Cucu blogja

Az MTI-nél a tüntetés kapcsolattartójaként a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot jelölték meg.

Később persze kapcsoltak és levették. Nos, immár mindenki számára világos lehet a tény: a demonstrációt kormányzati háttérrel szervezik meg. Ez az ő propagandarendezvényük. Ellensúlyozni akarják az ellenzék tüntetéseinek egyre növekvő létszámát (most a legutolsó, Szolidaritás-tüntetést ne vegyük ebbe bele, mert az finoman szólva is ultragáz volt a köbön).
Ha kell, akkor import tüntetőkkel is. Nem tudom, mi szükség van Lengyelországból behozni olyan idegen embereket, akik nagy valószínűséggel a felszólalókat sem fogják megérteni. És persze, majd megint villoghat a szervező, B.Zs., milyen sokan voltunk. Persze, ha mi ellenzékiek is lefizetnénk egy rakat résztvevőt a jelenlétükért és idecsődítenénk innen-onnan bértüntetőket, akkor mi is még többen lehetnénk. Ám most, hogy lelepleződött, kik is állnak a háttérben, csendben megkérdezném, mennyi adóforintba fog kerülni a hívők és a lengyelek Pestre utaztatása? Érdekes módon rájuk nem szállt rá az adóhivatal, mint a millásokra. Mindenesetre nem érkezett információ arról, miszerint B. Zs. -t behívták volna az APEH épületébe, ahol a "Béke"menet anyagi hátteréről kérdezgették volna. Pedig - van egy olyan érzésem - az sokkal izgalmasabb és több kérdést vett fel, mint a Milla pénzügyi tranzakciói. Újfent oda lyukadok ki, ahová már annyiszor: ugyan nem tudom, jól látom-e a helyzetet, de számomra úgy tűnik: a hatalom kegyeltjei jóformán bármit csinálhatnak, az ellenzékieket pedig megfingatja a Párt, hadd menjen el a kedvük mindenféle tüntetéstől. Ha nem sikerül a területfoglalós trükk, akkor rájuk uszítják az adóhatóságot és a többi. A módszerek listája végtelen.

Mindenesetre megállapítható, akik ezen a csodás "Béke"meneten részt vesznek, azok egy szemfényvesztés áldozatai. Úgy hisznek Orbánban, mint egy Istenben, aki meg csak örül nekik, hiszen ezek is bent tartják őt a hatalmában. Amit - mint jól tudjuk - nagyon szeret. Nos, akiknek tetszik a 437 forintos benzinár, a 9 hónapról 3 hónapra lecsökkentett álláskeresési járadék, a 27%-os áfa, a tandíj (vajon mennyien szavaztak ellene 2008-ban?), az ilyen - olyan népnyúzó közteher és akik szerint meg lehet élni 47 ezer forintból, azok tüntessenek is a Párt és a Vezér mellett. Én már csak gratulálni tudok.

Kevesen voltunk kint a Kossuth téren. Nagyon kevesen. Ebből értelemszerűen adódik egy konzekvencia.

Mégpedig az, egyedül nem megy. Itt az ideje elgondolkodni Kónya Péternek és az LMP-nek, tulajdonképpen kik is az ellenfelek, aki ellen küzdeni kell. Kicsit úgy érzem magamat, mint a klasszikus Monthy Python moziban, a Bryan élete című filmben, ahol a Júdeai Népfront és a Júdea Népe Front és a különféle mozgalmak - akik ugyanúgy utálták a rómaiakat - egymás ellen voltak.
Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy végre mindenki, aki különcködni szeretne, megértse: az Orbán-rezsim kizárólag egy széleskörű összefogással buktatható meg. Nem működik, hogy mindenki külön küzd. Egy a cél, máskülönben nem fog sikerülni és csak az egymás ellen való ágálás fog menni. Így a Párt még további hosszú évekig fog a nyakunkon ülni és közben csak röhögnek a markukba. 

Sokkal több embernek kellett volna megjelennie ma délután a Kossuth téren, hiszen immáron több százezren vannak azok, akikbe Orbán belerúgott és akiket megalázott. De talán nem is baj, hiszen itt mindenki ingyen és bérmentve volt jelen, nem úgy mint a Békemeneten, ahol egy rakat bértüntető is demonstrált. És mi, a demokratikus ellenzék nem fogunk Lengyelországból importált résztvevőket idecsődíteni. Ők is elmehetnek a fenébe. A saját országukban hőzöngjenek, ne jöjjenek ide imádni azt a diktátort, aki veszkócsizmával tiporja a jogaimat és hagy éhen is dögleni. Ugyanaz a helyzet, mint az erdélyi tüntetőkkel. Hogyan képzelik ezt? Mondjuk ők is hamar rá fognak jönni, hogy a Vezérnek csak szavazatnak kellenek, csak azért adnak nekik állampolgárságot és választójogot. Ha itthon ingatag a hatalma, majd az erdélyiekkel bebiztosítja magát.

Még valami, ami jó lenne, ha a későbbi tüntetéseken másképp lenne. Nagyon hosszú volt. Észrevettem, egy óra után már szivárogtak el az emberek, és jóval a vége előtt kiürült az Alkotmány utca. Így sajnos megvolt a lehetősége a köztévének, hogy újabb manipulatív felvételeket közölhessen (nem tudom, ez megtörtént-e, de az esélye fennállt). És ehhez csak elég lett volna megmutatni a tömeget, mondván, alig voltak kint. Mindezek után őszintén remélem, a Milla március 15.-én, a Szabad Sajtó úton tartandó tüntetésére még néhány tízezer ember kimegy. Legyen a jelszó: hozzon magával mindenki még két embert!

Ékes példája a szombati, kormány melletti felvonulásnak, hogy Magyarországon nem demokrácia, hanem valami egészen más van.

Észak Korea feeling támadott meg, mikor a tüntetésről készült képeket nézegettem. “Szeretünk Viktor” és hasonló táblákat láttam. A kommunista rezsimben is van ilyen, csak ott máshogy hívják. Lényegében ugyanaz. Bravó. Kitűnően látszott, mennyi hívő tud kimenni az utcára szeretett vezérüket imádni. A legfelháborítóbb a határon túliak jelenléte. Hogy képzelik azt, hogy idejönnek és istenítik azt népnyúzó kormányt, ami szívat engem? Az ő életükre nincs hatással ez az eszetlen önkény. Egy gyakorlati kérdés. Kíváncsi lennék, ha én odamennék Bukarestbe és egy “Éljen Băsescu” táblát lengetnék az utcán. Elküldenének a fenébe és igazuk lenne. A saját országomban hőzöngjek. Teljes joggal mondanák mindezt. Sőt, a Népszava értesülése szerint még pénzt is fizettek jelenlétükért. A lap beszámol arról, miszerint a Falk Miksa utcában egy házmester hallotta, amint nagyváradi magyarok arról beszélnek, fejenként 3500 forintot és egy meleg ebédet kaptak a részvételért. Ez a módszer nem ismeretlen, hiszen tavaly március 15.-én Orbán a Nemzeti Múzeumnál tartott beszédénél fizetett bértapsolókkal vetette magát körül.
Teljesen nyilvánvaló, a szombati megmozdulás résztvevői mennyire hívők. Ennek ékes példája, az ATV fiatal riportnőjének többszöri inzultálása is. Az egyik beszóló szerint “eladta a lelkét”. Ha gondolkodás annak számít, akkor én is ilyen vagyok. Ők hisznek, én gondolkodok. Ebből is látszik, a Fidesz túllépett a politikai part fogalmán és vallás lett, melynek egy központi szereplője van: Orbán Viktor.
Fontos megjegyeznem, nem kell megijedni ettől a tömegtől. A jobboldal mindig is híres volt a mozgósítási képességéről. Ha még marad a sorozatos szívatások ellenére fél millió hívő, az nem elég ahhoz, hogy komoly tényezőként vegyük a Fideszt az Orbán utáni időkre. És ha azt nézzük, hogy a feltevés szerint csupán minden ötödik emberüket mozgósították.


Elemi igazságérzetem háborog, mikor a köztévé, a január másodikai tüntetéshez és ehhez a kormánypárti eseményhez való hozzáállása eszembe jut. Az utóbbi annyira fontos volt, hogy az Este című műsor különkiadással jelentkezett szombaton és nem mellesleg meghamisították a tüntetők számát, ugyanis nem 400, hanem körülbelül 100 ezren voltak. Az ellenzéki megmozdulásról pedig csupán egy 2 perces tudósításban számoltak be és közben azt a látszatot keltették, valójában nincs is ott senki, pedig ugyanannyian voltak, mint a Békemenet résztvevői. Az ellenzéki médiumok nem hallgatták el, mennyien voltak a felvonulók. A másik oldal orgánumai (és most már nyugodtan idesorolhatjuk a közszolgálati adókat is), pedig elbagatellizálták a létszámot. Fájdalmas mindezekről írni.

Több dolgot nem ártana tudatosítani. Először is: a kormánypárti hívők hatalmas tévedésben vannak akkor, amikor azt mondják, Magyarországot támadják. Ez nem igaz. Nem az országot és annak népét, hanem annak dilettáns kormányát kritizálják. Meglehet, ők saját magukat a hazaként aposztrofálják, de akkor a többi,  nem Fidesz szavazó micsoda?
A második: sok kritika jön a jobboldal felől, miszerint mi csak károgunk a diktatúráról és lám, mennyi ellenzéki lap jelenik meg. Az önkényuralmi rendszerek és a demokrácia között elképesztő átmenetek vannak. Nincs olyan, hogy egyik nap ez, aztán a  másikon pedig az. Van egy-két, kormányt kritizáló orgánum, melyet még nem sikerült elhallgattatni. A Klubrádiót sajnos már sikerült.  Akik azt mondják, mint például én is, hogy diktatúra van, nem örömből és nem valamifajta cél miatt mondjuk. Sajnos látjuk, tapasztaljuk a kétharmad pusztító demokrácia ellenességét. Minden elemében emlékeztet egy igazi autokrata rendszerre. Nem az a bajunk, hogy ők vannak hatalmon, hiszen a demokrácia legfontosabb játékszabálya az, most egyszer az van akit én választottam, másszor az, amit más választ. És aki kisebbségben van a véleményével, az fogadja is mindezt el. Nem is a Fidesz a probléma, hanem annak antidemokratikus lépései.
Ezt jó lenne, ha mindenki észrevenné, aki demokráciában és nem egy diktatúrában szeretne élni. Nem úgy, mint most.

 

Korábbi írásaimtól eltérően nem egy, hanem több témát dolgozok fel egy postban. Kevesebb lesz egy bekezdés, de a tartalom változatlan marad.

Giró Szász András volt minap az ATV Egyenes beszéd című műsorának a vendége. Valamiféle önmazochizmusból feltámadt bennem a vágy, hogy megnézzem. Eleinte érdekesnek tűnt, ám a beszélgetés előrehaladtával egyre jobban idegesített a kormányszóvivő szánalmas és átlátszó handabandázása. Egyes számítások szerint a "ne haragudjon" kifejezést több, mint negyvenkétszer mondta ki. Még azt is látni véltem, amint magában mosolyog. Nyilván, ha ez lenne a munkám és nem kevés pénzért csinálnám, valószínű, hasonlóképpen viselkednék. Mert azt mégsem lehet mondani, kérem kedves Olga, ez baromság úgy, ahogy van. Hiába magyarázkodik erre csak azt lehet mondani: ülj le fiam, egyes, megbuktál.

Szelmeszi Gabriella Fidessz sszóvivő, tájákosztatott, a kormány figyelemmel kíszéri a benszinárakat. Én is ezt teszem, figyelemmel kísérem és egyre több csúnya szó jut eszembe, mikor a benzinkúton a töltőpisztolyt a tankhoz emelem.

Tüntetés lesz, van vagy volt a kormány mellett, én már nem tudom mikor, de a lényeg változatlan. Egy-két kérdés felmerült bennem. Szereted a 425 forintos benzinárakat? Szereted a 27%-os áfát? Szereted, hogy az adójóváírás megszűnése és a 16%-os adókulcs miatt tízezrekkel kevesebbet viszel haza? Szereted a 320-as forint - euró és a 255 forint - svájci frank árfolyamot? Nos, aki mindezekre igennel válaszol, az valóban menjen is ki tüntetni a kormány mellett. Csendben és halkan jegyzem meg: a fennálló hatalom mellett demonstrálni nem szoktak demokráciákban.

Az MTV ismét maradandót alkotott. Nem találta meg az Opera előtt tüntető százezres tömeget. Én megértem őket. Nem telik GPS-re, de még egy spirálfüzetes Budapest - térképre sem, mivel most költségracionalizálás néven csak több ezer embert küldtek el. Inkább adunk adásonként közel húsz milliót a Fábry - műsorra és több milliárdot a Jáksó- féle szappanoperára. A hiteles tájékoztatásra meg nincs pénz. Tanulhatnának a Hír TV-től, akik megtalálták újév első napján a Kossuth téren az új Alkotmányt ünneplő, fantasztikus, húsz fős tömeget. Idézek egy klasszikus filmből: nem mondhatok mást, bravó!

Schmitt Pál esetében plágiumgyanú áll fenn. (Azért nem konkretizálok, nehogy meglássa. De szerintem mindenki nagyon jól tudja, mi az igazság.) Ez érzésem szerint a legkisebb baj vele, hogy ilyet csinál. Sokkal nagyobb probléma, az, amit köztársasági elnök tevékenykedik. Illetve, amit nem. Tudjuk nagyon jól, miről beszélek. Ezekhez képest piskóta egy doktori disszertáció lenyúlása. Hasonló esetben, normális országokban, ha már csak a gyanú leghaloványabb árnyéka áll fent, akkor is lemond az államfő. Itt meg mi van? Meg se szólal, csak a KEH adogat ki mindenféle hazug közleményt, miszerint a mi elnökünk együtt dolgozott azzal a bolgár sportkutatóval, akinek az anyagát a valóságban lenyúlta. (Megkérdezték az időközben elhunyt tudós lányát is, aki szerint apja nem tett említést arról, hogy ismerték volna egymást. Ciki.)

Mikor leszálltam a HÉV-ről a Kaszásdűlői megállóban és elindultam a tízemeletes panelházak között a táborba, furcsa érzés kerített hatalmába. Ilyet még nem csináltam és nem tudtam mi vár rám. Kurta percek alatt átvágtam a lakótelepen, elhaladtam mindenféle telephely, majd a tévé óriási, ufóvadász szerű parabolái mellett és máris a sztrájkolóknál találtam magamat. Köszöntem, majd kijelentettem, jöttem éhezni. Az ott lévő őrség nagy szeretettel fogadott, beültetett egy erre a célra kialakított székbe és megkezdem a tiltakozás ezen formáját. Meglepett, hogy így ismeretlenül is milyen meleg fogadtatásban részesítenek és szinte otthon éreztem magamat a sok, első pillantásra is barátságos ember között. Mellettem egy egyetemista fiú, akit jóval fiatalabbnak néztem, kezében Krúdy egy könyve. Önkéntelenül is elismeréssel adóztam neki, ugyanis én biztos nem olvasnék tőle el semmit sem. Valahogy nem szerettem a stílusát sosem. Közben múlik az idő, szép lassan megismerkedtem mindenkivel, akik ugyanolyan egyszerű emberek mint én. Ezalatt néha-néha megjelent a külföldi és a hazai sajtó egy szelete. Először a Hir24 újságírója és fotósa, a Holland Állami Televízió, később a Vg című norvég napilap berlini tudósítója, majd este a HVG is tiszteletét tette a sztrájkolók között.

Mint kiderült, nagyon kevés ruhával érkeztem, így sorstársaim felöltöztettek. Kaptam egy nagykabátot, a derekamra plédet, valamint egy katonai hálózsákot is. Ez utóbbiba már Nagy Navarro Balázs segített belebújni. A megtiszteltetéstől nagyon meg voltam illetődve. A székház előtt elhaladó szimpatizánsok dudálnak az autóval, ám vannak olyanok is, akik ellátnak minket forró levessel, teával, miegymással. Szinte tuszkolják bele az emberbe, én meg elfogadom nagyon szívesen. Mindegyik kivétel nélkül nagyon finom és ízletes. Ezalatt megy megismerkedek az ott lévőkkel és úgy érzem, sikerült mindenkivel megtalálnom a közös nevezőt. Még jó, hiszen egy cél érdekében demonstrálunk, itt az MTV székház előtt. A sokadik óra éhezés már eltompított. Egy lila ködhöz hasonlító álmosságszerű valami ült meg (lehet, csak pszichológiai a jelenség) és nem nagyon reagálok a külvilág ingereire. Csak néha állok fel megmozgatni magamat, nehogy elgémberedjek, vagy trombózist kapjak. Jó okom van erre is. Ha ülök, akkor nem fázok, sőt voltak pillanatok, amikor melegem is volt. 7 réteg ruha volt rajtam, pedig nem voltak mínuszok. Délután fel lett állítva egy pb palackkal működő kültéri hősugárzó, amitől nagy mértékben megnő a komforterezetem. Egy odalátogatónak köszönhetően kapok 3 meleg mini homokzsákot, amit azonnal beteszek a hálózsákom alá. Megdöbbent és mérhetetlenül jólesik az a szeretet, ami azokból árad, akik alkalmanként néznek ki, ha hoznak valamit, ha nem. Nélkülük biztos sokkal rosszabb lenne a táborlakóknak. Estefelé lassacskán lejár az én időm is és elindulok hazafelé. Igaz, egész nap nem ettem semmit és nem éppen komfortos körülmények között voltam, de nem izgatott. Nagyon élveztem, kitűnő és becsületes embereket ismertem meg és a hangulat is pazar volt. Másnap reggel már a sztrájktábor függőséget diagnosztizáltam magamon és elhatároztam, amint tudok, újra kimegyek.