Saját tapasztalat, de néhány dolgot nagyon nehéz megtörni ma Magyarországon. A közönyt, az apátiát, valamint az érzelmi alapokra helyzet politizálást. Úgy érzem, ezek a leküzdése a legnehezebb egy ellenzéki számára.

Ennek számos oka lehet. Részben az, hogy ha mások döntenek helyettem, akkor a felelősség súlya rám nehezedik, mikor rosszul választok. Sokan úgy vannak, félnek önálló döntéseket hozni és inkább egy "valamitől" várnak megoldást. Nem szeretnek gondolkodni, az a jó, ha felülről megmondják, mit kell tenni.
Vannak akik így konzerválják magukat az új rendszerrel szemben. Nem foglalkoznak a politikával, látják, miket művel Orbán, de igazából már nem akar bosszankodni rajta. Tudja és látja, egyre kevesebbet visz haza, pénze napról napra inflálódik el, csak ő inkább a könnyebbik utat választja. Valahol érthető, hiszen önvédekezés. Csak semmi eredményre nem vezet. Én is megpróbáltam ezt, csak túl nagy volt az információéhségem ahhoz, hogy ne folytassam tovább, mivel az életemről van szó és az meg engem is érdekel, bármilyen fájdalmasan is esik, mi várható.
A hit is hatalmas probléma. Vannak, akik hinni akarnak a Fideszben. Ezt már egy korábbi bejegyzésemben is fejtegettem. Talán nem vagyok vele egyedül, de számtalanszor hallottam azt, "hiszek benne, hogy jól csinálják" és ennek számtalan variációját. Lényegében mind egyre megy. Személyes kitérő: én nem hinni akarok. Figyelemmel akarom kísérni a kormány intézkedéseit és ha én úgy látom, hogy az nekem nem jó, akkor azt meg fogom kritizálni és nem hinni akarok. Majd az idő múlásával elválik, ki gondolkodott jól. Visszatérve, nagyon nehéz meggyőzni azokat az embereket, akik nem racionális alapon gondolkodnak és mindent bevesznek. Sajnos, ha a minél brutálisabban csökkenő fizetésük jut eszükbe, a legelvakultabbak ebben is valami rációt fognak találni, "mert biztos ennek is van értelme". Ilyenkor tanácstalan vagyok, az én tudásom és képességeim kevesek ehhez.
Ha ilyen személyekkel találkozok, sokszor érzem úgy, mint ha pusztába kiáltott szó lenne amit mondok. Illetve tűnhet agitációnak, ami nagyon könnyen vezethet teljes elutasítottsághoz is és az illető csak megerősödik a hitében.

Mindenesetre bízok abban, a többség nem ilyen és azok, akik rosszul döntöttek 2010 áprilisán, lelkiismeret-vizsgálatot tartanak és legalább maguknak ismerjék be: hibáztak. Emberi tulajdonság, elnézhető. Csak akkor elvárható, hogy legalább a jóvátételből vegyék ki a részét. Járjanak tüntetni, menjenek el ellenzéki megmozdulásokra. Nem szégyen mindez.