Cucu blogja

… és ebben biztos vagy?

Ugyanis akárhányszor propagálta ez a brancs, hogy megvéd valamit, azt garantáltan tönkretették. Éppen ezért elfogott egy rossz érzés, amikor épp a Kedves Vezető beszédét hallgattam a Parlamentben. Ezen felül még itt van a tizenegyedik csapás, Matolcsy György, aki egy országon kísérletezi ki beteg és perverz közgazdasági elméleteit. Ezen tényt alátámasztja mindaz, amit a Külgazdasági Konferencián mondott. Ezekkel a matolcsysta víziókkal nem is az a legnagyobb baj, hogy semmi köze a közgazdaság alapvető tézisihez, hanem, hogy ezek évtizedekre gallyra vágják a gazdaságot. Igaza van Orbánnak. Matolcsy egy történelmi jelentőségű miniszter. Ugyanis nagyon kevés olyan miniszter volt (megkockáztatom: egy sem), aki ilyen módszeresen és szisztematikusan tette volna tönkre hazánkat. A rendszerváltás óta egészen biztosan nem.

És ebből egy tény következik: mindenkinek rosszabb lesz az élete. A csókosok, akik közel vannak a Kedves Vezetőhöz, azok most jól megszedik magukat, és akkor is vígan tudnak tovább élni, ha ez a végtelenül elpofátlanodott fasisztoid orbánista rezsim el lesz kergetve és már nem fognak a pénzcsapok közelében tanyázni.                                             Mindeközben nem gond, hogy egyesek közben éhen halnak. Tragédia, hogy a kiskeresetűnek azon kell gondolkodnia a fizetése előtt tíz nappal, milyen élelmiszert vegyen magának, mert ha drágábbat vásárol, tíz nap múlva nem tud mit letenni az asztalra. Meddig tűrjük még ezt az embertelen ámokfutást? Meddig hagyjuk, hogy Orbán egy diktatúrában sanyargassa a népet? Nem tudom ezekre a kérdésekre a választ, de ha tovább folytatják ezt, akkor abból hatalmas gondok lesznek. Cselekedni kellene, amíg nem késő. De az a gyanúm, már csak futni lehet az események után. 

Ugyan nem Szentírás a hitelminősítők véleménye, de hogy jelképes és elgondolkodtató, az biztos.

Még mielőtt valaki belekötne:  nem az ország a bóvli, és nem is a magyar embereket érte itt sértés. A jelző kizárólagosan vezetőinknek jól. Valamit, elkúrtak. Nem kicsit, nagyon. Csak nem merik bevallani, mert az ultragáz lenne és megbillentené a hívők lelkivilágát. Mit rontottak el? Tulajdonképpen mindent. A 16%-os adó bevezetése is hiba, mellyel a szegények járnak rosszul, a gazdagok meg jól. Nem csak ez az egyetlen gond vele. Hanem az, hogy a költségvetésnek sem tesz kimondottan jót. A hiánycélt már most meghaladtuk. És mit csinál a kormány? Adó, adó hátán. Nem elég a baleseti -, a chips, - és az egyéb, mindenféle hülye jelzővel illetett népteher, most jön az internetadó. Nagyon remélem, Brüsszel közbelép. Ugyanis a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában az egyik betelefonáló emlékeztetett arra, a világháló előfizetési díját már terheli áfa. Nem vagyok ezen a téren járatos, ezért lehet, nagy butaság, de ez így elsőre nekem kettős adózásnak tűnik, amit az EU tilt. (Tényleg nem tudom mi, az.) Noha mint tudjuk, nekünk nem dirigál senki, de azért jó lenne, ha valaki vagy valami véget vetne ennek a szürrealista rémálomnak, ami ebben az országban folyik, immár két éve. Mit képzelnek ezek, mekkora a tűrőképességünk? Jól elmond mindent - az immár csontig rágott - 47 ezer forintos megélhetési vízió. Tényleg, meddig tűrünk? Mikor vesszük észre, hogy lassan létbiztonságunkat fenyegeti ez az eszement rezsim? Néhányan már eszméltek, de a többiek merre kóricálnak, ha egy tüntetésre kell kimenni (különösen a lájkhuszárok)? Inkább észre sem veszik a politikát.

Az előbbiekből kifolyólag támogatom nem csak az internetadó, de az újabb közterhek bevezetését. Ez a sokk kelleni fog annak a sok, a politikát ignoráló embernek, mit is szavaztak meg 2010-ben. Valahogy csak kibírjuk, hiszen a Don - kanyarból is jöttek haza élve emberek. Hozzájuk képest a mi problémánk  - úgymond - kisebb. Csak ébredjenek már végre fel azok, akik az orbáni téli álmukat alusszák és ők is mondják: elég volt!

A bóvlikormány eközben meg nem nyugszik. Azért is jó ez az jelző, mert a kabinet összes tagjára illik. Élükön Matolcsyval, aki egy országon kísérletezi ki finoman szólva is elvont közgazdasági elméleteit. És ha végignézzük itt az összes emberüket (Szijjártó, Selmeci, Budai és még sorolhatnám), akkor a történelem bóvlirészlegére fognak kerülni. Jól megérdemelt helyükre.

Témamorzsák.

Természetesen továbbra sincsenek megszorítások. Hiszen mindig is ellene voltak (szavakban) ennek a mágikus kifejezésnek, melyet egybemostak az MSZP kormányzásával. Még 2011 augusztusában, a hajdúszoboszlói kihelyezett elnökségi ülésen is elutasították ezt - tájékoztatott akkor, a fidesz.hu. Most azonban a Nemzetgazdasági Minisztérium angolul leírta, magyarul azonban nem merik. Nem értem, miért. A hívők úgy is mindent be fognak bevenni, (Szijjártó - Gyurcsány - "azelmúltnyolcév") és ugyanúgy fog menetelni a Kedves Vezető mellett. Miként írható le ez a fogalom másképpen? Így: "strukturális reformok és a költségvetési takarékosság együttesen biztosíthatják, hogy az államháztartás hiánya 2012-ben a GDP 2,5 százalékát tegye ki”. Ez ugye első hallásra milyen jól hangzik, a sok fan meg ezt hallva eszébe sem jut, milyen fogalmat takar ez a jól csengő mondat.
És ebből jön egy ijesztő konzekvencia: mindezt vajon ki fogja megszenvedni? Én, az egyszerű kisember, aki hónapról - hónapra küzdök a megélhetésért és azon izgulok, lesz-e hó végén étel az asztalon. Mikor a családról beszélnek, ők kizárólag azt a bizonyos felső tízezres réteget értik rajtuk. A többi meg éhen is dögölhet tőlük. Egy egészen elképesztő gonoszságot és lenézést érzek a Párttól, mely felém, a kiskeresetű felé irányul. És mivel van hatalmuk, meg is teszik ezeket a lépéseket. Ha ez így folytatódik tovább, akkor azok, akik eddig biztosan meg tudtak élni egy szerény életszínvonalon, azok továbbra is a szegénység felé fognak sodródni, a gazdagok - akik eddig sem szenvedték hiányát a pénznek - meg tovább gyarapítják vagyonukat. (Félreértés ne essék, nem az a bajom, ha valakinek sok pénze van. Csak azokat a lépéseket vetem meg mélyen, mely a kisembertől vesznek el és nekik adnak. Normális országokban ez persze nem így megy, meg is lehet nézni, miképp élnek, mondjuk Svédországban).


"Tehát mondhatjuk azt, hogy 569.818 fő reálhozamát eltőzsdézték" - jelentette ki Selmeczi Gabriella.
Nos, mindezzel egyetértek. Noha, még mindezt akkor mondta, mikor a magánnyugdíj megtakarítások lenyúlását dicsérte, ám kijelentése igen furcsán hat mostanában. "A kormány a magán-nyugdíjpénztári tőke átcsatornázásakor azt ígérte a pénztártagoknak, hogy megmenti a nyugdíjvagyont. Tavaly mégis ő kezelte azt a legrosszabbul, és a pénztárakhoz képest messze a legnagyobb veszteséget ért el az államosított megtakarításokon. Vagyis 2011-ben nem a kasszák "tőzsdézték el" az emberek megtakarításait, hanem éppen az állam." - írja a hvg.hu
Úgy vélem, ide nem is kell különösebb kommentár.


Ez az Erzsébet - utalvány is remekül ki lett találva. Ezt a leánykori nevén étkezési utalványt hol lehet csak beváltani? Csak nem kizárólag a CBA-ban? Nyert. A dolgozó, azt a kis alamizsnáját, amit ez a hatalom ad neki, az is visszavándorol a Fidesz - közeli nagyvállalkozók zsebébe. Ügyes, rendkívül ügyes.

Gondolatmorzsák az utóbbi napokból.

Másfél év börtönt kapott Hunvald György, a VII. kerület egykori szocialista polgármestere - adta hírül tegnap az [origo]. Sőt, mint arról a lap beszámol, még kártérítést is követelhet az államtól, mivel összesen két és fél évet töltött a rács mögött az előzetes letartóztatásban. Itt nyílt ki a zsebemben az a nem létező bicska. Az rendben van, törvényileg jár neki, de erkölcsileg? Elharácsolt egy rakat pénzt és még ezen felül is kapjon? Valahogy visszatetsző, hogy mindez egy olyan embernek járna elviekben, akinek repülője(!) van. Én nem az adóhatóság vagyok, de nagyon naivan kérdezem, vajon miből telt neki ilyenre? Polgármesterek (eddig legalábbis) nem nagyon szoktak ilyen járművel rohangálni. Megállapítható mindenesetre, Hunvald új trendet teremtett.


Pintér Sándor minap bebizonyította: a hülyeség ragályos a kormányban. Ugyanis kijelentette: ha valakinek van kecskéje, meg lehet élni 47 ezer forintból. Noha én a jelenlegi hatalomból őt tartom a legnormálisabbnak, azért tisztelettel megkérném valamire. Mégpedig arra mutassa meg nekem, hol lehet, mondjuk azon a lakótelepen, ahol jómagam élek bárminemű háziállatot tartani. Már el is képzelem magam elé egy tízemeletes paneltömb életét, valahol Békásmegyeren. A liftben büdös van, mert beszart a kecske. A folyosón tyúkok csipegetnek, a lépcsőházban ludak repkednek, már amennyire a hely engedi. Lelki szemeim előtt már látom a Csobánka teret: kijövök az aluljáróból, megcsap a tipikus alpesi szag, ugyanis a zöld területen tehenek legelnek. Feeling a köbön. A háztáji növények termesztése is furcsa körülmények között lehetne megoldani. Kis veteményes a nappaliban, ahol gondozgatja az ember a meghalni készülő paradicsomát. Csak igen, mivel szántsam be a panelt.
Mindenesetre ebből is látható, a Párt teljesen elszakadt a realitásérzéktől és úgy tűnik, mint ha valami külön világban élne, melybe az egyszerű átlagember nem fér bele.

Munkát ajánlott Zs. M. miskolci alpolgármester a Munkát, kenyeret! menet szervezőjének is vezetőjének, Tóth Imre olvasztárnak. Túl azon, hogy egy normális országban egy ilyen ember nem jut semminemű pozícióhoz: hogy merészeli megvenni a napi 53 ezer forintos fizetése mellett, azt, aki egy ilyen nemes dolog mellett áll ki? Mennyi és mekkora bőr vannak ennek az arcán? Elég vastag.

Egy dolgot rendbe szeretnék tenni. Hazugság, amikor a Párt azt mondja, a 28 ezer forintos járulékot emelik meg 47 ezer forintra. Ugyanis azért, mert ezt a járulékot lecsökkentik 22 ezerre. Ami meg ez a bizonyos összeg, az meg a közmunkadíj, ami 60 ezerről lett 47-re leszállítva. Tudatos félrevezetés, de lassacskán mindenki elkezdi érezni a bőrén azt, amikor a Párt valami szóvivője belehazudik sok ezer ember arcába.

Hol volt, hol nem volt, a kétharmados királyságon túl, ott, ahol a Schmitt+C volt a köztársasági elnök, élt egy képviselő, akit Marcellnek hívtak. Nagyon keservesen élt ez a honatya. Csupán napi 53 ezer forintból tengette az életét, de nem panaszkodott. Ám amikor egyszer megkérdezte tőle az MTI (!) munkatársa, szerinte meg lehet-e élni havi 47 ezer forintból, csak hebegett-habogott. Lett is nagy botrány az interjúból, főnökei elhatárolódtak a merész riportertől és alávaló szándékától! Hogy is merhet feltenni a hatalom birtokosának ilyen arcátlan kérdést?! Teltek a napok, Marcell élete még keservesebbre fordult. Vissza kellett fizetnie azokat az összegeket, amelyeket felvett. Időközben vezetőjét sem Orbán Viktornak hívták már. Marcell egyszer csak az ítélőszék előtt találta magát. Jöttek a bírák, nagy fekete ruhájuk csak úgy suhogott, az ex-képviselő mint ha már előre látta volna vesztét. Lett is nagy sírás-rívás, mikor kiderült: Marcellnek egykori főnöke, Matolcsy víziója miatt, csak havi 47 ezerből kell kijönnie, meghatározatlan ideig.

Másnap Marcell riadtan ébredt fel egy békásmegyeri panelház hetedik emeltén. Nem tudta, mi van vele: furcsa érzés kerülgette. Szédelgett és minden baja volt. Felesége - aki tanárként dolgozik - már rég bent volt munkahelyén, és a két gyermek is már az óvodában játszott. Felkelt, megivott egy kávét, és azon merengett, mi történhetett vele. Kivette táskájából pénztárcáját, ám abból csupán két húszezres esett ki. Megdöbbenve nézte az aláhulló bankókat. Nem lehet igaz. De nem maradt sok idő merengeni, menni kellett a közmunkára. Épp időben kapott észbe. Egy órával később Marcell már a Flórián téri aluljárót söprögette, de rémesen érezte magát. Idős nyugdíjasok szánalommal néztek rá és dobtak neki pár krajcárt, mert olyan nyomorúságosan festett szakadt, narancssárga láthatósági mellényében. Később öltönyös, bankár kinézetű emberek siettek el mellette, akik lenéző, dölyfös pillantásokat vettek rá. Marcell alig várta, hogy vége legyen a munkaidejének. Hazatért, ám felesége szomorú hírrel fogadta: elbocsátották az iskolából, mert a Parlament elfogadta az új közoktatási törvényt, mely nagy arányú elbocsátásokat is tartalmazott. Kapkodta fejét az egykori képviselő: "Mi lesz velünk?" - kesergett. De ekkor hirtelen megjelent egy kis manó. Lett is nagy riadalom.

- Ki vagy te és mit akarsz? - kérdezte Marcell.

- Én a manó vagyok és elvarázsoltalak Téged. Nem olyan rég, még képviselő voltál, de mivel marhaságokat beszéltél és lenézted a kisembereket, ezért most magad is a társadalom kitaszítottja lettél; olyan, akikről te azt mondtad, meg tudnak élni 47 ezer forintból. Magad is láthatod immár, mekkora állatságot mondtál.

- Mit kell tennem, hogy visszaváltozzon minden? - bukott ki a kérdés Marcellből. A hallottak ugyanis teljesen letaglózták.

- Még sajnos így kell maradj. Nem fogod tudni, mikor történik ez meg, de mindenképpen akkor, ha erre érdemesnek találtatsz - monda a manó és egy pukkanással eltűnt. Marcell szomorúan nézett ki a világba, kilátástalannak érezte helyzetét és elöntötte a lelkiismeret furdalás.

Másnap megint ment söpörni, és ez így maradt hosszú hetekig, hónapokig. Így éltek feleségével és két gyerekével nyomorúságban, a békásmegyeri panelház hetedik emeltén. Ha tudnám a történet végét, az én mesém is tovább tartott volna.