Cucu blogja

Kevesen voltunk kint a Kossuth téren. Nagyon kevesen. Ebből értelemszerűen adódik egy konzekvencia.

Mégpedig az, egyedül nem megy. Itt az ideje elgondolkodni Kónya Péternek és az LMP-nek, tulajdonképpen kik is az ellenfelek, aki ellen küzdeni kell. Kicsit úgy érzem magamat, mint a klasszikus Monthy Python moziban, a Bryan élete című filmben, ahol a Júdeai Népfront és a Júdea Népe Front és a különféle mozgalmak - akik ugyanúgy utálták a rómaiakat - egymás ellen voltak.
Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy végre mindenki, aki különcködni szeretne, megértse: az Orbán-rezsim kizárólag egy széleskörű összefogással buktatható meg. Nem működik, hogy mindenki külön küzd. Egy a cél, máskülönben nem fog sikerülni és csak az egymás ellen való ágálás fog menni. Így a Párt még további hosszú évekig fog a nyakunkon ülni és közben csak röhögnek a markukba. 

Sokkal több embernek kellett volna megjelennie ma délután a Kossuth téren, hiszen immáron több százezren vannak azok, akikbe Orbán belerúgott és akiket megalázott. De talán nem is baj, hiszen itt mindenki ingyen és bérmentve volt jelen, nem úgy mint a Békemeneten, ahol egy rakat bértüntető is demonstrált. És mi, a demokratikus ellenzék nem fogunk Lengyelországból importált résztvevőket idecsődíteni. Ők is elmehetnek a fenébe. A saját országukban hőzöngjenek, ne jöjjenek ide imádni azt a diktátort, aki veszkócsizmával tiporja a jogaimat és hagy éhen is dögleni. Ugyanaz a helyzet, mint az erdélyi tüntetőkkel. Hogyan képzelik ezt? Mondjuk ők is hamar rá fognak jönni, hogy a Vezérnek csak szavazatnak kellenek, csak azért adnak nekik állampolgárságot és választójogot. Ha itthon ingatag a hatalma, majd az erdélyiekkel bebiztosítja magát.

Még valami, ami jó lenne, ha a későbbi tüntetéseken másképp lenne. Nagyon hosszú volt. Észrevettem, egy óra után már szivárogtak el az emberek, és jóval a vége előtt kiürült az Alkotmány utca. Így sajnos megvolt a lehetősége a köztévének, hogy újabb manipulatív felvételeket közölhessen (nem tudom, ez megtörtént-e, de az esélye fennállt). És ehhez csak elég lett volna megmutatni a tömeget, mondván, alig voltak kint. Mindezek után őszintén remélem, a Milla március 15.-én, a Szabad Sajtó úton tartandó tüntetésére még néhány tízezer ember kimegy. Legyen a jelszó: hozzon magával mindenki még két embert!

Miután legyőztem ellenségemet, a párhuzamos parkolást a Szentkirályi utcában, útnak indultam arra, amerre a tömeg tartott. Hideg volt, de nem igazán érdekelt. Késésben is voltam, így nagyon reméltem, nem kezdődött még el. Mikorra odaértem a Pollák Mihály térre, a Magyar Rádió épületéhez, már jelentékeny tömeget pillantottam meg. Nem kellet sokat várnom, színpadra léptek az MTV székház előtt éhségsztrájkolók. Mivel mögöttük voltam, ezért szinte alig hallottam valamit, így oldalt megpróbáltam közelebb kerülni. A tömeg fokozatosan vitt előre, így hamarosan a színpad közelében találtam magamat. Láttam többek között Arató Andrást, a Klubrádió elnökét, mely később megpillantottam Árok Kornélt és Kónya Pétert, a Szolidaritás Mozgalom vezéralakjait. Eközben már folyamatosan magával ragadott a hangulat, ahol egymás érték a jobbnál jobb szónoklatok. Vásárhelyi Mária beszédét már érhetően hallottam. Véleménye szerint a Fidesz lebontotta a demokráciát és álmában sem hitte volna, hogy 23 év után újra a sajtószabadságért kell aggódni.
Ungváry Rudolf volt a következő, aki gyújtó hangon ostorozta a kormányt. A tolvaj banda még enyhe kifejezés volt. A történelem legnagyobb kihívásának nevezte a mostani helyzetet és véleménye, hogy "mára leépítették a demokratikus intézményrendszereket".
Gercsó Krisztián az Élet és Irodalom munkatársa szerint félnek az emberek és a retusálás messzebbre mutat valójában.
Beszédet mondott Bächer Iván író is, aki szerint "Európa szégyene lettünk", illetve "a Fideszről azóta pedig kiderült, hogy se nem keresztény, se nem magyar, és nem is polgári, egyszerűen csak gyalázatos".
Őket Árok Kornél és Kónya Péter követte.
A felszólalások alatt újfent kezet rázott velem az éhségsztrájkolók vezéralakja, Nagy Navarro Balázs is, aki a múlt héten az MTV székház előtt is nyújtotta már felém jobbját. Akkor és most sem utasítottam vissza és tovább bátorítottam.

Összességében remek megmozdulás volt, mely 3 cél érdekében zajlott: a Klubrádió elnémítása elleni tiltakozás, az éhségsztrájkolók mellet szolidaritás és a tisztességes közmédia. Mikor elhagytam a Pollák Mihály teret, leszűrtem: még több ilyet és ne fogyjon ki a lendület!