Cucu blogja

Ékes példája a szombati, kormány melletti felvonulásnak, hogy Magyarországon nem demokrácia, hanem valami egészen más van.

Észak Korea feeling támadott meg, mikor a tüntetésről készült képeket nézegettem. “Szeretünk Viktor” és hasonló táblákat láttam. A kommunista rezsimben is van ilyen, csak ott máshogy hívják. Lényegében ugyanaz. Bravó. Kitűnően látszott, mennyi hívő tud kimenni az utcára szeretett vezérüket imádni. A legfelháborítóbb a határon túliak jelenléte. Hogy képzelik azt, hogy idejönnek és istenítik azt népnyúzó kormányt, ami szívat engem? Az ő életükre nincs hatással ez az eszetlen önkény. Egy gyakorlati kérdés. Kíváncsi lennék, ha én odamennék Bukarestbe és egy “Éljen Băsescu” táblát lengetnék az utcán. Elküldenének a fenébe és igazuk lenne. A saját országomban hőzöngjek. Teljes joggal mondanák mindezt. Sőt, a Népszava értesülése szerint még pénzt is fizettek jelenlétükért. A lap beszámol arról, miszerint a Falk Miksa utcában egy házmester hallotta, amint nagyváradi magyarok arról beszélnek, fejenként 3500 forintot és egy meleg ebédet kaptak a részvételért. Ez a módszer nem ismeretlen, hiszen tavaly március 15.-én Orbán a Nemzeti Múzeumnál tartott beszédénél fizetett bértapsolókkal vetette magát körül.
Teljesen nyilvánvaló, a szombati megmozdulás résztvevői mennyire hívők. Ennek ékes példája, az ATV fiatal riportnőjének többszöri inzultálása is. Az egyik beszóló szerint “eladta a lelkét”. Ha gondolkodás annak számít, akkor én is ilyen vagyok. Ők hisznek, én gondolkodok. Ebből is látszik, a Fidesz túllépett a politikai part fogalmán és vallás lett, melynek egy központi szereplője van: Orbán Viktor.
Fontos megjegyeznem, nem kell megijedni ettől a tömegtől. A jobboldal mindig is híres volt a mozgósítási képességéről. Ha még marad a sorozatos szívatások ellenére fél millió hívő, az nem elég ahhoz, hogy komoly tényezőként vegyük a Fideszt az Orbán utáni időkre. És ha azt nézzük, hogy a feltevés szerint csupán minden ötödik emberüket mozgósították.


Elemi igazságérzetem háborog, mikor a köztévé, a január másodikai tüntetéshez és ehhez a kormánypárti eseményhez való hozzáállása eszembe jut. Az utóbbi annyira fontos volt, hogy az Este című műsor különkiadással jelentkezett szombaton és nem mellesleg meghamisították a tüntetők számát, ugyanis nem 400, hanem körülbelül 100 ezren voltak. Az ellenzéki megmozdulásról pedig csupán egy 2 perces tudósításban számoltak be és közben azt a látszatot keltették, valójában nincs is ott senki, pedig ugyanannyian voltak, mint a Békemenet résztvevői. Az ellenzéki médiumok nem hallgatták el, mennyien voltak a felvonulók. A másik oldal orgánumai (és most már nyugodtan idesorolhatjuk a közszolgálati adókat is), pedig elbagatellizálták a létszámot. Fájdalmas mindezekről írni.

Több dolgot nem ártana tudatosítani. Először is: a kormánypárti hívők hatalmas tévedésben vannak akkor, amikor azt mondják, Magyarországot támadják. Ez nem igaz. Nem az országot és annak népét, hanem annak dilettáns kormányát kritizálják. Meglehet, ők saját magukat a hazaként aposztrofálják, de akkor a többi,  nem Fidesz szavazó micsoda?
A második: sok kritika jön a jobboldal felől, miszerint mi csak károgunk a diktatúráról és lám, mennyi ellenzéki lap jelenik meg. Az önkényuralmi rendszerek és a demokrácia között elképesztő átmenetek vannak. Nincs olyan, hogy egyik nap ez, aztán a  másikon pedig az. Van egy-két, kormányt kritizáló orgánum, melyet még nem sikerült elhallgattatni. A Klubrádiót sajnos már sikerült.  Akik azt mondják, mint például én is, hogy diktatúra van, nem örömből és nem valamifajta cél miatt mondjuk. Sajnos látjuk, tapasztaljuk a kétharmad pusztító demokrácia ellenességét. Minden elemében emlékeztet egy igazi autokrata rendszerre. Nem az a bajunk, hogy ők vannak hatalmon, hiszen a demokrácia legfontosabb játékszabálya az, most egyszer az van akit én választottam, másszor az, amit más választ. És aki kisebbségben van a véleményével, az fogadja is mindezt el. Nem is a Fidesz a probléma, hanem annak antidemokratikus lépései.
Ezt jó lenne, ha mindenki észrevenné, aki demokráciában és nem egy diktatúrában szeretne élni. Nem úgy, mint most.

 

Mikor leszálltam a HÉV-ről a Kaszásdűlői megállóban és elindultam a tízemeletes panelházak között a táborba, furcsa érzés kerített hatalmába. Ilyet még nem csináltam és nem tudtam mi vár rám. Kurta percek alatt átvágtam a lakótelepen, elhaladtam mindenféle telephely, majd a tévé óriási, ufóvadász szerű parabolái mellett és máris a sztrájkolóknál találtam magamat. Köszöntem, majd kijelentettem, jöttem éhezni. Az ott lévő őrség nagy szeretettel fogadott, beültetett egy erre a célra kialakított székbe és megkezdem a tiltakozás ezen formáját. Meglepett, hogy így ismeretlenül is milyen meleg fogadtatásban részesítenek és szinte otthon éreztem magamat a sok, első pillantásra is barátságos ember között. Mellettem egy egyetemista fiú, akit jóval fiatalabbnak néztem, kezében Krúdy egy könyve. Önkéntelenül is elismeréssel adóztam neki, ugyanis én biztos nem olvasnék tőle el semmit sem. Valahogy nem szerettem a stílusát sosem. Közben múlik az idő, szép lassan megismerkedtem mindenkivel, akik ugyanolyan egyszerű emberek mint én. Ezalatt néha-néha megjelent a külföldi és a hazai sajtó egy szelete. Először a Hir24 újságírója és fotósa, a Holland Állami Televízió, később a Vg című norvég napilap berlini tudósítója, majd este a HVG is tiszteletét tette a sztrájkolók között.

Mint kiderült, nagyon kevés ruhával érkeztem, így sorstársaim felöltöztettek. Kaptam egy nagykabátot, a derekamra plédet, valamint egy katonai hálózsákot is. Ez utóbbiba már Nagy Navarro Balázs segített belebújni. A megtiszteltetéstől nagyon meg voltam illetődve. A székház előtt elhaladó szimpatizánsok dudálnak az autóval, ám vannak olyanok is, akik ellátnak minket forró levessel, teával, miegymással. Szinte tuszkolják bele az emberbe, én meg elfogadom nagyon szívesen. Mindegyik kivétel nélkül nagyon finom és ízletes. Ezalatt megy megismerkedek az ott lévőkkel és úgy érzem, sikerült mindenkivel megtalálnom a közös nevezőt. Még jó, hiszen egy cél érdekében demonstrálunk, itt az MTV székház előtt. A sokadik óra éhezés már eltompított. Egy lila ködhöz hasonlító álmosságszerű valami ült meg (lehet, csak pszichológiai a jelenség) és nem nagyon reagálok a külvilág ingereire. Csak néha állok fel megmozgatni magamat, nehogy elgémberedjek, vagy trombózist kapjak. Jó okom van erre is. Ha ülök, akkor nem fázok, sőt voltak pillanatok, amikor melegem is volt. 7 réteg ruha volt rajtam, pedig nem voltak mínuszok. Délután fel lett állítva egy pb palackkal működő kültéri hősugárzó, amitől nagy mértékben megnő a komforterezetem. Egy odalátogatónak köszönhetően kapok 3 meleg mini homokzsákot, amit azonnal beteszek a hálózsákom alá. Megdöbbent és mérhetetlenül jólesik az a szeretet, ami azokból árad, akik alkalmanként néznek ki, ha hoznak valamit, ha nem. Nélkülük biztos sokkal rosszabb lenne a táborlakóknak. Estefelé lassacskán lejár az én időm is és elindulok hazafelé. Igaz, egész nap nem ettem semmit és nem éppen komfortos körülmények között voltam, de nem izgatott. Nagyon élveztem, kitűnő és becsületes embereket ismertem meg és a hangulat is pazar volt. Másnap reggel már a sztrájktábor függőséget diagnosztizáltam magamon és elhatároztam, amint tudok, újra kimegyek.
 

Szíjjártó Péter, Orbán Viktor magyar hangja újból elemében van. Ezt bizonyítja az, amit az M1 Ma Reggel című műsorában elmondott. Magyarázkodni azt még mindig tud.

Az új jegybank törvényről szólva elmondta, az teljes összhangban van az EU jogával. Én meg most jöttem le a falvédőről. Biztos, ezért hagyott itt minket az IMF az ünnepek előtt. (Bár Lázár János szerint csak otthon akarták várni a Jézuskát. Mikor ezt meghallottam, kiröhögtem, amiért ilyen abszurd és szavakkal nem minősíthető kifejezést használt.) Ha ez igaz, akkor a Valutaalap visszajön tárgyalni és megegyezik hazánkkal. Amennyiben nem, akkor a szóvivő hazudott. Kijelentette továbbá, nem lát akadályt az Unióval és az IMF-el való tárgyalások folytatásához. Két külön történet, mit gondol erről a Mélyen Tisztelt Szóf..., elnézést, Szóvivő Úr itt Budapesten és miként vélekednek erről Washingtonban. Remélem, nem kell boncolgatnom, miért.
Arra a hírre, miszerint az MSZP szerint Fellegi Tamás bocsánatot szeretne kérni az amerikai fővárosban, Szijjártó szerint régóta látszik, a szocialisták régóta csak riadalmat szeretnének kelteni. Ha a helyében lennék, én sem mondanék mást. Mindenki csak zavart akar kreálni, egyedül mi vagyunk azok, akik a jó úton járunk.
A legfelháborítóbb dolgot azonban az esti, Opera előtt tartott tüntetésről mondta, ahol szerinte csak 5-8 ezren voltak. Lehet, ő is dyscalculiás, mint én, de ahogy tegnap este végigpillantottam a tömegen, én is láthattam, ahogy az Andrássy út. az Oktogon és a Nagymező utca között tömve van, ami biztos nem annyi, amennyit Szijjártó tippelt. Az több tízezer ember, akárhogy nézzük. Úgy tűnik számomra, a kormánynak egyre nehezebb elfogadni az a tényt számukra, hogy egyre többen fordulnak el mellőlük. Megjegyzés: január elsején 20-an (fantasztikus szám) ünnepelték az Alaptörvényt, míg másnap 100 ezren tüntettek ellene. Ez a két szám úgy érzem, jól jellemez mindent.

Ismét bírálnom kell a köztévét, akik már csak a látszatot tartják fent, hogy bemutatják az ellenoldat is. A tüntetés idején a Híradóban az Alkotmány ünneppel kezdték és csak úgy mellesleg megemlítették, tüntetnek néhányan ellene és mutattak pár kordont az Opera előtt. A Stop, az adásból kiemelt fényképe alatt található kommentárból kiderült, a köztévé szándékosan távol helyezkedett el a demonstrálóktól, azt a látszatot kelteve, alig vannak kint. Újabb manipuláció. Sajnos, erre már nem kapom fel a fejemet. Mit várunk még a közmédiától? De akárhogy ferdítik el a híreket, a valóság az attól még meztelenül megmutatkozik. Hiába próbálják meg hamis színben feltüntetni, ez csak katalizálja az ébredési folyamatot és nem tudja feltartani. Szijjártó Mindent Megmagyarázó Péter

 

Ígéretem ellenére sajnos újabb írást közlök, ugyanis olyan undorító és aljas dolgok történtek Karácsony alatt, melyek mellett nem mehetek el szó nélkül. Mégpedig az, ami az MTV székház előtt zajlik. Az ügy előzménye, hogy a december 3.-ai Híradóban azzal a módszerrel takarták ki a korábbi főbírót, Lomnici Zoltánt, mellyel a bűnözök arcát szokás. Ennek nyomán kezdett Nagy Navarro Balázs éhségsztrájkolni az MTVA központja előtt, mely fokozatosan kibővült, végül gördülő demonstráció lett belőle. A tegnapi napon azonban neki és Szávuly Arankának is felmondtak.

Nagy Navarro Balázssal két hete találkoztam a tévészékház kapujánál. Már akkor is rokonszenveztem kezdeményezésével és az idő előrehaladtával egyre jobban szimpatikussá vált mindaz, amiért küzd. Miközben egyre többen lettek, akik ilyen módon tiltakoztak, felmerült bennem a kérdés: vajon, eredményes lehet? Hiába került lapátra Élő Gábor, továbbra sem az igazi felelősök lettek eltávolítva. Az éhségsztrájk amit nekem elsőre csak magányosnak és értelmetlennek tűnt, fokozatosan terebélyesedett. Eközben egyre alattomosabb eszközöket vetett be az MTVA is, hogy elmozdítsa a tiltakozókat. Előszór tujákkal akarták a demonstrálókat elszeparálni, sikertelenül. Másodszorra kordonnal akarták őket bezárni, de az is kudarcot vallott. Mindez persze Karácsony alatt. Ehhez társult még kettő, folyamatosan ismétlődő zeneszám maximum hangerőn és vakító reflektorok is. Mindenkinek a fantáziájára bízom, melyik történelmi korszakra emlékeztetnek ezek a húzások.

Felháborító, ahogy ezekkel a talpig becsületes, jó szándékú emberekkel bánik az MTVA. Ők szeretnének komolyan és tisztességesen dolgozni és ezt kapják cserébe. Megaláztatást, kínzást és rendkívüli felmondást. Én, mint átlag adózó, akinek a pénzéből is megy a köztévé, vannak elvárásaim. Például az, hogy tisztességesen tájékoztassanak és ne félrevezető, hamis hírekkel legyek ellátva, az aktuális hatalom szája íze szerint. Ezért nekem mindegy, Fidesznek vagy MSZP-nek hívják. Ha az utóbbi kormányzása alatt lenne ilyen, akkor is kimennék és kiállnék Nagy Navarro Balázsért, valamint társaikért.
Úgy érzem, minden honfitársamnak, aki a demokrácia mellett van, annak erkölcsi kötelessége támogatni mindazokat, akik felemelik szavukat és egészségüket kockáztatják azért, hogy tévénézők százezrei korrekt tájékoztatást kapjanak, valamint fellépni a közpénzen fenntartott állami médiumban dolgozó hírhamisítók eltávolítása ellen. Ezért kell, minél többen látogassunk el Óbudára, a Kunigunda útja 64 elé és adjunk hangot nem tetszésünknek.
 

Miután legyőztem ellenségemet, a párhuzamos parkolást a Szentkirályi utcában, útnak indultam arra, amerre a tömeg tartott. Hideg volt, de nem igazán érdekelt. Késésben is voltam, így nagyon reméltem, nem kezdődött még el. Mikorra odaértem a Pollák Mihály térre, a Magyar Rádió épületéhez, már jelentékeny tömeget pillantottam meg. Nem kellet sokat várnom, színpadra léptek az MTV székház előtt éhségsztrájkolók. Mivel mögöttük voltam, ezért szinte alig hallottam valamit, így oldalt megpróbáltam közelebb kerülni. A tömeg fokozatosan vitt előre, így hamarosan a színpad közelében találtam magamat. Láttam többek között Arató Andrást, a Klubrádió elnökét, mely később megpillantottam Árok Kornélt és Kónya Pétert, a Szolidaritás Mozgalom vezéralakjait. Eközben már folyamatosan magával ragadott a hangulat, ahol egymás érték a jobbnál jobb szónoklatok. Vásárhelyi Mária beszédét már érhetően hallottam. Véleménye szerint a Fidesz lebontotta a demokráciát és álmában sem hitte volna, hogy 23 év után újra a sajtószabadságért kell aggódni.
Ungváry Rudolf volt a következő, aki gyújtó hangon ostorozta a kormányt. A tolvaj banda még enyhe kifejezés volt. A történelem legnagyobb kihívásának nevezte a mostani helyzetet és véleménye, hogy "mára leépítették a demokratikus intézményrendszereket".
Gercsó Krisztián az Élet és Irodalom munkatársa szerint félnek az emberek és a retusálás messzebbre mutat valójában.
Beszédet mondott Bächer Iván író is, aki szerint "Európa szégyene lettünk", illetve "a Fideszről azóta pedig kiderült, hogy se nem keresztény, se nem magyar, és nem is polgári, egyszerűen csak gyalázatos".
Őket Árok Kornél és Kónya Péter követte.
A felszólalások alatt újfent kezet rázott velem az éhségsztrájkolók vezéralakja, Nagy Navarro Balázs is, aki a múlt héten az MTV székház előtt is nyújtotta már felém jobbját. Akkor és most sem utasítottam vissza és tovább bátorítottam.

Összességében remek megmozdulás volt, mely 3 cél érdekében zajlott: a Klubrádió elnémítása elleni tiltakozás, az éhségsztrájkolók mellet szolidaritás és a tisztességes közmédia. Mikor elhagytam a Pollák Mihály teret, leszűrtem: még több ilyet és ne fogyjon ki a lendület!