Cucu blogja

Nem akarok nagy szavakat használni, de tény, hogy február 18.-a egy határkő lesz a modern Magyarország történetében.

A tét nem kicsi: szólhat-e az egyetlen ellenzéki adó, a Klubrádió. Újabb  bírósági tárgyalás következik, melynek lényege a következő: (Polyák Gábort idézem) "a hétfői ítélet tétje most már az, hogy elhallgat-e a Klubrádió. Ha a bíróság jóváhagyja a Médiatanács döntését, akkor a médiatörvény szerint nincs lehetőség az ideiglenes jogosultság meghosszabbítására. Vagyis az újabb ideiglenes jogosultság feltétele az lenne, hogy a jelenlegi ideiglenes jogosultság lejárta előtt a Médiatanács ugyanerre a frekvenciára újra kiírja a pályázatot. Erről nyáron a jogalkotó egy médiatörvény-módosítással gondoskodott, így most a Médiatanács jóindulatán múlik, arra meg nem alapoznám egy rádió jövőjét sem."

Vajon talpon marad a Klubrádió? Ezt sajnos csak egy ember tudja Magyarországon, vagy talán még ő sem. Nem tudni, milyen hangulatban ébred fel reggel. Ám a történet itt már régen nem nézetekről, hanem magáról a demokráciáról szól. Mekkora lázadást csapott volna a Fidesz, ha a Lánchíd Rádióval fele ennyit csináltak volna??!! Vagy a Hír TV-vel??!! Nekem ne egy féldiktatórikus (vagy talán már egészen az) rendszer médiahivatala mondja meg, mit hallgassak. A fogyasztó úgy is szavaz, ha igény van valamire, akkor az lesz, amire meg nem, az megy a süllyesztőbe. Nem kell ahhoz egy Médiatanács, hogy egy médium eltűnjön: ha nem hallgatják, nem nézik, és nem olvassák, akkor meg fog szűnni. De a választás szabadságát engedjük már át nekik, a nézőknek és a hallgatóknak.

Ha bármilyen szinezetű kormány ilyen undorítóan viselkedne az ellenzékének nyilvánosságával, az ugyanúgy elítélendő lenne. A normális demokráciákhoz ugyanúgy hozzátartozik a Lánchíd Rádió, a Hír TV és még sorolhatnám. Ha velük packázna bármelyik kormány, csak azért, mert ott megkritizálják, az is tűrhetetlen lenne. Szükség van rájuk is, ha azt akarjuk, hogy egy normális világ legyen Magyarországon. Mert annak is engedni kell, hogy elmondja a véleményét, aki nem ért velünk egyet. Ennek kölcsönösen így kellene működni. Hagyni kellene a másikat is élni, nem kiközösíteni, eltűntetni a nemzetből (meg mindenhonnan), csak azért, mert másképp látja a világot.

A Klubrádió vesszőfutása hétfőn eldől. Vagy véget ér, vagy egy új fordulat következik. Ha a Fidesznek annyira fontos a médiaszabadság, mint ahogy néhanapján lehet hallani tőlük, akkor hagyják élni.
Nagy felháborodás akkor sem lesz természetesen, ha megszűnik. Közel 3 millió ember magánnyugdíját lehetett minden következmény és érdemi felháborodás nélkül ellopni. Volt egyszer egy pár száz fős tüntetés, de érdemi változások nem történtek. Itt már arról szól a történet, hogy Orbán Viktor akar-e még a látszatra adni. Kiszámíthatatlan, mi lesz a hétfői ítélet. A jog, az erkölcs a Klubrádió mellett áll. Azonban velük szemben egy olyan hatalom, amellyel szemben nehéz felvenni a kesztyűt.

Elkaszálta az Alkotmánybíróság az előzetes választási regisztrációt.

                   Az Alkotmánybíróság 2012. december 17.-ei nyilvános ülése                                                                                    MTI: Szigetváry Zsolt

Tudom, nem sokat ér, de jelen sorok szerzője gratulál a testületnek, amiért meghoztak egy ilyen bátor és komoly következményekkel járó döntést, a kétharmad nyomasztó fölényében. Bebizonyították, hogy alaptalanok voltak azok az ellenzéki kritikák, amely szerint már az AB is a Párt zsebében van. (Jelenleg. Később úgy is oda kerül.) A taláros testület ítélete egy reménysugarat jelent a bizakodóknak, hogy még maradt valami a Fidesz előtti jogállamból és még nem lehet mindent megtenni.
Ám óva intenék attól, hogy örömtüzeket gyújtson az ellenzék. Semmi ok a győzelmi ünnepre. A választást még nem nyerte meg, a kétharmados autokrácia még a fejünk felett van és a fideszes politikusok nem olyanok, mint akik egykönnyen feladják. Úgy érzem, ha még most ebben a pillanatban nem is, de később maguk mellé fogják állítani az Alkotmánybíróságot és akkor aztán valóban minden simliskedést megengedhetnek maguknak.
Szinte már biztos vagyok abban, már törik valamin a fejüket, miként lehet korlátozni a választójogot. Esetleg ott van már az egyik fiókban a B terv. Mindezt azért, hogy minél tovább maradjanak hatalmon. Mondjuk nem regisztrációnak fogják hívni, hanem előzetes feliratkozásnak. Vagy másnak. elég kreatívak a fiúk, ha arról van szó, hogy nehogy leváltsa őket bárki is.
Mondjuk ez a veszély nem igazán fenyegeti őket. Önámítás ellenzéki oldalon az összefogás. Olyan ellentétek feszülnek ugyanis ott, amelyek erősebbek az Orbán - rendszer utálatánál. Ezért nem is értem, miért izmozik a kormány a regisztrációval, hiszen totál felesleges, ugyanis az ellenzék - jelenlegi állapotában - képtelen leváltani a jelenlegi kormányt. Csak sajnos nagyon félnek, ezért inkább, biztos ami biztos alapon bebetonozzák magukat, nehogy még is baj legyen.

                                   A Békemenet 2012. október 23.-án, a Margit körúton
                                                                   (MTI fotó)

Olvastam tegnap a Civil Összefogás Fórumának közleményét. Jelen sorok szerzője több dolgot nem ért. A legundorítóbb az a rész, amelyben közlik (reagálva arra, hogy Kónya Péter, az Együtt 2014 egyik vezetője bejelentette, tüntetni fog az ellenzék, ha trükközik a Fidesz, és bevezeti a választási regisztrációt - A szerk.) hogy, "a Parlament előtti tüntetés fenyegetésére csak úgy tudunk reagálni, hogy jelezzük, ha a Békemenet elmegy a Parlament elé, az +új alkotmányozók+ oda már nem fognak beférni".
Ez nem éppen egy demokratikus megoldás, hogy nem hagyjuk az ellenzéket tüntetni. Ha vonulhat a Békemenet, akkor hadd tüntessen az ellenzék. És édesmindegy, milyen kormányzat van éppen hatalmon. A CÖF másolja a Vezér aljas diktatórikus mentalitását. Ez a fenyegetés, nem az, ha valaki élni merészel azon jogával, hogy tüntetni szeretne. Semmi bajom azzal, ha valaki azért vonul utcára, mert egyetért például az azeri baltás gyilkos kiadatásával, vagy a kisembereket sújtó 16%-os adókulccsal, vagy azzal, hogy a rokkantakat milyen válogatott módszerekkel alázzák meg és minősítik őket munkára alkalmasnak. Vonuljon akár minden nap a Békemenet, korlátozások nélkül, mert nekik is joguk van kiállni valamiért és tüntetni mellette. Cserébe azért elvárható lenne, hogy hagyják azokat is, akiknek véleménye ellentétes az övékkel. Nagy kérés?

Az utóbbi napok történései után kijelenhetjük: megszűnt a jogállam Magyarországon.

Ismét megpróbál az alattomos hatalom tenni egy kísérletet, hogy belefojtsa a szót az egyetlen kritikus médiumba, a Klubrádióba. Minden más médium jóformán már az ő oldalukon áll vagy lojálisak hozzá, ez az egy rádió maradt, ahol még mernek kérdezni. Ám a fideszes hatalmi gépezet és Orbán Viktor úgy döntött, ne tegyék ezt meg. Hiszen akkor a legjobb, ha mindenki fenntartások és kritika nélkül elhiszi azt, amit a brancsa művel. Írásom apropója, hogy az NMHH cseszik egy jogerős bírósági ítélet végrehajtására, mely érvénytelenítette a 95.3-as frekvenciára kiírt pályázatot és a Klubrádiónak adta azt. Ám olyan csodás ez a remek médiatörvény, hogy addig lehet húzni - halasztani az ilyen ügyeket, amíg hopp, ki nem talál valaki egy olyan törvényt, melynek értelmében nem sugározhat a Klubrádió. Így gyakorlatilag 4-500 ezer ember fejére tojik a hatalom, elveszik tőlük azt az adót, amit szeretnek. El sem merem képzelni, mi történt volna, ha az MSZP "elmúltnyolcéve" alatt esetleg a megszűnés veszélye fenyegette volna a Lánchíd Rádiót vagy a Hír TV-t. Mindenkinek a fantáziájára bízom, de az Orbán - fanok nem lettek volna tétlenek.
Innen üzenem ennek az aljas diktatúrának: nem fog menni a totális kicsinálás. Ti már rég nem lesztek hatalmon, de a Klubrádió élni fog.

Szorosan ide kapcsolódik az a történés, miszerint Nagy Navarro Balázst, a TFSZ immár több mint 146.napja demonstráló alelnökét nem engedték be az MTV székházba. Ez önmagában is felháborító, hiszen mint a szakszervezet képviselőjét be kell engedni azoknak a munkahelyére, akiket képvisel. Az még egy külön pikantériát ad az esetnek, hogy jogerős bírósági végzés ellenére sem teszik ezt lehetővé.

Számomra ez a két eset azt jelzi: egyesek önmagukat törvényeken felül tartják és ha kedvük és érdekük úgy szottyan, akkor lazán fütyülnek is rájuk. Mindezt persze a hatalom támogatásával. Éppen ezért hiába lett volna még remény abban a néhány bíróban, hogy becsületesen fog ítélni, ha ez megtörténik (és valljuk meg: előfordult ez mostanában is), akkor is itt van ez az ordas hatalom és odaadó szolgáik, akik ha úgy döntenek, minden jogi döntésre fittyet hányhatnak. Így már az sem garancia, mi az ítélet. Szomorú, hogy eljutottunk a rendszerváltás után 22 évvel, hogy ezt kell megélnünk. Tényleg, mikor jövünk rá, mi zajlik ebben az országban?