert félnek, hogy erre a sorsra jutnak (viszont erre nem emlékszem nagyon jól, ez csak amolyan emlékkép).

Kőszegi Zoltán megnyilvánulása pedig maga a horror. Kormányzó párt képviselőjeként ilyen kijelentést tenni minimum felelőtlenség. Az, hogy elhatárolódott tőle pártja, a Fidesz, könnyen lehet, csak egy színjáték része. Ugyanis ha komolyabban elítélték volna a nyilatkozatot, akkor keményebb szankciókkal sújtották volna a képviselőt és ezt a nyilvánosság felé kommunikálni kellett volna.

Vannak olyan jelek, melyek azt sejtetik, hogy a Fidesz kacsingatgat a Jobbik felé és gesztusokat tesz irányukba. Ezt bizonyítja, hogy az EMI – táborban közösen szólalnak fel és az, hogy ilyen kijelentéseket tesznek. Ugyanis könnyen meglehet, Kőszegi és Vona igazából már puhítják a terepet egy esetleges koalíciónak és tesztelik, miképp reagálnak a szimpatizánsok ezekre a mondatokra. Közben meg szép lassan megbarátkoznak a 2014-es összefogás gondolatával.  

Viszont az is egy opció, hogy egy sajátos, de roppant ijesztő pávatáncnak vagyunk szemtanúi. Vona Gábor – mint Orbán szellemi neveltje – megtanulhatta, mi az a pávatánc és hogyan kell játszani.