Cucu blogja

Mint ha egy álomvilágban élne ez az ország. Szinte senkit sem érdekel a politika.

Miért van ez az apátia? Nem tudom, miért nézi ez a társadalom közönyösen, ahogy ellopják a megtakarításukat, lebontják a demokráciát és helyébe felépítenek egy autoriter rendszert, melynek Orbán Viktor az egyetlen vezetője. Biztos a Gyurcsány a hibás, és ő mikor lakol meg "bűneiért"? A szemkilövetős, az öszödi böszme, akitől egyesek minden bajunkat eredeztetik. Lassan már a dinók kihalása is az ő sara lesz. Sajnos, vele szemben a Párt Magyarország történetének legsikeresebb karaktergyilkosságát követte el. Még kész szerencse, hogy Bajnai Gordonnal ez még nem történt meg.

Jó lenne végre, az, aki egy darab tüntetésre sem ment el, rájönne arra, hallgatólagosan beleegyezik ebbe a rémuralomba. (Most természetesen nem azokra gondolok, akiknek valami egészen nyilvánvaló akadálya van jelenlétük hiányának, félnek, egy távoli kis faluban laknak, betegség, stb., hanem akik tehetnék és mégsem.) Édes mindegy, szavakban mennyire ellene van, a tettek számítanak. Elhiszem, könnyebb egy fotelből nyomon követni az eseményeket és nyomi a lájkokat, de mikor ki kellene jönni akkor bezzeg sajnos nem jó, mert megjöttek a rokonok, szül a macskám ésatöbbi ócska kifogás. De úgy sem a kérdezőnek kell elszámolnia az adott illetőnek, hanem a saját lelkiismeretének. Amíg az ember nem érzi a bőrén ennek az eszement rezsim jogtiprását, addig sokkal kevesebb a hajlandósága kimenni tüntetni. Elég rövidtávú gondolkodás ez, hiszen az könnyen meglehet, hogy ma nem, de holnap már lehet utolér. És persze biztos menni fog a siránkozás (joggal). Akkor sem biztos, hogy meg lehetett volna akadályozni, de az ember saját magának tartozik ennyivel: megtettem mindent azért, hogy ez ne következzen be?

Ha szidja a Kedves Vezért, közben pedig bele tud-e nézni úgy a tükörbe, hogy sosem volt kint semmilyen megmozduláson, akkor szíve joga. Azért jó lenne viszont eldönteni, akkor most kinek az oldalán áll. Mert ha a Párt mellett, azzal sincsen semmi gond, csak akkor legyen ez nyíltan kimondva és ne játssza ezt a képmutató játékot, hogy a két év alatt nem voltunk kint egy demonstráción sem. Az, aki nem most jött le a falról, úgy is észreveszi a kifogásokat, és az meg elég szánalmas. Úgyhogy, aki egyszer sem tette tiszteletét egy megmozduláson sem, az hallgasson, de nagyon mélyen.
Persze, a Vezér mindennek örül. Sok engedelmes droid, akik nem gondolkodnak, akik lenyelnek mindent és még cserébe istenítik is. Na és persze - ami a legfontosabb - tartsák bent őt a hatalmában.
Sajnos eljutottam oda, hogy ezt kell mondanom magamnak és mindenkinek (idézve egy ismert klasszikus refrénjét): menekülj, amíg nem késő! Itt nincs megélhetés, itt nincs jövő, csak a kilátástalanság, a létbizonytalanság és a nélkülözés. Köszönjük Viktor!

Sokan azt képzelik, Orbán Viktor autokratikus berendezkedését le lehet váltani azonnal. Tévedés.

Tévedés, ugyanis ehhez idő és rengeteg türelem, kitartás és tüntetés kell. A történelem sem másodpercek, de nem is napok alatt zajlott le, hanem évek, évtizedek alatt, ami innen a XXI.. századból nekünk csupán perceknek tűnik. Ez érzékcsalódás. Nagyon sok szívatásnak, fizetéscsökkentésnek, adóemelésnek kell ahhoz bekövetkezni ahhoz, hogy végre tönkremenjen az Orbán-rendszer. Most még nincs itt az idő. Mert mi lenne, ha egyik pillanatban egyszer csak kijönne a Parlamentből a kormány és azt mondaná, lemondunk? Nos, akkor nézetem szerint az ugyanolyan káros lenne az ország számára, mint ha maradna ez az eszetlen rezsim. Van egy széttagolt és gyenge ellenzék, akiknek céljai ugyanazok, de valahogy mégsem tudnak kompromisszumra jutni és van a náci Jobbik. Utóbbit én ártalmatlan ellenfélnek vélem, akiknek a zsidó és cigánykérdésen kívül annyira nincs is gondolatuk. Ha akad is más, akkor az olyan ordas, amit én a hátam közepére sem kívánok. De az egyértelmű, hogy őket nem akarom kormányon látni. Színházuk már van, remélem, tovább nem terjeszkednek. Van rajtuk kívül az LMP, akikről egy korábbi írásomban már értekeztem és a Demokratikus Koalíció, élükön Gyurcsány Ferenccel, aki kijelenthető, ma Magyarországon a legellenszenvesebb politikus. Rájuk sem hiszem, hogy 7%-nál több ember fog szavazni. De még mindig jobb volt ő miniszterelnöknek, mint Orbán. Nagy kár, ezt sokan nem látják be, de itt is megmutatkozik a morális alapokon való politizálás, mely sehová sem vezet. Sajnos, azt kell mondanom, részben igaza volt a miniszterelnöknek, mikor az egri, kihelyezett frakcióülésen azt mondta, széttöredezett az ellenzék.. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő az egyetlen alternatíva.

Tartok tőle, Magyarország még nem érett a demokráciára. Ha megnézzük ezer éves történelmünket, mikor volt ez az államforma hazánkban, akkor megállapítható, elenyészően kevés alkalommal. Az 1918-as tanácsköztársaságot leszámítva, gyakorlatilag a rendszerváltás és a Fidesz hatalomra kerülése között volt ez a politikai berendezkedés. Előtte volt a királyságtól kezdve a kormányzóságon át a fejedelmekig mindenki. Amik - függetlenül utólagos megítélésüktől - önkényuralmi rendszerek voltak. Demokrácia, ha most mindent egybevetünk, csak nagyon kis szeletében volt történelmünknek. És nem tudtuk megtanulni, használni, becsülni és védelmezni és értékeit észrevenni. Nem is lehetett, hiszen nagyon kicsi volt a rendelkezésre álló idő, így ez nem a mi hibánk. Talán erre jó most ez a korszak, hogy mindezt megértsük.

Saját tapasztalat, de néhány dolgot nagyon nehéz megtörni ma Magyarországon. A közönyt, az apátiát, valamint az érzelmi alapokra helyzet politizálást. Úgy érzem, ezek a leküzdése a legnehezebb egy ellenzéki számára.

Ennek számos oka lehet. Részben az, hogy ha mások döntenek helyettem, akkor a felelősség súlya rám nehezedik, mikor rosszul választok. Sokan úgy vannak, félnek önálló döntéseket hozni és inkább egy "valamitől" várnak megoldást. Nem szeretnek gondolkodni, az a jó, ha felülről megmondják, mit kell tenni.
Vannak akik így konzerválják magukat az új rendszerrel szemben. Nem foglalkoznak a politikával, látják, miket művel Orbán, de igazából már nem akar bosszankodni rajta. Tudja és látja, egyre kevesebbet visz haza, pénze napról napra inflálódik el, csak ő inkább a könnyebbik utat választja. Valahol érthető, hiszen önvédekezés. Csak semmi eredményre nem vezet. Én is megpróbáltam ezt, csak túl nagy volt az információéhségem ahhoz, hogy ne folytassam tovább, mivel az életemről van szó és az meg engem is érdekel, bármilyen fájdalmasan is esik, mi várható.
A hit is hatalmas probléma. Vannak, akik hinni akarnak a Fideszben. Ezt már egy korábbi bejegyzésemben is fejtegettem. Talán nem vagyok vele egyedül, de számtalanszor hallottam azt, "hiszek benne, hogy jól csinálják" és ennek számtalan variációját. Lényegében mind egyre megy. Személyes kitérő: én nem hinni akarok. Figyelemmel akarom kísérni a kormány intézkedéseit és ha én úgy látom, hogy az nekem nem jó, akkor azt meg fogom kritizálni és nem hinni akarok. Majd az idő múlásával elválik, ki gondolkodott jól. Visszatérve, nagyon nehéz meggyőzni azokat az embereket, akik nem racionális alapon gondolkodnak és mindent bevesznek. Sajnos, ha a minél brutálisabban csökkenő fizetésük jut eszükbe, a legelvakultabbak ebben is valami rációt fognak találni, "mert biztos ennek is van értelme". Ilyenkor tanácstalan vagyok, az én tudásom és képességeim kevesek ehhez.
Ha ilyen személyekkel találkozok, sokszor érzem úgy, mint ha pusztába kiáltott szó lenne amit mondok. Illetve tűnhet agitációnak, ami nagyon könnyen vezethet teljes elutasítottsághoz is és az illető csak megerősödik a hitében.

Mindenesetre bízok abban, a többség nem ilyen és azok, akik rosszul döntöttek 2010 áprilisán, lelkiismeret-vizsgálatot tartanak és legalább maguknak ismerjék be: hibáztak. Emberi tulajdonság, elnézhető. Csak akkor elvárható, hogy legalább a jóvátételből vegyék ki a részét. Járjanak tüntetni, menjenek el ellenzéki megmozdulásokra. Nem szégyen mindez.

 

Hivatalosan is véget ért a Magyar Köztársaság, már nem így hívják hazánkat. Magyarország államformája Magyarország. Tiszta sor. Ám nem csak ez van a mai napon életbe lépett Alaptörvényben, amit nem értek (írom nagy betűvel, biztos, ami biztos).

Néhány gondolatot nálam sokkal okosabb és jobban fogalmazó emberek már kitaláltak, ezeket vezetem én részben tovább, illetve a saját problémáimat is felvetem. Ha már a bevezetőben foglalkoztam vele, immár nincs benne nevünkben a köztársaság szót. Gyanítom azért, hogy legyen még ilyen névvel elnök. Akinek posztjával kapcsolatosan sehol sem találom azt, mely szerint függetlennek, pártsemlegesnek kellene lennie. Ha én jól értelmezem, akkor innentől kezdve bármelyik pártkatona lehet álamfö (jaj, bocsánat, rosszalkodik a klaviatúrám), mint ahogy jelenleg is, aki egy törvényt sem utasított vissza, melyet az Országgyűlés küldött számára... És nem lehet ellene hőzöngeni. Benne van az Alkotmányban. De folytassuk a sort, nézzük például azt a passzust, mely szerint a szülőnek kötelessége eltartania a gyerekét. Nos, ez a beiskolázási utalványok elvesztését is jelentheti. A másik: a felnőtt gyermeknek el kell tartania nagykorú szüleit. Gyönyörű. Tehát ha nem tudják folyósítani a nyugdíjat, akkor egyszerűen csak ráböknek erre a kifejezésre és máris utalhatja az aktív kereső fizetésének jelentős hányadát időskorú felmenőinek. Alig lehet ebből a fizetésből is megélni, nem tudom, akkor ha ez így lesz, miből lehet majd? Ezzel is csak az nyer tanúbizonyságot, hogy a kormánypárt elvesztette realitásérzékét. Nem gond, ha a kisember szív, kit érdekel?
A teljes szabályozást a sarkalatos törvény határozza meg. Nagyon szépen hangzik, de az, hogy mi törvény, csak is kizárólag Orbán Viktoron múlik. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam.
Ki van nyilvánítva egy mondatban, "nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt". Megsúgom, ez az előző Alkotmány volt. Persze, az kiabál, akinek a háza ég, de akkor mi a fene volt eddig Magyarországon, ha nem demokrácia? Ugyanis ebből a mondatból, ha nem ismerném a helyzetet, ez szűrném le.

A magzatot fogantatástól kezdve védelem illeti. Hiba volt betenni. Én kiterjesztettem volna a spermiumokra is, mivel azok az életet hordozzák. Így akár az önkielégítés is alkotmányellenes lehetne, hiszen mennyi potenciális élet távozik el ilyenkor az emberi szervezetből?
Illetve nem értem, Magyarország fővárosa miért Budapest és nem Felcsút. Sokkal jobban hangzik, meg különben is, a változatosság gyönyörködtet. Most persze elvicceltem pár dolgot, de a helyzet siralmas.

Félve és óvatosan teszek fel egy kérdést: akik a Fideszre szavaztak, biztos tudták, hogy pártjuk új Alkotmányt tervez? Mert lehet, nekem rövidtávú a memóriám, de a 2010-es választási kampányban egyszer sem hallottam erről. Mást se nagyon, de ezt végképp nem. Erős a gyanúm, megfelelő kommunikációs csatornák már elhitették fogyasztóikkal, milyen jó dolog ez. Azonfelül szintén megfogalmazódik bennem némi kétség a megalkotásával kapcsolatban. Normális, magukra valamit adó országokban több éves vita, majd népszavazás előzi meg az ilyen fontosságú törvények életbe léptetését. Itt ha jól emlékszem, szintén nem volt ilyen. Meg lett írva rekordsebességgel, kapott a jónép egy alkotmányozási totót, oszt' jónapot. Ezzel csak hivatkozási alapot csináltak maguknak. Mi megkérdeztük az embereket! Ha valójában ezt akarták volna tenni, akkor a szavazófülkékben teszik meg.
De mint tudjuk, gőzerővel dübörög még mindig a Fülkeforradalom. Csak nehogy ebbe az eszeveszett tempóba belegebedjünk.

Súlyos tévedés azok részéről, akik azt hiszik, jogtalanul minősítette le hazánkat a legnagyobb hitelminősítő.

Mint ismeretes, a Moody's nem olyan régen a bóvliba száműzte a magyar állampapírokat. Ezzel gyakorlatilag befektetésre nem ajánlott ország lettünk. Persze, lehet hőzöngeni, de aki figyeli az utóbbi másfél év eseményeit, azt nem érte váratlanul a lépés. Igazán nem mondhatjuk, hogy türelmetlenek lettek volna, hiszen elég sok időt kivártak, amíg meghozták ezen döntésüket. A különutas gazdaságpolitika, a magánnyugdíjpénztárak einstandja csak néhány példa arra, miért jutottunk ide. A külföld figyel minket. Ijesztő, de igaz. Az euró és a svájci frank árának emelkedését pedig lehet tologatni mindenféle okokra, de aki emlékszik még a 2010 júniusában elhangzott Kósa-beszédre, az nagyon jól tudja, ezt az árfolyamot hazai szereplők is befolyásolják. Lehet persze láthatatlan ellenségekre vadászni, de ez pótcselekvés.

És most el kívánok oszlatni egy tévhitet. A hitelminősítőket nem motiválja semmi rosszindulat. Nincs bennük  olyan, na őket szeretjük, de őket nem nagyon utáljuk, ezért le is minősítjük. Ha ez így lenne, akkor 2010 nyarán azonnal lerontották volna hazánk hitelbesorolását, amint a Fidesz kormányra került. De mint említettem, vártak. A Moody's egy olyan cég, melyet a befektetők megbíznak, hogy hová érdemes vinni pénzüket. És ha egy országban azt látják, dillettáns a gazdaságpolitika, akkor azt meg is mondják a megrendelőknek: srácok, ide nem érdemes menni, mert ezek tökéletlenek. A kormány, akinek tevékenységét így értékelik, az meg csak hápog és semmit sem ért. A hitelminősítő meg csak a munkáját végzi. Talán a BKV-ellenőrökhöz lehetne őket hasonlítani. Ha megbüntetik az embert, mert nincs jegye, akkor az utas háborog, de valójában mindenki tudja az igazat, a büntetés jogos, bármilyen fájdalmasan is esik.
Szerintem mindezzel tisztában vannak a Moddy's székházában is. Mármint azzal, nem lesznek a magyar kormány kedvence. A külföld így jelzi Magyarországnak, valami nagyon nem stimmel. Kár, hogy éppen csak azok nem veszik a jeleket, akik tehetnének is valamit. De mint tudjuk. Matolcsynak sosem volt erőssége a realitás.